[Név] Izuku karjaiban próbálta visszafogni arcának színét miközben a zöld szemű fiú a gyengélkedő felé vitte.

- Miért érzem magam ilyen furcsán? Odahaza a fiúk folyton felvettek. Mondván a kisebbik nővért lehet "babusgatni". Akkor most miért zavar, hogy Izuku ilyen pózban visz? Mi változott bennem?

- [Név] -san jól vagy? - Rántotta ki a gondolataiból Midoriya hangja.

- I-igen... - pillantott fel rá a megszeppent lány.

De amint találkozott a tekintetük megint nagyot dobbant a szíve. Gyorsan lesütötte a szemét.

- Biztos? Nagyon piros az arcod.

- A te hibád... - motyogta az orra alatt, de mivel Deku arca közel volt hozzá pontosan hallotta.

Két pillanattal később már a zöld szemű is paradicsommá vált.

- S-sajnálom!

- N-nem kell... én... nem tudom hogy mi van velem... máskor sosem reagáltam így... pedig otthon sokat ölelgetnek a fiúk...

- E-ezesetben... – kezdte, de egy kicsit elhallgatott és közben megállt a folyosón.

- I-igen? – kérdezte továbbra is lefelé nézve.

- Megtiszteltetés, hogy én mást válthattam ki belőled.

[Név] felvezette a fiú arcára a tekintetét. Izuku és [Név] feje egymagasságban volt és csupán pár centire egymástól. A zöld szempár találkozott a [szín] szemekkel és elvesztek egymás tekintetében.

[Név] -nek csak akkor sikerült kizökkennie, mikor realizálta, hogy mennyire közel vannak egymáshoz. Amint ez megtörtént villámgyorsan elfordította a fejét és beletemette arcát Izuku nyakába.

- Gomen...- motyogta a zöld szemű fiú- De... [Név]-san... te is furcsa dolgokra veszel rá...

- Izuku?

- Á már itt is vagyunk! - Terelte el gyorsan a témát.

Benyitottak a gyengélkedőbe.

- Recovery Girl? - Szólt Midoriya. - Van itt valaki?

Semmi választ nem kaptak. Izuku lefektette [Név]-et az egyik ágyra. Majd kicsit távolabb tőle leült egy székre. Kezeibe temette arcát, hogy ne lássa a lány, hogy mennyire zavarban van. [Név] felült az ágyon és aggódó tekintettel figyelte zöld hajú barátját.

Közben az iskolától távolodva az utcán egy szőke vörös szemű fiú ballagott kezében egy gömbbel.

{Biztos feltűnt hogy nem esett szó mi történt Shuvivel miután Katsuki "életenergiát adott" [Név]-nek.} 

Amíg Név eszméletlen volt Bakugou zsebre vágta Shuvi kameráját. Azért hogy, még csak véletlenül se jusson eszébe a lánynak megemlíteni [Név]-nek, hogy kapott egy csókot a szőkétől.

Katsuki a gömböt nézve időről időre elvörösödött, mikor visszagondolt a tetőn történtekre. Nem tudta pontosan miért is nem robbantja fel ott helyben a kamerát, de valami azt súgta neki, hogy még kelleni fog. Hazaérve látta hogy szülei még dolgoznak. Így felment a szobájába és bevágta a táskáját a sarokba. Majd hanyatt vágódott az ágyon míg a kezében forgatta a gömböt. Ami azóta nem szólalt meg mióta elgurította a tetőn. Látszólag nem esett baja így nem tudta miért némult el.

- Kíváncsiskodunk? - Szólalt meg hirtelen, amitől a szőke majdnem leesett az ágyáról ijedtében.

- A Faszt ijesztgetsz! – Kiáltotta

- Bocsi - nevetett a hang a kamera túloldalán - jeleznem kellett volna valahogy, hogy meg fogok szólalni.

- Igen azt kellett volna.

- Hogyhogy elhoztad a gömböt?

- Ha [Név] megtalálta volna, akkor gyanút fog és rájön mi történt a tetőn.

- És miért nem akarod, hogy megtudja?

