G R A C E

Amint kiléptem a házunk kapuján megéreztem valamit a tarkómon, vagy talán csak a bőrömön, mindegy. Azonnal tudtam, hogy ki van itt és, hogy mire készül. River szőke haja az arcomba esett, erősen szorította nyakamat, miközben egy majomhoz híven csimpaszkodott a nyakamon.

Első nap az iskolában. Vártam is meg nem is, mivel velem voltak a barátaim egyáltalán nem rettegtem annyira, de azért bennem élt a félsz miszerint lehet utálni fognak az osztálytársaim, ám amint hozzám préselődött barátnőm teste tudtam, hogy nem kell rettegnem semmitől. Mögötte feltűnt a félholtnak titulálható vörös fiú és a többiek. Lewis kaján vigyorral az arcán ölelgetett meg, majd egy félszeg puszit nyomva az arcomra át is adott neki.

Howl szőke haja a homlokába borult, sötét szemeivel az arcomat fürkészte, halkan elnevette magát vörös fejem láttán, majd végre megkaptam a reggeli csókomat. Karjaimat azonnal a nyaka köré fontam és testemhez húztam a fiút. Nem ellenkezett, karjaival a derekamat ölelte. Szuszogva váltam el tőle. Lewis és Jared fintorogva lestek felénk.

- Ha nem lenne suli, visszavinnélek a szobádba és tudod, mit tennék veled!

Elröhögtem magamat és végig csókoltam az állát. Felnyögött.

- Nem, nem tudom – tettettem az ártatlant, arca eltorzult és nyögve fúrta fejét a nyakamba. Jared szusszantott egyet.

- Tudom, hogy működnek a hormonok, de mennünk kéne.

Sóhajtva beültem az ülésre és a táskám cipzárját piszkálva vártam, hogy a gimnázium elé gördüljünk. A tragacs pöfögve állt meg. Kiszálltam a ülésről és végig vezetve szemeimet a nyüzsgő utcán feléledt bennem a rettegés és az izgalom kegyes keveréke. Howl a derekamat átölelve tessékelt tovább. River Jared karját szorongatva pattogott, míg Lewis ásítva kulcsolta ujjait az enyémek köré.

Már akkor sejtettem, hogy ők a legmenőbbek, mikor először megpillantottam a bagázst, de sejtésem a suli elé érve be is igazolódott. Csendesen figyelték, ahogy végig vonulunk a folyosón. Sokan odaintettek a srácoknak, River és én inkább elszakadtunk a fiúktól hátrább érve kanyarodtunk az igazgatói iroda felé. Tenyerem izzadt, mikor bekopogtam egy férfi nyitott nekünk ajtót, elmosolyodott.

- Jöjjenek csak! Gondolom maga az új diák Ms... - nézett a papír halmazra tanácstalanul.

- Stencil.

Bólintott.

- Igen Ms. Stencil, bocsánat egyszerűen akkora kavalkád van az agyamba, nos – teremtett elénk két széket. – akkor az osztályról szeretne valamit tudni, a beiratkozás sikeresen végbe ment, szóval ezentúl a Winston Gimnázium kegyes tanulójává vált. Gondolom Ms... - újból elakadt.

- Rowland.

- Igen Ms. Rowland majd eligazítja önt, nincs igazam?

River bólintott.

- Itt vannak a papírok és most sipirc órára!

River pattogva olvasgatta a papírokat, majd a termem felé vezetett, bocsánat termünk. A diákok már rég bent ücsörögtek. Óvatosan bekukucskáltam, észre sem vettek és úgy tűnt nem én vagyok az egyetlen újonc. River után ballagva némán helyet foglaltunk a hátsó padok egyikében és vártuk a csengőszót, ami nem sokára bele is hasított a levegőbe.

Minden a megszokott rendbe telt, be kellett mutatkozniuk az új diákoknak, majd az órarendet ledarálva mehettünk is az órákra, amik általánosságba még lazán teltek, a szünetben felfedeztem a suli kacskaringós utcáit és próbáltam kiigazodni, hogy milyen szabályosság is van a termek számozása között.

