[Név] rótta a köröket és próbálta elhessegetne a gondolatait. Folyamatosan el akarták terelni a figyelmet ezek a Bakugouval kapcsolatos kérdései emlékei megfigyelései. Eszébe jutott a tegnapi kerítéses jelenet. Az első gyakorlati óra. A pár perccel korábbi ölelés. És hogy nem az első alkalommal pirul el a szőke a közelében.

De ez a másik irányba is igaz volt. [Név] egyrészt örült annak, hogy foglalkoztatja a fiút. És nem csak utálja. De nem tudta pontosan, hogy hogyan tekint rá. Nem akart a terhére lenni. És reménykedett benne, hogy nem csak selejtként néz rá, akin csak azért segít, mert a tesója megkérte rá. Aki sikeres és erős. Bátor és már profibb, mint bárki az ő országukban. Biztosan felnéznek rá az emberek. De vajon elég erős [Név] ahhoz hogy utolérje nővérét?

- Nem gondolkodhatok ilyen negatívan! Akkor hiába kértem meg őket, hogy eddzenek velem! Nekem is erre kell törekednem! Másként Bakugou is feleslegesen foglalkozik velem... ....... ....Vajon mit gondolhat rólam?

Megrázta a fejét, hogy kiverje a gondolatot és folytatta a futást. A végét még jobban megpörgette és az utolsó teljes kört végig sprintelte.

Bakugou miután sikeresen legyőzte a vörösséget arcáról tovább figyelte [Név]-et. Felkeltette a figyelmét a lány kitartása és az, hogy mennyire próbál feljebb kerülni. Megpróbálja legyőzni saját magát. De közben persze más is volt még. Tetszett neki [Név] bármennyire is nem akarta beismerni saját magának.

A délután hátralévő részében több féle típusú gyakorlatot is megcsináltak. Katsuki közben mindig elmagyarázta a lényegét. És ha esetleg volt valami, amit [Név] nem úgy csinált, akkor megmutatta neki, hogyan lehet jobban. Nem kiabált vele. És ez a lánynak is feltűnt. De mellette, mint egy igazi edző kihajtott mindent belőle miután megbizonyosodott arról, hogy jól végzi a gyakorlatot.

- Most mi következik? - lihegett [Név] Bakugou mellett, míg a térdeire támaszkodott.

Már igencsak a határain volt a [szín] hajú lány, de nem akart gyengének tűnni. Panaszkodás még csak eszébe sem jutott. De érezte, hogy nem fogja bírni a következő feladatot, ha az olyan nehéz lesz mint az előzőek.

- Mindjárt kiköpöd a tüdődet! - vigyorgott és kicsit lekezelő hangnemmel nevetett.

De mire Név megsértődhetett volna. Már más hangulatban mosolygott rá. Inkább elismerő volt. Talán azért mert a lány tudta tartani a lepést, amit ő diktált. Legalább is [Név] ezt gondolta.

- Biztosan folytatni akarod? - nyújtotta neki a kezét, hogy felsegítse.

- Igen! - fogadta el és egyenesedett ki - Fel akarok zárkózni hozzátok!

Bakugou látta [Név] szemében a tüzet, ami a folytatáshoz kellett, de azt is látta a testén, hogy ki van merülve. Nem volt egyszerű az az edzésterv, amit a szőke kidolgozott. De [Név] semmi esetre sem akarta feladni. Ezen elmosolyodott a fiú. Majd odasétált egy fához leült a tövébe.

- Most tartunk egy kis szünetet.

- Rendben - csatlakozott hozzá a fa tövében.

Katsuki felpillantott az égre. Már kezdett narancssárga árnyalatot felvenni ebből tudta, hogy ideje lenne befejezni az edzést. De nem akart még elválni a lánytól.

- Addig mesélhetnél a képességedről. – szólt úgy hogy rá sem nézett.

- R-rendben...

[Név] nem igazán szeretett a képességéről beszélni. De tudta, hogy ha nem mondja el a fiúknak, akkor nem tudnak majd rajta segíteni. Kicsit még feszengett, mert nem tudta hogyan kezdhetne hozzá. Szerencséjére nem neki kellett belekezdenie.

- Ha jók értettem kettő erőd van.

- Igen. A képességem neve Angyal - Démon. Az angyal része alá tartozik a szárnyam, a pajzsaim és az, hogy tudok gyógyítani.

