Este felé újra elragadott az álom, mivel az utak állapota lassacskán javulni kezdett így a monoton bukdácsolás is elmaradt a múltammal együtt. A motor halk berregése ringatott álomba. 

Nyöszörögve ráztam le magamról az ujjakat, melyek folyamatosan a lábamat bökdösték. Idegesen nyitottam fel a szemeimet, gyorsan a hajamba túrtam, de ujjaim szó szerint beleakadtak kócos fürtjeimbe. Apám egy lusta mosoly kíséretében üdvözölt, majd elég teret adva nekem segített kiszállni az autóból. 

Először fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Aztán belém csapott a felismerés. Floridában voltunk. 

Az autó fényszórója rávilágított a rengeteg növényre. A megszokott kopár vidéket felváltották a kemény lombú fák. A szomszéd háza előtt még vastag szárú bambuszt is láttam nem beszélve arról, hogy a levegőben terjengő ciprusok édeskés illata milyen felemelően hatott rám. 

Megrészegülve bámultam a rengeteg zöldet. Annyira ritka volt Phoenixben, hogy valami ennyire zöld legyen! Szemeim hozzá szoktak a tompa színekhez, ami kimerült a salak narancsos árnyalatában. De itt hirtelen minden olyan színes lett! Szívem vadul kalapált a mellkasomban. Magam mellől hallottam apám halk kuncogását, jelen pillanatban nem tudott érdekelni. 

Egy felhajtón álltunk. A takaros szürke ház tövében néhány kisebb pálma bokor volt. Tökéletesre nyírt fű és tökéletes előkert. Minden passzolt apámhoz. A férfi elhaladt mellettem a méretes bőröndjeimmel majd kulcsait előkotorva a zsebéből az aranyos házhoz lépett. Szóval ez lenne az új otthonom? 

Egy emeletes volt. Amikor beléptem először egy halvány türkizre festett hall fogadott, cipőmet illedelmesen lehúztam magamról, majd beljebb kukucskáltam, a hidegszíneket ezúttal egy tompasárga nappali váltotta fel. A falak mentén melegbarna bútorzatok heverésztek, egy könyves polcot is kiszúrtam, melyen rendezetlenül hevertek a különböző iratok és képek. Otthonos volt.

A sárga falra egy hatalmas TV volt felszerelve vele szemben pedig a bútorzattal megegyező színű kanapé. Szemeim viszont megakadtak egy méretes üvegen, ami egy nagyobb hátsó udvarhoz vezettek. A sötét miatt nem láttam rendesen, de apa mintha olvasott volna a gondolataimban, gyorsan felkapcsolta a villant és az arcomat figyelve állt meg a nappali küszöbén. 

Tekintetemmel az apró ösvényt figyeltem, ami kékes csempéből volt kirakva, a zöldellő fű mohón nyalábolta körbe a darabokat. Az utacska egészen egy medencéig vezetett. a fodrozódó víz tükrén megcsillantak a mesterséges fények. Gyönyörű volt minden.

Megfordulva tovább szemléltem a házat. 

A tágas nappali egy amerikai konyha szerűségbe torkollott. A konyha hatalmas volt. Különböző, szuper technikás berendezésektől volt zsúfolt. 

Miután a nappalit kiszemléltem, egyenként nyitottam be a szobákba. Ha jól számoltam négy darab háló volt, és mindegyikből egy felszerelt fürdőszoba nyílt. Az ötödik szoba egy dolgozó volt, a barna mahagóni asztal körül össze-vissza hevertek a különböző iratok, a falak itt vörös köntösben parádéztak. Az egész olyan kifinomult volt!

Mosollyal az arcomon engedtem, hogy apám bevezessen a saját szobámba. Egy méretes franciaágy volt középen. A mellette lévő két falon egy ablak nyílt, alattuk komódok és fésülködőasztalok voltak. A fürdőbe nyíló ajtó mellett, pedig egy falba épített gardrób fogadott, szám tátva maradt.

A lámpák narancsosra festették, az eleve rózsás árnyalatokba bújt falakat. Néhány kép díszelgett rajtuk. Az ágyammal szemben egy méretes könyvespolc volt. Imádtam szobám minden négyzetméterét. Könnyeimet törölgetve sétáltam az ágyamhoz, megtapogatva azonnal észleltem a különbséget. Vigyorogva vetettem magamat az ágyra. A régihez sem volt hasonlítható!