- Csak.

Ez a válasz túl gyors volt ahhoz hogy Shuvi elhiggye egy szó nélkül. Abban a pár pillanatban amíg a köztük lévő csönd beállt összerakta a képet.

- Jaaaa! Már értem!

- Kuss! - Förmedt rá

- Katsuki te-

- Azt mondtam Kussolsz!

- Te-

- KI NE MOND!

- Neked tetszik [Név]!

- AZT MONDTAM BAZDMEG HOGY NE MOND KI! -ordította torkaszakadtából a gömbbe.

Ismét lett egy pár pillanatnyi csönd. Közben a szőke fújtatott egy párat és próbálta visszatartani azt a vágyát, hogy ott helyben darabokra robbantsa a kezében tartott gömböt.

- Ennyire azért nem kell ordítani. - Szólalt meg ismét Shuvi

- Kurvára nem hallgatsz a szép szóra szóval de igen is kell bazdmeg!

- De ha így gondolsz rá akkor miért nem közeledsz felé?

- Nem akarok!

- Ez megint valami önfejű szarság ami a pasikba üt ha túl nagy az egojuk? Komolyan mondom hihetetlenek vagytok!

- Semmi közöd hozzá!

- De van! A húgomról van szó. Egy. Kettő ismerem az ilyet. Az én pasim is pont így kezdte. Csak tudod az a baj az ilyen viselkedéssel, hogy ha nem figyelsz valaki lecsapja a kezedről [Név]-et. Most én azért vagyok együtt ezzel a tökkelütött ego-lovaggal mert én megtettem azt a bizonyos első lépést. De neked nem lesz ilyen szerencséd!

- Heee?

- [Név] egyáltalán nem biztos az ilyen dolgokban. És mellesleg már vetélytársad is van

- MIIII?

- Hallhattad magad is! [Név] példaképként tekint Midoriya Izukura. Szerinted most hogy mindig mellette lehet nem fog többet gondolni?

- Az a szaros Deku nem- kezdett bele de elhallgatott mikor észrevette magát.

- Nem mi? Nem szerezheti meg? Nem érdemli meg? Nem győzhet le téged?

A vörös szempárban a düh az irigység és feszültség mellett olyan gondolatok kavarogtak amiből Shuvi rájött pontosan beletenyerelt abba amit a fiú gondolt.

- Ebből a csendből azt szűröm le hogy eltaláltam mi?

- N-nem!

- Ez nem volt valami magabiztos.

- Kuss! Majd pont veled fogok ilyen témát megbeszélni!

- Eddig megtetted. De nem húzom tovább az agyadat. Nem ezért kerestelek megint.

- Hanem?

- Szívességet akartam kérni.

- Mivel kapcsolatban.

- [Név]-vel kapcsolatban, de mivel ilyen irányba ment el a korábbi beszélgetés ezért gondolom feleslegesen kérlek meg rá.

- Mire?

- Heee? Azt hittem egyet értesz és elküldessz a picsába.

- Csak mond mit akarsz!

- Szeretném ha edzenéd őt.

Kis szünet után a szőke csak annyit tudott mondani hogy:

- He?

- [Név] teste nem elég erős jelenleg ahhoz, hogy hős legyen. Azt szeretném ha felfejlesztenéd a testét annyira, hogy kibírja az erejét. A többit majd megoldja egyedül.

- Miért pont engem kérsz meg ilyenre? Nem lenne jobb más?

- Tudom hogy Dekura gondolsz de nem. Ő nem alkalmas ilyen téren.

- Miért?

- Azt nem mondhatom el. Csak higgy nekem. Deku nem tud úgy segíteni neki mint te.

{Shuvi itt arra gondol hogy van elég baja szegény srácnak a one for all elsajátításával és All Might külön edzéseivel. Meg egyébként is. Ha nem lenne All Might talán sosem tudta volna felfejleszteni a testét. De Bakugou már régóta tudja hogyan kell és mire edzenie. Ilyen téren jobb választás mint Deku.}

Ismét csend állt be a beszélgetésbe. Katsuki letette a gömböt az íróasztalára és kilépett a szobából. Shuvi várt még rá egy darabig majd kikapcsolt állapotba helyezte a gépet. Miközben megtette Ausztráliában mosolygott hiszen ha jól ismerte ki a fiút akkor ez a hallgatás felér egy "igen"-nel.

