Pár perc múlva Shuvi lenyugtatta húgát és ismét az osztály felé fordult.

- Ideje folytatni az órát! – Nyitotta szét karjait.

- De mostantól a biztonság kedvéért, bábú lesz a túsz! – tette hozzá All Might.

- Bakugounak már megvan a feladat. De ha gondolod, besegíthetsz másoknak. – ajánlotta fel Shuvi.

- Franc akar segíteni ennek a sok gyökérnek.

Ezen mondata közben gyilkos szemekkel meredt osztálytársaira. Ezzel is jelezve, hogy még nem békélt meg és vár a bosszúval a szurkálódásuk miatt.

- Rendben. – vont vállat a rózsaszín hajú lány - De bármikor meggondolhatod magad.

Közben [Név] elkezdett idegeskedni a gyakorlat miatt.

- Nekem is társulnom kéne valakihez... egyedül nem hiszem, hogy menni fog. – mondta magában.

- [Név]-chan minden oké? – lépett oda hozzá Mina.

- Mina? Igen rendben vagyok. – mosolygott barátnéjára.

- Még csak a második napod, de már ilyenek történnek veled. – Jött közelebb Jiro is.

- Azt hiszem ez az A osztály mentalitása. – jegyezte meg [Név].

- Ezt hogy érted? – kérdezte Ochako.

- Visszagondolva a tavalyi évetekre ti sem maradtatok ki a balhékból, bajból, vagy feltűnésből.

- Igazad van. – mosolygott rájuk Tsuyu.

- Teljesen beleillesz az osztályba. – Jelentették ki a lányok.

Ki is tört rajtuk egy kis nevetés ezen felismerés után. [Név] –nek azonban feltűnt egy furcsa hang a közelből. Mikor odapillantott a hang irányába Midoriya-t látta magában beszélni.

- Mi a baj Izuku? – szólította meg.

Erre a fiú kizökkent gondolatmenetéből és kicsit el is pirult mikor észrevette a közeledő [Név] –et.

- S-semmi csak kicsit elkalandoztam... – mondta tarkóját vakarva zavarában.

- Megint motyogtál Midoriya. – Jelent meg mellettük Kirishima.

- Ne csináld, még megrémiszted az új lányt! – szidta meg Sero is.

- Bár ezek után. – mosolygott Mina.

- Nem kell, féltenetek tudom, hogy milyen Izuku mikor elkezd gondolkodni. – szaladt ki [Név] száján, de egyből észre is vette magát.

De már késő volt a többiek egyszerre kapták új társuk felé a tekintetüket. Kérdőn néztek rá különösen Deku.

- Hee? – törte meg végül a csendet a kis brokkoli.

- Honnan? – kérdezték szinte egyszerre a többiek.

- F-figyeltem... – vallotta be halkan.

- [Név]-san? – Izuku nem tudott mit mondani, mert még nem volt ilyen helyzetben.

- Hogy érted, hogy figyelted? – Csatlakozott a társasághoz Iida is.

- M- már egy ideje... figyelem... amióta...megláttam, hogy megpróbált megmenteni valakit. – kezdte el mesélni – Még másfél évvel ezelőtt történt. Nee-channal a városban voltunk, de elszakadtunk egymástól. Sétálgattam az utcákon mikor robbanást hallottam. Egy furcsa nyálka szerű lény elkapott egy embert és túszként használta. Ott álltam a tömegben, akik figyelték az eseményeket. Aztán hirtelen a tömegből kirontott egy fiú. Izuku volt az és megmentette azt a másik személyt.

- Az én voltam! – hallgatózott Bakugou - És még nem volt képessége! Az a szaros kocka már akkor nem bírt a seggén maradni

- [Név] san? – csodálkozott Izuku.

- Az óta minden cikket elolvastam, amiben esetleg megemlítettek. Mert a hírekben ritkán volt szó rólad. Ezért nem is láttalak... De akkor fantasztikus voltál!

- U- ugyan akkor még csak... – szabadkozott a zöld szemű fiú.

[Név] odalépett hozzá és átölelte. Izukut megint hirtelen érte és nehezére esett visszafogni magát hogy ne piruljon bele mindenki szeme láttára.

- [Név]-san?

- Remek hero fog belőled válni. – suttogott a fiú fülébe.

Ettől a mondattól olyan döbbenet öntötte el Izukut hogy már nem pirult el. Helyette valami kellemes melegség lobbant fel mellkasában. Érezte, ahogyan kezei maguktól mozdulnak és át akarják karolni [Név] hátát. De Diamond Eye megszólalása félbeszakította és visszazökkentette a zöld hajú fiút.

- Na, akkor folytassuk! – kiáltotta a kék szemű lány.

[Név] elengedte a fiút és Deku egyből hátrébb ugrott pár lépést. [Név] figyelmét nővérére irányította. Közben Izuku megkereste Urarakat és még egyszer átbeszélték a tervet.

A csapatok összeálltak. [Név] elkezdte felsorolni magában.

- Izuku Uraraka-val. Kaminari Mineta. Kirishima Sero. Momo Jiro. Todoroki egyedül. Mina Hagakure Tsuyu hármasban. Koda Tokoyami. Aoyama Shoji. Iida egyedül. Ojiro Sato.

- Ki lesz az első? – kérdezte a gyerekektől All Might.

[Név]-et ez zökkentette ki és felismerte a jelenlegi problémáját.

- Fenébe nem beszéltem meg a többiekkel hogy ki társulna hozzám. Úgy látom csak Iida és Todoroki vannak külön... de ők direkt egyedül akarnak most szerencsét próbálni.