Általánosságban jól telt minden, Roxyval csak egyszer futottunk össze, egy idegen lánnyal beszélgetett, a fekete nem is nézett ránk. Ahogy akkor megmondta, kizárt minket az életéből. River és Jared először nehezen viselte, de az idő elteltével beletörődtek, hogy tényleg egy korszakot zártak maguk mögött. 

Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, sóhajtva kaptam föl a fejemet és barátnőm után sietve máris kiszaladtunk az épületből. A friss levegőt a tüdőmbe szívva, szemeimmel egyetlen egy személyt kerestem. Azonnal kiszúrtam a fiúkat, Lewis lazán dőlt a falnak, míg mellette egy ismeretlen srác ácsorgott, velük szembe hátulról felismertem Howl szőke tincseit és legutolsó sorba ott szobrozott Jared. River karját megragadva eléjük ugráltunk, Howl szemei rám tapadtak és egy boldog mosollyal az arcán a testéhez préselte az enyémet, ajkai elvesztek bennem.

- Milyen volt?

Zihálva temettem fejemet a mellkasába.

- Egészen tűrhető – hirtelen fordultam hátra és kezemet az idegen fiú felé nyújtottam. – Grace Stencil vagyok – mosolyogtam rá. Sötét szemei boldogan felcsillantak.

- Abraham Lynch. Lewis unokatesója, most kezdtem a 10-et, hallottam te is.

Egyetértően bólintottam.

- Most költöztem ide, furcsa tragédiák sorozata – ajkait lebiggyesztette, a szemeiben mégis láttam a fájdalmat és a szenvedést, Howl karjai erősen rántottak a mellkasához. Értetlenül lestem hátra, szemeivel hűvösen méregette Abrahamet. – Na de mit dumálok itt, örültem, hogy megismerhettelek titeket! Majd remélem még találkozunk! – mosolyodott el. Én is elmosolyodtam és végig simítva a karján intettem neki. Tudtam, min megy keresztül. Jared és Lewis elvigyorodva emelték rám a szemeiket.

- Mi bajotok?

- Éppen most simítottál végig egy idegen srácnak a karján, ez szerintem több mint flört.

Howl felmordult mögülem, River kacsintott egyet.

- Tessék?

- Miért simogatod a karját? – förmedt rám a fiú, Lewis megvonta a vállát. – Tetszelegni kívánó faszi.

- Tudom min ment keresztül – néztem szúrósan a barátomra. Howl sóhajtva húzott magához. Kitúrta a hajamat a szememből és megvonta a vállát.

- Nem akarom, hogy elmenj tőlem!

Szívem megbicsaklott. Ujjaimat a tarkójára csúsztatva lehúztam magamhoz, sötét íriszeiben felrobbant a vágy.

- Sosem!

Elvigyorodott és végre megcsókolt, mert erre vártam, hogy az első tanítási napom után megkapjam a csókomat. És én örömmel csókoltam vissza.

Jared kocsijában egymást túlharsogva indultunk el a Rowland rezidencia felé, az anyjuk nem békélt meg velem, ám én mégis megbékéltem a helyzettel, elfogadtam, hogy a nő múltja pontosan keresztezi az enyémet, szóval sosem kerülünk majd jó viszonyba. Mrs. Rowland. hűvösen méregett, mikor egy apró puszit leheltem fia borostás állára, megrázta a fejét és lányára nézve a komor tekintetet felváltotta a buja szeretet. Nem gyűlöltem a nőt, megértem, hogy min ment keresztül szóval egyetlen szóval sem illettem a viselkedését.

Barátom egy gyors csókot lehelt anyja homlokára, majd bevezetett minket a nappaliba. A többiek nevetve mesélték el, hogy mi történt velük az első napon, én pedig csak elmerengtem azon, hogy mennyire is szerencsés voltam azon a napon, amikor apán betoppant a házamba és magával sodort egy egész lavinát. Nehéz volt, de megérte.

