- Idióták. Miért nem látják, hogy ezzel, amit csinálnak, csak még inkább nehezítik a helyzetet? Katsuki... vajon tényleg megbánta, amit tett? Izuku meg tényleg ki akarta használni, hogy ilyen vagyok. Nem hiszem el!

- Nagyon ostobák lehetnek, ha így megríkattak egy ifjú hölgyet... Nem igaz Kurogiri?

- De pontosan...

[Név] megperdült a tengelye körül. És nem akart hinni a szemének. Shigaraki Tomura és a Gonosztevők szövetsége állt mögötte. Hiába találkozott már a vezetőjükkel mégis olyan döbbenettel nézett rá mintha ezelőtt még sohasem találkoztak volna De ennek csak az volt az oka, hogy nem tudta elképzelni, hogy mégis miért van itt a teljes szövetség. Volt egy olyan érzése hogy nem csak véletlenül jártak éppen azon a tetőn.

Az után hogy [Név] elmenekült az iskolából nem is tudta, de meglátta őt Dabi az utcákat róva. Mivel azt is látta, hogy a lány sír így telefonált egyet. A fekete köd pillanatokon belül érte ment. Így követték őt egészen addig, amíg le nm szállt. Csak ekkor mentek Shigarakiért. Jelentette, hogy a célpont nemcsak, hogy egyedül van, de mellette még gyenge érzelmi állapotban is. Tomurának pont ez kellett. Bár volt annyira magabiztos hogy akár egyedül is odamenjen. De Kurogiri rá tudta beszélni, hogy vigyen magával mindenkit. Mert annyira mégsem lehetett biztos abban, hogy a lány kötélnek áll.

Csak azért ment végül bele, mert ha többen vannak, nem akaratoskodik. Egyébként volt rá pontos terve hogy könnyű szerrel elnyerje a lányt. Úgy tervezte, hogy ha rájuk akar támadni és előhívja a démont, akkor majd azzal beszél. Utána járt az utóbbi időkben [Név]-nek. Ebben mestere is segített neki. Mert az elmondottak alapján neki is megtetszett az az erő, amit [Név] birtoklott. Szerette volna felhasználni. Ha nem is Tomura hasznára, de a sajátjára öncélúan mindenképpen. Ezért tudott olyan rövid idő alatt annyi infót szerezni róla a szövetség ifjú vezére. Tudta, hogy ha feloldja a démon módot, akkor egy igazi bestia szállja meg a testét, aki ráadásul az édesanyja is egyben. Erre az elzárt dühöngő pokolbéli szellemre alapozta minden elszántságát. Azzal a nővel akart beszélni. Nem az előtte reszkető leánnyal.

És éppen ennél bukott meg a terve. Nem figyelte, hogy az utóbbi időben [Név] sokat gyakorolt és már olyan szinten tudta használni a képességét, hogy ne legyen rászorulva az anyja segítségére.

Sőt. Két héttel korábban kontrolált körülmények között, Shuvi is jelen volt megidézték az anyjuk szellemét. És beszéltek vele. Megegyeztek abban, hogy többet nem veszi át az uralmat a lánya teste felett. Csak abban az esetben, ha olyan súlyos sérüléseket szerez, hogy azt egyedül már nem képes öngyógyítással megoldani. És ha nem segít neki, akkor [Név] veszít, vagy rosszabb esetben belehal a küzdelembe. Ez az egy kikötése volt a szellemnek. Ami a lányokat is meglepte. Úgy tűnt igen is gondoskodó személy bújik meg a rettegett boszorkány viselkedése mögött. Akinek számít, hogy mi van a gyermekeivel.

Így esett, hogy békében váltak el a legutóbb mikor beszéltek. És a boszorkánynak eszében sem volt, hogy megszegje a gyermekeinek adott szavát azért, hogy egy semmirekellő (őszerinte) harmadrangú bűnözőpalánta kedve szerint játsszon a kislányával. Ezt csak ő teheti meg... azaz, hogy tehette meg korábban.

Erről azonban Shigaraki mit sem tudott. Ez nem is törte le a szarvait. Olyan magabiztos volt, mint már régen nem. Sok csapás érte az elmúlt időkben. És most végre úgy érezte, hogy megint nála van az irányítás.

