Tehát [Név] és Katsuki összejöttek hivatalosan is és teljesen totálisan. Már két hete tartott a kapcsolatuk és már a többiek kezdték megszokni, hogy a szőke csak úgy ok nélkül odaugrik és megcsókolja a párját. Megöleli, kedveskedik neki aztán tovább áll. Az egész osztály meg volt lepődve azon, hogy Katsuki mennyire kedvesem bánik a cserediáklánnyal. Viszont Izuku nagyon rossz állapotba került. Egy hétig nem is beszélt utána pedig csak látványosan kerülte [Név]-et. A lány már nagyon rosszul érezte magát emiatt. Hiszen Midoriya sokat jelentett neki még akkor is, ha nem volt kifejezetten szerelmes belé. Mindig is felnézett a fiúra amióta először látta és mindig figyelte, hogy éppen mit tesz le az asztalra. És az, hogy a barátjának nevezhette nagyon fontos volt számára. Ahogyan az is, hogy segített neki a fiú. Hiszen nagyon sokat fejlődött az ő képzései során is. Nem akarta elveszíteni a barátságát. Így a következő héten ő makacsolta meg magát, hogy végre helyre jöjjön a kapcsolat, ami köztük volt és továbbra is a barátjának tekinthesse a zöld hajú fiú.

- Izuku... Kérlek, szépen hagyd ezt abba. Rossz nézni.

- Sajnálom [Név], de nehezen tudok mosolyogni amióta foglalt vagy.

- De ezzel, amit művelsz, én se tudok már mosolyogni. Fáj azt nézni, hogy ennyire összetört él amiatt, hogy...

Nem fejezte be a mondatát. Elvégre nem akartam még jobban megtörni a fiút. Pedig az lett volna, ha kimondja, a szőkét szereti.

- Sajnálom... hogy így érzed... - terelte inkább kis brokkoli a dolgot - Azt viszont én sem akartam, hogy emiatt rosszul legyél...

- Izuku?

- Megpróbálom visszafogni a szenvedésemet...

- Nem ezt kértem...

- Hanem?

- Hanem azt hogy megint beszélj velem! Olyan rossz így! Hiányoznak a beszélgetéseink!

- [Név] chan? ... Rendben... Legyen, ahogy szeretnéd.

- Akkor lehetünk megint barátok, mint eddig? – kérdezte óvatosan...

- Szerintem igen... Csak ne kelljen, egyszerre egy helyen lenne m Kacchannal.

- Ez lehet, hogy megoldható.

Végre hosszú hetek kínlódása után most először mosolyogtak egymásra. Úgy mintha minden rendben lenne. De belül mindketten pontosan tudták, hogy még koránt sincs rendben a kapcsolatuk. Még elég sokat kell csiszolni azokon a fogaskerekeken, hogy ugyan úgy passzoljanak egymásba, mint korábban. De most csak élvezni akarták ezt a pillanatnyi kibékülést. Ami tényleg csak pillanatokig tartott.

- DEKU! Takarodj a csajom közeléből!! - hallották a hátuk mögül az össze nem téveszthető morranást, a szőkétől.

Bakugou majd felrobbant, amikor belépve a terembe meglátta, hogy ezek ketten egymás társaságában mosolyognak. Nem tudta mi történt percekkel korábban. Csak egy valamit tudott. A zöldi túl közel van az általa szeretett lányhoz. És most ha nem távolítja el őket egymás, közeléből akkor egyre nő annak a valószínűsége, hogy Dekut beletekeri a betonba.

[Név] is észrevette ezt a szándékot a barátja szemében így nagyot nyelve gyorsan felkészült arra, hogy védelme alá vegye Izuku-t. Nem mintha annak szüksége lett volna rá. De mégis úgy érezte az ő pasiját neki kell leállítania. És a távolság Katsuki és köztük rohamosan csökkent.

- Csak beszélgettünk. Légy szíves ne szedd le a fejét emiatt.

- Megint megpróbált megkörnyékezni téged?

- Nem így történt! Katsuki! Hallasz? Én kezdeményeztem. Kérlek, ne tilts el ennyire tőle. Nugodj meg! Nem történt semmi.

- [Név]? „Komolyan az én pártomat fogod?"

- Majd akkor nyugszom meg, ha végleg lemond rólad és lekopik!

- Azt várhatod Kacchan!

- Mit mondtál szaros kocka?

- Na, most fejeztük ezt be! - fogta meg a karját [Név] és rángatta ki a folyosóra egy eldugottabb kevésbé használt részre.

A vörös szemű folyamatosan morgott, míg párja elirányította és még akkor is puffogott, amikor már elengedte. Nagyon nem bírta ha Deku [Név] közelében van. Ha kinyitnánk a nagylexikont a „féltékenység"címszónál, akkor Bakugou fotója biztosan oda lenne tűzve.

- Mi van veled? Katsuki figyelsz te rám egyáltalán?

- Miért engeded ennyire közel magadhoz? Nem látod, hogy még mindig el akar venni tőlem? Azt ne mondd [Név], hogy-

- Téged szeretlek te tökkelütött idióta! Miért nem vagy képes elfogadni, hogy Izuku-val csak barátok vagyunk?

