Kis időugrás a történetben.

Már eltelt két hónap az óta hogy [Név] megkérte a két fiút arra, hogy legyenek az edzői. Ezalatt a 8 hét alatt [Név] rengeteget fejlődött. Megerősödött a teste hála a Bakugou –val való edzéseknek. Így már használhatta az erejét, nem kellett neki gyógyszert szednie mellé. Midoriya –nak hála pedig kordában is tudta tartani támadásainak erejét. Több gyakorlatuk is volt ezalatt és még a tanároknak is feltűnt [Név] gyors fejlődése. De tetszett nekik. Na meg az is, hogy van valami, ami leköti a két fiút, mert egyébként folyton egymással hadakoznának. [Név] hamar az osztály nem csak kedvence, de leg sokoldalúbb hőstanonca is lett. A kétféle típusú ereje nagy szabadságot és lehetőséget adott neki. Amit ügyesen aknázott ki. Minden remekül ment, csupán csak hármójuk kapcsolata lett egyre zűrösebb. Lassan mindenkinek feltűnt a két fiú folyamatos harca, ha [Név] közelükben volt. Még a vak is látta miről van szó. Viszont két hónap sem volt elég ahhoz, hogy egyikőjük beelőzze a másikat. Napról napra változott, hogy ki van éppen „nyerő" pozícióban. De [Név] egyszerűen nem tudott választani. És nem is akart. Hiszen tudta, ha választ, akkor a másik barátságát elfelejtheti, talán örökre. Ezt pedig nem akarta. Éppen ezért húzta ameddig csak lehetett. Megismerte mindkét fiú jó és rossz tulajdonságait is. Elég közel került mind Midoriya –hoz, mind Bakugou –hoz. Mégsem választott.

Ekkor döntöttek úgy a fiúk, hogy elég volt a várakozásból. Viszont Bakugou –nak volt egy Joli Joker lapja, amiről már mindannyian megfeledkeztek. Éppen így tervezte. Tudta, hogy túl feltűnő lett volna akkor felhasználnia, amikor hozzá jutott. De most, hogy elfelejtették és már mások a körülmények jól jött. Itt volt az ideje kijátszani.

Hideg ősz végi reggelre ébredtek. [Név] Izuku -val jött együtt az iskolába és jót beszélgettek Főleg arról, hogy mennyivel másabbak a szokások itt Japánban és [Név] otthonában, Ausztráliában az év ezen szakaszában.

- Vagyis ti is ünneplitek a karácsonyt csak hó nélkül? – csodálkozott a kis brokkoli.

- Igen. – bólogatott a [szín] hajú lány - Odahaza most nyár van. De fél év múlva ott is lesz hó.

- Tényleg? Én azt hittem ott nem havazik.

- Nem mindenhol. A kontinens közepén nem, ott sivatag van.

- Ti melyik részén is éltek?

- A déli féltekén. Jó időben látszik a szobám ablakából az Anktartisz.

- Komolyan? – csillogott a szeme

- Nem csak viccelek! – nevetett – Annyira nem vagyunk közel hozzá. De az óceán igen. Hiszen a partján van a ház.

- Egyszer szívesen megnézném!

- Lehet róla szó. Majd egyszer gyertek el mind, ha már hősök leszünk.

- Oké! – bólogatott hevesen – Biztosan a többiek is benne lesznek.

Ezen mindketten jót mosolyogtak és nem vették észre a figyelő vörös szempárt. Bakugou az osztályuk előtt a folyosó ablakából figyelte a párost. Egyre csak gyűlt benne a düh és az elhatározottság.

- „Ma beelőzöm Dekut! És nem engedem többé [Név] közelébe!" – szorította ökölbe kezeit.

- Nee~nee~ Bakubró! – ugrált mellette Mineta.

- Mit akarsz szőlő? – pillantott le rá

- A vak is látja, hogy féltékeny vagy! Mond csak milyen érzés, hogy Midoriya legyőz?

