Másnap a sírástól vörös szemekkel mentem iskolába. A karikákat a szemem alatt úgy ahogy el tudtam tüntetni, na de a kisírt szemeimet sehogysem. Bágyadtan szálltam le a buszról. Még zenét hallgatni se volt kedvem.

-Lilla héé Lilla -integetett felém Dani, de mivel Karesz ott állt mellette az újdonsült barátnőjével úgy tettem mintha nem vettem volna észre őket. Elhatároztam magamba, hogy a próbákon kívül többé nem fogok velük lógni. Így is eléggé fáj látnom, hogy Karesz mással van.

-Sziasztok -léptem oda Adriékhoz és egyenként megöleltem őket.

-Ramatyul nézel ki -fürkészte az arcom Cinti.

-Áá..csak nem tudtam aludni az éjjel -vontam meg a vállam. Veletek mi a helyzet? -erőltettem mosolyt az arcomra. Na ez hatott mert rögtön elkezdtek csacsogni én pedig mosolyogva hallgattam őket majd megkockáztattam egy pillantást Kareszék felé. Ők egyre nagyobb csoport közepén álltak és nagyba röhögtek valamin. Aztán Karesz rámnézett mire gyorsan elfordultam.

-Indulhatunk? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.

-Lilla -kiáltotta Karesz.

-Kérlek menjünk -könyörögtem és szinte szaladva indultam meg az iskola felé. Nem akartam beszélni Karesszal, mert tudtam, hogy akkor elgyengülök. Tudtam, hogy mindent bevallok neki és...és ezt nem akartam. Nem akartam előtte megalázkodni.

-Elmondanád, hogy miért rohanunk? -kérdezte Orsi lihegve.

-Mert nem akarok Karesszal beszélni -válaszoltam miközbe felszaladtam a lépcsőn majd végig a folyosón és csak az osztály előtt fékeztem le.

-De miért nem? Min vesztetek össze? -ráncolta a homlokát Cinti miközbe az oldalát tapogatta.

-Nem vesztünk össze...csak csaja lett -suttogtam lecsúszva a földre.

-Ez téged miért érdekel? -kérdezte Adri majd kikerekedett a szeme. Jézusom csak nem belezúgtál? -esett térdre előttem és csodálkozva meredt rám.

-Sajnos igen. Pedig ellenálltam mégis megtörtént -nyögtem fel a kezembe temetve a fejem.

-És tudja? -kérdezte Orsi.

-Nem és nem is tudhatja meg -kiáltottam el magam kissé hevesen.

-Mit nem tudhatok meg? -vágott át a csajok között Karesz és megállt felettem.

-Honnan tudod, hogy rólad volt szó? Azt hiszed folyton csak rólad beszélek? -kérdeztem keserűen.

-Hát szinte mindig rólam, viszont most nekem kell veled beszélnem -ragadta meg a könyököm majd felrántott és maga után vonszolt.

-Karesz hadj, én nem akarok veled beszélni -rángattam a karom, de semmit se értem el vele.

-Pontosan erről fogunk beszélgetni. Hogy miért nem vagy hajlandó szóba állni velem -morogta és benyitott az egyik üres terembe.

-Nincs számodra mondanivalóm azért -fontam össze a kezem.

-Nem Lilla, itt másról van szó -járkált előttem fel alá.

-Igazad van. Azért vagyok ilyen mert őrülten szerelmes vagyok beléd és féltékeny vagyok arra a ribancra aki most a csajod -mondtam ki az igazságot gúnyos mosolyal. Basszus remélem nem jön rá, hogy ez az igazság -rémültem meg egy pillanatra.

-Ilyennel még csak ne is viccelj -mordult rám dühös szemekkel.

-Karesz értsd már meg, hogy nincs semmi bajom -túrtam bele a hajamba majd az ajtó felé indultam, de a derekamnál fogva visszarántott.

-Lilla kérlek mondd el mit tettem -kérte halkan. Mivel haragítottalak magamra? -kérdezte mire rápillantottam.