A vörös szempár tulajdonosa teljesen lesokkolt a hallottakon. Elvégre amióta együtt vannak [Név]-vel, a lány még egyszer sem mondta ki ilyen nyíltan azt, hogy szereti őt. Sőt tulajdonképpen a saját lakásán kívül sehol sem ejtette ki ezt a szót. Jól esett neki. És teljesen megnyugtatta, így önmagától mozdult a teste átölelte az általa annyira szeretett lányt. Ő meglepődött, ugyan de hamar viszonozta a fiú tettét. Sőt még egy apró csókot is váltottak mielőtt ismét megszólalt volna valamelyikük.

- Jobb most már? – kérdezte [Név]

- Igen sokkal... Arigarou [Név]...

- Most már elhiszed, hogy szeretlek?

- Teljesen.

- Akkor megígéred hogy már nem vesztek össze többet?

- Ezt nem ígérhetem meg. Csak megpróbálom abbahagyni a féltékeny kérdést. De tudod jól, hogy nem szeretem, ha mások vannak körülötted. Nem csak Deku miatt aggódom...

- Miért?

- Mert te egy gyönyörű lány vagy. Nem akarom, hogy más is szemet vessen rád!

- Édes vagy...

- Nem vagyok édes! Ezt azonnal verd ki a fejedből!

Bizonyításképpen orron pöckölte a [szín] hajú lányt, aki csak nevetett azon, ahogy viselkedett a párja. Mert hiába is tagadta vele igen is aranyosan bánt. Kézen fogva sétáltak vissza a teremhez. És aznap már egyszer sem akarta leharapni a zöldhajú fiú fejét, amiért ránézett [Név]-re. Aztán mikor iskola után együtt sétáltak, [Név] óvatosan tett fel egy új kérést a barátjának.

- Katsuki...?

- Igen?

- Akkor az, nem baj, ha néha beszélgetek Dekuval?

- Nem...

- Az se lenne baj, hogyha esetleg elmennék valahova vele kettesben, csak, mint egy barát? Nem jönnék össze vele. Becsszó!

Nagyot sóhajtva fogadta el a döntését és kérését. Tudta, hogy úgy is addig rágná a fülét, amíg bele nem menne. Így hamarabb megmenekült ebből a témától.

- Jó rendben... De utána velem is randizol kárpótlásként!

- Köszi! – nyomott egy puszit az arcára.

Másnap [Név] elmondta a zöld hajú fiúnak hogy mik a tervei. Ennek persze ő nagyon örült. Bár tudta, hogy ez nem randevú, mégis esélyt látott benne és a lány közelébe lehetett. Pár nappal későbbre esett a találkozó időpontja. Már szombat volt, így délelőtt plázához mentek mindketten. Izuku hamarabb érkezett, míg [Név] kicsit késett, ugyan de még időben odaért nem kellett nagyon sokat várakoznia a fiúnak. Úgy tervezték hogy megnéznék egy filmet. De a nagy kínálat miatt sokáig válogattak. Végül sikerült kiválasztaniuk a megfelelőt és is jól szórakoztak rajta. Ilyen kicsit humorosabb akciófilm volt, nem romantikus, érthető okokból. Viszont mikor kijöttek a nézőtérről a folyosóra érve érdekes látvány tárult a szemük elé.

Ugyanis nem más várta őket az ajtóban mint Shigaraki Tomura. Izuku abban a pillanatban elfehéredett ahogy felismerte a kapucnis illetőt. És egyből maga mögé rejtette a [szín szemű lányt]. [Név] nem értette mi lelte ilyen hirtelen a barátját. Próbált kilépni mögüle de a zöldhajú nem hagyta neki.

- I-Izuku? Mi a baj?

- [Név] te is látod ott azt a személyt.

- Igen... ki az?

- Shigaraki Tomura. – ahogy kiszűrte fogai között a nevet már [Név] is elsápadt

Elvégre tudta milyen személy is a megnevezett. De úgy, a kezek nélkül, amik általában beborították nem ismerte fel. Izuku azonban már találkozott vele így is. És most nem akarta, hogy megismétlődjön, ami a legutóbb.

- Nem az nem lehet. Miért lenne ő itt?

- Yo Midoriya! - látta meg őket és kezdett el közeledni feléjük.

- Maradt távol.

- Ugyan már nem csinálok semmi rosszat. Bár nem tudhatod, hogy hány túszom van jelenleg az épületben. És innen nem tehetsz értük semmit. Szóval csináld, amit mondok. Amúgy békés szándékkal érkeztem. Csak kérdezni akartam pár dolgot.

- Nincsen semmi, amit el árulhatnék neked. Engedd el a túszokat és távozz innen.

- Biztos vagy abban, hogy jó ötlet így beszélni velem, amikor a kis barátnőd is veszélyben van?

Ebben a pillanatban jelent meg [Név] alatt egy sötét köd kiragadva Izuku védelméből a lányt.

[Név]! - kiáltott utána.

Majd mikor nem érte el megpróbálta megtámadni a gonosztevők szövetségét. De Shigaraki kitért támadása elől. Amikor [Név] megint látható helyen volt Kurogiri fogságában akkor Midoriya is megtorpant.

