- Ez meg mi a franc volt Baszki! – rántotta magához [Név]-et az ingénél fogva.

- Kacchan ereszd el! – ugrott oda és választotta szét őket Deku.

- Tűnj innen szaros kocka! Választ akarok! Nem úgy volt, hogy repülsz? Meg van a pajzsod?

- De az is. - felelte a legnagyobb nyugodtsággal - A képességem neve démon-angyal. Vannak angyali és démoni képességességeim is. A szárnyaim és a védelmi technikáim az angyal, míg a támadásaim a démon kategóriában vannak.

A többiek elkezdtek morgolódni a hallottakon.

- Két képessége van? Kero... - szólt Tsuyu-chan.

- Pont, mint Todorokinak! – néztek többen a felemás hajú fiúra.

- És ezért kellett paráznod? – Kiáltott megint Katsuki [Név]-re - Ilyen erővel miért nem mentél neki a nővérednek?

- Mert nem használom! – állta a lány a gyilkos vörös tekintetet.

- Mi?

- Nem használhatom, mert nem tudom rendesen! Ha egy támadásnál többször használom, azt már nem tudom irányítani. Azért jöttem a U.A.-ba, hogy megtanuljam irányítani!

- Te kis- - kapta el megint a ruháját

- Kacchan! Ha nem enged el-

- Akkor mi lesz? Megvesz?

A két fiú farkasszemet nézett, mindketten komolyak voltak.

- Hagyjátok abba! - kiáltotta [Név]- Miért kell nektek folyton összevesznetek?

Kirántotta magát Bakugou karmaiból és könnyes szemekkel kifutott a teremből.

- Mennyi baj van veletek... – hümmögött az osztálynak Aizawa - Még az új lányt is képesek vagytok megríkatni... Ajánlom, hogy a következő gyakorlatra hozzátok ezt helyre. Oszolj van!

- Hai! – kiáltotta mindenki.

Ezzel az osztály az öltözők fele vette az irányt. De a kis brokkoli gyorsabb léptekkel igyekezett, mint a többiek.

- Meg kell keresnem [Név]- sant! Biztosan magában sír valahol!

Midoriya buzgóságát látva Bakugou megint morogni kezdett.

- Méghogy kibékülni! Meg a faszt! Nem a dedóban vagyunk, ha ennyit nem bír ki, akkor nincs helye a U.A.-ban!

Közben [Név] könnyes szemekkel ért fel a tetőre. Mindig is szerette a magas helyeket. Ott szabadabbnak érezte magát, mint a földön. És a szabad levegő megnyugtatta. Olyan volt mintha maga mögött hagyhatna mindent, ami alatta van. Csak egyedül lehet távol a problémáitól. Leült a korlát mellé és összekuporodva hagyta, hogy utat törjenek maguknak a könnyei.

- Miért? Miért kell folyton veszekedniük. Bár Shuvi említette, hogy nincsenek jóban de... Tudtommal korábban nem vesztek össze ennyiszer... Akkor miért? Az egyetlen, ami változott az én vagyok. A megjelenésem óta megy ez. A többiek is megmondták, hogy nem csináltak ilyet korábban. Mit kéne tennem? Fogalmam sincs... és ráadásul azt a nyanvatt levelet is Bakugou padjában hagytam...

Egy pár órával korábban mikor, mindenki az öltözők felé igyekezett, akkor Név elhelyezett egy kis borítékot Katsuki padjában. A levél tartalma csak annyi, hogy órák után akarna vele beszélni a tetőn.

Közben a társaság többi része visszaért a terembe. Midoriya, amint letette a táskáját egyből [Név] keresésére indult. De még a szeme sarkából látta, ahogyan Bakugou megtalálja a padjába rejtett levelet. Bár nem foglalkozott vele, hanem kilépett a teremből.

A szőke forgatta egy darabig a borítékot. Közben azon gondolkodott, hogy egyáltalán kinyissa e. De aztán győzött a kíváncsisága és feltépte a levelet.

