Ez a rész azért készült most hogy @zuzu0524 ne haljon meg! Hiszen annyira írta az előző fejezet végén hogy nem tud várni. Na itt is vagyok remélem tetszeni fog és hogy most megfelelőnek tartod a befejezést is! De mostantól tényleg a többi könyvemre fogok koncentrálni!!! 

-------------------------------------------------

- KATSUKITÓL KAPTAM ÉLETEM ELSŐ CSÓKJÁT??? – kiáltotta, amire már mindkét fiú elhallgatott és lassan [Név]-re néztek.

- He? - Fagyott le Midoriya a hallottakon.

- Tch ezt magadban is tarthattad volna. - Lépett [Név] mellé Bakugou

[Név] kicsit hátrébb lépett a fiú közeledése miatt.

- Ide figyelj cica- hajolt bele a lány arcába- csak, hogy tud nem jelentett semmit!

A [szín] hajú lány a szőke közelsége miatt mégis fülig vörösödött.

- Na, mi a baj? - Húzta gonosz vigyorra száját ezt észlelve – Zavar, hogy nem emlékszel rá?

[Név] egyre csak hátrált, míg a szőke tartotta a távolságot. De egyszerre egy kerítésnek ütközött [Név] háta így nem menekülhetett tovább. Főleg, hogy Bakugou nekitámaszkodott kezeivel és ezzel teljesen elzárta a menekülés maradék lehetőségét is.

{Két falhoz szegezés egy nap alatt!!! Jól nézünk ki...De ide most annyira kellett ez!}

- Ha nagyon szépen megkérsz rá akkor talán leszek olyan kedves hogy megismételjem.

A vörös szempár belefúrta magát a lány [szín] íriszébe. [Név] látta bennük, hogy Katsuki minden szava halálosan komoly. Éppen ezért nem tudta, hogy hogyan reagáljon rá. Örüljön annak, hogy megmentője mégis hajlandó foglalkozni vele vagy féljen attól, hogy ilyen őrült vigyorral áll előtte. De mégis annak az őrült szempárnak és vigyornak az ellenére is [Név]-ben megdobbant valami.

A [szín] szemű lány szólásra nyitotta ajkait, de még mielőtt hangot adhatott volna ki Katsuki elrepült előle. A megszeppent lány oldalra pillantott. Midoriya egyetlen rúgással méterekre repítette a szőkét.

- Mintha már figyelmeztettelek volna arra, hogy maradj tőle távol Kacchan. - Emelte meg megint hangját, míg jobb lábát visszahelyezte a talajra.

- Izuku? - Suttogta bizonytalanul a nevet.

Érezte a fiú auráján, hogy ez egy harmadik személyisége. Nem az, aki aranyosan szerencsétlenkedik és nem is az, aki egy órája a falhoz nyomta őt és egy csókot akart lopni tőle. Ezt az Izukut [Név] még nem ismeri. Ő jobban hasonlít most Katsukira mint saját magára.

- Jól vagy [Név]? - Fordult felé ismét az aggódó tekintetű Izuku.

A tudat, hogy most megint a régi megnyugtatta [Név]-et. De mégis a lány csak bólogatott. Közben Bakugou feltápászkodott és felrepedt ajakkal és vérszomjjal teli szemekkel fordult vissza.

- Deku! Ezt mégis hogy merted?

- Egyszerűen! - Vonta meg vállát.

- Megöllek Bassza meg!

- Gyere ha mersz! - Húzta vigyorra ajkait és [Név] látta, hogy ez megint az előbbi vakmerő Izuku.

- Halott vagy Deku!

A szőke megindult, hogy az előtte álló zöld szeműt eltüntesse a bolygóról. Épp mikor egymásnak estek volna valami mindkettőt megállította. Egy-egy pajzs állt mindkét fiú előtt. [Név] pedig a két pajzs között kezeivel a fiúkat tartó pajzsokat támasztotta. A lány az utolsó pillanatban megint közéjük ugrott, hogy megállítsa őket.

- [Név]? - Szóltak a fiúk, szinte egyszerre.

- Elég... - motyogta erőtlenül - Hagyjátok abba! - kiáltotta egy levegő és némi erővétel után - Nem akarom, hogy verekedjetek! Kérlek, hagyjátok abba! - szemeiből könnyek csordultak ki, majd végigfolyva arcán lecseppentek az aszfaltra.

- [Név]...

- Miért kell neked folyton közbeavatkozni? - Robbantott kisebbeket a tenyerében.

