Lo'ak elképedve bámult a szemöldökét ráncoló lányra, kinek továbbra is folytak könnyei.

Nem tudta feldolgozni...[Y/N] valóban Payakan lélektestvére volna?

Igaz, ésszerűnek tartotta, hogy nem mondta el senkinek, hisz amúgy is észrevette, hogy a lány nem igen tölt sok időt a klán többi tagjával, ha pedig erre fényderül méginkább kirekesztenék, de valahogy furcsa volt neki, hogy ezt Payakan sem említette.

Kérdőn kezdte munstrálni a tulkunt, amaz pedig hangokat hallatott, amit ugyan alig értett, mégis megpróbált értelmezni valamit belőle.

Ahogy hallgatta, egyszer csak kiabálni kezdett mellette a lány, miközben ütögetni kezdte a jószág hátát.

-Nem vagyunk ugyanolyanok! Egyáltalán nem vagyunk ugyanolyanok! Nincs szükségem senki másra, csak rád!

Miről hadovál?

Ez a gondolat futott végig a fiú fejében többször is a lány szavainak hallatára.

-Nem kell nekem ez a fákon ugráló majom! Tökéletesen el vagyok egyedül is a szigeten! Mivan?! NE IS GONDOLJ ILYENEKRE!

-M-Mit mond?-kérdezett rá az ordibálónál, így az csak felé fordult, majd vele is kiabálni kezdett.

-Nincs hozzá semmi közöd! Te most maradj ki ebből!

Oh! Pedig volt hozzá köze, nagyon is. Payakan azt ecsetelte, hogy ugyanazt az érzést váltja ki belőle a fiú, mint maga [Y/N], így biztosan a kettő között is valami különleges kapcsolat van.

Ugyan lehet, hogy a lány nem is, de Lo'ak mesélt már neki egy lányról, akibe fülig szerelmes, és most nincs jó hangulatban, mert nagyon sajnálja, hogy összevesztek. És... Lehet, hogy egyszer-kétszer kicsúszott a neve a száján.

A tulkunnak, pedig összeállt a kép.

Ezek egymásnak lettek teremtve.

Ugyanaz a habitus, ugyanaz a magány, ugyanaz a szomorú csillogás a szemeikben és nem mellesleg mindketten ugyanolyan érzéseket váltanak ki belőle. Érzi, hogy a kapcsolatuk kettőjüknek és külön-külön, vele is különleges.

Nem tudta, hogy fog reagálni a lány a fiúval való kapcsolódásra, de azért ilyen rosszra még ő sem számított.

Semmi baj. Gondolta idővel úgyis megbékél majd. Hisz rájön, az ő érdekében tette.

-Tudod mit?! Haza megyek! Elegem van!-állt fel a tulkun hátán, majd mérgesen keresztbe fonva karjait maga előtt, Payakan hátának a szélére trappolt és fejjel előre beleugrott a vízbe.

-Hé! [Y/N]! Várj már!-kezdte követni Lo'ak, azonban mire már a vízbe ért a lánynak csak hullámnyomait sem lehetett látni.

Payakan szomorúan biccentett a fiúnak, hogy menjen utána, így ő követte is utasítását, azonban visszaérve a szigetre sehol sem találta azt, akit keresett.

Eközben [Y/N] a sziget belsejébe menekült, majd egy fűzfa-szerűség ágait széthúzva elbújt az alatta kialakult kupola részben. Ez volt a titkos helye.

Ahol biztos, hogy senki sem találja meg.