-Te nem tettél semmit csak szoktatom magam a gondolathoz, hogy a verseny után minden a régi lesz -suttogtam mire csendbe maradt.

-Ohh...Lilla -suttogta és körém fonta a karjait. Kicsi szöszi -szorított magához. Egy pillanatra lehunyt szemmel simultam bele a karjaiba majd megpróbáltam elhúzódni.

-Karesz kérlek ne -kértem halkan és megpróbáltam elhúzódni.

-Lilla te már az életem részese vagy és ez a verseny után se változik meg -nézett az arcomra.

-Karesz nem kell itt vigasztalnod -ráztam meg a fejem.

-Én nem vigasztallak. Eszembe sincs -csóválta meg a fejét. Komolyan ezt gondolom szöszi -nézett a szemembe. Elvesztem a kék szempárba és az idő megszünt körülöttem. Az arcát fürkésztem és vártam hátha tesz vagy mondd valamit. Mert ha most meg akart volna csókolni, tuti, hogy hagyom magam.

-Kicsi gerlepár előbújnátok? -hallatszott hirtelen kintről Dani unott hangja.

-Pofa lapos -kiáltott ki Karesz majd megérintette az arcom. Jóba vagyunk? -kérdezte csendesen.

-Aha azt hiszem -bólintottam.

-Akkor jó -biccentett elmosolyodva. Halványan viszonoztam a mosolyát majd kibontakoztam az öleléséből.

-Menj a barátnőd már biztos vár -mondtam halkan.

-Megyek -biccentett majd kinyitotta a terem ajtót és kilépett. Mögötte én is kiléptem majd besiettem az osztályba. Ahol már elkezdődött a magyar óra...upsz.

-Elnézést -húztam be a nyakam és gyorsan a helyemre spuriztam. Levágtam magam Orsi mellé és elővettem az irodalom cuccom. Hol tartunk? -fordultam Orsi felé.

-Itt -mutatott a tankönyvre.

-Köszi -bólintottam és becsatlakoztam az óra menetébe.

-Te mi volt? -hajolt oda hozzám Adri.

-Semmi -ráztam meg a fejem. Csak megbeszéltük a dolgokat -vontam meg a vállam.

-Soha se mondasz el semmit -duzzogott mire halkan felsóhajtottam.

-Elmondanám ha lenne mit -haraptam az ajkamba. De tényleg nincs semmi -bizonygattam.

Órák után a zeneterembe gyűltünk össze.

-Sziasztok -léptem be az ajtón.

-Szia -mosolygott rám Karesz kedvesen. Figy délután be szeretném neked mutatni a bandámat -fürkészte az arcom.

-Okés -bólintottam majd a hallgatak Danira néztem. Veled mi van? -érdeklődtem.

-Hagy békén -nézett rám szúrósan mire kérdőn Flóra felé fordultam.

-Mi van a pasiddal? -tártam szét a kezem.

-Lilla ő nem a pasim -kiáltott rám elvörösödve.

-Oké, oké -tartottam fel a kezem védekezve majd levágtam magam Karesz mellé. Furcsa, de most te vagy itt a legnormálisabb -jegyeztem meg.

-Jah úgy tűnik -biccentett kinyújtva a lábát. Dani haragszik rád -pillantott rám.

-Mert? -kerekedett ki a szemem.

-Reggel nem vettél róla tudomást mikor legjobb barátnők vagytok -csóválta meg a fejét rosszallóan.

-Na, de mióta? -tártam szét a kezem csodálkozva.

-Szép. Megtagadod a barátságunkat -morogta Dani felpattanva.

-Dani ne csináld már -nevettem el magam hitetlenkedve. Bocsánat jó, megbocsátasz? -léptem oda hozzá. Dani vigyorogva lenézett rám és ölelésre tárta a karját. Zavartan öleltem át majd meglepetten sikkantottam amikor felkapott és megszorongatott.

-Te lány eszedbe ne jusson azt gondolni, hogy a verseny után elfelejtünk titeket -tett le és megborzolta a hajam. Zavartan mosolyogtam majd csípőre tett kézzel Karesz felé fordultam.

