Beütött a baj. Midoriya a becsapódáskor eszméletét vesztette, mert durván beverte a fejét. Erősen vérzett valószínűleg eltört pár bordája is. Nehézkes volt a légzése is és nem reagált semmire. Amikor [Név] meghallotta, hogy megtalálták egy kicsit tétovázott ugyan. De mikor a szőke sóhajtott egyet, azt engedélynek vette, vagyis rohant a zöld hajúhoz, hogy segítsen neki. Szíve szorult össze mikor meglátta a fiút. Patakokban folytak a könnyei mikor lerogyott mellé a porba. Legszívesebben megölelte volna, de nem merte. Félt, hogy azzal nagyobb bajt csinál. A két hőst is ledöbbentette, hogy idáig jutott az ügy. De nem volt idejük tovább pánikolni. Igyekezniük kellett. 

Dekut a gyengélkedőbe vitték és sajnos a doktornő még nem ért vissza. Mivel nem tudták mennyire súlyos állapota, így kihajtották a diákokat, akik visszamentek a terembe Iida felügyelete alatt. Egyedül [Név] Shuvi Aizawa, valamint Katsuki maradhatott bent. [Név] az ágya mellett ült és a kezét fogta az eszméletlen fiúnak. A szőke nem szólt érte semmit, mert mélyen belül ő is aggódott Izuku-ért. Bármilyen dolgot is vágott a fejéhez korábban, azt nem akarta, hogy tényleg meghaljon. Amíg Aizawa és a fiatal profi megbeszélték, hogy mit kellene tenniük addig Bakugou is odasétált az ágyhoz és [Név] vállára tette a kezét.

- [Név]... én nem-

- Tudom... - nyúlt oda szabad kezével és fogta meg a szőkéjét – Tudom, hogy ezt nem akartad és azt is tudom, hogy belül te is annyira aggódsz miatta, mint én.

Nem szólt, csak kicsit megszorította a lány kezét. Ami őnála azt jelentette, hogy teljesen egyetért [Név]-vel. És igazából örült is annak, hogy nem neki kellett kimondania hiszen [Név] megtette helyette. Ahogy figyelte hol a szenvedő társát, hol az aggódó kiszemeltjét, észrevett [Név] szemében valamilyen különös csillogást, lángot, amit nem tudod hova tenni.

- [Név]?

- Meg fogom gyógyítani! - felelt a fel sem tett kérdésre.

- Hogy? - ez nem mikéntjére volt értendő, sokkal inkább meglepődését akarta kifejezni

- Készen állsz rá [Név]? - lépett oda hozzájuk Shuvi, feltehetőleg, miután meghallotta a testvére előbbi kijelentését.

- Igen! Csinálhatom? - nem vette le a szemét a fiúról

- Aizawa engedélyt adott rá. Ha készen állsz, feloldhatod, de egyszer csak kis lépésekkel. Hallod?

- Feloldani? - vágott közbe Katsuki

A szó megmaradt a fejében, hiszen ezzel [Név] bajt okozott magának nem is olyan régen. A negatív visszacsatolás aggodalmat váltott ki benne, amit kicsit ki is mutatott.

- Ez nem az, mint az előző - nyugtatta meg [Név] - Az angyal oldali felemet is fel lehet oldani. Akkor nem száll meg senki, csak nagyon sok energiámat veszi el. De csak ebben az alakban tudok hatékonyan gyógyítani. - magyarázta el gyorsan

- Biztos vagy benne? - a szőke hangja tényleg félt - Két ilyen erős dolgot bevállalni egy nap alatt.

- Ez az egyetlen módja, hogy Izuku helyzetét stabilizáljuk. Nem tudni mikor ér vissza Recoveri Girl!

Ezzel már nem tudott vitába szállni. Elengedte a lány kezét és vállát majd kicsit arrébb ment aztán onnan figyelte tovább az eseményeket. [Név] a szárnyai nélkül is képes volt feloldani a fény oldali erejét. Egy nagy bátorság gyűjtő légvétel után meg is tette.

- Angyal mód feloldása!

