Mivel [Név] először harcolt szinte teljesen egyedül egy gonosztevővel és sikerült mondhatni, nyernie is. Ezért természetes, hogy nőtt az magabiztossága is. De ez sajnos csak addig tartott ameddig a párja meg nem tudta, hogy mi történt a kis „randijukon" Izukuval. Persze ezt egyikük sem nevezte annak. De a harmadik személy azaz Midoriya magában így hívta azt az együtt töltött napot. Bármilyen rosszul is sikerült. De igazából pozitívan zárták a napot. Hiszen kibékültek és [Név] erősebbnek érezte magát, mint eddig bármikor. De mint említettem az újonnan szerzett egónak még aligha nevezhető tulajdonsága gyors halálra volt ítélve abban a pillanatban, amikor találkozott szerelmével.

- Hogy mit csináltál? – kezdett el azonnal ordítozni, mikor a lány örömittasan kezdett mesélni az egy nappal korábban történtekről, aznap reggel a folyosón - Nem vagy eszednél! Leálltál harcolni Shigarakiékkal?

- Csak védekeztem meg egy kicsit-

- Baka! – szinte szállt a haja a szemben állónak attól a széltől, amit generált a fiú - Idióta agyalágyult nőszemély! Használtad a démonmódot is?

- De tudtam uralni rende-

- Harcoltál nélkülem! – kötött bele minden mondatába még mielőtt befejezhette volna azt.

- Kezdem azt érezni, hogy ezt most féltékenységből mondtad, amiért mi harcoltunk, te meg nem...

- És Deku is harcolt!!!!??? – kelt ki most már teljesen magából.

[Név] már 100%-ban biztos volt abban hogy a teljes iskola tud már a történtekről. És abban is elég biztos volt hogy a párja jelenleg hangosabb mint Present Mick sensei. Már a fülét fogta miközben próbálta visszafogni a szőke robbanékony sündisznót. Mielőtt ténylegesen felrobbant valamit.

- Igen segített. Hiszen ő is hős lesz. És Mindkettőnkké van engedélye is.

- De miatta volt az egész, nem?!

- Hát az igaz hogy Shigaraki őt kereste de-

- Megölöm!

- Eszedbe ne jusson megverni! – ugrott egyből közéjük.

Ezzel még mindig meg tudott [Név] minden nézelődőt lepni. Hiszen már a legelső itt töltött napján is olyan könnyedén ugrott a fiúk közé, mint most mikor már minkettőt úgy ismeri, mint a saját tenyerét.

- Pedig megérdemli!

- Jó csapatot alkottunk [Név]-vel csak ez zavar téged! – nem bírta tovább szavak nélkül Izuku sem.

- Akkorát kapsz Deku, hogy Yokohamáig repülsz!

- Szeretnem én azt látni!

- Érik már neked egy verés!

- Fejezzétek be!

[Név]-nek már muszáj volt felhúzni egy-egy pajzsot is, mert félt attól, hogy annak ellenére is támadásba kezdenek egymás ellen, hogy ő ott van. És jól tette, mert pillanatokkal később Bakugou-nak apró robbanások hagyták el a tenyerét. Izuku pedig zölden kezdett szikrázni.

- Veszélybe sodortad a csajomat!

- Nem volt veszélyben! Elég erős ahhoz, hogy kimentse magát!

- Nem mehet veled többé sehová! És mellőlem sem tehet egy lépést sem-

[Név] még mielőtt Katsuki befejezhette volna a mondatot megcsókolta, ezzel hallgattatva el a szőkét. És ikerült visszahoznia is abból a vörös ködből, amiben volt. Viszonozta párja csókját és már a dereka köré fonta volna karjait, mikor [Név] megszakította a csókot.

- Na, most van elegem belőled!

- [Név]?

- Nem vagy sem a testőröm sem az anyám! Nem kell megvédened mindentől. Erre pont ti kepéztetek ki. Nem történt baj. Hála nektek. Mert elég erős vagyok már ahhoz, hogy harcoljak. Shigarakiék nem számítottak arra, hogy ilyen vagyok. Nem hinném, hogy megint kekeckedni akarnak.

- Nem ismered őket [Név]. – tette a lány vállára Deku a kezét.

- Lehet. – nézett a zöldhajúra - De ismerlek titeket. És ismerem a saját erőimet. Nem kell féltenetek engem többé.

...