-Nincs valami mondanivalód? -vontam fel a szemöldököm.

-Ömmm....ideje próbálni -vette magához a papírokat.

-Tényleg -csaptam a homlokomra majd az elkövetkező 2 órába folyamatosan próbáltunk. Meg állás nélkül...

-Te biztos, hogy tudják a haverjaid, hogy én is jövök? -kérdeztem ahogy az egyik haverjának a kecója felé sétáltunk ahol próbálni szoktak.

-Persze, hogy tudják -bólintott rámpillantva. Már figyelmeztettem őket -tette hozzá elvigyorodva.

-Ezt, hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom.

-Nos rájuk szóltam, hogy ne nyúljanak hozzád mert te az én szöszim vagy -kacsintott rám majd kissé arrébb ment mert azt hitte, hogy meg akarom ütni. De én csak sétáltam tovább és arra gondoltam, hogy bárcsak tényleg az ő szöszije lennék. De hát nem vagyok az... Látom nem vagy itt -jegyezte meg az arcomat fürkészve.

-Hogy? -pillantottam rá mire megrázta a fejét.

-Nem érdekes, gyere már itt is vagyunk -fogta meg a karom majd elkezdett az egyik kertesház felé húzni. Megjöttünk skacok -kiáltotta el magát Karesz amint belépett az ajtón.

-Nálatok nem illik kopogni? -érdeklődtem csak úgy mellékesen.

-Idővel te is megszokod -vigyorgott rám majd lepacsizott a nappaliba tartózkodó fiúkkal.

-Sziasztok -intettem úgy általánosságba.

-Szóval te vagy a Lilla. Igaz, hogy a Karesz tulajdona vagy? -kérdezte az egyik vigyorogva.

-Roli dugulj be -szólt rá Karesz. Lilla csak próbálni jött, nem titeket szórakoztatni -ült le az egyik fotelbe.

-Pontosan. A kérdésedre válaszolva pedig nem vagyok az ő tulajdona -néztem a Roli nevű srácra. Miért ő azt mondta? -vontam fel a szemöldököm.

-Ha tudnád miket beszélt rólad -emelte fel a fejét a barna hajú srác és rám emelte a zöld pillantását.

-Oké próbáljunk -szólt közbe Karesz mire ránéztem.

-Egyébként Dave vagyok -szólalt meg a zöld szemű aki most már Dave.

-Nagyon örülök -mosolyogtam rá kedvesen. Na akkor a feldolgozások -haraptam az ajkamba és Kareszra néztem.

-Már dolgozom rajta -biccentett és elvette az asztalról a laptopot. Ülj már le Lilla -nézett rám sóhajtva mire letelepedtem a Karesz melletti fotelbe. Na szóval itt vannak ezeket már befejeztem viszont van még pár amin dolgoznom kell -mutogatta én pedig szaporán bólogattam.

-Figyelj és arra nem gondoltál, hogy esetleg YouTubon is vannak fent feldolgozások? -kérdeztem kissé félve.

-Szöszi -horkantott fel. Akkor mi a francnak szenvedtem? -tárta szét a kezét.

-Nem szenvedtél, még bármikor jól jöhetnek -szóltam rá.

-Mégis mikor? -vonta fel a szemöldökét.

-Mit tudom én mondjuk keresel egy énekes csajt és feltöltöd az oldaladra duettként -hadartam egy legyintés kiséretébe.

-Mondd valamit -biccentett Roli mire rávigyorogtam.

-Ezt még meggondolom -hagyta ránk Karesz. Akkor mutasd azt az oldalt -tette az ölembe a laptopot.

-Ismeritek azt a sorozatot, hogy Glee? -néztem körbe kérdőn.

-Hogyne Lilla éjjel nappal azt nézzük -gúnyolódott Dave vigyorogva.

-Nem tudjátok mi a jó -motyogtam majd míg ők röhögtek én megkerestem nekik a Glee által feldolgozott dalokat. Parancsoljatok -indítottam el a Pretending című számot majd hátradőltem és keresztbe vetettem a lábam. A srácok előredőlve, homlokráncolva hallgatták a dalt.

