[Név] eszméletlenül esett Katsuki karjaiba

- Oi! [Név]! – kiáltotta Bakugou..

A lány nem reagált semmire. Az ijedt tekintetű fiú hiába szólítgatta rázta nem válaszolt.

- Baszki mi történt? [NÉV]!

Ekkor egy fura zümmögő hangot hallott, majd egy koppanást. A hang irányába fordult. Egy drón ledobott egy kis gömböt, ami odagurult a fiúhoz.

- Jare jare... - hallatszott a tárgyból

- Heee?

- Már megint nem szedi a gyógyszerét...

Bakugou felismerte végül a hangot

- Shuvi?

- Oia? Képes vagy a keresztnevemen szólítani Katsuki? - Szólt megint a gömb.

- Mi folyik itt?

- Féltettem egy kicsit Név-et ezért kamerát állítottam rá. Úgy néz ki jól tettem.

- Milyen gyógyszerről beszélsz?

- Már gondolom, ismered Név mindkét képességét igaz?

- Igen. Démon – angyal

- Pontosan. De sajnos, mivel a démon erejét nem tudja rendesen kordában tartani, ezért felerősödött benne. Ha nem szedi a gyógyszerét, ami lefogja ezt az erőt, akkor az kihatással lesz a testére is. Vagyis elájul. Jobb-esetben...

- Mert van rosszabb?

- Igen. Volt már, hogy kómába esett emiatt.

- Akkor miért nem szedi?

- Mert nem akar lemaradni tőletek. Ő is hős akar lenni és ahhoz, hogy tudja használni az erejét, ahhoz a testének is bírnia kell.

- Próbálja minél tovább bírni?

- Valószínűleg igen.

- És most mi történik vele?

- Addig nem tér magához, míg nem termel elég energiát a teste, hogy kielégítse a démon erőt.

- Energiát?

- Életerőt tulajdonképpen...

A szőke aggódva figyelte a [szín] hajú lány eszméletlen arcát.

- Szeretnél segíteni rajta?

- Mi? - Kapta a gömbre a tekintetét - Én- Ne-

- Hamarabb felébred, ha segítesz rajta

Csend telepedett közéjük. A vörös szempár még mindig aggodalmat sugárzott, de gondolkodott is közben.

- Hogyan? - Suttogta halkan

A következő csendből szinte érezni lehetett, hogy a kamera túlsó felén a lány mosolyog.

- Ne vigyorogj!

- Hihihi. Tudtam én hogy te megfelelő vagy

- Kérdeztem valamit!

- Életenergiát kell átadnod neki

- He? És mégis hogyan?

- Kettőt találhatsz!

Kellett a szőkének pár perc mire leesett neki, hogy mire gondol [Név] nővére. Amikor koppant az arca paradicsommá változott.

- N-nem! Biztosan nem! Ne is álmodj róla!

- Te tudod! Én csak elmondtam, hogy miként segíthetsz neki. De ha nem, hát nem. Akkor vidd le a gyengélkedőre. Bár ott is csak várni tudtok, míg felébred.

- A francba! - Préselte ki a szavakat fogai között. - De ha bárkinek is elmondod, megöllek hallottad?

- Még [Név]-nek sem mondhatom el?

- Még csak meg se forduljon a fejedben!

- Okés hallgatok!

- Esküdj meg!

- Esküszöm, hogy nem mondom el, hogy mit teszel nemsokára vele!

- Jó... és most. - Kezét a gömbre emelte és elgurította a tető másik végébe.

Az koppanva ment neki a korlát aljának. A kamera részével kifelé.

- Ezért kurvasokkal fogsz tartozni, remélem tudod! - Súgta [Név] fülébe. - Hogy mire nem veszel rá... Bazdmeg!

Morgott még egy párat a szőke. Majd egy nagy sóhaj kíséretében odahajolt [Név]-hez és az ajkaira tapadt.

[Név] -et melegség kezdte eltölteni. Érezte, ahogyan visszatér az életereje.

- Mi ez? Emlékszem, hogy elájultam. Biztos a gyógyszer hiánya miatt. De máris visszatöltődök? Mennyi idő telhetett el? Lehet, hogy már jó ideje ájult vagyok csak nekem nem tűnt fel.

