A nap további részében azon agyaltam, hogy mégis mikorra kell elkészülnöm és azon, hogy mégis hova fogok menni. A kanapénkon fetrengtem miközben szemeimmel legújabb könyvem sorait olvastam. Minden olyan nyugodt volt és megszokott, mikor a bejárati ajtó kiátrult és apám jelent meg az ajtóban. Viszont nem volt egyedül. Mögötte egy magas modell alkatú, fiatal nő tipegett. Hosszú szőke fürtjei a lapockáit verdeste, gyönyörű arca volt. Nem lehetett több harmincnál. 

Fehér ingjét bordó nadrágjába tűrte, lábán egy elegáns magassarkú feszült. Tátott szájjal bámultam őt, miközben lopva apa ajkára helyezte a sajátját. A barátnője, azaz az én jövőbeli mostohám.

Anyura gondoltam, arra a nőre, aki a maga negyven valahány életévével úgy nézett ki, mint egy hetven éves öregasszony, senki sem vetett rá szemet. Ő egyedül maradt mindörökre, míg apu a felnőtt sármjával sosem marad egymaga. Tökéletesen passzoltak a nővel.

Megráztam a fejemet, próbáltam csendesen elslisszolni, de a nő kedves hangja megállított. Bármennyire nem szolgált rá arra, hogy ne szeressem, mégsem bírtam kedvelni, a gyűlölet lángjai nyaldostak. Tudtam, hogy szörnyű dolog elítélni bárkit is úgy, hogy nem is ismered az illetőt, de anya akaratlanul szökött az elmémbe, egyszer ő volt az a nő, aki ilyen csókokat váltott apuval. Akkor még boldog volt.

Lehajtottam a fejemet, az ajkamba harapva nyeltem le undorodó szavaimat. Nem lehetek apám terhére, befogadott ez az ő élete, nem az enyém.

A nő egyre közelebb jött, mikor selymes ujjait a vállamra simította, kiszakadt belőlem minden.

- Ne érjen hozzám!

Arca megrándult, azonnal elkapta a kezét és halk sajnálkozásba kezdett. Kedves és gyönyörű volt, de lehetetlennek tartottam azt, hogy valaha is megkedveljem őt.

- Grace, kérlek... - csörtetett be a szobába apám. Lesütött szemekkel baktattam a hálóba, hallottam ahogy a nő mindent magára vállalt, túl jó volt hozzám.

Az ágyamra dőltem. A kezemben szorongatott könyvet az éjjeliszekrényemre helyeztem és arcomat a párnába fúrva utat engedtem a szemeimet csípő könnyeknek. Eszembe jutott anya. Az a nő, aki tényleg nem érdemelte meg mindazt, ami vele történt. Talán tehetett ő róla, hogy apa talált magának anno egy fiatalabb és csinosabb nőt, akivel eljátszadozhatott? Nem. Apa lépett félre és ő is jött ki győztesen a helyzetből. Anyát tönkretette a szomorúság, a megalázottság. Ő már sosem lehetett a régi. 

Nekem mégis hiányzott, nem a mostani önmaga hanem a régi. Aki kedves volt hozzám, aki szeretett. Aki egy apró csókot nyomott a homlokomra, ha dörgött az ég. Az igazi anyukám hiányzott. 

És én magára hagytam azt a nőt, akinek szüksége volt rám. Jót tettem akkor, mikor elhagytam? A szavaim hatalmas sebet ejtettek rajta? Szeretett ő még egyáltalán vagy csak egy lány voltam számára, akinek parancsolgathatott? Ragaszkodtam hozzá, mikor meg sem érdemelte azt.

Ajtóm halk nyikorgás mellett tárult fel. Apám fáradt arcán egy fájdalmas grimasz suhant át, óvatosan közeledett felém, majd az ágy végében foglalt helyet. Halk sóhajait hallgatva meredtem egy pontra, képtelen lettem volna ránézni.

