Lehajtott fejjel sétáltam az utcán. Körülöttem már pezsegni kezdett az élet. Az emberek a kocsikban száguldoztak, hangos szavak kavalkádja kavargott az utcákon. Elmosolyodtam. Olyan gyönyörű volt. Az élénk színek keveréke is pezsgett a lakosokkal együtt. Szédítően boldoggá tudtak tenni ezek az apróságok. 

Hamarosan feltűnt előttem a házunk, tökéletesre nyírt fű fogadott, apám valamikor lenyírhatta. A férfi gondolatára görcsbe rándult a gyomrom. Vissza akartam fordulni, egészen Arizonáig futni, elmenekülni az érzések elől, de nem tehettem meg. Saját magamnak ástam a vermemet és muszáj volt szembenéznem a következményekkel.

Megremegtek a végtagjaim, gyenge karokkal kopogtam be. Alig telt el pár másodperc és ajtó ki is vágódott.

Apa nyitott ajtót. Arca nyúzott volt, hatalmas fekete karikák táncolták körbe fáradtbarna szemeit, úgy nézett ki mint egy férfi aki már évek óta egy percet sem aludt. Ujjait a zsebében voltak, míg kócos tincse az arcába hullottak. Mélyet sóhajtottam, próbáltam magamban tartani az érzelmeket, melyek egymást ütlegelve próbáltak kimászni belőlem. Fájt így látnom őt. Talán arra számítottam, hogy hangos üvöltéssel fogad majd, de ehelyett megrázta a fejét és egy keserű mosoly kíséretében végigsimított a hajamon. Megcsodált és észre vettem azokat az apró könnyeket melyek lassan felszántották arcának forró mezejét. 

Kemény tenyere megállt az arcomnál, ajkai reszketni kezdtek és a markában tartotta a két tenyeremet. Mintha még akkor se hitte volna el, hogy ott álok előtte. Könnyei nyelve szorította az ujjaimat és végül esetlenül megölelt. Éreztem egy forrongó cseppet a vállamra csöppenni. Halkan elmormolt valamit és eleresztett. Mégis volt bennem valami ami azt akarta, hogy öleljen tovább. Édes érzések öleltek körbe, megmelengették a belsőmet és halkan ringattak magukkal. Végre megéreztem, milyen érzés az, ha a szüleid szeretnek. 

 - Sajnálom azt, amit tettem - súgta halkan, úgy tűnt hogy meg sem hallottam igazából. Elmerengtem azon, hogy talán a szél csente el előlem azokat gyenge szavakat. - Sajnálom, hogy ott van nekem Miranda - lenézett a földre és összefűzte maga előtt a karjait. Még halkabban kezdett el beszélni. -, a kedvedért... elhagyom! Csak ne hagyj el többször!

Megráztam a fejemet. Istentelenül jól estek a szavai, de képtelen voltam arra, hogy elszakítsam őt a nőtől, akit szeretett. Mindennél jobban szeretett. Meglehet, hogy a gyermeke voltam és talán pont ez vezérelt arra, hogy ne tegyem tönkre az életét. Mindkettőnknek nehéz élete volt, nem engedhettem meg, hogy miattam ne lehessen igazán boldog. 

 - Azt hiszed tényleg megkérnélek arra, hogy hagyd el azt a nőt, akit szeretsz? - Elmorzsoltam egy könnycseppet, majd felpillantottam rá. - Hibáztam én is, tudom. Csak annyit kérek, hagy ne kelljen beszélnem vele! Hagy előzzem meg a problémákat!

Apa még mindig a földet nézte, de azért bólintott. 

És akkor végre beléphettem az otthonomba.  Tonnás súlyok gördültek le rólam, úgy éreztem megkönnyebbültem, már csak egy dolog izgatott. Howl miért volt ilyen velem?

De ez egy megválaszolatlan kérdés maradt.

Ahogy teltek az órák én töretlenül gubbasztottam a legújabb könyvem felett, kötelességemnek tartottam felfedezni a könyvtárat és erre legszívesebben felhívtam volna Rivert vagy Roxyt társaságnak, de hűen ragaszkodtam a tervemhez, miszerint nem bolygatom fel a nyugodt életüket.

A betűk szavakká, mondatokká, majd szöveggé váltak. Képek váltották fel őket, az agyam maga gyártotta a különböző jeleneteket. A lapok pedig csak tűntek el egymás után, újabb könyvet hagytam magam mögött. Mivel szörnyen kíváncsi voltam a folytatásra azonnal a könyvtárba kívánkoztam menni. Tehát felkaptam a cuccaimat és a bringámhoz vágtatva ledaráltam egy sziát apunak, aki a mai napon szabadnapos volt. Apu, sosem fogom megszokni. 

