- Valami nem stimmel – nézett fel vörös íriszével [Név]-re – Rossz érzésem van ezzel.

Diamond Eye tovább magyarázta a feladatot. Közben a csapatok már kialakultak.

- A túszmentés azért másabb, mint a sima mentés, mert itt nem csak arra kell koncentrálnotok, hogy, megmentsétek a civileket. Hanem arra is, hogy itt biztosan lesz egy gonosztevő. Úgy kell megmentenetek a személyt, hogy közben sem mást sem saját magatokat nem sodortok veszélybe.

- El sem hiszem, hogy Diamond Eye tartja nekünk az óránkat! – Lelkendezett magában a zöld szemű fiú - Azt meg még inkább nem hiszem el, hogy [Név]-san Diamond Eye húga! Sosem gondoltam volna...

Midoriya oldalra pillantott Bakugou felé. A szőke fiú még mindig [Név]-felé nézett. Izuku látta, hogy nagyon elgondolkodik valamin.

- [Név] és a nővére egyáltalán nem hasonlítanak. Nem csak, külsőleg de viselkedésre sem. – figyelte meg az új lányt – Szárnyak... ez lett volna az a nagy erő, amivel elérte, hogy bejusson? Nem hiszem. Valami nem oké azzal a lánnyal. Bár az igaz hogy van benne bátorság.

Lassan odanyúlt a nyakához ahová pár perccel korábban [Név] odafújt. Az egyetlen személy, aki ezt észrevette a zöld hajú társa, Deku volt.

- Kacchan elpirult? Biztos megint eszébe jutott az előbbi. – gondolt rá ő is ez iménti jelenetre - [Név]-san észre sem vette, hogy mit csinált annyira örült. Látszik, hogy teljesen más a viszonya az ausztrál csapatával...

- Ezzel a nővel még bajom lesz! – Jelentette ki magában Bakugou miközben lehajtotta a fejét és elvette a kezét a nyakáról.

Kicsit közelebb lépett az osztályhoz, hogy azért ő se maradjon le minden részletről.

Ezek közben [Név] odafentről figyelte a többieket és gondolkodott.

- Nee-chan itt van órát tartani. De vajon nem-e csak azért jött, hogy engem ellenőrizzen? Bár azt mondta már jobban nézek ki. Végignézte azt a jelenetet. Megvárta mihez kezdek. Magam sem értem mi történt akkor. Mikor megláttam, hogy Bakugou megint Izukunak esik egyszerűn nem tudtam hagyni. Tudtam, hogy nincsenek jóban, de ez alkalommal a veszekedést én váltottam ki. Tegnap le tudtam állítani Bakugout. De ma biztosan félre lökött volna és nekiugrik Izukunak. Csak eszembe jutott, amit egyszer Nee-chan mondott. Hogy a fiúk nagyon érzékenyek arra, ha belépnek a személyes szférájukba és egy ilyen trükkel teljesen ki lehet őket zökkenteni. Amikor megtettem azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. De miért? Bakugou olyan goromba akkor miért pirultam bele abba, hogy megpusziltam? Még ha nem is volt szigorúan véve az... De az az arc, amit vágott. Nem is reméltem, hogy így fog reagálni. Teljesen belepirult. Én meg annyira örültem annak, hogy megtettem, hogy még Izukut is elkezdtem ölelgetni. Szegény biztosan zavarba jött. Otthon Nee-chan megengedte a fiúknak, hogy ölelgethetnek így hozzászoktam már az ilyen viselkedéshez. De ők olyanok mintha a bátyáim lennének. És ők is gyakran kezelnek a húgukként. Itt viszont más a helyzet ezt a két fiút csak egy napja ismerem. És máris olyat tettem, amit még többéves barátság után sem mernék...

Érezte, hogy elkezd bepirosodni az arca. És melege is lett hirtelen.

- Olyan kínos! Bocsánatot kell majd kérnem tőlük!

Eközben odalent Diamond Eye még mindig a gyakorlatot magyarázta. Különféle technikákat hogy miként lehet egy bűnöző figyelmét elterelni annyi időre, hogy megmentsd a túszt.

- Rengeteg tapasztalata van... - gondolta a kis brokkoli – nem véletlenül. Ennyi idősen, mint mi már profi hero volt.

- Van valakinek kérdése? – mondta végül jelenlegi oktatójuk

- Nekem lenne! – tette fel a kezét Mineta.