Arcomat elrejtettem a világ elől, a lassan bekúszó utolsó fénysugarak szétszóródtak rajtam, felmelegítettek. Egy halvány leplet borított rám az élet, mellyel vigasztalni próbált. Sikerült neki.

Szívem heves vonaglása abbamaradt, szuszogva emeltem szemeimet az apámra. Tenyereibe temette az arcát, kócos tincsei összevissza kókadoztak, fényesen aranylottak a fényben. Testére ráfeszült kék ingje, lábait egy élére vasalt fekete kosztüm nadrág fedte, elegáns volt.

- Sajnálom, kicsim – szólalt meg rekedten. – Beszélnem kellett volna Mirandáról. Szörnyen érzem magamat miatta, nem is tudom, hogy mit élhetsz át!

Nem válaszoltam. Gyengéden végig simított a lábamon.

- Sajnálom.

Bólintva fordultam el tőle, nem akartam, hogy itt legyen, hogy lássa milyen, amikor tényleg nincsenek gátlásai az érzelmeimnek, amikor véletlenül túl sok érzelem csordul abba a bizonyos pohárba.

Halottam kintről Miranda fojtott suttogását, majd az ajtó csapódását. Elmentek, méghozzá miattam. Bűntudatom volt, egyszerűen elvonulhattam volna, nem kellett volna jelenetet rendeznem! Annyira elbaszott voltam azokban a percekben! Végül engedtem az álom súlyos tömegének és elmerültem bennük.

. . .

Egy halvány érintésre ébredtem. Fel sem fogtam, hogy mi történ, de ajkaim bizseregtek. Óvatosan nyitottam fel a szememet, előttem Jared állt. Izmos testét most egy sötét póló és egy fekete rövidnadrág fedte. Vörös haja torzonborz halomban állt, viccesen nézett ki. Zöld szemeivel az arcomat vizslatta. Akaratlanul érintettem meg az ajkaimat, melyen a bizsergő érzés lassan halványult. Megráztam a fejemet, hülyeség az egész.

- Na, Grace! Nem készülsz?

- Hogy kerültél ide? - néztem a nyitott ajtóra. Nevetve megrázta a fejét. 

 - Apukád beengedett - vonta meg a vállát, majd megcsikizte a talpamat. Nevetve csaptam a kezére. 

 - És hova viszel? - kíváncsiskodtam miközben kiszálltam az ágyból, az addigi hangulatomnak már nyoma sem maradt. Jared képes volt elűzni a rossz gondolataimat. 

- Csak lemegyünk az egyik tó partjára, hidd el jó lesz! De előbb gyülekezünk Riveréknél...

- Vagyis Howléknál.

- Valahogy úgy – vakarta meg a tarkóját. –, de ahogy említettem nem kell vele foglalkoznod, legyen ő az én bajom.

- Köszönöm, Jared!

A fiú szerényen megvonta a vállát, majd leheveredett az ágyamra. A gardróbomban kutakodva emeltem fel az új szerzeményeimet, mivel nem rég plázában voltunk a lányokkal.

- Mit vegyek fel?

- Valami dögöset! – jött a válasz. Felmutattam neki a középső ujjamat, mire az halk röhögésbe kezdett.

Próbáltam megfogadni a szavát, tehát végül egy fehér ejtett vállú blúz és egy szaggatott rövidgatya mellett döntöttem. Felhúztam magamra, sminkkel nem bajlódtam tehát teljes természetességbe vonultam a szobámba, ahol Jared álla hangosan koppant a padlón. Hajamba túrva pillantottam rá, végig vontatta rajtam a szemeit, majd alig láthatóan felszántotta nyelvével az ajkait. Arcom égett, zavartan vonogattam a vállaimat, amit a fiú azonnal ki is szúrt.

Felpattant, ujjait fedetlen vállamra simította.