Átvettem a ruháimat egy otthonos kinyúlt pólóra és egy rövidnadrágra. A cuccaim már a szobámban hevertek. Mélyet lélegezve nyitottam ki a fehér ajtót és apám keresésére indultam. Nem sokára meg is pillantottam a teraszon ücsörögve. Tenyereibe temette az arcát és halkan motyorászott valamiről. A szívem akaratlanul sajdult meg a kép láttán, közelebb merészkedtem és reszketeg hangon szólaltam meg.

Fejét azonnal felkapta és csillámló tekintettel meredt az enyéimbe.

- Köszönök mindent.

Felállt az ültéből és esetlenül indult felém, láthatta megfeszült testemet ezért egy méterre tőlem meg is torpant. Ujjait tördelve sóhajtott egyet.

- Nem kell, Grace. Örülök, hogy itt vagy... és amúgy tetszik?

Mosollyal az arcomon bólintottam. – Mesés, köszönöm.

- Grace ne – kezeit óvatosan a vállamra helyezte, kissé lehajolt, hogy szemünk egy vonalban legyen. – Én köszönöm, hogy eljöttél... tudod a történtek ellenére is – dadogott összevissza. – Tudod, szörnyen szégyellem magamat... n-nem is akarok rá gondolni, hogy miket mondtam és tettem. E-egyszerűen elfogott az ideg, mikor megláttam a lányomat egy nőként. Mert azzá váltál, az emlékeimbe te mindig is egy hat éves kicsiként éltél és trauma volt megpillantanom életem leghatalmasabb bűnét – csuklott el a hangja.

Megfordultam. Nem hazudtolta meg önmagát. Egy bűn voltam a szemében és a rengeteg szép szó ellenére ez az egy maradt meg. Szörnyen belesajdult a szívem. 

- Istenem nem úgy értettem! - ragadta meg a csuklómat és újból maga felé fordított. - Nagyon nehéz most egy értelmes épkézláb mondatot összeraknom. Grace te sosem voltál a bűnöm, úgy értettem, számomra az a bűn, hogy magadra hagytalak! Kimaradtam az életedből, ahogy te is az enyémből. A méreg és az alkohol szörnyű dolgokra képes, Grace. - Lesütötte a szemét, majd eleresztett. - Tudom, hogy nem rám tartozik, de szomorú vagy amiatt, hogy otthagytad Phoenixet? Nem anyád miatt, hanem például a barátaidért.

Lehunytam a szemeimet és egy gunyoros mosollyal az arcomon ráztam le magamról. 

- Nincsenek barátaim. 

Szótlanul meredt rám, tátogott, mint egy hal, de hangok nem jöttek a nyelvére. Vállat vonva kúsztam vissza a szobámba, ami már egy menedéket nyújtott számomra. Hanyatt dőltem a matracon és magamba elkönyveltem, hogy egy őrült hetem volt. Alig egy napja még Arizonában lebzseltem, ma pedig már Florida párás levegőjét szívtam. Csak reméltem, hogy megérte elhagynom azt a kuplerájt, bár Florida egy piros ponttal indult.

Mivel az egész napos fáradság ólomsúlyokat akasztott a szemeimre, elég hamar elfogott az álom. És most először, évek során egy nyugodt éjszakát tudhattam magam mögött.

Reggel hatalmasat nyújtózkodtam az ágyamban. A nap forró sugarai csiklandozták a bőrömet. Kuncogva fúrtam a fejemet a puha párnákba, majd magamra húzva a takarót mélyen magamba szívtam Orlando kellemes párás levegőjét. Boldogan kászálódtam ki az ágyból. 

A fürdőben gyorsan rendbe szedtem magamat, miközben gyorsan átsikáltam a fogaimat. Gondolataimmal már a mai napot tervezgettem. 

Legszívesebben csobbantam volna egyet a medencében, amit akár itthon is megtehettem volna, de sokkal jobban izgatott Orlando, mint város, tehát úgy döntöttem, hogy felfedezem a város uszodáját.

Felkaptam magamra egy egyszerű fehér pólót és egy fekete rövidgatyát, persze alávettem a fekete bikinimet is. Miután hajamat lazán befontam kilépkedtem az ajtómon. Apa a pultnál ücsörögve itta ki kávéspoharának utolsó kortyait. Lépteimet meghallva felkapta fejét. Kérdőn figyelte a szettemet.

- Hova-hova?

- Jó reggelt! – hagytam figyelmen kívül érdeklődő szavait. Nem volt kedvem egy kis bájcsevegésre.

- Jó reggelt... készülsz valahová?

- Igen, elmegyek egy közeli fürdőbe – mielőtt megszólalhatott volna, belefojtottam a szavakat. – Kicsit meg akarom nézni a várost, amúgy van valamilyen közeli uszoda?