Erre amaz beledobbantott a szőlőfiú arcába egy hatalmasat, aki ettől messzire szállt végig a folyosón. A szőke utána ment, hogy kivégezze.

- Csak úgy szólok törpe. – húzta fel a gallérjánál fogva – DEKU NEM NYERT ÉS NEM IS FOG. ÉS HA MÉG EGSZER ILYEN MEGSZÓLALÁSOD LESZ, AKKOR KINYÍRLAK, VILÁGOS???

- Én –

- Katsuki! – hangzott a folyosó másik végéből.

- [Név]? – fordult a hang felé - Mit akarsz? Nem látod, hogy elfoglalt vagyok?

Már köréjük gyűlt egy kisebb tömeg ezért át kellett verekednie magát rajta [Név]-nek. De amint ez sikerült neki a szőke mellé lépett. Megfogta a fiú karját, úgy nézett a vörös szempárba.

- Ne öld meg! Nem éri meg.

- Köszi, én is szeretlek [Név] –chan! – sértődött meg Mineta.

Ezen persze a kis nézőközönség kuncogni kezdett. De hatásos volt, mert Katsuki elengedte áldozatát, aki gyors léptekkel kereket oldott a tömegen át. Ezzel egy időben a körülöttük állók is elkezdtek szétszéledni. Egészen addig míg Bakugou megint meg nem szólalt.

- [Név] van egy feladatom a számodra.

A lány csak nagyokat pislogott a fiúra és várta, hogy mit fog kérni. De a többiek is így voltak ezzel. Hisz érdekesnek találták, hogy az A osztály egyik ászát így meg tudta fogni a cserediák. Izuku is odaért hozzájuk és átkúszva az emberek között kikötött a kör közepén.

- Pont jókor Deku! – morgott rá a szőke.

Amin mindenki meglepődött. Mármint nem a morgáson az szokásos volt, hanem azon, amit előtte mondott. Katsuki sosem tartotta jó dolognak, hogy Deku feltűnt.

- Ha? – döbbent meg az említett is.

És [Név] is hasonlóan reagált csak egy lányból ritkábban szakad ki ilyen stílusú hang.

- Akartam, hogy lásd, hogy húzok el mellőled! – húzta gonosz vigyorra ajkait.

- Mire készülsz Kacchan? – nézett farkasszemet a zöld és a vörös írisz.

Egész addig míg Bakugou meg nem szakította és [Név]-re nem vezette tekintetét. A [szín] íriszek kíváncsian kémlelték a kissé ideges tekintetet. [Név] már meg tudta állapítani, hogy ez nem olyan idegesség, amit Deku jelenléte okoz a szőkénél. Nem. Ezt ő váltotta ki belőle. De nem tudta, hogy mit tervez. Viszont az elhangzottakból a témáját már sejtette. Katsuki ökölbe szorította kezeit. Vett egy mély levegőt és szinte ráordította a lányra a mondandóját.

- Ma délután randizni fogsz velem! Fogtad [Név]?

- Hoeee? – szakadt ki mindenkiből egyszerre köztük [Név]-ből is.

De a zöldi sem tudta felfogni az imént elhangzott mondatot. Csak maga elé pislogott, míg az agya betöltött.

- K- Katsuki... te miről beszélsz?

- Hát már elfelejtetted? Mit nyertem az első gyakorlatunkon?

A lányba, mint a villám csapott a felismerés és az emlékkép. Amiről már teljesen megfeledkezett.

- „Ne-san azt ígérte akkor, hogy aki a leggyorsabban megment az elmehet velem egy randira!"

Ahogy tudatosodott benne, hogy aki ezt a nyereményt kapta az nem más volt, mint a szőke, egyből a fiúra kapta tekintetét.

- Ezek szerint eszedbe jutott. – húzódott végig egy elégedett mosoly arcán.

De ennyii pont elég volt ahhoz, hogy [Név] a füle hegyéig piruljon. Eddigre sikerült Izuku -nak is feldolgoznia az információkat.

