A tenger lágyan hullámzik, az égbolton a hold ragyog, aminek tükörképe a  víz tetején gyönyörűen csillog. Eufórikus látvány minden Na'vi számára, mégis csak egyetlen egy csodálja. Lába a vízbe lóg, ébenfekete haja a vállára hullik, az éjszaka számára nagyon lassan múlik. Éber, akárcsak a vadászott préda, mégis szemei teljesen be vannak hunyva. Érzi hogy itt van, hallja Eywa-t, a tengerbe merészkedik, elhagyva a sétányt.

A víz eléggé hideg, de nemigen zavarja, csak leúszik teljesen a tenger aljára. A lány csak úszik, úszik amerre lát, messze kerülve a falutól, hátrahagyva otthonát. Hátrahagyva, azonban nem örökre, csak egy kis cseppnyi időre. Mire már észbekap a zátonyon túl jár, a Három testvér sziklához megy, hisz neki az a mentsvár. Megérkezve körbenéz, viszont mikor nem találja barátját, az éjszaka is egyből elveszti varázsát. 

Szólítgatni kezdi: "Payakan, Payakan!", így a tulkun nemsokára előbukkan a horizont határán. [Y/N] nagy mosollyal köszönti a kedves ismerőst, megsimítja szeme mellett, az állat pedig a vízben teljesen elmerül. A felszín alatt a tenger élővilágát csodálják, a környék már minden korallzátonyát bejárták. A lány pirkadatra esett haza, mikor a többiek már éppen keltek, nem foglalkozott vele nagyon, hiszen amint lefeküdt el is szenderedett.

-[Y/N]! Kelj fel!-szólítgatta Tsireya.

-Csak még pár perc...-suttogta, fejét óvatosan visszahajtva.

-Megint nem aludtál semmit sem, jól sejtem?

-Lehet, de csak lehet, hogy kicsit elfelejtettem...