,,Face to face and heart to heart

We're so close yet so far apart

I close my eyes I look away

That's just because I'm not okay

But I hold on, I stay strong

Wondering if we still belong

Will we ever say the words we're feeling

Reach down underneath and tear down all the walls

Will we ever have our happy ending?

Or will we forever only be pretending?

Will we always, always, always be pretending

How long do I fantasize

Make believe that it's still alive

Imagine that I am good enough

And we can choose the ones we love

But I hold on, I stay strong

Wondering if we still belong,

Will we ever say the words we're feeling

Reach down underneath and tear down all the walls

Will we ever have our happy ending?

Or will we forever only be pretending?

Will we always, always, always be

Keeping secrets safe

Every move we make

Seems like no ones letting go

And it's such a shame

Cause if you feel the same

How am I supposed to know?

Will we ever say the words we're feeling

Reach down underneath and tear down all the walls

Will we ever have our happy ending?

Or will we forever only be pretending?

Will we always, always, always be

Will we always, always, always be

WIll we always, always, always be pretending?"

-Nem rossz -biccentett Karesz majd rámvigyorgott. Ügyi vagy szöszi -paskolta meg a térdem mire zavartan arrébb csúsztam. Homlokráncolva fürkészett majd egyet legyintve a laptopért nyúlt és megnézte a többi feldolgozást is.

-Nem vagy szomjas? -állt meg a fotelem mögött Dave.

-De egy kicsit. Ha megmutatod merre van a konyha akkor szivesen kiszolgálom magam -álltam fel.

-Majd én megmutatom -pattant fel Karesz mire értetlenül Dave-re néztem aztán követtem Kareszt.

-Karesz nem kell atyáskodnod felettem -álltam meg mellette.

-Narancslé jó lesz? -kérdezte a hűtő mélyéről.

-Persze meg fele -bólintottam mire felegyenesedett majd elő vett két poharat és mindkettőt teletöltötte. Karesz komolyan nem kell védelmezned vagy nem is tudom mit csinálsz -túrtam bele a hajamba.

-Nem tudom miről beszélsz -dőlt neki az pultnak és a narancslevét kortyolva nézett.

-Nagyon jól tudod -fürkésztem az arcát kitartóan.

-Szöszi nem tudom -nézett a szemembe. Kérlek magyarázd el -tette hozzá.

-Féltesz a haverjaidtól -fontam össze a kezem. Miért nem hagytad, hogy Davel jöjjek ide? -érdeklődtem.

-Mert Dave egy nagy nőcsábász, bírom meg a haverom, de téged inkább nem engednélek a közelébe -lépett közelebb hozzám.

-Tudok magamra vigyázni -suttogtam lesütve a szemem.

-Tudom -mosolyodott el halványan. Mégis meg akarlak védeni -mondta csendesen.

-Ugye tudod, hogy nem vagyok a tulajdonod? -kérdeztem az arcára nézve.

-Persze, hogy tudom. Olyan nagy baj, hogy aggódok érted? -kérdezte halkan miközbe a kezét két oldalt az asztalra helyezte. Csapdába kerültem.

-Karesz barátnőd van -kaptam el róla a tekintetem miközbe feszülten dörzsöltem a karom.

-Szerinted ez akadályoz bármibe is? -lehelte miközbe a lélegzetvétele a bőrömet súrolta. Olyan régóta...-kezdte és a nyakamba fúrta a fejét mire szó szerint megkövültem és a lélegzetem szaporább lett. Lilla most azonnal állítsd le -kiáltottam saját magamra, de túl gyenge voltam hozzá.

-Már megint ezt csináljátok? -érdeklődött Dani unottan mire ellöktem magamtól Kareszt.

-Mi nem csináltunk semmit csak épp Karesznak meghalt a...a hörcsöge és megvigasztaltam -hadartam kissé ijedten.

-Nincs is hörcsögöm, de szép próbálkozás volt -röhögött össze Karesz Danival.

