Teltek a napok és [Név] -nek sikerült beilleszkednie. Mindenkivel jóban lett bár Minetát kicsit nehezen viseli el.

De volt valaki, aki nem hajlandó szóba állni vele. Ez pedig nem más, mint a megmentője Bakugou Katsuki. [Név] többször is próbált beszélni vele, de egyszer sem sikerült mert mindig elment. 

Így volt ez az egyik szerdai napon is. Éppen mikor óra után [Név] oldalra fordult, hogy beszélgetést kezdeményezzen a fiúval az egyszerűen felállt és otthagyta.

- Ba- kezdett volna bele a lány, de a szőke visszaforduló szúrós szemei megállították.

- Hagyj békén! – morogta, majd sarkon fordult és kiment a teremből.

A [szín] szemű lány a padra borította fejét, miközben nagyot sóhajtott. Izuku ezt észlelve érintette meg a hátát.

- [Név]-san minden rendben?

- Mi a baj? - jött oda Momo, Mina és Ochako is.

- Meg akarom köszönni Bakugounak a segítségét, de egyszerűen nem hajlandó meghallgatni. Napok óta próbálkozok, de mindig faképnél hagy, vagy rám mordul. Nem tudom, mit csináljak...

- Egyszerűen csak el kéne felejtened az egészet. – gondolta a kis brokkoli látva, hogy [Név]-et mennyire zavarja - Ha nem hallgat meg hát így járt. Legközelebb majd én segítek rajtad és nem ő!

- Lehet, hogy fel kéne adnod ezt. – javasolta Momo.

- Miért? – nézett a fekete hajú lányra.

- Bakugou makacs, mint egy öszvér. Ha nem akar meghallgatni akkor küzdhetsz amennyit akarsz akkor sem fog. – magyarázta Mina.

- Pedig azt hittem, hogy te jóban vagy vele. – csodálkozott [Név].

- Az hogy lóghatok, velük az még koránt sem jelenti, hogy jóban van velem Bakugou.

- Az egyetlen akivel „jóban van" az Kirishima - kun... - gondolkodott Uraraka.

Erre a mondatra mind az említett fiú irányába néztek.

- Talán ő segíthetne... - gondoltak bele a lányok.

- Kiri!!! – kiáltott neki Mina.

- Igen? – sietett hozzájuk a vörös hajú. – Miben lehetek a hölgyek segítségére?

- He? Izuku hova lett? – vette észre [Név] a barátja eltűnését.

- Az előbb még itt volt! – forgatták a többiek is a fejüket.

Midoriya azonban a folyosón igyekezett egy morgó szőke után.

- Kacchan! – szólította, meg amikor közelebb ért.

- Mit akarsz Deku? – fordult hátra.

- Miért vagy ilyen undok [Név]-sannal?

- Hee?

- Ő csak szeretne valamit mondani neked. De te folyton megbántod azzal, hogy faképnél hagyod!

- Mit érdekel téged hogyan bánok azzal a tyúkkal?

- Nem érdekelne, ha közben nem segítenél neki!

- Haaaa? Mit akarsz ezzel?

- Ha nem akarsz tőle semmit, akkor egyszerűen maradj távol tőle! Ne segíts neki!

- Tsc. Kopj le Deku!

- Kacchan!

- Mit akarsz még?

- Maradj távol tőle!

Erre már nem válaszolt csak otthagyta Dekut a folyosón. A fiú nézte még egy darabig a szőkét aztán visszament a terembe.

Katsuki eközben felment a tetőre. Leült az árnyékba és gondolkodott.

- Szaros Deku! Mit érdekli hogy- várjunk csak! Ezt a gyökeret zavarja, hogy én mentettem meg [Név]-et és nem ő.

Emlékképek ugrottak fel előtte.

- Olyan volt akkor, mint egy angyal... Miket gondolok! Még mit nem! – rázta meg a fejét – Biztos nem segítek neki megint! Legyenek Dekuval boldogok... Meg sem érdemli az a darab szar!

A teremben a többiek még mindig Kirishima-val beszélgettek mikor Midoriya belépett.

- Értem a problémádat... - gondolkodott el a vörös hajú fiú.

- Izuku! – vette észre [Név] hogy az ajtóban áll – Visszajöttél!

- [Név]-san?