- Csini vagy – nyomott egy puszit az arcomra. Ismerős bizsergés keletkezett a nyomán.

- Köszi.

Nevetve lökött bordán. Zavaromból kijózanodva indultam ki, ahol apa eszelősen méregette a mellettem álló fiút. Hosszú magyarázkodás után szabadjára engedett, a levegő enyhén hűvös volt, a lágy szellő megcsiklandozta a vállaimat.

Jared átvetette fél karját rajtuk és előre engedve eresztett be a kocsijába. Kissé megviselt volt, belül dohos szag fogadott. Prüszkölve húztam le az ablakot, vagyis csak akartam, sajnos már nem volt mivel. Jared vihogva pattant be mellém.

- Ezzel a tragaccsal hódítod a csajokat? – néztem rá szkeptikusan.

- Hé, ne nevezd így! – vette védelme alá a kocsiját. Arca sértődött grimaszba borult, nevetnem kellett rajta. Felemeltem a karomat védekezésképpen.

Az út többé kevésbé simán telt. Apa BMW-jéhez képest ez tényleg egy nagy halom vasdarab volt, de inkább nem szóltam, mert a végén még kidobott volna az autóból. Ezen kívül sokat nevettünk és alig negyedóra elteltével már friss levegőt is szívhattam.

Az ég borús volt, a csillagok és a hold fénye nem törte át a vastag esőfelhőket. Kételkedtem abba, hogy igazán jó ötlet-e lemenni bármilyen partra. Érezni lehetett az esőt megelőző jellegzetes friss illatot, mely elkeveredett az újonnan levágott fű kesernyés szagával. Tökéletes páros. 

Jared ujjait az enyémekre fonta és egy kedves mosollyal az arcán, maga előtt tolva becsöngetett a ház kapuján. Nem volt valami nagy durranás a lakásuk. Egy egyszerű fehér színűre vakolt kis házikó, kertje csak a zöldellő fűből állt. A garázs előtt ott parkolt az a jól ismert méregzöld Kawasaki. Vonzott magához, de kétlem, hogy gazdája jól viselte volna, ha megérinteném.

Jared arcát a hajamba temette. Feszélyezett csöndbe vártuk, hogy valaki ajtót nyisson, reménykedtem benne, hogy nem az a bizonyos fiú lesz az. Dübörgést hallottunk és egy hatalmas nyikorgás mellett egy test vetődött rám.

Fekete haja azonnal körbeölelt, ahogy vékony kezei. Jared fellélegzett mögöttem és elengedve engedte, hogy Roxy karjaiban halálra fulladjak. Mosolyogva öleltem barátnőmet, akinek heves szívverése megegyezett az enyémmel, bár külön okokból éreztük ezt.

- Úristen azt hittem el sem jössz! Mikor River említette azt gondoltam, hogy csak blöfföl, de nem!

- Nyugi Roxy, itt vagyok – váltam el tőle. Gyönyörűbb volt, mint általában.

Hullámos haja természetesen omlott vállaira, testét egy bordó top és egy kegyetlenül rövid sort fedte. Éreztem, hogy az én arcom vörösödik el a látványára. Egyik fiú sem sajnálta, hogy választása ezekre a darabokra esett, mellette már nem is éreztem magamat olyan szépnek. Helyesbítek sosem éreztem magamat szépnek, de mellette egyenesen ocsmányak tűntem, ennek ellenére a vörös keze nem lankadt, ugyanúgy szorította a derekamat. És ez valamilyen ok folytán jól esett.

Roxy bevezetett minket a házba, Jared nyugtatólag nyomott egy puszit a hajamba. Barátnőm heves kacsintgatási rohamot kapott, de próbáltam kizárni őt. Az biztos, hogy alig ismertem Jaredet, de minden mozdulata megmelengetett és furcsa pillangórohamot indított el a gyomromban, és tetszett az érzés.