-Barmok -morogtam és elcsörtettem mellettük.

-Tudod, hogy szeretünk -vigyorgott Dani mögöttem sétálva.

-Jah aha -forgattam meg a szemem. Karesz próbálnánk végre? -fordultam meg és hátrafelé sétáltam.

-Persze -biccentett majd felrázta a srácokat.

Másfél óra múlva lihegve huppantam le a kanapéra.

-Szuper voltál -vigyorgott rám Dave.

-Köszi, de nem csak én ti is -nevettem el magam.

-Héé Dani ki kisérnéd Lillát a buszhoz nekem még fel kell vennem a videót -nézett Karesz Danira.

-Persze -állt fel Dani. Gyere barátném -nyújtotta felém a kezét.

-Milyen videó? -kérdeztem kíváncsian.

-A következő feldolgozásom -vonta meg a vállát Karesz.

-Maradhatok? -kérdeztem az ajkamat harapdálva.

-Akarsz? -vonta fel a szemöldökét.

-Hát ha nem zavarok -mondtam az arcát fürkészve.

-Engem aztán nem -vigyorodott el. A srácok előkészültek (magyarul elpakolták a szemetet a háttérből) majd Karesz leült egy székre gitárral a kezébe és feltette a fejére a kapucnit, aztán odabiccentett Rolinak jelezve, hogy indíthatja a felvételt. Már az első hangokból rögtön felismertem és eltátottam a szám. Hisz őszi szünetbe én magam is énekeltem ezt tudjátok az Eternal Flamet. Tág szemekkel figyeltem Kareszt. Olyan hitelesen elő tudja adni, hogy még én is elhittem, hogy az a szerelmes pillantás valódi. Aztán Karesz a dal felénél a szemembe nézett és elmosolyodott. Nem fordítottam el a szemem teljesen megbabonázott a pillantása. Ültem egy helybe és a hátamon felállt a szőr miközbe kezem lábam remegett és a szívem majd kiugrott a helyéről. Istenem oltárian szeretem ezt a srácot -gondoltam magamba. Még akkor is kábán ültem amikor Karesz már rég abbahagyta és épp a YouTube-ra töltötte fel a videóját. Tudtam, éreztem, hogy ezzel a dallal tarolni fog.

-De le vagy döbbenve -bökött oldalba Dani.

-Hát igen, mert soha se gondoltam volna, hogy Karesz ennyire hitelesen...-suttogtam a szavakat keresve.

-Neki is vannak érzései Lilla -nézett a szemembe.

-Tudom -bólintottam és a tekintetem visszavándorolt Kareszra. Elkapta a pillantásom és átült mellém.

-Menjünk? -kérdezte csendesen. Ránéztem az időre 18.00.

-Neked nem fontos egyedül is odatalálok a buszmegbe -álltam fel.

-Elkisérlek -állt fel ő is mire sóhajtva bólintottam. Magamra vettem a kabátom majd elköszöntem a többiektől és kimentünk az utcára. Mi a véleményed? -kérdezte pár perc néma séta után.

-Hát...fantasztikus -motyogtam rá nézve. De egyet nem értek...-kezdtem homlokráncolva.

-Hogy miért éneklek giccseset mikor megmondtam, hogy soha se fogok? -vonta fel a szemöldökét mire bólintottam. Hát drága Lilla ez egy egyszerű válasz. A lányok két dolgot szeretnek. Az egyik, hogy jól nézzen ki a srác -mutatott végig magán. A másik pedig, hogy csöpögjön a romantikától -vigyorodott el a szemét forgatva.

-Szóval az a célod, hogy minnél több szívét összetörj -mondtam halkan.

-Nem az a célom, hogy egy bizonyos lány felfigyeljen rám -csúsztatta a kezét az állam alá és a szemembe nézett.

-Ha eddig nem figyelt fel ezután se fog -csóváltam meg a fejem.

-Ja, ettől tartok én is -vágta zsebre a kezét majd az út további részét semmiségekről beszélgetve tettük meg.