Megráztam a fejemet, majd a hátamra helyezve a táskát tekerni kezdtem. Útbaigazítást kértem, sajnos a legközelebbi könyvtár magában a belvárosban volt. Mivel igen keveset jártam ott, tökéletes oknak bizonyult arra, hogy felfedezzem a hatalmas épületek labirintusát. Bringám halkan nyekerget alattam, nem éppen új darab volt, de eddig mindent tökéletesen teljesített. A kis házakat lassacskán egyre csak sűrűbb lakótelepek és hatalmas autópályák váltották fel. Feltűnt előttem az első égmeszelő. Máig tátott szájjal bámultam őket, néhol hatalmas daruk magasodtak a fellegekig. Ámulva lestem a szűk utcákat, ahol kétoldalt is vastagon álltak az autók. Az egész város pezsgett, imádtam ezt, most mégis örültem, hogy egy kissé csendesebb helyen volt apa háza.

Telefonom csörögni kezdett, nem akartam balesetet tehát hagytam a zsebemben rázkódni. Mikor végre feltűnt előttem az ablakokból épült hatalmas könyvtár, visszahívtam a zaklatómat.

- Te már megint merre lófrálsz? – Roxy türelmetlen hangja csapta meg a fülemet. Halkan felnevettem. – Nem vicces itt állok a házatok előtt Riverrel, te pedig újból sehol sem vagy! Komolyan kihagyunk a mindenből, ha csak így eltűnsz!

- Ti folyton együtt vagytok?

- Tessék?

- Nem szoktatok egyedül lenni? – forgattam meg a szememet. Ekkor River is beleszólt.

- Ez most jól esett, de tényleg – förmedt rám.

- Burkolt kopjatok le akart lenni? Tudod mit, menj a picsába!

- Nem úgy értettem! – siettem a válasszal. Roxy csak felmordult. – Hé csajok bírlak titeket és nem úgy értettem. Én is szívesen vagyok veletek, csak azt hittem már az agyatokra megyek.

- Grace nem mész az agyunkra – emlékeztetett River nevetve. – Na, de merre keressünk?

- Azok ott autó dudálások? Mondjad csak, te betekertél a városba?

- Könyvtár előtt állok, szerettem volna bejelentkezni. Miért ti hova siettek?

- Megyünk bámulni a pasikat – kurjantotta River. Sehol sem volt az a visszahúzódó lány. Roxy letorkolta.

- Howlnak újabb versenye lesz, valakinek le kell csapnia a kis picsákat, akik körülötte riszálják magukat.

Felnevettem. Be kellett vallanom, hogy imádtam őket. Kevés idő alatt azonnal beépültem egy csodálatos baráti társaságba és ezért szörnyen szerencsésnek éreztem magamat.

- Érted megyünk a kocsimmal rendben?

- Neked mióta van jogsid?

- Nem mindegy?

Ennyivel le is rázott. Miután becsekkoltam a könyvtárnál és kivettem a sorozat következő részeit Roxy már a parkolóban állt Jared kocsijával, ám a fiú sehol sem volt. Gondolom ez ilyen legjobb haver dolog. Bemásztam a hátsó ülésre, míg azok ketten a bringámat ügyeskedték be a kocsiba.

Amikor leparkoltunk az uszoda előtt rájöttem, hogy nem is hoztam magammal fürdőruhát, ám River hozzám vágott egy falatnyi rózsaszín bikinit. Megrökönyödve bámultam azokat az aprócska ruhadarabokat, ha ezt egyáltalán lehetett ruhának nevezni. Hatalmasat kacagva dobtam vissza neki. Ám nevetésem elhalt, mikor tudatosították velem, hogy ezt kell magamra kapnom. Egyszerű okot adtak kérdéseim hadára, mégpedig azt, hogy szerezhetek magamnak egy aranyos úszós fiút.

Zsörtölődve kullogtam be az egyik öltöződbe, míg River a karkötőjével ügyeskedett. Nem tévedtem ez a kis bikini alig takarta azt, amim egyáltalán volt. Ahogy megvizslattam magamat a sok tükörbe rádöbbentem, hogy a fenekem nem is olyan lapos, sőt kifejezetten kerek. Lábaim pedig hosszúak, melleimről nem változott a véleményem, mint két aprócska alma, egy éretlen alma. Hangosan felnevettem.

Kilépve a függöny mögül szembetaláltam magamat a két bombázó barátnőmmel, azonnal visszavontam a gondolataimat, melyek még az öltözőben támadtak meg. 

A nap végszóra ki is sütött, arcom ennek nem nagyon örült, hisz lassacskán feltűntek az apró barna kis szeplők az orromon, amik hozzájárultak szőkés, vörös hajamhoz. 

Helyet foglaltunk a kilátón és kíváncsian fürkésztük a fiúkat, akik vagy az uszoda melletti padokon, vagy pedig az úszó rajtkőnél igazgatták a felszereléseiket. A tömeg ma sem csökkent, rengeteg lány várta a meneteket. Nick már az első menetben benne volt. Annak ellenére, hogy nem tűnt annyira erősnek a testfelépítése gyorsan maga mögött hagyta a többieket és hatalmas előnnyel zárta a menetét. 