Sóhajtva vette tudomásul, hogy vesztett. Előhalászott egy térképet az egyik fiókból, majd közelebb hívva elmagyarázta, hogy alig félórányira egy jó kis medence található. Felajánlotta, hogy elvisz, de én inkább a bicikli mellett döntöttem.

- És a szobád? – kiáltott utánam.

- Még van egy egész életem kipakolni!

Nevetve dőlt az ajtókeretnek, barna szemeivel távolodó alakomat leste. Miután kiértem a látóköréből a térképet magam előtt tartva tájékozódtam.

A zöld fák zamatos illatot árasztottak magukból, apa említette, hogy Orlando híres az apró, de rengeteg taváról, amik mellett lassan el is haladtam. Párok heverésztek a zöld füvön, szemeikkel a kékséget vizslatva. Irigylően idillikus. Az utat különböző pálmafák és lombosok keretezték, különleges párost alkottak.

A mosolyomat képtelenség lett volna levakarni. Megálltam és újra a térképembe merültem, a kanyargó vonalakon nehéznek bizonyult kiigazodni, de egy kis idő elteltével megpillantottam az utcám nevét. Ujjaimmal követtem a csíkot, ami egészen a célomig kanyargott. Mélyet sóhajtva kezdtem tekerni arrafelé, amerre gondolom mennem kellett.

A térkép vacaknak tűnt, mérgelődve lestem segítség után, választásom egy csendesen diskuráló párra eset. Hangomra felkapták a fejüket és nevetve igazítottak útba, még egy jó pont Orlandónak. Vezetőim igazat mondtak, mert a métereket szelve felfedeztem egy kis táblát, melyen az uszodám neve virított. Dover Shores Pool.  Kivételesen soknak találtam az építmény előtt álldogáló autók számát, de egy vállrándítás mellett lecsuktam a bicajomat. Kifizettem jegyem árát és a tömött öltözőkbe vetettem magamat. A tükörben figyeltem a testemet, mikor szemeim megakadtak azon az alig látszó kis hegen. Combom belső felén volt, tehát senki sem láthatta, én mégis éreztem, hogy ott van. Megráztam a fejemet, nem ezért költöztem ide!

Mivel nem volt kedvem a sok millió napon sütkérező ember mellett feküdni, ezért utamat a sportmedence felé vettem, ám ami fogadott teljesen lesokkolt. Több száz fiatal és felnőtt tobzódott a környéken.

A hangszórókból egy mély férfihang konferálta fel a következő csoport úszót. Tehát valami verseny volt. Leheveredtem az egyik szabad kilátósorba, mivel a lányok többsége a part mellett téblábolt, bőven volt hely a fentebbi részeken.

Tenyereimre támaszkodva húztam a fejemre a törülközőt és unottan szemlélődtem. A visongást félbeszakította egy furcsa hang, majd eldördült valami és az úszók már kezdték is a fejeseket. Bevallom tetszett a verseny, izgatottan meredtem az erős mezőnyre, mert mindenki majd' egy vonalba tömörült.

- Szabad a hely?

Bámulásomból egy vékonyka hang tépett ki. Értetlenül meredtem a mellettem álló, magas, karcsú és szőke lányra. Ártatlan sötét szemeit az enyémekbe fúrta. Gyönyörű volt, bár az arcán tökéletesen látszott a félelem. Mosolyogva ráztam meg a fejemet, ezt félre értelmezve azonnal el is akart iszkolni, de nevetve utána szóltam.

- Persze, hogy szabad! Egyáltalán minek kérdezted?

Arcán meglepett mosoly virult fel. Szégyenlősen megvonta a vállát, majd leheveredett mellém.

- Csak úgy.

- Értem – pillantottam rá.

Szemeimet visszavezettem a versenyre, ahol egy újabb mezőny, erősen kigyúrt pali várakozott. Újabb visítozás tört a tömegre, füleimet befogva fordultam a csendben ücsörgő lányhoz.

- Mi ez a nagy tömeg?

- Ezt, hogy érted?

- Miért vannak ennyien, ez nem csak egy egyszerű úszó verseny?

- Orlandóban az úszás már hagyományos sporttá nőtte ki magát. És ez egy állami válogató - mutatott a mezőnyre. - Amúgy nem vagy idevalósi ugye? Érzem az akcentusod - motyogta kuncogva. - Új Mexikó vagy Arizona? 

Nevetve ráztam meg a fejemet, egyáltalán nem akartam kitárni előtte a zavaros életemet, tehát egy rövid tartalmat fecsegtem el.

 - Arizona. 

- Tudtam! - csapta össze a tenyereit mosolyogva. 

Megráztam a fejemet. - Grace Stencil – nyújtottam neki a tenyeremet, mire belehelyezte aprócska mancsát.