Mindenki a lila hajú srácra nézet és várták, hogy ha valami baromságot mond, akkor befogják a száját. De szerencsére értelmes kérdéssel állt elő.

- Mi van akkor, ha nem tudjuk megmenteni?

- Hogy értve?

- Hát, hogy ha nekem most egyedül kellene megmentenem [Név]-et akkor nem hiszem, hogy sikerülne, főleg nem ilyen magasságból.

- Ha nem kivitelezhető a mentés, akkor el kell hárítani a veszélyt. Például jelen esetünkben az is mentésnek minősülne, ha valami puhára esne a túsz, míg elterelik a gonosztevő figyelmét.

A többiek végiggondolták, hogy mi legyen a saját stratégiájukat, hogy melyik lenne a legjobban kivitelezhető mentési terv. [Név] is figyelte őket fentről.

- Ha megmentenek engem, akkor majd nekem is végig kell csinálnom a gyakorlatot... De egyedül vagy csapatban csináljam? Ki kell cselezni Nee-chant... Inkább csapatban kellene csinálnom. Elvégre ismeri minden mozdulatomat. Tuti nem tudnám egyedül elterelni a figyelmét..

Ismét lenézett felmérte a többi csapatot, hogy ki kivel van. Tsuyu, Mina. Momo, Jiro. Todoroki egyedül. Iida szintén magában próbálja. Kirisaima, Kaminari.

- És az szinte természetes hogy Bakugou is egyedül csinálja... - motyogta maga elé a [szín] hajú lány.

Midoriya Urarakával volt egy csapatban.

- Akkor én elterelem Diamond Eye figyelmét.

- Én pedig addig felmegyek és kiszabadítom [Név]-chant.

- Így biztosan sikerülni fog.

Bakugou is így tett, felemelte a fejét, hogy megvizsgálja a helyzetet.

- All Might jól megkötötte. Így biztosan nem tud repülni. – gondolta.

Szeme végigvándorolt a kötélen. És megakadtak egy ponton.

- Mindjárt kezdünk. Remélem, megvannak a terveitek! – szólt mosolyogva – Ó és egy kis kedvcsináló a mentéshez! Az a csapat vagy személy, aki leghamarabb megmenti, a húgomat az elmehet vele egy randevúra.

Megállt egy pillanatra a levegő, míg mindenki felfogta ezen utolsó mondatot. Már éppen megszólalt volna Mineta, mikor hangos robbanást hallottak mögülük.

A hang irányába kapták a fejüket. De nem állt ott senki. Midoriya felnézett.

- Kacchan! – kiáltotta el magát.

Mindenki odanézett. Bakugou [Név] felé igyekezett már majdnem fél úton járt.

- Mi az Bakugou?

- Ennyire megkedvelted?

- Repetát akarsz az előbbiből?

Viccelődtek a haverjai.

- Nem hiszem, hogy ez lenne a terve! Ő nem az a fajta! – motyogta magában Izuku miközben le sem vette szemét Katsukiról.

- MEG EGY FASZT! – kiáltotta vissza nekik – AZ A KIBASZOTT KÖTÉL MINDJÁRT ELSZAKAD!!!

- Mi? – döbbent meg mindenki.

A társaság a kötélre emelte a tekintetét. Szemükbe félelem gyűlt mikor meglátták, hogy Bakugounak igaza van. A kötél, ami [Név] –et tartotta a levegőben elkezdett szétfoszlani. Már csak egy apró madzag tartotta egyben. Diamond Eye már indult volna testvére megmentésére, de nem ért volna oda hamarabb, mint a vörös szemű fiú.

[Név] látta, hogy a többiek valamitől megijedtek. Elfordította a fejét és akkor látta meg ő is, hogy mindjárt ténylegesen veszélybe kerül az élete. És abban a pillanatban el is szakadt. Nagyjából 2 másodpercig zuhant. Bár sokkal többnek tűnt neki. Érezte, hogy már nem tartja semmi és elkezd a talaj felé közeledni. A kötél miatt nem tudta szárnyait használni. Attól hogy elkezdett ficánkolni átfordult és háttal lefelé folytatta az útját. Pánik kezdett megjelenni mellkasában. De mire [Név] sikításba kezdett volna egy érintést érzett hátán. Bakugou éppen akkor kapta el. [Név] olyan nagyra kerekítette szemeit, mint eddig soha. Ajkai tátva maradtak és kis pír kezdett el terjedni az orrán.