Megerőltette magát, hogy kinyithassa a szemét. Szúrta a kinti világosság. De valami közben árnyékot vetett rá.

Bakugou nem sokkal mellette ült, neki háttal. Mikor meghallotta [Név] mocorgását a lányra vezette tekintetét.

- Na, végre. Csipkerózsika méltóztatott visszatérni

- Katsuki? – hunyorgott [Név] a mellette ülőre.

- Mit mondtam a keresztnéven szólításról Liba?

- Hogy nem bírod. - Mosolyodott el a lány

- Akkor miért csinálod?

- Nehéz megállni. A keresztneved jobban tetszik, mint a vezetékneved.

Kis pír szökött a fiú arcára ezt hallva. El is fordította tekintetét.

- Kuss. – Mondta, amitől [Név] még jobban mosolygott.

- Mi történt? – Kérdezte, de választ nem kapott.

Egy kiáltás kíséretében kivágódott, megint, a tetőre vezető ajtó.

- [Név] -san! Kacchan!

Visszaugrás.

Mikor Deku nem találta sehol [Név]-et. Leült egy lépcsőfokra és motyogásba fogva kezdett gondolkodni. Ahogy a feldolgozásra váró infók átfutottak agyán megjelent még, egy addig jelentéktelennek tűnő információ. Ez pedig Bakugou és a levél kapcsolata volt. Ijedt arccal rakta össze a választ, amit nem akart hallani.

- [Név]-san nem foglakozott azzal, amit mondtam és felhívta Kacchant a tetőre! - Mondta ki, és egyből az említett hely irányába rohant, ahogy csak a lába bírta.

- [Név]-san! Kacchan! - Tépte fel az ajtót.

A két keresett személy egymástól nem messze voltak. A szőke a földön ült háttal a mellette fekvő lánynak.

- M- mi történt? - Kérdezte már nem annyira magabiztosan, mint korábban.

- [Név] elájult. - Tápászkodott fel, miközben végigmérte vörös szemével Dekut. - Vidd el a gyengélkedőbe! Én már eleget foglalkoztam vele.

Majd zsebre dugott kézzel magukra hagyta osztálytársait.

Midoriya állt még egy kicsit az ajtó mellett. Majd [Név]-hez sietett.

- [Név]-san. Mégis mi történt?

- Nem emlékszem. Ott álltam a korlátnál aztán egy éles fájdalom nyilallt belém. Majd képszakadás.

- Kacchan nem tett veled semmit?

- Csak meghallgatott. És végre megköszönhettem neki. - Mosolyodott el megkönnyebbülten a még mindig hősjelmezt viselő lány.

- Fel tudsz állni? - Kérdezte aggódva a kis brokkoli

- Azt hiszem igen.

- Segítek. - Nyújtotta kezét [Név]-nek

- Köszi. – fogadta el egyből.

[Név] felállt, de abban a pillanatban megint elfogta a szédülés és már esett is volna vissza. De Midoriya elkapta és megtartotta.

- Izuku?

- Ez így nem lesz jó... Majd viszlek

- M-mi? - Szaladt pír a lány arcára.

- Nem engedhetem, hogy ilyen állapotban gyalogolj. - Mondta miközben óvatosan felvette [Név]-et a karjaiba

- I-Izuku! - Kapaszkodott bele a lány Midoriya egyenruhájába.

- Semmi baj! Nagyon könnyű vagy. Csak kapaszkodj!

[Név] némán bólintott, majd karjait Izuku nyaka köré fonta.

Mikor a zöld szemű fiú megérezte, hogy stabilan kapaszkodik elindult vele a gyengélkedő irányába.

------------------------------------------

Hali minna!

Megint itt vagyok. És megint ezzel a könyvvel. Remélem nem bánjátok!

Most úgy dől az ihlet hozzá, hogy alig győzöm írni. De mégis most lehet hogy kicsit el fogok tűnni mert nyaralni megyek. Lehet hogy tudok közben is feltenni részeket. Majd meglátom. De nem ígérek semmit!

Baibai!