- Most pedig válaszolj néhány kérdésemre Midoriya.

- Először engedd el! Majd utána válaszolok a kérdéseidre. „Remélem, olyat kérdez, amire egyáltalán tudom a választ."

- Ne menj bele Izuku. – sikította a fogságba esett lány - Nem teheted azt, amit ő mond.

- Nincs más esélyem! Csak így tudlak biztonságban visszavinni. Én is és Kacchan is meg fogunk védeni!

- Hogyha engedsz Tomura-nak akkor megmondalak neki is és utána együtt tekerjük ki a nyakadat!

- Sajnálom, inkább vállalom azt is, de nem akarom, hogy neked bajod essen.

Midoriya megadó testtartását látva Shigaraki arca ijesztő vigyorba rándult. De [Név]-ben eközben felment a pumpa. Olyannyira hogy cselekedni is képes volt már.

- Na most lett elegem belőled!

[Név] szemei vörösre váltottak, feloldotta a démon módot. Viszont most már tudta uralni is. Hamar kiszabadult a fekete köd fogságából mindenki legnagyobb döbbenetére. Szárnyai, amiket korábban Édesanyja használt most is megjelentek a hátán, de ruhája az eredeti maradt. Ahogyan a tudata is. Pontosan tudta mit és hogyan akar véghezvinni. Nem kellett átadnia a testét a harc idejére másnak. Könnyedén hárította Kurogiri csapásait. Sőt sikerült megsebeznie is. Amit maga sem értett, hogy hogyan tudott egy test nélküli ködöt megsebezni. De ezek szerint a Démon erői működnek ilyen esetekben is. Izukunak pedig nem kellett visszafognia magát Shigarakival szemben sem. Mert nem ijesztgette őket a túszokkal sem. Az utolsó pillanatban sikerült még elmenekülnie két gonosztevőnek. Azt kiabálva, hogy „Ezért még számolunk mindkettőtökkel".

A harc végeztével kihívták a rendőrséget. Majd míg vártak Midoriya karjai közé szorította a lányt. Az egész akció alatt nagyon féltette, de annak viszont nagyon örült, hogy saját magától is képes volt használni a az erejét. Anélkül, hogy anyja megint megszállta volna a testét.

- [Név] nagyon aggódtam miattad. Ne csinálj ilyet többet!

- Kénytelen leszek... Hiszen én is hero vagyok. És hála neked és Katsuki-nak már képes vagyok használni a saját erőimet. Nem szédültem, és nem ájultam el, magabiztosabb vagyok, mint valaha. És ezt nektek köszönhetem! Mostantól képes leszek megvédeni magamat és másokat is. Nagyon köszönöm!

Megölelte a kis brokkolit, aki elpirulva viszonozta a tettét.

- De azt sajnálom, hogy miattuk, így tönkrement ez a találkozó. Hiszen olyan jól indult.

- A lényeg az, hogy nem esett baja senkinek. Ki tudja, hogy mit akart volna, még ha nem szabadulsz ki időben.

- Erre visszatérve... Izuku te nem vagy normális és nem tudsz tárgyalni sem! Kérlek szépen Izuku legközelebb próbálj meg minél hamarabb kimenteni a rászorulót! Nem pedig alkudozni egy gonosztevővel.

- Igazad van [Név]... Sajnálom, hogy nem cselekedtem időben.

Végül is sikerült megnyugodni a mindenkinek. Elmondták a rendőrségnek is, hogy mi történt. És mivel már volt ideiglenes igazolványuk így nem kerültek bajba, amiért engedély nélkül cselekedtek. Sőt meg lettek dicsérve, amiért kiszabadították az embereket. Hiszen igazat mondott Tomura voltak túszai. A többi gonosztevő által elkapott emberek. De mikor ellenük fordultak elmenekültek ahelyett, hogy bántottak volna valakit. Ez volt az ő szerencséjük.

Miközben a két fiatal nyugodtan elhagyta a helyszínt a város egy másik pontján gonosz tervek szövődtek éppen.

- Ki volt ez a, idegen Tomura-chan? – csicseregte nem túl kedvesen Toga.

- Úgy volt, hogy nincs annál a srácnál erősebb abban az osztályban. – kérdezett az önmagával veszekedő Twice - Akkor mégis ki volt az? Nagyon menő csajszi!

- Fogalmam sincs! – mordult rájuk a kezes - De járjatok utána! Tudni akarom, hogy ki ez a lány. És azt is, hogy hajlandó e lenne közénk állni?

- Micsoda? Ezt meg hogy gondolod? – kapta oda a tekintetét Dabi.

- Egyszerűen... Láttatok a képességét? Az a lány egy igazi démon! Itt akarom tudni a csapatban. Hasznunkra válhat.

- Legyen, ahogy akarod. Utánanézünk... - mondta Kurogiri és elvonult a többiekkel.

- Az a démon egy igazi kincs! Ha sikerülne magunk mellé állítani utána még azt az idegesítő vigyorgót is sikerülne eltüntetni a színről. A miniatűr másával együtt.