Bakugou egyik kezével megtartotta a lányt a másikkal pedig egyetlen mozdulattal letépte róla a köteleket. Ezzel szabaddá téve.

- Repülj! – kiáltott [Név]-re.

A lány értetlenül nézett rá.

- REPÜLJ MÁR! LEZUHANUNK!

[Név]-nek ekkor esik le mit mondott a fiú. Amikor odalent észrevette a kötelet, akkor csak arra koncentrált, hogy el tudja kapni a lányt. De nem gondolta annyira tovább, hogy a földet érésre is találjon ki valamilyen tervet.

[Név] megfogta Bakugou kezeit és egy kissé ellökte tőle magát, hogy a szárnyai ne csapják meg a fiút. Képességét aktiválva ismét megjelentek fehér szárnyai a hátán. Amint csapott velük egyet azonnal megálltak a zuhanásban. Innentől kezdve csak lassan ereszkedtek.

[Név] végig fogta Bakugou kezét. Katsuki belenézett a lány [szín] íriszébe és el is vesztek egymás tekintetében.

- Sikerült neki! – kiáltotta Midoriya azt, amire mindenki gondolt.

Szinte egyszerre sóhajtott fel mindenki, megnyugvás képen, hogy vége a veszélynek. És új társuk már biztonságban van. Izuku most már jobban meg tudta figyelni őket. És látott valamit, amit eddig talán még soha.

- Kacchan, ezt az arcát még sosem láttam... Mintha teljesen más ember lenne...

Miközben ereszkedtek [Név] is gondolataiba merült.

- Milyen szép szeme van! Vörös... Még nem láttam, hogy valakinek elejétől kezdve ilyen szem lett volna.

- Ez a [szín] szempár még bajt fog hozni rám érzem. De valahogy olyan mintha azt akarná, hogy törjem fel a titkait... Miket beszélek? Kit érdekel, hogy mi a francot rejteget?!

Bakugout az zökkentette ki, hogy lába elérte a talajt. Pislogott egyet és ekkor már nem csak [Név] szemét látta, hanem az egész képet. [Név] még a levegőben lebegett nem sokkal magasabban, mint a fiú. Nagy fehér szárnyai csillogtak a fényben. Világos [szín] haja és [szín] szemei olyan összhangot adtak, amit a fiú nem tudott figyelmen kívül hagyni.

Még mindig fogta [Név] kezét és kicsit meg is szorította. Mikor [Név] földet ért egy pillanatig még nem tüntette el szárnyait. De megérezte, hogy a Bakugou megszorítja kezeit. Ezért belenézett vörös íriszébe. S közben tüntette el szárnyait.

- Most teljesen más, mint korábban. Vajon ezt én váltottam ki belőle?

- Olyan, mint egy angyal! – gondolta a fiú még saját magát is meglepve ezzel.

Ott álltak egymás kezét fogva és a másik tekintetében elveszve.

- Kacchan... mi járhat a fejedben? – nézte őket Izuku, miközben enyhe fájdalmat kezdett érezni mellkasában.

[Név] szólásra nyitotta a száját, de valaki megelőzte.

- Oi! Bakugou mi lelt téged?

- Csak nem elvarázsoltak?

- Egy igazi angyallal találkoztál?

- Milyen érzés?

- Hagyunk kettesben titeket?

Kezdték el nevetve kiáltozni feléjük osztálytársaik.

Bakugou gyorsan elkapta a kezét és társai felé fordult.

- MEGHALTOK BASZKI! KURVÁRA MEGÖLÖK MINDENKIT!

[Név] hátrább lépett egy lépést és elfordult. Érezte, hogy egyre pirosabb árnyalatokban kezd játszani az arca. De mégis valahogyan mulatságosnak találta, ahogyan megmentője barátaival veszekszik.

- Bakugou Katsuki lehet, hogy félreismertelek? Szeretnék többet megtudni rólad! – mosolygott miközben tekintetét osztálytársaira emelte.

Izuku próbálta csitítani az őrjöngő Katsukit, de nem sok sikerrel. Bakugou feje vörös volt, csak jelenleg a dühtől. [Név] mosolyogva figyelte barátait és ez alkalommal nem ugrott közéjük.