- Sh-Shigaraki Tomura... - nyelt egy nagyot miközben próbálta minden idegzetét felkészíteni az elkövetkező percekre.

Félt. Hiszen mégis csak az utóbbi évek legnagyobb balhéjai, ha sikertelenek voltak is, de a szövetség nevéhez kötődtek. És most szemtől szemben áll a teljes bandával. Egyedül. lelkileg és testileg egyaránt kimerülve. Nem állt túl jól. Menekülés szóba sem jöhetett. Kurogiri úgy sem hagyná neki. Túl sokan vannak ahhoz, hogy magabiztosan kimondhassa képes felvenni velük a harcot. Nem tudta mit tegyen. Valahogyan segítséget kell kérnie. De hogyan? A telefonja az iskolában maradt. Fenn van a tetőn. Magasan így sem a hangja, sem a tettei nem érnének le a talajra. Nem valószínű, hogy valamelyik repülésre képes hős pont erre jár. Nincs kiút. De valahogyan mégis meg kell oldania ezt! Mit tenne a nővére? Vagy Izuku? Esetleg Katsuki?

Katsuki döntését elvetette, mert az a frontális támadás lett volna. Nem a legjobb ilyen túlerővel szemben. Izuku kielemezné, de ahhoz neki nincs elég ideje és nem is biztos, hogy segítene rajta. Shuvi?

A testvére került már ilyen helyzetbe. De akkor kapott erősítést. Így csak addig kellett kihúznia, míg a társai oda nem értek hozzá. Jönnek... villant át az agyán. Egészen biztos volt benne, hogy a fiúk Aizawa sensei engedélye nélkül is utána jönnek. Ezek szerint úton van a segítség. Csak jeleznie kell neki valahogyan, hogy itt van fenn. Lehet, hogy sejtik is, hiszen legutóbb is ilyen magasságba menekül. Eleve fent fogják keresni. Akkor csak ki kell tartania. De hogyan? Egyáltalán mit akarnak tőle?

- [Teljes Név]... - ejtette ki lassan a nevet a kézzel fedett arcú rosszfiú.

- Honnan tudod a nevemet? - [Név]-et tényleg érdekelte, mert nem emlékezett arra, hogy bemutatkozott volna neki vagy, hogy a hírekben a hősnevét leszámítva mást is mondtak volna.

- Többet tudok rólad, mint gondolnád. Diamond Eye húgocskája...

Ekkor már elkezdtek benne villogni a vészjelzők. Ha ennyire utánanézett, akkor nem megölni akarja. Azt már megtette volna. Nem! Neki más tervei vannak. De ez egy részről jó. Ha beszélteti, akkor később kerül sor az összecsapásra. Van ideje a fiúknak megtalálni őket.

- Mit akarsz tőlem?

- Eléggé felkapott lettél mostanában... Mondjuk ez is az én érdemem volt... - vallotta be hogy a mostani mozgolódások mögött is ő áll – De nekem is felkeltetted a figyelmemet.

- Mi? - feszült meg minden izma, nem tudta, mire akar kilyukadni.

- Már akkor megfogtál mikor először mutattad meg milyen fából faragtak. Nagyon érdekes képességed van...

- É-és akkor? – már kezdte érteni és nagyon nem tetszett neki hogy abba az irányba halad a beszélgetés – Rengeteg érdekes erő van. Miért pont az enyém érdekel téged?

- Jó hasznát venném neked a sorainkban. De erről nem veled szeretnék beszélni, hanem édesanyáddal, ha lennél olyan szíves elengedni.

[Név]-ben megfagyott a vér. Erről hogy a démon ereje tulajdonképpen az anyja csak egy maroknyi ember tud. Mégis hogy az ördögbe tudott meg ilyet is róla. Ez így nagyon nem volt jó. Ha nem voltak a kezes előtt titkai, akkor még inkább veszett ügy volt az, hogy ellene nyerjen. Muszáj volt beszéltetnie még. De nem engedhette az anyja közelébe.

- Nem fogok közétek állni!

- Sejtettem ezért szeretnék-

- Anyámat sem fogja érdekelni a dolog! – vágott közbe talán túl vakmerően is, de kezdett elege lenni abból, hogy csak egy porhüvelyként tekint rá- Felesleges megidéznem őt!