Aizawa is rendesen lekapta őket a tíz körmükről. Ideiglenes engedély ide vagy oda. Hiszen az igaz hogy őt is meglepte, hogy [Név]-nek már volt papírja miszerint felléphetett a gonosztevők ellen. De az hogy Midoriya már megint bajba keveredett. Ráadásul megint Shigaraki Tomura miatt. És még pluszba „bajba" sodorta a cserediáklányt is. Na, ezek együtt már nyomtak annyit a latba, hogy olyan kiadós kioktatást kapjon mind a két diák, amitől még óra végén is zsongott a fejük.

Később az osztályban beszélgettek erről, hiszen hallani lehetett mikor fejmosást kaptak kedvenc osztályfőnöküktől. Mindenki meg volt lepve azon, hogy a szende kislány még mindig tartogat meglepetéseket. És hogy egyre inkább kezdi lemosni magáról azt a szende kifejezést. Bár azt jól tudták, hogy ennek nagyon nagy indoka a két fiú által gyakorolt hatás.

- [Név] chan neked is van engedélyed? – ugrott szinte a nyakába Mina a következő szünetben.

- Igen. Már majdnem teljesen hivatalos.

- Vagyis egy fokkal jobb, mint ami nekünk van? – gondolkodott el Sero

- Igen...

- De hogy szerezted meg? – húzgálta Mineta, addig a szoknyáját, ameddig Tsuyu el nem paterolta onnan.

- Shuvi ragaszkodott hozzá, hogy legyen nekem is. Így tudtam mellette gyógyítóként dolgozni. És hivatalos tagja lehettem az ő hősügynökségének.

- Biztos menő lehet profikkal dolgozni. – tette az állára a kezét Jiro

- De nekünk is volt már benne részünk. – emlékeztette a többieket Uraraka

- De az mégsem olyan. – Toru kalimpált előttük, de csak a ruhája mozgását látták.

- Igaz kero, mert ott figyeltek arra, hogy mi ne kerüljünk túl nagy veszélybe kero. –

- De szerintem [Név]-nek már nem ilyen egyszerű. Igaz? – Tokoyami kérdésére mind [Név] felé fordultak.

- Igen.

- Mesélsz? – nyaggatta egy kicsit Momo - Miket kellett csinálnod?

- Sok mindent. Ausztráliában sok a tűzvész. Így olyankor is sokat segítek a sebesülteken. Meg van, amikor tényleges gonosztevők ellen küzdenek a többiek. Akkor gyógyítanom kell őket.

- És most mihez kezdenek, hogy nem vagy velük? – az hogy Kota megszólalt meglepte a lányt, de kedvesen válaszolt az ő kérdésére is.

- Megoldják. Rajtam kívül vannak ott, még akik gyógyítok. Vannak, akik kifejezetten az állatok segítésére specializálódtak.

- Ezt jó hallani. De akkor mindenképpen vissza kell majd menned? – kérdezett óvatosan Kirishima

- Igen.... a kiképzésem még sajnos nem ért véget....

Erre mindenki elszomorodott egy kicsit. Hiszen nagyon megkedvelték az új társukat. Ezt észlelve gyorsan változtatnia kellett a hangulaton.

- De ne szomorkodjatok. Az még odébb van. És ha leteszem a teljes vizsgát, akkor én is jöhetek majd ide dolgozni.

- Mi pedig szívesen várunk majd. – borzolta össze a fejét Kaminari.

Tényleg nem szívesen gondolt arra, hogy egyszer majd vissza kell mennie a hazájába. De sajnos az idő fogyott. De azt is tudta, hogy vissza fog ide térni, mert a szíve és a barátai is idekötik őt.

De az a beszélgetés a két fiúban is elindított egy gondolatot, amire eddig nem figyeltek.

- „[Név] vissza fog menni Ausztráliába."

...

Úgy egy héttel később, mikor Katsuki-val sétáltak a parkban érdekes ismerőssel futottak össze. Az a szombati nap olyan jól sikerült. Pénteken Bakugou ott aludt [Név]-nél. még inkább mélyítve a kapcsolatukat. Másnap sokáig ágyban maradtak és beszélgette. Katsuki csinált a kedvesének palacsintát reggelire. ... elő ebédnek. Aztán elmentek a parkba sétálni. Beültek egy étterembe a délután folyamán. Szóval egy csomó olyan dolgot, mint amit az igazi párok csinálni szoktak. És Bakugou törekedett is erre. Bár kívül elég nyers volt. [Név] mellett megmutatta az a gondoskodó kedves oldalát is, amit kevesen látnak. De [Név] pont ilyen személy volt. Kiváltságos helyzetben érezte magát mellette.

- Sünikém! - kiáltott utánuk egy vörös hajú lány.

