UA hősakadémia második év. A 2-a osztály első napja az új évben. Aizawa sensei belépett a terembe.

- Csendet kérek, bejelenteni valóm, van!

Mindenki elnémul és úgy figyelte osztályfőnöküket.

- Érkezik hozzátok egy új diák. Gyere be! – szólt az ajtó felé.

Az ajtó kinyílt és belépett rajta egy lány. Már az iskolai egyenruhában volt. Hosszú [szín] haja a hátát csapdosta mikor besétált. Megállt a tanári asztal mellett és az osztály felé fordult.

Amikor belépett az ajtón az új lány egyből feltűnt Midoriya -nak hogy új társuk milyen szégyenlős. A táskáját maga előtt fogta és a kezét tördelte közben. [Színű] szemei felkeltették érdeklődését.

Szemei csillogtak az izgatottságtól. Meghajolt. Majd vett egy mély levegőt.

- Sziasztok! [Név] vagyok! Nagyon örülök a találkozásnak! Remélem, barátok leszünk! – mondta kissé megszeppenve.

Az osztály egyből sugdolózni kezdett. [Név] olyanokat hallott, mint „De aranyos!", „Még egy helyes lány jött hozzánk!", „Vajon honnan jött?" „Mi lehet a képessége?".

- Na, kezdődik az új év és hozzá még jött egy kis nyápic lány... – gondolta Bakugou - Ilyen gyenge karokkal egyáltalán hogy akar hero lenni? De legalább van rajta némi kerek is.... – mérte végig [Név]-et

A nyüzsgést, mint mindig most is Aizawa sensei megmozdulása csitította el.

- [Név] Ausztráliából érkezett és egy évig fog hozzánk járni. - folytatta a lány bemutatását.

- Mi lehet a képessége? Biztos valami erős másképp nem jöhetne egy teljes évre hozzánk...- gondolta végig a vörös szemű fiú.

- Legyetek vele rendesek és segítsetek neki mindenben, amiben kell! – fejezte be Aizawa sensei.

- Igenis! – vágta rá az osztály szinte egyszerre.

- Ja és még egy apróság. Évkezdés gyanánt változtatunk az ülésrenden. Mindenki jöjjön ki az asztalhoz és húzzon egy cetlit. Azon a szám megmutatja, hol ültök idén. Ha kész vagytok, szóljatok. – mondta miközben bemászott a tanári asztal alatt elrejtett hálózsákjába.

A diákok felálltak a helyükről és az asztalhoz sétáltak. Midoriya is így tett, de mivel nagy volt a tolongás inkább az új lány felé vette az irányt. Aki még mindig idegesen tördelte a kezét.

- Szia! Midoriya Izuku vagyok, nagyon örülök [Név] -san! – köszöntötte és odanyújtotta a kezét.

A lány kicsit megszeppenve fogadta el a kézfogást. De örült, hogy máris megszólította valaki. Ismerősnek csengett neki a név.

- Midoriya Izuku nagyon ismerős nekem a neved... Találkoztunk már?

- Nem. Nem hiszem...

Aztán leesett [Név]-nek

- Deku! Te vagy Deku igaz?

A fiú fülig elvörösödött mikor a hős nevét hallotta.

- I-igen én vagyok... – mondta végül.

- Júj! Már régen találkozni akartam veled! Szuper vagy! – szorította meg a fiú kezét csillogó szemekkel.

- Heee? – lepődött meg még inkább a zöld hajú fiú.

- A nővérem mesélt rólad! Tudod ő már profi hero. Sokakat ismer!

A fiú nem tudott mit mondani. Még senkivel sem találkozott, aki ennyire örült volna neki. Így végül csak mosolygott és próbálta visszatartani arcán a lángokat.

Közben a terem másik pontján Bakugou is kiment és kivette a cetlijét melyen a 7es szám állt. Felnézett és látta, hogy Deku odalép az új lányhoz és megszólítja.

- Már megint az a szaros Deku. Még le sem ült az új csaj, de már a talpát nyalja....

[Név] és Midoriya is odaléptek az asztalhoz és húztak egy-egy cetlit

- 6-os asztal. Te hol ülsz? – vette kezébe [Név] a lapot.

- A 10-esnél, pont mögötted. – mutatta meg a számot a sajátján.

- 6? Pont mellettem? Deku meg mögötte? Menne el mindkettő a halálba!– hallotta meg Bakugo. - Ajánlom a kiscsajnak, hogy ne legyen az utamban!

- Ennek örülök legalább a közelemben lesz olyan, akit ismerek. – mosolyodott el [Név].

- Biztos vagyok benne, hogy hamar beilleszkedsz. – biztatta Izuku.

- Remélem...

Ekkor tűnt fel a lánynak, hogy valaki nézi őt. Elemelte a tekintetét a nála nem sokkal magasabb Izukuról és az asztal túlsó fele felé tekintett.

- ....Neee....Midoriya... ki az a srác ott? – súgta oda félénken.

A fiú odanézett és egy vörös szempárral rendelkező szőkét látott. Aki úgy nézett, mint aki mindkét gyereket ott helyben megöli.

- Mit nézel Deku?

- Kacchan?

- Ki?

- Bakugo Katsuki. Gyerekkori ömm...ismerősöm... kicsit ingerlékeny... rám szinte mindig így néz... de azt nem tudom, veled mi baja van...

- Remélem, nem kerülök az útjába... – mondta kis ijedséggel a hangjában.

- Na, szép még nem is ismer, de már fosik tőlem. Helyes addig se akar belém kötni.