- Ha tudsz, akkor magadat miért nem gyógyítod?

Utalt Katsuki arra hogy kómába esik, ha sokat használja a démon erejét. Ez az infó előnyt jelentett a fiúnak. hiszen tudta mi ilyen helyzetekben a teendője. De azért érdekelte, hogy magán miért nem használja az erejét.

- Mert nem tudom. Ez a démon rész mellékhatása.

- Mi? – kerekedtek ki a szemei, ahogy a lány felé fordult.

- A démon pusztít. Csak támadó dolgok tartoznak alá. És ezért az angyal rész nem hajlandó meggyógyítani a testemet, mert a démon fél is benne van.

- Ez köcsögség!

- Hát igen így is mondhatjuk...- vigyorodott l kicsit mert a szőke rendesen rátapintott- De ez az én erőm nem akarok panaszkodni miatta.

- És akkor a démon erődet nem tudod irányítani?

- Tudom... valamennyire... csak nem szereti a testem.... gyenge vagyok hozzá. Hamar kifáradok a használatában... És tudod mi történik ha túl nagy mennyiséget használok...

- Kóma...

- Igen... - kicsit kuncogott – Tiszta szégyen nem? A saját erőm leginkább ellenem dolgozik...

- Akkor majd teszünk ez ellen. – tette a lány vállára a kezét.

- Katsuki?

- Mostantól mindig, mikor velem edzel az lesz a feladatod, hogy egyre tovább képes legyél fenntartani a démon részét az erődnek. Világos?

- Értettem!

- Ami meg a másik dolgot illeti...

- igen?

- Nem te vagy az egyetlen, akinek az ereje saját maga ellen fordulhat.

- Micsoda?

- Kezdjük azzal a kis szarossal. Deku mitomén hogy hányszor törte el a csontjait, míg megtanulta használni az erejét. A madárcsávó szörnye sötétben megvadul. Round Face nem képes magát lebegtetni, mert elhányja magát.

[Név] nagyon meglepődött. Nem feltételezte volna, hogy Bakugou fejben tartja az osztály többi tagjának a bajait.

- Mit bámulsz rám így?

- Csak nem hiszek a fülemnek! A nagy Bakugou Katsuki tudja, milyen gondokkal küzdenek a többiek?

Kicsit oldalba vágta a lányt.

- Ezért legközelebb kihajtom a beledet! Fogtad?

[Név] nem válaszolt, mert még rázta a nevetés, de bólogatott, míg kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

- Most pedig nyomás haza! Ha hulla vagy nem lehet veled dolgozni. Mondjuk ez már annak a szaros kockának a gondja lesz holnap.

- Ne nevezd már folyton így!

- Mert mi lesz, ha igen?

- Nem dolgozok veled!

Erre nem tudott mit visszaszólni. Nem akarta, hogy a lány megtudja, de rendesen megfogta ezzel a „fenyegetéssel."

- Figyelj Katsuki tudom, hogy nincs ínyedre a helyzet. De te vagy az erősebb kettőtök közül.

- Ugye-

- Egyelőre. – vágott közbe

- Mivan?

- Ha tovább folytatod ezt az arrogáns önző viselkedést, akkor már csak azt fogod észrevenni, hogy Izuku lehagyott.

- Majd ha –

- Engedd, hogy befejezzem!

Katsuki akart volna még mondani valamit de [Név] tekintete rávette a hallgatásra. És egy nagy sóhajtással jelezte a lánynak, hogy folytathatja.

- Figyelned kell másokra! Ha jobban megfigyeled Izukut rá fogsz jönni arra hogyan, tarthatod meg az előnyödet vele szemben.

- Komolyan veszed [Név]? – hallani lehetett a hangján, hogy tényleg gondolkodtatják a hallottak.

- Igen. Izuku sokat tanult tőled azért, hogy utol tudjon érni. Ha te is tanulsz valamit tőle, akkor nem fog tudni lehagyni.

- És en leszek az első!

- Csak egy kicsit legyél szerényebb!

- Oké oké felfogtam. – morgott még az orra alatt, de ahogy oldalra fordult elmosolyodott.