- Szó sem lehet róla!

- Késő kocka! – mordult vissza rá – ez még jár nekem!

- Azt hiszed, hagyom, hogy –

- Igen hagyni fogod! Ez a díjam! Jogosan az enyém! Diamond Eye adta meg a lehetőséget! Ez ellen semmit sem tehetsz!

- Fiúk...? – bizonytalanodott el [Név].

- Mond meg neki [Név]-chan hogy nem akarsz vele menni! – fordult felé Midoriya

- Én-

- Nehogy már hagy lebeszélni magad róla! Jössz és kész!

- Fogd vissza magad Kacchan!

- Mert ha nem?

A két fiú megint egymásnak ugrott. [Név] viszont csak a gondolatainak tudott szót fogadni.

- „Teljesen kiment a fejemből hogy Katsuki -nak még van egy ilyen kártyája is. De ő nem felejtette el. Csak tartogatta. Tényleg fontos neki hogy elmenjek vele. De... Izuku. Teljesen összetörne, ha egyszerűen igent mondanék neki. Pedig muszáj lesz... hacsak..."

Már majdnem verekedésig fajult a fiúk veszekedése mire [Név] döntést hozott. Pont akkor tért vissza a valóságba mikor Katsuki belerobbantott volna Deku arcába. De nem tehette meg. [Név] ismét pajzsokat húzott fel a fiúk köré így mindenkit és saját magukat is megvédte.

- Elég legyen! – kiáltotta mire mindenki rá kapta tekintetét.

- [Név]?

- [Név]-chan?

- Elmegyek Katsuki –val.

Az említett széles vigyorra húzta a száját. De nem olyanra, mint mikor győzedelmeskedne valaki felett. Nem ez őszinte örömöt mutatott. Míg Deku rémülten és megtörten nézett a lányra. Egészen addig, míg az nem folytatta a mondandóját.

- És utána egy másikra Izuku -val is.

- HAAAA?????? – szakadt ki a szőkéből

Megfordult az arckifejezés a két fiú között.

- Sajnálom Katsuki de nem lenne igazságos, ha csak neked adnám meg ezt a lehetőséget.

- Éppen ez volt a lényeg! – lépett közelebb a lányhoz, aki addigra már leengedte a pajzsokat. – Én nyertem! Ő nem tett semmit! Akkor miért kap olyan esélyt, mint én?

- Nem kap ugyan olyat!

- He?

- Neked van, előnyöd nem gondolod?

- Mi?

- Te vagy az első.

- [Név]-chan ezt nem kellett volna elmondanod neki.

- Késő már megtette. Ma suli után várlak a kapuban!

Ezzel visszacsörtetett a terembe. [Név] kicsit úgy érezte mintha rosszat tett volna. De Izuku a vállára tette a kezét és próbálta megnyugtatni. Szerinte helyesen cselekedett. Hiszen így mondhatni egyenlő esélyeket adott a versenyzőknek.

Aznap lassan telt el. Bár a szünetekben mindig Izuku társaságát élvezte tudta, hogy a zöldit nagyon zavarja a délután. De volt egy másik is. mivel az egész iskola tudott már a két randiról így [Név] folyamatos szúró érzést tapasztalt a hátában. Tudta, hogy valaki mást is zavarja, hogy a két fiúval tölt két délutánt. Bár tudtak róla a többiek hogy a srácok edzik a cserediáklányt ez új körülmény volt. Az osztály fiú tagjai között is voltak, akik féltékenykedtek, de ők is csak azért mert [Név]-vel akartak ilyen programra menni. Bár Katsuki és Izuku jelenléte mellett, még csak rá sem lehetett nézniük az angyalszárnyú lányra.

Elérkezett a délután is. Katsuki ahogy mondta a kapuban várta [Név]-et aki igyekezett hozzá, mert nem akarta megvárakoztatni. Odaérve mellé a szokásos morgással fogadta a fiú.