Sok napbarnított, széles vállú fiút végig nézve megjelent a végén Howl. Elsöprően jól nézett ki, még abban a fránya sapiban és a szemüvegben is. Mélyen próbáltam elnyelni az érzéseimet, de nem ment, szemeimet le se tudtam vakarni arcáról és tökéletesen izmos testéről. Izmai követték mozgását, apró rugókként húzódtak majd ugrottak vissza. Kemény domborulatok voltak. Ujjaimmal meg akartam érinteni a bőrét. Halkan szitkozódva megráztam a fejemet. Nem! Ő Roxy barátja, mellesleg egy olyan fiú, aki ki nem áll téged! Ne is álmodj semmi ilyesmiről.

Lenyeltem a szavaimat. Eldördült a rajtlövés. Egyszerre vetették magukat a hűvös, kék vízbe. A júliusi napfények megcsillantak a felszínén, apró hullámokon ott szörföztek ők is. A srácok egymás után hagyták maguk mögött a hosszakat, végül mégis Howl aratott elsöprő győzelmet. Akaratlanul dobbant meg a szívem, azt hiszem mélyen büszke voltam rá. És nem akartam ezt.

Halkan feltapsoltam. Levette az idétlen sapkát, vele együtt a szemüveg is lekerült róla. Elém tárult férfias arca, több lány egyszerre sóhajtott fel, tekintete újból felénk vándorolt. Kacsintott a barátnőjére és egy kedves mosolyt küldött a húgának. Amikor szemei az enyémekbe fúródtak. Valami megváltozott, nem is tudom, hogy mi. Szemei nem tükröztek ellenszenvet, csodálva simították végig testem minden zegzugát, előtte meztelennek éreztem magamat és ez nem zavart. Apró mosolyra kunkorodtak ajkai, ám ez le is mállott róla, amikor egy vörös hajú fiú vetődött mellém. Jared.

Howl elfintorodott és ki is mászott a vízből. Elfeledve az előző kis incidenst egy ölelésbe részesítettem a fiút.

- Nahát nem gondoltam, hogy itt lesztek!

Roxy és River már le is szaladt, hogy gratuláljanak a győztesnek.

- Te nem mész? – intette a fejével a többiek felé.

- Szerintem nem látna szívesen, mégha csak gratulálni is akarnék neki.

- Velem is szemét volt...

- Mert rád féltékeny volt, de hogy velem mi a baja? Passz.

- Ne akarj rajta kiigazodni, én már próbáltam, lehetetlen.

- Megfogadom – böktem bordán. Csalafinta mosoly ült az arcára. – Bocs, vissza kellett adnom.

Hangosan felnevetett és annak ellenére, hogy kacagására az egész lelátó minket figyelt én csatlakoztam hozzá és mosolyogva döntöttem a vállára a fejemet. 

Végül csatlakoztunk a többiekhez és a forró nyári napsugarak tánca alatt leheveredtünk a puha fűre. Mosolyogva hallgattam a fiúkat miközben a versenyen szerzett élményeiket osztották meg. Roxy kuncogva terült el a füvön és tekintetét a kék égre aggatva hallgatta tovább a többiek beszédét. Figyeltem őt, Rivert és magát Howlt. A szőke herceget, aki egy kacér mosollyal dőlt a kezeire és mosolyogva hallgatta barátjának a meséit. 

Szőke fürtjein megcsillantak a napsugarak, mintha ők maguk akartak volna beleköltözni azokba a puha tincsekbe. Ajkai elváltak egymástól mikor felnevetett, néha hátravetette a fejét, de csillámló tekintetét nem hámozta le Nickről. 

Mikor hirtelen a pillantása elkapta az enyémet. Senki se figyelt ránk, fel sem tűntünk abban a hatalmas univerzumban, de abban a pillanatban nem is érdekelt senki és semmi. Csupán azok a sötét égkövek, melyek belevesztek a szemeimbe, az a csintalan mosoly, ami ott görbült a szája szegletében. Le akartam onnan csókolni, kellemesen forró bőrét megcirógatni. Irigyeltem a napsugarakat. 

Valaki mondott valamit, csupán félfüllel hallottam de felnevettem. A fiú elmosolyodott és egy kicsivel közelebb hajolt. Ajkai a bőrömön táncoltak és édes szavakat súgott a fülembe. 

- Szeretem mikor nevetsz.

Ennyit mondott, fogalmam sem volt, hogy miért, de ezentúl akaratlanul is többször nevettem és ilyenkor szemeim mindig rávándoroltak. Ő is engem nézett. 

Kedves Olvasóim!

Ahogy azt említettem, a szünetben kissé sűrűbben lesznek a részek, szóval itt is lenne a következő fejezet :) Elképesztően köszönöm a sok csillagot és a kedves szavakat, újból és újból mosolyra késztetnek a szavaitok! Imádlak benneteket!

Másrészt viszont szeretném megkérdezni, hogy kíváncsiak lennétek tőlem egy új sztorira? (mellesleg ha nem akkor is publikálom majd valamikor :D), de rajtatok áll, hogy mikor töltsem fel az első fejezetet! :)

Puszi Kira!

ut.: Persze szabad nyugodtan írni és csillagozni, örömmel fogadom mindegyiket ;)