Ahogy lábaim átlépték a küszöböt egy újabb test csapódott nekem, ezúttal viszont szőke tincsek terítettek be. River jó szorosan tartogatott törékeny karjai között, miközben arról sugdolózott, hogy Jared milyen aranyosan néz le rám. Nem értettem, hogy mi ösztönzi erre a vörös srácot, de engem nem zavart a közeledése.

- De jó hogy itt vagy! Amúgy dögösen festesz.

Ezt pont ő mondta, akin egy bő haspóló és egy hosszú gatya is elég volt ahhoz, hogy a fiúk egyhelyben elélvezzenek, szerencsés barátnőim voltak, csupán én voltam az egyetlen deszka csaj.

- Mondod ezt te!

- Jared kérlek, csinálj vele valamit!

A fiú röhögve húzott magához. Felforrósodtam. Bensőmben túltengtek a zavaros érzelmek, értetlenül kapkodtam a fejemet. A fiú csak elmosolyodva nyomott egy újabb puszit a homlokomra, aranyos volt és ezt nem csak én gondoltam így.

Az idilli hangulatot egy Howl nevezetű srác rontotta el. Cseppnyi boldogságom szilánkokra tört. Bele bámultam azokba a kegyetlen fekete szemekbe, fájt az, amit bennük láttam.

- Ez meg mit keres itt? - hangja mély volt tele rút gyűlölettel. 

- Haver, ezt ne most – lépett elém Jared. Hatalmas termete eltakarta előlem Howlt, ami most jól jött, hisz arcomon alig pár perce minden érzelem ott hevert. Összeszedtem magamat és felhúzott orral törtem elő lélegző pajzsom mögül.

- Szia!

Arca megvonaglott, undorodva fordult el. Mögötte ott állt Nick és Lewis, akik barátjuk vállát lökdösték, nekik sem tetszett az, ahogyan velem bánt. Hamis mosolyt rajzoltam az arcomra, nem kellett volna eljönnöm. Erre viszont azonnal rácáfolt Roxy ölelése.

- Ne is foglalkozz vele! Utána megyek.

Így is tett. Mindennél jobban esett, hogy ilyen barátaim voltak. 

Mosolyogva sétáltam a konyhába, de azonnal megfordultam, mikor Roxy és Howl a pulton csókolták egymást. A lány ujjai mélyen a szőke tincsekbe olvadtak, a fiú morogva vonta közelebb magához. Összeszorult gyomorral hunytam le a szemeimet. 

A többiek nevetve próbáltak jobb kedvre deríteni, ami némileg sikerült is. Csak ezek után kerültek elő a különböző italok. Viszolyogva lestem a barnás löttyre, amit a poharamba öntött Lewis. Barna szemei csillámlottak. Mosolyogva nézett az íriszeimbe, forróság ütközött ki rajtam. 

- Én nem iszok! - hárítottam azonnal a piros kis poharat. 

Ekkor tért vissza a vörös és ziháló pár.

- Na mi van, belefért egy kis dugás?

- Fogd be, Nick! - förmedt rá Roxy. De azért megejtett egy kacsintást. 

- Howl, szerintem a csajod még mindig éhes – röhögött fel Nick. Elmosolyodtam, de nem néztem rájuk, vagyis a szőkére.

Tovább civakodtak, de a bordámba mért szúrás után máris tudtam, hogy ki akarja magára vonni a figyelmemet. Kíváncsian meredtem zöld szemeibe, közelebbről nézve a hatalmas rengetegben, apró aranyfonalak díszelegtek. Gyönyörűen nézett ki, főleg az éjszaka sötétjében. Vörösarany pillák keretezték hatalmas szemeit, telt ajkai furcsa szavakat formáltak, lehetetlen volt nem rájuk figyelni. Apró szeplői melyek arcán és orrán ültek kisfiússá varázsolták arcát. Sosem szerettem a vörösöket, de ő más volt. Ő szép volt.