Amire a kis párunk megtorpant és [Név] a hang irányába is nézett. A szőkének nem kellett. A hangja alapján tudta ki az és már felugrott a vérnyomása az egekbe, attól hogy rájött ki talált rájuk. Egymagas volt [Név]-vel. A hajuk hossza is egyezett. Az ismeretlen lánynak zölden világító íriszei voltak. És olyan egyenesre vasalt haja, amin messziről látszott, hogy egy flakon hajlakk van, hogy az úgy is maradjon. Sok sminket viselt, ami kiemelte a szemét. De [Név]-nek az a tipik plázacsaj jutott eszébe, amit a filmekből megszokott. Zavarta a megnevezés, amit használt az imént. És az is, hogy Kacchan-nak integet. ellenben az idegent nem zavarva, hogy a szőke fogta [Név] kezét. Teljesen figyelmen kívül hagyta és a nyakába ugrott az említettnek. Majd egy nagy cuppanós puszit is nyomott az arcára.

- Akumi eressz el te liba!

Lökte el magától arra az időre elengedve [Név] kezét. Viszont amint elég messze került. Ismét összefonta az ujjait vele. Ez megnyugtatta [Név]-et mert egyébként neki is kezdett a vérnyomása abba a tartományba érni, amire az orvosok azt mondanák, hogy káros.

- Naaa.... mi ez a gonosz fogadtatás drágám. – akarta konkrétan lefejteni név kezéről Katsuki-ét, amit a szőke nem hagyott neki.

- Húzz innen a picsába! – lökte meg szabad kezével, hogy messzebb kerüljön [Név]-től - Nem vagyunk már együtt! És ha nem vetted volna, észre van barátnőm.

Ez az utolsó szó megmelengette [Név] szívet, hiszen nem a „csajom" kifejezést használta rá a fiú. De az még mindig nagyon zavarta, hogy ez a lány, aki nagy valószínűséggel Bakugou exe megjelent. És levegőnek nézte. De csak egy pillanatra. Mert már áttért arra, hogy a jelenlétében sértegesse őt.

- Ugyan szivi. Neked jobb kellene, mint ez a kis fruska. Én kellek neke-

Egy robbanással hallgattatta el.

- Még egy rossz szót szólsz róla és megöllek fogtad?

- Sünikém?

- Kussolj! – a kiáltástól a lányban megfagyott a szó is, de [Név]-et nem ijesztette meg, sőt már cselekvésre késztette.

- Katsuki... Kérlek, ne öld meg! - simogatta meg [Név] a fiú arcát, mire az lassan nézett rá.

- Egy okot mondj, amiért érdemes életben hagynom!

- A kedvemért... légyszi... azt ígérted nem leszel olyan agresszív.

- Csak Dekuval szemben... - fujt egy nagyot.

- De akkor is. Tartogasd az erödet az edzésekre. És Shigaraki-ék ellen.

- Igazad van. – mosolyodott el amire amaz csajnak leesett az álla nem is csoda mert amíg „vele volt" nem tett ilyet.

Nem kellene egy ilyen kis lotyóra fecsérelnem az időmet meg az erőmet.

A lotyó szóra amaz lány felfújta az arcát.

- Katsuki te engem szeretsz! Gyere vissza hozzám!

- Tévedés! Igazából mi sosem voltunk együtt. Csak te akaszkodtál rám, mint egy pióca. És most is azt tervezed. De nem kellesz! Nekem csak [Név] kell! Őt szeretem! És most kotródj innen!

A lány sírva rohant el a másik irányba. És [Név] kettő okból nem sajnálta. Az egyik, hogy hallotta azon a síráson, hogy mű. Tetetett és nem is valami hatásos. A másik ok pedig, hogy belül ott dobogtak benne a párja a szavai miszerint őt szereti. És tudta, hogy nem fogja őt elhagyni. De azért mégis csak volt benne egy kis bűntudat. Mert hát azért [Név] csak egy jó kislány volt. És nem volt olyan, mint az a lány, akit az imént Katsuki elkergetett.

- Kicsit finomabban is bánhattál volna vele. Nem gondolod?

- Nem. Mert akkor nem ment volna el.

- Úgy hiszed?

- Tudom. Az ilyenek csak ebből értenek. Nem hagyom, hogy elkergessen téged. [Név] én téged szeretlek.

- Köszönöm... Én is szeretlek Kacchan....

- Fogd be....

A csók, amit most váltottak még édesebb volt. Így hogy tudatták egymással a hűségüket. És [Név] még boldogabb volt, mint eddig bármikor. Szerelmes volt. És az életé csupa fény és mosolygás.