Momo és Jiro jelentkeztek elsőnek. Odaálltak az indulóponthoz. Megszólalt a sípszó. Momo egy hosszú rudat növesztett a kezéből és azzal elkezdett egyre magasabbra menni. A túsz felé közeledett. Shuvi felé vette az irányt, hogy megállítsa. De Jiro egy hanglökéssel félre taszította. A fiatal profi kénytelen volt Jiroval foglalkozni, mert a hanghullámokat nagy ívben kellett kerülgetni. Ez alatt Momo sikeresen kiszabadította a túszt és visszavitte az indulóponthoz. Kiáltott Jironak aki mivel odakapta a fejét nem figyelt egy pillanatra és az elegendő volt Shuvinak hogy egy támadással eltalálja őt. Jiro fél-térdre esett. Shuvi már újra támadott volna mikor egy ágyúgolyó miatt vissza kellett vonulnia. Momo társa mentésére sietett és együtt tértek vissza az indulópontra.

- Gratulálok! Sikeresen teljesítettétek! – lépett oda All Might hozzájuk – Minden rendben van Jiro shojo?

- Igen. – felelte – Csak egy kicsit meglepett.

- Biztosan jól vagy? – aggódott Momo.

- Megmaradok! Még szerencse hogy Diamond Eye –san visszafogta magát.

Ekkor figyelt fel rá [Név] is. Nővére nem használta képességét csak izomerővel dolgozott és még azt is visszafogta.

- Nee-chan nem akarja, hogy bárki is komolyabban megsérüljön. – Mosolyodott el magában.

Gyorsan követték egymást a párosok mindenki megmentette a túszt és kisebb sérülésekkel, de megúszta a találkozást a profi hero-val. Iida és Todoroki is könnyedén teljesítették a feladatot annak ellenére, hogy egyedül indultak Shuvi ellen.

Uraraka és Midoriya párosa következett utolsó előtti indulónak. A kis brokkoli egész idő alatt magában motyogott, hogy még jobb tervet eszeljen ki. Az egyértelmű volt, hogy Ochako megy a túszért míg Izuku eltereli a figyelmet. Megszólalt a síp elindultak. Az ellenfél most máshogyan kezdett támadni, mint eddig. Ezzel megzavarta Dekut.

- Shuvi ugyan annyira tudja, hogy Izuku mire képes, mint én! – gondolta [Név] magában – Direkt változtatott a mozgásán!

Shuvi ez úttal, sokkal gyorsabb volt, mint korábban.

- Csak miattam változtatott a stílusán! – gondolta zöld szemű fiú - Nekem is gyorsabbnak kell lennem!

És úgy is tett. Izuku képességével felgyorsította mozgását. Először csak kerülgette Shuvi támadásait és ezért a lánynak egyetlen ütése vagy rúgása sem talált célt. Helyette egy váratlan pillanatban Midoriya vitt be egy rúgást ezzel hátra repítve ellenfelét.

Az osztály tátott szájjal figyelte.

- Eddig egyikünknek se sikerült eltalálnunk őt!

- Deku... - egy vörös szempár figyelte őket - Miatta változtatott a mozgásán. Komolyan veszi őt, csak azért mert tudja mire képes! A többiekkel csak játszadozott. De Dekuval nem! Már megint az a szaros érdemli ki a csodálatát egy profinak!

Apró robbantásokat csinált kezével, ahogyan dühöngött magában. Ezeket [Név] észre is vette.

- Bakugout zavarja, hogy Shuvi kivételez Izukuval.

Közben a harctéren kicsit megállt a gyakorlat.

- Uraraka-san! – kiáltott a barna hajú lányra Deku.

- Megyek!

Uraraka eddig nem tudott elindulni a túszért, mert Shuvi túl gyorsan cikázott a harctéren. De most el kezdhetett emelkedni. Diamond Eye felegyenesedett és Midoriyara emelte tekintetét. Kék szemei sárgára váltottak.

- IZUKU MENEKÜLJ!!!!! – kiáltotta [Név].

- He? – fordult felé mindenki.

- HASZNÁLJA A KÉPESSÉGÉT!!!! NEM TUDOD KIVÉDENI MENJ ONNAN!!!

Izuku vissza fordult ellenfelére és látta, hogy [Név] igazat mondott. Shuvi kezében egy fénygömb formálódott. A fiú felé tartotta majd egy kisebb nyalábként suhant felé a levegőben. Csupán centik választották el, hogy betaláljon. Izuku az utolsó pillanatban ugrott el. A nyaláb becsapódott a talajba. Ahol földet ért egy gyorsan növekvő plazmagömb kezdte felperzselni mindazt, amihez hozzáért.

Szerencsére Uraraka addigra kiszabadította a túszt és már messze járt a gömbtől. Biztonságban leérkezett az indulópontra. A gömb eltűnt helyén egy méretes krátert hagyva. Shuvi szemével Izuku után kutatott, de a fiú a lehető leggyorsabb úton megérkezett Ochako mellé.

Egy perc néma csend telepedett a társaságra és nem tudták levenni a szemüket Diamond Eye-ról. [Név] látta amint testvére kék szeme visszatér és elégedetten néz Midoriyara. Majd húgára tekintett. Az aggódó szempár amivel [Név] tekintett testvérére megértette vele hogy mi az a nagy csend. Így végül az törte meg a csendet, aki miatt elkezdődött az.

- Gratulálok Midoriya Izuku. Nem sokan érdemlik ki, hogy ezt bevessem ellenük. Bár remélem tudod, hogy ha nem tudtál volna elugrani akkor megszüntettem volna a támadást és nem kerültél volna veszélybe.

- Shuvi!!!! – kiáltott mérgesen [Név] testvérére teljesen jogosan.

Hiszen tudta mennyire veszélyes az a támadás. És bár pontosan tudta, hogy testvére tökéletesen ura az erejének, attól még nem kellett volna ilyet bevetnie.