- Úgy gondolod?

- Igen! Több okból is feleslegesen próbálkozol!

- Ezt fejtsd ki... - kezdett érződni a hangján hogy lassan a türelme végére ér.

- Anyámmal megegyeztünk, hogy nem veszi át felettem az uralmat! Már egy oldalon vagyunk. Ja és van még egy apróság, ami miatt meg sem hallgatna.

- És mi lenne az?

- Idézzem? „Ilyen porbafingóknak nincs esélyük az én lányaim ellen!"

Ez a mondat a legutóbbi megidézésekor hagyta el a száját mikor megdicsérte mennyire ügyesen helytállt a mozi után a szövetség ellen. És bár büszkén ismételte anyja szavait, azt is látta, hogy ellenfelének elsötétül az arca. Felemelte a kezét azzal a céllal, hogy az embereit ráuszítja a lányra. Most már nincs, haszna öljétek meg. Ezt akarta volna mondani. De nem volt ideje rá. A távolból egy hang csapta meg a fülüket, ami egyre közeledett feléjük. És így egyre inkább érthetővé vált a szó:

- SHINEEEEEEEEE!

Katsuki pillanatokon belül ott termett [Név] és a szövetség között és egy igen nagy robbanással választotta el őket. Erre [Név] is rátett pár démontámadással. És bár a füst miatt nem látták mennyire sikerült telibe találni az ellenséget. Mikor megérezte a szőke kezét a vállain Átölelte a fiút és szárnyait kitárva kirepült a robbanások okozta füstfelhőből.

- Katsuki.... – suttogta, ahogyan átölelte – Mi tartott eddig?

- Baka liba! Nem figyelek, rád egy darabig ér szembe kerülsz Shigaraki Tomurával? Nem vagy eszednél!

- Nem én kerestem meg őket! Ne, hogy azt hidd!

- Deku amott vár. ő dobott át emez épületre. – mutatta, hogy merre repüljenek.

- Rendben.

Miután landoltak és [Név] elengedte a szőke sünt akkor a zöld brokkoli ugrott a nyakába.

- [Név] chan! Úgy aggódtam! Ugye nem tettek veled semmit?

- Nem Izu. még éppen időben jöttetek.

- De ez nem jelenti, hogy ennyivel megússzátok!

Dabi támadott rájuk fentről. És ha nem ugranak félre, akkor az első hullám megégette volna őket. Katsuki azonnal visszatámadt. De a következő pillanatban már Toga késével volt szemben. [Név] időben védte ki egy pajzzsal a támadást. És Deku messzire repíttette egy rúgással.

Még akkor is, hogy ha [Név] pajzsa miatt viszonylag előnyben voltak, akkor is hamar sarokba szorították őket. A túlerő és az, hogy a gonosztevőket nem érdekelte mi lesz a gyerekekkel nagyobb előnyt adott a szövetségnek. [Név] az utolsó pillanatban oldotta fel mégis a démon módot. De olyan magabiztossággal használta az anyja erejét, hogy fel sem merült benne hogy átadja neki a stafétát. Visszaszorította az ellenfeleit. Ahogy a magasba emelkedett démon szárnyain. Olyan félelmet keltett z ellenségben hogy még Shigarakit is meglepte vele. Nem érzett már jó régóta félémet semmitől sem. De ez a fiatal lány mégis olyan erőket irányított, amik nem evilágiak voltak. Ez vette rá, hogy ismét kimondja: Visszavonulás!

De hiába volt Kurogiri a leggyorsabb, ha menekülésről volt szó. [Név] a ködbe még lőtt párat a támadásaiból és onnan ezredmásodpercekkel a kapuk bezáródása előtt robbanások hangja és fénye csapott ki. Nem menekülhettek meg előle.

Fáradtan zárta le képességét és ereszkedett vissza a talajra. De amint lábai földet értek megint megszédült egy kicsit. Az éhség és a kialvatlanság utolérte. Viszont a fiúk még időben elkapták és segítettek neki biztonságosan leülni. Most már csak meg kellett várniuk, míg a profik odaérnek hozzájuk. Mert a csata zaja már az épület köré gyűjtötte a rendőröket és az újságírókat is.