- Mi tartott eddig?

- Neked is, szia. – mosolyodott rá, amitől az elkapta a tekintetét. – Mi a baj Katsuki? – vette észre.

- Semmi inkább gyere! – ezzel megfogta a kezét és maga után húzta.

De hamar lassított a tempóján hogy mellette tudjon sétálni a lány.

- Hova viszel? – kérdezte érdeklődve.

- Meglepetés. De... Szerintem tetszeni fog.

Ez után továbbra is csendben mentek egymás mellett. Katsuki nem szeretett sokat dumálni ezért. [Név] pedig azért mert még nem igazán volt egyetlen randin sem így nem tudta miről is beszélhetne vele. Kb 20 perc múlva értek el az úti céljukhoz. [Név] szemei kikerekedtek.

- A vidámpark? – mosolygott a mellette állóra.

- Nem örülsz neki?

- Dehogy nem te lökött – ölelte meg – Emlékeztél rá!

Egyszer az egyik edzésük alatt láttak tűzijátékot a város másik feléből. Azok a vidámparkból jöttek. És [Név] akkor mondta, hogy egyszer szívesen elmenne oda, mert már nem is emlékszik mikor volt utoljára. Katsuki, akkor nem mondott neki semmit. De az óta a nap óta tervezi, hogy egyszer elviszi a lányt. És ez a nap ma jött el.

Most azonban hogy [Név] örömében megölelte őt nem tudta visszafogni magát és viszonozta az ölelést. Ez egy pillanatra meglepte a lányt. De nem taszította el. Így voltak még egy pár pillanatig. Aztán [Név] szakította meg.

- Mindent ki akarok próbálni! – fogta meg a fiú kezét és elkezdett befelé szaladni.

Katsuki nem ellenkezett és egy kis mosollyal az arcán a lány mellé szegődött.

[Név] szó szerint visszacseppent 10 éves szintre. Mindenre csodálkozott. Az a sok fény visszarepítették őt a gyerekkorába. És ha Bakugou néha nem tett volna romantikus dolgot, akkor meg is feledkezett volna arról, hogy egy randin van.

Pl. A hullámvasút után palacsintát ettek és a tejszínhabot [Név] sikeresen az arcára kente. A szőke kihasználva a lehetőséget lenyalta arcáról a habot és egy plusz puszit is adott neki.

Aztán. A kísértetházban direkt jobban megijesztette, hogy még közelebb bújjon hozzá mikor végigsétáltak rajta. És az utolsó ajtó előtt lopott egy gyors csókot is tőle. De mire [Név] felfogta már ott is hagyta így sikítva szaladt utána védelmet keresve.

És ezekhez hasonló dolgok. Az utolsó program, mint minden jó randin a naplemente megtekintése az óriáskerékből volt. Addig amíg [Név] csodálta a tájat Katsuki átült az ő felére a kabinnak és mikor a lány hirtelen megperdült ismét lecsapott az ajkaira.

De bármennyire is érezte [Név] zsákba húzva magát nem tudott haragudni, mert túlságosan is élvezte azt, ahogyan a szőke csókolt. Nem volt olyan durva, mint a legutóbbi alkalommal a sikátorban. Nem lassan és érzékien kényeztette [Név]-et. Aki nem tudott nem visszacsókolni. 

-----------------------------------------------

Hey Minnaaaaa!!!!! Boldog karácsonyt!!!!

És hoztam nektek részt. És tudom megint a Bakugou-s szállat erőltettem............... De megígérem lesz Izuku-s ilyen is.

Remélem azért tetszett. Na most az lenne a kérdés hogy ez a randi folytatódjon-e lemon kategóriában vagy ne?

Ha igen akkor természetesen lesz Midoriya-val is lemon a könyvben. De tudnom kell hogy fogadóképesek vagytok-e rá vagy nem.

Előre is köszönöm a válaszotokat!

Kellemes Karácsonyt!!!!