Felnéztem Howlra, ajkait a fogai közé szorítva bámulta a többieket. Néha elmosolyodott, vagy felnevetett, de egy dolgot nem eresztett el, végig a hajamat piszkálta és erről senki sem tudott, ez volt a mi kis titkunk. Felkúsztam a mellkasára, és egy apró csókot hintettem az állára. Felém fordította az arcát. Ajkaink összeolvadtak, forró bizsergés kúszott végig a torkomon, majd egészen a gyomromig csordogált. Szívem mai napig hevesen vágtázik egy-egy érintése nyomán, égett a testem.

Ujjaimmal a hajába túrva lehúztam magamhoz, ajkaimra mosolygott.

- Na mi van? – szemei ragyogtak, kisimított egy tincset az arcomból.

- Semmi – kuncogtam fel. Megpuszilta az arcomat, majd összeérintette az orrunkat. Felnevettem.

Karjait a derekamra csusszantva magára rántott a többiek unottan pillantgattak felénk. Megrázták a fejüket, de a szájuk sarkában bujkáló mosoly leleplezte őket, Howl ujjait a sajátom köré fűztem és egy újabb csókért kéredzkedtem. Nevetve harapott a fülembe, mocskos szavakat duruzsolt és próbált teljesen kikészíteni, de kezdtem immunis lenni rá.

- Hagyjál már! – nevettem fel boldogan, mikor megéreztem hűvös leheletét a kulcscsontomon. Lelöktem magamról az ujjait.

- Mi van már megint? Komolyan mondom, menjetek szobára! – förmedt ránk Jared. – Vegyetek rólunk példát - mutatott hol magára, hol Riverre.

- Oké, nyugi van! – pattant fel a fiú és maga után ráncigálva kitárta a bejárati ajtót.

Nevetve ugrottam a hátára, a fiú kihozta a zöld motort, majd rápattant és mögé ültetett. Karjaimat a derekára kulcsoltam, emlékszem, amikor először ültem fel mögé a motorra. Citrusos illata akkor is körbeölelt, ez ma sem volt másként. Fejemet izmos hátára simítottam és hagytam, hogy a heves szél szétcsapja a tincseimet. Apa nem volt itthon, azaz egyedül voltunk. A fiú lepattant a motorról és a garázsunkba helyezve azt, már nyitottam is az ajtót, hátulról nekem feszült. Ajkai a fülemnek nyomódtak, míg kemény ágyéka a csípőmhöz. Belelehelt a fülembe, ujjaim megremegtek. Nevetve csókolgatta végig a nyakamat, majd lassacskán arrébb húzta pólóm ujját. Forró ajkai bőrömhöz nyomódtak. A zár kattant, megkönnyebbülve felsóhajtottam és megfordultam a tengelyem körül, a fiú perverzen elmosolyodott majd az ajkaimra tapadva berántott az ajtón. Lábaimat vékony dereka köré fontam és hagytam, hogy hátamat erősen vágja a falnak, felnyögtem. Ajkaival mohón tapadt a számra, már teljesen kétségbeestem, hogy talán lecsókolja a bőrt rólam. Szenvedélyes volt. Pólójába markolva ziháltam, mikor ajkaival áttért a nyakamra. Felsóhajtottam. Felnevetett. Kisimított egy tincset az arcomból és elmosolyodott.

- Azt hiszem szeretlek.

Megcsókoltam.

- Azt hiszem én is szeretlek.

Kedves Olvasóim!

Tudom, rengeteget késtem a résszel, de mentségemre szolgáljon az, hogy az utóbbi hetekben nem volt időm semmire sem, és teljesen úgy éreztem, hogy elhanyagoltam magát az írást és a Wattpadot is. 

Szóval a nyárra újult erővel érkeztem meg! 

Már nem sokára jön az új könyvem! :)

Puszi Kira!