- Mert nem akarom, hogy miattam még jobban összevesszetek!- Kapta fejét a szőke irányába és szúrós szemekkel illette a fiút.

Katsuki megdöbbent, hogy még így könnyek közt is tud rá úgy nézni, hogy megbánja, amit az előbb tett vele a kerítésnél. Leengedte kezeit jelezve, hogy feladta Deku megölésének tervét, egyelőre.

A két fiú egyszerre sóhajtottak egy nagyot. Hisz mindketten ugyan arra gondoltak.

- Csak az a gond ezzel [Név], hogy pont rajtad veszünk össze... Nem tudod megállítani.

[Név] leengedte kezeit és velük a pajzsokat is így a fiúk közelebb léphettek hozzá. Egymásra még mindig szikrákat szóró tekintettel néztek. De ha [Név]-re tekintenek egyből eltűnt ez a szikrázás a szemükből. A pár perc csendet aztán Deku törte meg.

- Akkor most hogyan legyen tovább [Név]?

A [szín] hajú lány nem szólt csak elkapta mindkét fiú kezét és maga után húzta őket.

- Mi a faszomat csinálsz?

- Most beülünk abba az étterembe, megeszünk egy rament, aztán folytatjuk ezt a beszélgetést kulturált körülmények között, anélkül, hogy kinyírnátok egymást!

- Tch..... - morgot magában Bakugou

Ezzel szemben Midoriya mosolygott. Maga sem értette miért. De tetszett neki hogy [Név] most a sarkára állt.

- Érdekes, hogy amikor kettőnket kell megállítania akkor sokkal magabiztosabb, mint máskor. Úgy tűnik azért mi is változtattunk rajta kicsit.

Úgy is tettek, ahogyan [Név] mondta. Helyet foglaltak egy ablak melletti fülkében. [Név] ült az ablaknál, míg a két fiú mellette, közrezárva a lányt. Addig, amíg nem végeztek az ennivalóval nem szóltak szinte semmit. De a kaja egyértelműen lenyugtatta a két fiút. Ezt [Név] örömmel nyugtázta és mosolygott is rajta.

- Mi olyan vicces? - Mordult rá a szőke.

- Csak az, hogy mennyire meg tudja nyugtatni a pasikat a kaja. - Vigyorodott rá.

- Amúgy sem voltam ideges! - Kapta el a tekintetét.

- Nem a francokat! - Mondta annyi hangsúllyal amennyit csak bele lehetett rakni ebbe az egy mondatba. - Meg akartad ölni Izukut.

- Nem mintha hagytam volna. - Törölte meg száját a zöldi.

- Esélyed sem volt Deku! - Mutatott hüvelykujjával lefelé a szőke

- Erre ne vegyél mérget! - Vágott vissza Deku

- Ne kezdjétek el megint! - Szólt közbe [Név]

- Ez úttal hogy akarsz megállítani? - Vigyorgott rá gonoszul Bakugou.

Erre mindkét fiú fülét egyszerre kapta el és rántotta maga felé.

- Itai! Eressz el hülye liba!

- [Név]-chan! Kérlek, szépen eressz el!

Nyavalyogtak egyből.

- Na ehhez mit szóltok?

- Vettem a lapot! Csak engedj már el! - Morgott Katsuki

- Abbahagytuk! - Szisszent fel megint Izuku

- Helyes! Egyelőre eleresztelek titeket, de ne ugorjatok megint egymásnak!

- Bezzeg ilyenkor van merszed... - fogta fájó fülét Katsuki.

- Ezt hogy érted?

- Én is észrevettem már. Ha kettőnket akarsz megállítani, akkor sokkal magabiztosabb, vagy mint bármikor máskor.

- Komolyan? Nekem nem tűnt fel.

- Pedig ezt csinálod már az első napod óta. – lökte meg a szőke a lány felét egy kicsit.

- He?

- Gondolj csak vissza az ebédlőben történtekre. – mutogatott Deku.

- Egyből közénk ugrottál. Pedig még csak akkor ismertél meg minket. – fejezte be Katsuki.

- Igaz... ez furcsa...

- De most inkább arról beszéljünk, hogy azzal mi legyen?

- Igen! Hogy képzelted, hogy felkéred ezt a darab szart arra, hogy edzen?

[Név] lefelé kapta tekintetét és üres tányérját figyelte.

- Na, igen most el kellene döntenem hogyan, legyen tovább. De... Nem akarom visszavonni azt, amit Nee-san tett és azt sem, amit Izukunak mondtam.... De akkor mit kellene tennem?