A fürdőben Bakugou a forró víz alatt gondolkodott.

- Miért nem mondtam simán nemet? Miért zavar az hogy Deku közelebb van hozzá? Egyáltalán mit eszek azo a libán? Nem értem magamat! Miért? Mi a faszért nem tudom kiverni a fejemből?

Végső elkeseredésében felrobbantotta a kezében tartott szappant egy:

- A KURVA ÉLETBE MÁR!

kiáltással majd visszavonult a szobájába és bár még le sem ment a nap ő mégis elaludt.

Idő-visszaugrás.

A gyengélkedőbe való érkezésük utáni csöndet [Név] törte meg.

- Sajnálom hogy gondot okoztam. - Hajtotta le a fejét.

- Ugyan egyáltalán nem a te hibád [Név]-san! - Kapta a lányra zöld tekintetét.

- De igen. Ha nem lennék ilyen gyenge biztosan nem történik ez!

- Gy-gyenge? - Húzta fel szemöldökét Midoriya, mert nem akarta elhinni, hogy azok után amiket [Név] a gyakorlaton csinált képes volt saját magát gyengének hívni.

- Igen. Bár erős képességem van mégsem tudom használni. Azért ájultam el ma is!

- Micsoda? - Ugrott fel a kis brokkoli és közelebb lépett a [szín] hajú lányhoz. - Ezt hogy érted?

- A képességem Démon része túl erős. A szervezetem nem bírja ezét egy gyógyszerrel kell visszafognom az erejét. De már egy ideje nem szedem.

- Miért?

- Mert ki kell bírnom! Ahhoz hogy képes legyek harcolni ahhoz tudnom kell használni a démon erőmet is! - hangja elkezdett remegni - De az csak akkor megy ha nem szedem a tablettákat! - Szemében könnyek gyűltek.

Izuku mellé ült az ágyra és átölelte.

- Izuku?

- Majd én segítek [Név]! Mindenben segítek amiben csak tudok!

- De neked így is annyi dolgod van. Nem szakíthatsz rám annyi időt! Neked All Might-al kell edzened hogy a nuber one hero lehess!

- De a number one hero mindig segít azoknak akiknek szüksége van rá. Neked most kell egy edző és én segíteni akarok neked [Név]!

A lány a meghatódottságtól csak most vette észre hogy a zöld szempár tulajdonosa már nem először hagyja el a "san"-t a neve után. Ebbe persze belepirult. Amit Izuku is észrevett és kicsit nevetett is rajta.

- Gomen.. Nem bírtam megállni! Annyira aranyos vagy mikor elpirulsz! De... ha zavar akkor visszatérek a san használatára.

- Ne! .... Így is jó... hiszen barátok vagyunk....

- Köszönöm... [Név]... -chan

Erre már [Név]-nek is muszáj volt kicsit kuncognia.

- Most már a harmadik féle nevemen szólítasz. Igazán dönthetnél!

- Bocsi... csak kicsit furcsa volt hogy simán [Név]-nek szólítalak.... úgy... nem is tudom, kellett még valami mögé.

- Értem mire gondolsz. Akkor, ha nagyon muszáj akkor hívj -channak ha már megszoktad, akkor elég a [Név]. Ehhez mit szólsz?

- Tökéletes [Név]! – mosolygott a fiú miközben kicsit közelebb hajolt [Név]-hez.

Ám ekkor nyílt az ajtó és a mi kedves alacsony doktornőnk lépett be rajta.

----------------------------------

Hai minna!

Jöttem mert jött az ihlet is.

Mai program: reggeli, gyármúzeum látogatás, strandolás, ebéd, strandolás, aztán a szálláson írni nektek mégegy fejezetet.

😋😋😋

Remélem tetszik!