- River Rowland, a második nevemet inkább nem árulnám el.

Kuncogva löktem meg a vállát, hirtelen nem értettem miért váltam ennyire nyitottá, de River valami furcsa érzéseket tuszkolt a testembe. Úgy tűnt már az első pillanatban is, hogy régóta ismerjük egymást. 

- De térjünk vissza a lényegre, mire föl ez a sok lány? 

- Pasik, Grace – nevemet óvatosan ejtette ki a száján. Jól esett ezt hallani. – Csak nézz rájuk, pasik és kockák mindenütt – forgatta meg a szemeit. – És tudni illik a város rosszfiúi is úsznak, tehát magától értetődően itt az egész arzenál.

Felnevettem, mire River elpirult.

- Te nem is tudtál erről? Először bevallom, azt hittem te is a bátyámra csorgatod a nyálad.

- Dehogy! Még csak fogalmam sem volt erről, másrészt azt se tudom, hogy melyik a bátyád.

Megvonta a vállát. Miután lement az éppen versengő menet, egy újabb csoport tűnt fel. River hangosan kántált valami szöveget, míg én mosolyogva ugyan de kissé értetlenül figyeltem a tömeget. 

- Nyugi csak a bátyámnak jöttem szurkolni! Nézd az ott, a fekete sapkában! - Hosszú ujjaival a versenyzők felé bökött. 

Szemeimmel a sort lesve kiszúrtam azt a fiút, akiről River beszélt. Kissé elnyíltak az ajkaim. 

Napbarnított bőr, tökéletesen keményre edzett izmok feszültek az alatt a bársonyos bőr alatt. Vállai szélesek. A fekete sapi alól csupán a tarkójánál kunkorodott előre néhány virgonc szőke tincs. 

River az oldalamba bökve felkuncogott.

- Azért, ne ennyire feltűnően, és amúgy itt jön csaja, pipa ha bámulják a pasiját – kacsintott.

Tekintetemmel követtem az ujjait. És nem csalódtam a lányban. Hosszú barna haja egészen a derekát verdeste. Magas volt és formás. Barna tekintetét pedig hosszú sötét pillák keretezték. Dús ajkait beszívta majd felém pillantott. 

Vigyorogva huppant le River mellé.

- Sziasztok! Mizu?  – hangja boldogan csenget. Az ajkaihoz illesztett egy kólás üveget. Nem csak egy fiú nézte meg bikinibe bújtatott testét. Felvontam a szemöldökömet, majd egy kedves mosolyt varázsolva magamra, felé nyújtottam a kezemet.

- Grace Stencil, új vagyok.

- Roxanne White – rázott kezet velem. -, de egyszerűen csak Roxy.

Mosolyogva bólintottam. Úgy éreztem, hogy új életem szárnyal, hisz egy csapásra kék lányt is megismertem néhány óra leforgása alatt. Hirtelen minden elcsendesült majd éles dördülés és a mezőny a vízbe vettette magét. Roxy azonnal felpattant és sikítva drukkolt a fiúnak. 

River követte barátnője példáját és a kezeit a magasba emelve kántálta a fiú nevét, aki minta hallotta volna a biztató szavakat gyorsított a tempóján és egy testhossznyi előnnyel ért a célba. Az egész kilátó egyszerre ordított fel. 

Roxy vigyorogva ölelte magához a barátnőjét és sikítva figyelte, ahogy barátja kimászik a vízből. Izmos testén végig szánkáztak a cseppek, majd a fiú megelégelve a titokzatosságot lehúzta magáról a sapkát és a szemüveget. Beletúrt hosszabb szőke tincseibe és vigyorogva nézett fel. De tekintete a barátnője és húga helyett engem szúrt ki. 

Soha az életben nem felejtettem el azokat a fekete íriszeket. 

Kedves Olvasóim!

Újabb péntek, újabb rész :) személy szerint ez az egyik kedvenc részem, úgyhogy szurkolok, hogy nektek is tetsszen! Huh eléggé nehéz volt túlélni az első hetet, de annyira azért még nem volt vészes, persze nem kíméltek bennünket, remélem nektek is jól telt a hetetek! Mindenkinek jól fog esni a hétvége :D

Ahogy azt már megszokhattátok most szeretném megköszönni a visszajelzéseket! Mindegyik szó vagy csillag boldogságot hurcolt a szívembe :) Nem beszélve a 127 követőről! Szent isten sosem gondoltam volna! Ne mondok újat azzal, hogy imádlak benneteket!

Kérlek hagyjatok magatok után egy kis nyomot!

Puszi Kira!