A gondolatra arcomat újabb rózsaszirmok fedték be, átkozva szemezgettem a poharamban lötyögő itallal. 

Verd ki a fejedből Jaredet! Most! 

Viszont a zöld szemek nem hagytak nyugodni, nyelvem felduzzadt a számban, perszelő érzés szánkázott végig rajtam, éreztem a forróságot magamban, az ereimben. Lobogott bennem egy titokzatos láng, felhevített.

Újabb szúrás, nem bírtam ki felnyögtem.

Ennyi kellett ahhoz, hogy a szobában tartózkodó emberek rám emeljék kíváncsi szemeiket. Arcomról már így is lemállott a bőr, ez pedig csak hab volt a tortán. Nick vad vigyorgása idegesített legjobban. Lewis nyugodtan merült el a szemeimben, Roxy kacsingatott akárcsak River. Howl pedig idegesen meredt hol rám, hol a vörösre. Jaredet inkább kihagytam a sorból.

- Nahát, eseménydús nap ez a mai! – kurjantott fel Nick. – Az egyik a konyhában kefél, a másikat pedig a szőnyegen ujjazzák!

Roxy vad hahotába kezdett, őt követte Lewis. Leesett állal meredtem a nevető fiúra, Jared sem bírta ki röhögés nélkül, csupán én és Howl álltunk értetlen képpel.

- Te rohadék!

- Nyugi van, cica! - kuncogott Nick. 

Megforgattam a szemeimet. Utáltam őt! Jared tovább bökdösött, ami még inkább méregre gerjesztett.

- Mi van? - förmedtem rá. 

A vörös lehajolt, lehelete az arcomnak csapódott, hirtelen lett hatalmas csend. Ajkait ördögi mosolyra húzva pillantott a szemeimbe, nem tetszett a csillogásuk. Megcsippentette az orromat, majd vigyorogva hátradőlt. Kitört belőlem a levegő és ezt ő is észrevette. Egyre jobban irritált.

River kuncogva méregetett minket, miközben lehúzta az italát. Mind követték. Riverből nem néztem ki ezt, de a társaságában mindig nyitott volt és bohókás, csupán idegenekkel szemben zárkózott el.

- Te nem iszol?

Oldalra pillantottam. Howl ült mellettem. Hangja most az egyszer semmi rosszindulatot nem hordozott magában, tehát türtőztettem az idegeimet.

- Életemben nem kóstoltam még alkoholt – bukott ki belőlem.

Roxy észre se vette, hogy pasija nem rá figyel, az igazat megvallva Lewison kívül senkinek sem tűnt fel.

Howl újra csak megmutatta eddig titokban tartott oldalát.

- És ezt nem is akarod megváltoztatni?

- Minek? Hogy az első korty után leszédelegjek az útról?

- Ha már betolakodtál ide, legalább csinálj valami értelmeset is.

Ennyit kaptam a kedves Howlból. Utolsó mondata savként mart belém. Bólintva meredtem a másik irányba, ahol a vörös felvont szemöldökkel méregetett. Megráztam a fejemet. Nem volt fontos, ez a mi kis vitáinkba tartozott. 

Kedves Olvasóim!

Hej! El sem hiszem, hogy már 1.8K megtekintés érkezett a sztorira, wow emberek csodásak vagytok! Imádlak benneteket, de tényleg :)

Másrészt szeretném megköszönni a sok vote-ot, és tudom, hogy furcsa, de megkérhetlek benneteket, hogy írjatok nekem pár sort a történetről vagy a részről? Persze ha van időtök és kedvetek, de szörnyen sokat jelentene nekem :) Ha tetszett nyugodtan csillagozz és komizz, imádom látni őket! 

Bocsánat a késésért, de most nem szeretnék magyarázkodni :) remélem elnyeri a tetszéseteket a rész! ( Megígérem majd őszi szünetben sűrűbben lesznek részek!)

Puszi Kira!