Fényleni kezdett kellemes melegség árad belőle. Külsője nem változott meg, csupán egyetlen plusz adódott a kinézetéhez. Ez pedig egy sárga fényű kb. 10 cm átmérőjű karika volt. [Név]-nek ebben az alakjában volt glóriája. Ez Shuvit leszámítva mindenkit meglepett. Az addig csukott szemű lány lassan nyitotta fel a tekintetét. Szemei még mindig [szín] árnyalatban csillogtak. Az aggodalom már eltűnt belőle. Semmi másra nem koncentrál csak az előtte fekvő fiúra. Izuku helyzete nem változott mióta behozták a terembe. De most mintha egyenletesebben kezdte volna el venni a levegőt. Talán mert érezte a védőangyala jelenlétét maga mellett. [Név] gyógyításba kezdett, ami abból állt, hogy elengedte Deku kezét. Felállt székről és kezeit Midoriya mellkasára helyezte. Óvatosan, hogy az érintéssel fájdalmat ne okozzon neki. A zöldi teste is lassan fényleni kezdett, ahogy terjedt rajta végig úgy múltak el a sebei is. Azaz hogy, inkább csak enyhültek [Név] főleg a belső károsodásokra koncentrált. Először a gerincsérüléssel kezdett valamit, aztán a bordáit forrasztotta össze. Majd a fejsérüléssel és az agyrázkódással foglalkozott. Minden lépés után tartott egy kis szünetet. Amikor úgy érezte már stabil az állapota, akkor visszavett az erejéből. A feloldás hatása, a glóriával együtt eltűnt mosolyogva nyugtázta, hogy a zöld szempár lassan kinyílik. Felmérte a terepet, majd egy megkönnyebbül sóhajtás kísérletében ő is gyógyítójára mosolygott.

- [Név]-chan... - hangja még erőtlen volt, de hallani lehetett.

- Még ne beszélj! - nyugtatta- Túl gyenge vagy. Inkább pihenj!

- Ez rád is vonatkozik - fogta meg a húga csuklóját Shuvi

- De még –

- Pont eleget tettél és már így is átlépted a határaidat. Már csak az adrenalin miatt nem estél össze. Egyelőre elég lesz ennyi!

Egy kissé szomorkás bólintással hagyta abba a gyógyítást majd ült vissza a székre. Jól is tette, mert egyből szédülni kezdett. Kezével fejét fogta, hogy kicsit múljon ez a rosszullét.

- [Név], jól vagy? - aggódott Izuku és megpróbált felülni

- Én a helyedben még fekve maradnék - tolta vissza az ágyba a fiatal profi

- És egyelőre amiatt aggódj még nem vagy kész.

- [Név] jól mondja! - állt mellé Aizawa - Most még pihenj!

Végül is mindkét kimerült gyerek megfogadta a tanácsot. [Név] is igénybe vette a másik ágyat, ami a gyengélkedő volt. Shuvi megnyugodva tapasztalta, hogy mindketten a „jól van" kategóriába tartoznak. Miután pihentek egy kicsit, már beszélgetni is kezdtek. De Bakugou jelentéktelennek érezte magát. Így miután hozott társaságnak valami kis ennivalót és az ő sebeit is ellátták, elhagyta a szobát. Zavarta, ugyan hogy most [Név] most csak Dekuval foglalkozik. De most az egyszer eltekintett attól, hogy ordítozni kezdjen. Tudta jól hogy [Név] felnéz a zöldire méghozzá azóta, hogy anno abban a sikátorban képesség nélkül is a segítségére sietett neki. Már akkor sem tudott mihez kezdeni a ténnyel, hogy Deku igenis segített neki akkor. És most még mindig amiatt van hátrányban. Pufogott magában. És bár a lány ezt látta mégsem foglalkozhatott vele. Sokkal jobban aggódott most Izukuért. És mikor Katsuki távozott csak annyit gondolt, hogy majd később bocsánatot kér tőle azért, hogy most elhanyagolta. [Név] később folytatni akarta a gyógyítást. Nővére engedélyezte neki és mivel most a külső sebeket akarta ellátni, így megkérte Izuku-t hogy vegye le a pólóját

- M-miért kell ez? – dadogta, hisz tudta milyen ronda hegyek és sebek borítják a testét.

- Látnom kell milyen szintű sebeid és zúzódásaid vannak. Nincs röntgen szemem.

- Nem hiszem, hogy látni szeretnéd...