- Megijesztettél! – lépett a kis brokkolihoz a lány – Olyan hirtelen tűntél el.

- Izé... - hajolt el egyre pirosodó fejjel – Közel van!

- Izuku...?

- Csak beszélnem kellett valakivel... Bocsánat hogy megijesztettelek!

- Értem. De legközelebb szólj.

- Rendben. – mosolyodott el.

- Ezt az Izukut szeretem látni. Azok a zöld szemek akkor a legszebbek, ha mosolyog!

- Miről beszélgettetek? – terelte el a témát Deku.

- Még mindig a Bakugou-s problémáján. – hajtotta oldalra a fejét Uraraka.

Izuku a név hallatán ökölbe szorította a kezeit. Ezt persze [Név] látta és aggódva nézett barátjára.

- Szerintem nem kellene mondanod neki semmit. – mondta végül a zöld szemű.

- Izuku? Miért?

- Ha nem hajlandó beszélni veled két szót, akkor nem is érdemli meg, hogy megköszönd neki.

A többiek szeme ugyan annyira kerekedett ki mit [Név]-nek. Még nem látták Midoriyat ilyennek.

- De- kezdett volna bele [Név].

- Nem éri meg [Név]-san. Csak még jobban meg fog bántani. De nem áll jól neked a szomorúság. Mosolyogj! És felejtsd el Kacchant.

[Név] elgondolkodott azon amit Izuku mondott neki, de valahogy úgy érezte, hogy mégis beszélnie kell a szőkével. És azt is észrevette, hogy Izuku most még inkább nem bírja Bakugout, mint korábban, és félt, hogy ez miatta kezdett átalakulni.

Időugrás

A következő gyakorlati órán a feladat, az volt, hogy minél nagyobb kárt kell tenni egy hatalmas betontömbben. Mindenki kapott egyet és meg kellett próbálni elpusztítani. Egyesével álltak neki a diákok.

Izuku szétüti egy csapással. Todoroki jéggel töri darabjaira. Uraraka felemeli, majd a magasból aláveti. Kirisima szinte keresztül megy rajta. Bakugou felrobbantja. Kaminari villámcsapással szedi szét. Momo ágyúval kettélövi. Mina savval elolvasztja.

[Név] következik. A lány odaállt a tömb elé. Közben az osztály találgatni kezdett.

- Szerintetek mit fog csinálni?

- Szerintem szárnyaival semmisíti meg.

- De hogyan? Ez nem éppen támadás típusú képesség...

- Meg van az a pajzs is, amivel megmentette Bakugout.

- Nem kellett volna megmentenie. – morogta az orra alatt a szőke.

- De megtette. – súgta oda neki Deku, amin a szőke megdöbbent.

Már éppen vissza akart vágni mikor [Név] munkához látott.

[Név] becsukta a szemét majd kinyújtotta a kezét a tárgy felé.

- Mód démon! – mondja, alig hallhatóan majd kinyitja a szemeit, amik vörösen izzanak. – Black light! - kiáltja el magát a lány.

Tenyeréből egy fekete csóva indult meg és nagy sebességgel belecsapódott a betonba majd darabjaira robbantotta. Szeme visszaváltott az eredeti [szín]-be.

Az osztálynak leesett az álla. Senki, sem mert megszólalni. De hangos létek törik meg a csendet.

Bakugou odalépet hozzá. Megragadta egyenruháját, úgy húzza közel magához a [szín] hajú lányt. Vörös írisze szinte izzik és hetek óta először szól hozzá önként [Név]-hez.

- Ez meg mi a franc volt Baszki!

- Kacchan ereszd el! – ugrik oda és választja szét őket Deku.

- Tűnj innen szaros kocka! Választ akarok! Nem úgy volt, hogy repülsz? Meg van a pajzsod?

- De az is. - felelte a legnagyobb nyugodtsággal - A képességem neve démon-angyal. Vannak angyali és démoni képességességeim is. A szárnyaim és a védelmi technikáim az angyal, míg a támadásaim a démon kategóriában vannak.

------------------------------

Sziasztok hoztam ebből is egy fejezetet. Tudom kicsit rövid lett... Remélem ettől még tetszik. Sajna most csak ennyit tudtam tenni. Igyekszek hozni hamar a kövi fejezetet.