„Mélyen tisztelt Bakugou Katsuki alázatosan megkérem, hogy ma tanítás után húzza fel a tetves ülepét a tetőre és hallgasson végig!

Mély hódolattal a személy, akit napok óta levegőnek néz.

Ui. Remélem érezted a szarkazmust "Kacchan"!!!! :P"

Az utóirat elolvasásánál kidagadt egy kis ér a szőke homlokán.

- Ez a liba provokál engem! Nem tudja, hogy kit szabadít magára! – Gondolta, miközben egyszerűen felrobbantotta a levelet. Majd felállt és gyilkos vigyorral az arcán elindult a tető felé.

Ám már az első sarkon majdnem beleütközött egy zöld szemű, aggódó tekintetű fiúba.

- El az utamból Deku!

- Bocs! - Ugrott félre a kis brokkoli, mert nem volt ideje arra, hogy a szőkével vitatkozzon.

Egyből továbbment nem foglalkozott társával.

- Hhh... feleslegesen rohangál fel alá. Mikor én pontosan tudom, hogy hol van, amit keres.

[Név] még mindig a tetőn szomorkodott, mikor kivágódott az ajtó. Ijedtében felpattant és a zaj felé fordult. Bakugou az ajtófélfának támaszkodva figyelte a könnyes szemű lányt a tető végében a korlátnál.

- Mit akarsz? - Törölt le egy könnycseppet.

- Te hívtál ide! Te mit akarsz! - Mordult vissza a vörös szempár tulajdonosa.

- Ezek szerint megtaláltad a levelet. - Fordult el a szőkétől.

Aki ezt nem nézte jó szemmel. Megindult [Név] felé, majd megragadta egyik csuklóját és maga felé fordította.

- Oi! Ha velem beszélsz, akkor leszel szíves rám nézni!

- Katsuki? - Megint egy könnycsepp gördült ki [szín] szeméből.

Erre Bakugou elengedte és hátrébb lépett tőle.

- Nem engedtem meg, hogy a keresztnevemen szólíts! - Mondta a fejét elfordítva.

- Igen... bocs.. a Kacchan miatt is...

- Na, igen, azért még le akartam szedni a fejedet. - Mordult ismét fel.

- Csak rajta megérdemlem..

- Na, jó, most már elvesztettem a fonalat. Mi bajod van? Miért hívtál?

- Azt a levelet még gyakorlat előtt tettem a padodba. Már igazából nem lényeges.

- Mi – Akartál - Mondani? - Tagolta.

- Csak meg akartam köszönni, hogy kétszer is megmentettél. Ennyi. Zavart, hogy nem mondhattam el és te meg levegőnek néztél. Ez rosszul esett. Izuku azt mondta, hogy felejtsem el, de valahogy nem tudtam rávenni magamat. Tudom nem lényeges. De úgy éreztem ezt el kell mondanom.

Mondandója befejeztével csak mosolygott és elmélyedt a szőke vörös tekintetébe. Aki szintén nem tudott kiugrani a lány [szín] szeméből. Az zökkentette ki, hogy megérzett egy halvány melegséget az arcán. Mikor felismerte, hogy elpirult, akkor tudott csak elfordulni a lánytól.

- Te aztán marha-sokat tudod jártatni a szádat.

- Lehet. Még nem mondták...- mosolygott név továbbra is.

- Ami... - állt meg egy pillanatra.

- Igen?

- Ami meg azt illeti, nem kell megköszönnöd... Az lesz a munkám, hogy embereket mentek... Meg, csak ki akartam állni a tesód ellen...

- Tudom. De attól még jól esett ne-

Egy éles fájdalom nyilallt [Név] testébe ezért szakította meg mondatát. Fájdalmában nyögött egy kicsit, ami elég volt arra, hogy Bakugou ismét a lányra emelje tekintetét.

- Neked meg mi- kezdett volna bele, de név dőlni kezdett az irányába.

- Oi [Név]!

A szín hajú lány eszméletlenül esett bele Katsuki karjaiba.