- Ne aggódj emiatt Midoriya. – billegett a szomszéd ágyon Shuvi - Látott már rondább sebeket is. Figyeld csak!

Ezzel a mondattal felugrott az ágyról. Odalépett melléjük és felhúzta a hasán a pólóját, egész a mellkasáig. Egy hatalmas sebhely futott végig átlósan a testén. És látszódott, hogy fentebb is folytatódik a pólójával fedett területeken. És hogy meg tudja mutatni a végét a póló nyakát is oldalra húzta. A heg vége a vállánál állt meg az óriási seb nyoma ledöbbenttette Dekut. De [Név] még csak rá sem nézett.

- Nem kellene mutogatnod - suttogta

- Te meg gondolhatná rá, úgy hogy megmentetted az életemet. – igazította meg a ruháját.

- De én okoztam azt a sebet - kiabált maga elé

- [Név]? - aggódott Izuku

- Azt a vágást én ejtettem rajta, mikor először csúszott ki a kezemből az irányítás. Nem voltam anyánk által megszállva. Az egyedül az én hibám volt.

- De azóta a nap óta tudod tökéletesen használni a fény erejét. Mert rajtam megtanultad. Megmentettél! - a fiatal profi hátulról átölelte testvérét miközben ő a könnyeivel küzdött.

Nővére érezte, hogy remeg így fülébe suttogott megnyugtatásként.

- Nem a te hibád volt. Semmi baj már nem történik meg többször. Ezért is büszke vagyok rád [Név]! Mert olyan erős vagy lelkileg és testileg is!

Végül sikerült megőrizni a nyugalmát és befejezte a gyógyítást is. Onnantól kezdve az ágyon ülve beszélgetett a zöld hajú fiúval. Sikerült visszatérni a jó kedvének is és még nevetett is. Aizawa közben visszament a többiekhez, hogy mégse legyenek felügyelet nélkül. Majd valamivel később Shuvi is távozott, hiszen a tanáriban jelenése volt. Tehát a két fiatal magára maradt, de még nem mehettek vissza a társaikhoz. Még egy kicsit össze kellett szedniük magukat. Midoriya viszont kicsit furcsán kezdett viselkedni. Valami zavarta és ezt [Név] észrevette.

- Valami baj van? - hajolt kicsit közelebb

- Figyelj [Név]! - fogta meg a lány kezét

- Igen? - a hirtelen lépése meglepte és nem tudta hogyan kezelje.

A zöld szempár belefúrta magát [Név] [szín] íriszeibe. Fogva tartva a lány tekintetét. Komoly volt. Látszott rajta hogy fontos dolgot akar mondani, vagy kérdezni. Ez még nem derült ki számára. Megszorította a kezét, ahogy bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.

- Akkor – kezdte végül - amikor Kacchan-nal harcoltam melyikünket figyelted? – őszintén érdekelte a lány válasza és ez a hangján is érződött.

- Mindkettőtöket figyeltelek, hiszen mindketten fontosak vagytok nekem.

Tényleg ez volt az őszinte válasza. De mégis valamiért az előtte ülő fiú elkomorodott miatt. Megszakította a szemkontaktust. De nem engedte el a lány kezét. Ajkai lefelé görbültek. Szomorú volt a válasz miatt. [Név] pedig nem értette, hogy miért reagált így erre.

- De érte jobban aggódtál nem igaz? – suttogott maga elé, viszont [Név] a közelsége miatt így is tisztán értette.

- Miről beszélsz? – kérdésére megint visszanézett rá.

Furcsa elhatározottság csillogott szemeiben. Nem tudta hova tenni.

- Gomenne... [Név]... De... Nem tudok lemondani rólad!

Ezzel a mondattal magához rántotta a lányt. Még mielőtt bármit tudott volna reagálni [Név]. Izuku egy csókkal akadályozta, meg hogy bármit is tudjon mondani. [Név]-et először megdöbbentette ugyan a zöldszemű hirtelen tette. De végül becsukta szemeit és viszonozta a csókot. [Név] egyértelműen élvezte azt, ahogy Izuku ajkait kényeztette. Ami sokkal gyengédebb és érzékenyebb volt, mint amit a szőkétől kapott korábban. A végére sokkal jobban el is mélyült ajkaik csatája a két fiatal között.