Nagyon jól esett neki belül hogy [Név] foglalkozik vele és lehet, hogy még meg is fogadja majd a tanácsát, de biztosan nem azonnal. Egy kis csend után feltápászkodott es felsegítette [Név]-et is. Majd a táskája felé indult. Néhány integetéssel elköszönt tőle és elindult az egyik irányba. [Név] is követte a példáját majd megfogadva a szőke intelmét hazafelé vette az irányt. Ki akarta magát pihenni, hogy holnap tele legyen energiával, amit majd Izukuval ledolgozhat. De amint a park kapujához ért meghallotta maga mögül a szőkét.

- Hé.... [Név]...

- Igen? - fordult vissza a [szín] hajú lány.

- Köszönöm... - mormogta enyhe pírrel az orrán

Majd fogta magát és elsietett a lány mellett, aki még annyit tudott neki mondani, hogy.

- Szívesen Katsuki. – amit talán meg is hallott a fiú.

Másnap Izuku a kapuban várta a lányt és aggódó tekintettel figyelte, ahogyan elgondolkodott miközben jött.

- [Név] chan!

- He? Á! Szia Izuku jó reggelt! – pillantott fel és húzódott mosoly az arcára miikor felfedezte ki szólította meg.

- Jó reggelt neked is. Miért vagy olyan búskomor?

- Csak tűnődtem a tegnapi napon.

- Ugye Kacchan nem csinált veled semmit!

- Nem dehogy! –tette fel védekezően a kezeit- Igazából, pont ezen gondolkoztam...

- Nem tudlak követni... – döntötte oldalra a fejét.

- Katsuki nem is olyan gonosz, mint hittem...

- He? – esett le az álla

Ahogy [Név] végiggondolta egy kicsit talán meg is melegedett a mellkasa.

- Sőt kifejezetten kedves... és tök jól elmagyarázta a dolgokat.

- Na, jó én ezt a Kacchant nem ismerem szóval, ha találkozol megint vele, akkor üzenem neki, hogy a régi helyére nyugodtan maradhat.

Ezen mindketten nevettek egy kicsit egészen addig amíg meg nem hallották mögülük a szőke jellegzetes hangját amin a pokolba szokta küldeni az embereket.

- Nincs akkora mázlid Deku!

- Bakugou? – fordult hátra [Név] míg a zöldi csak megtorpant.

Ahogy mellé ért Katsuki megállt egy pillanatra, de nem nézet Dekura.

- Nem fogok eltűnni az utadból és elfelejtheted, hogy megváltozok!

Ezzel otthagyta őket és felment a terembe. Dekunak egyből leesett a mondat elejének jelentése és ezért ökölbe szorította a keteit.

- Én sem fogom feladni Kacchan! – gondolta.

- Izuku minden oké? – hajolt elé [Név].

- Persze csak még élnek néha a régi reflexek... - vakarta idegesen a tarkóját, míg másik kezével kalimpált.

- Értem...

[Név] és Izuku is elindultak, felfele de közben megbeszéltek, hogy az aznapi edzést, hogyan fogjak kezdeni. Izuku készített pár elemzést és tervet arról, hogy hogyan kellene elindulniuk. [Név] pedig csak pislogott, hogy ez a fiú micsoda megfigyelő tehetség. Es egész jó terveket állított össze még így is hogy csak kezdetlegesek voltak. Megbeszélték, hogy suli után az egyik gyakorló pályát fogják használni. És napközben elintézik, hogy megkapják az engedélyt a használatára. Szerencséjükre az igazgató engedélyt adott rá. Hiszen [Név]nek nagy befolyással bíró családja volt. Amikor megtudta Nezu, hogy ki kért tőle valamit egyből rábólintott.

Erről persze a többieknek nem beszélhettek, hiszen nem mindenki kapja meg a jogot az iskolaidőn kívüli gyakorlásra.

Egy órával az utolsó kicsengetés után már átöltözve várták, hogy beléphessenek a gyakorlótérre.

.............................................................................

Srácok ez a könyvem is átlépte az 1000 megtekintést!!!!!

Nagyon szépen köszönöööööööööm!!!!!!!!!!!!!

Olyan hihetetlennek tűnik hogy már ennyi ember elolvasta a kis irományomat.... De nagyon jól esik! És remélem még jó sokáig tudok majd olyat írni ami tetszeni fog nektek!!!

Hamarosan érkezek a kövi fejezettel! Addig is SZIASZTOK!!!!!!!!!!