Erre Bakugou elindult az új helyére. Ami a 7 számú asztalnál volt.

- Pont mellém? – nyögte [Név].

- Nem kell aggódnod! Csak ne idegesítsd fel és nem fog bántani....

- Megpróbálom...

A nap további része azzal telt, hogy [Név]-nek megmutattak mindent az iskola területén. Elmondták, hogy milyenek az órák, a tanárok és a gyakorlatok. [Név] mindent próbált megjegyezni.

Ebédszünetben levitték új barátnéjukat a lányok az ebédlőbe. Midoriya is velük tartott.

- Nee-nee! [Név]-chan! Milyen képességed van? – kérdezte Tsuyu

- Hát... Megmondom őszintén elég bonyolult ahhoz hogy így hirtelenjében elmagyarázzam...

- Akkor majd holnap megmutatod! – mondta Uraraka – Holnap lesz egy gyakorlati óránk.

- Már alig várom! – kezdett el izgulni miatta Mina.

- Eto... [Név]-san... - próbált belefolyni a beszélgetésbe a jelenlegi társaság egyetlen fiú tagja.

- Igen Izuku?

Ettől a fiú megint elpirult egy kicsit. Nem szokta, meg hogy anyját leszámítva bárki is keresztnevén szólítja.

- Bocsánat! – látta meg [Név] az idegességet a fiú arcán – nem szólítalak, így ha nem szeretnéd!

- Nem nincs vele semmi gond... csak nem gyakran hívnak így.

- Értem. Az a helyzet hogy odahaza a csapatban mindenki a keresztnevén szólítja a másikat és ehhez szoktam hozzá. De szóljatok, ha zavar!

- Nyugodtan hívhatsz a keresztneveinken [Név]-chan! – mondta Jiro megnyugtatásból.

- Mit akartál kérdezni? – fordult vissza a fiúhoz [Név]

- Azt hogy milyen az élet ott Ausztráliában?

- Tényleg te onnan jöttél!

- De mégis milyen jól beszélsz japánul!

- Ez azért van, mert igazából japánok vagyunk, csak hát ott Ausztráliában van a bázis...

- Bázis? – kérdezték egyszerre.

- A nővérem vezet egy nemzetközi szervezetet ami hero-kból áll. És ennek a szervezetnek van a bázisa ott délen. Nee-chan nagyon erős. Már 15 éves kora óta dolgozik profi hero-ként.

- 15??? – hüledezett a hallgatóság.

- Igen most ő 19 éves de a legerősebb az egész csapatban. Én viszont nem vagyok elég jó.

- [Név]-chan...

- Azért jöttem ide a UA akadémiára, hogy utol tudjam őt érni! Ha elég erős leszek, akkor már mellette harcolhatok egy jobb világért!

- Fantasztikus vagy [Név]-san! – mondta Midoriya lelkesen.

- De egyben túl hangos is! – szólalt meg egy hang a hátuk mögött.

[Név] a többiekkel együtt lassan hátrafordult. A [szín] szemű lány egy vörös írisszel találta szembe magát. Bakugou Katsuki olyan közel hajolt az új lányhoz hogy a megszeppent lány mást nem is látott a szemén kívül. Ijedtében aktiválta erejét és egy széllökéssel a falhoz vágta Katsukit. De abban a pillanatban fel is ugrott és odaszaladt hozzá.

- Nagyon sajnálom! Nem akartam ezt tenni! Csak annyira közel voltál-

Nem tudta befejezni mondatát, mert Katsuki kezét a lány két arcára tette, majd összeszorítva becsukta a száját. Ijedten tekintett ismét a vörös szempárba.

- Még egy ilyen lépés és bizony isten megöllek basszus! – morgott rá a lányra.

- Kacchan! Engedd el [Név]-sant! – kiáltott rá Midoriya ami mindenkit meglepett.

- Szóltál Deku? – fordult felé idegesen a szőke fiú.

- Engedd el! Miért kell neked mindig mindenkivel így viselkedned?

- Semmi közöd hozzá! Inkább tedd vissza a segged a padra és kussoljá'!!!

Midoriya nem tágított és ezzel elérte, hogy Bakugou lassan elengedte [Név] arcát és a kezével kisebb robbantásokat csinálva elindult Deku felé. De még mielőtt lecsapott volna [Név] közéjük ugrott.

- Hagyjátok abba! – kiáltotta.

- [Név]-san?

- Takarodj az utamból!

- Nem! Ne verekedjetek!

Eddigre szinte mindenki az ebédlőbe őket figyelte. Az új cserediákot, aki képes volt közé ugrani az évfolyam két nagyágyújának. Azért hogy megállítsa őket. Némán figyelték a jelenetet.

- Holnap a gyakorlati órán remélem harc lesz, mert a szart is kiverem belőled Deku!!! – Kiáltotta végül Bakugou.

Majd sarkon fordult és kisétált az ebédlőből. [Név] lerogyott a padlóra megkönnyebbülésében. Izuku egyből odaugrott hozzá.

- [Név]-san jól vagy?

- Igen. Azt hiszem... Csak nagyon kalapál még a szívem.

- Lenyűgöző vagy remélem, tudod!

- Még sosem csináltam ilyet! Bár számtalanszor láttam mikor Nee-chan szétválasztotta a fiúkat otthon. Mindig is csodáltam érte.

- Te is remekül csináltad, hiszen rávetted Kacchant, hogy elmenjen.

- Lehet de ha holnap tényleg megver akkor az, az én hibám lesz.

- Nem kell féltened [Név]-san – segítette fel a lányt – megoldom!