A napok gyorsan úsztak el Howl megjelenése nélkül. A többiek is észre vették a távolság tartásunkat, de egyszerűen abban a tudatban éltek, hogy Howl elkerül engem, mivel nem kedveljük egymást.  És elfogadták ezt a döntést. 

Viszont nem ez volt az egyetlen probléma.  Apám még mindig furcsán viselkedett velem, szemei nem révedtek rám és próbált minél többször elkerülni. Viszont viselkedésében egy aprócska fejlődést fedeztem fel. Néha-néha megpróbált megszólítani, de egyszer sem bírt rendes kommunikációt kialakítani kettőnk között. 

Fájt, hogy így viselkedett, de már egészen kezdtem hozzászoktam. Szerencsére barátaim nem hagytak egyetlen nyugodt napot sem. Folytonosan fárasztottak a butaságokkal, és a napok elteltével még Jared nővérével is megismerkedtem. Imádtam őket, nem örököltek semmit Howl anyjának a modorából.

Roxy most is az ágyamon heverészett, ölében a laptopjával. Ujjaival szorgosan pötyögte be a szavakat, fel se nézett. Unottan bámultam ki az ablakon.

- Egész nap itt fogsz ülni és gépezni?

- Mégis mit csináljak? Howl úszik, ahogy csak Lewis és Nick, Jared pedig egy új csaj után kajtat.

Igen, kiderült, hogy Jared lógva hagyott. Persze barátként még mindig fontos volt számomra, de mostanában már nem fárasztott a kegyetlen mennyiségű bókjával, ami bevallom néha azért hiányzott. Bukfencező gyomorral gondoltam vissza arra a napra, mikor Jared hirtelen eltávolodott tőlem, már nem akart levenni a lábamról. Egyrészt megnyugodtam, másrészt viszont zaklatott a változásának az oka. 

- River?

Felnézett és sóhajtva dőlt hátra. Sötét haját egy könnyed kontyba kötötte, majd megdörgölte a szemeit.

- A buli óta kifordult magából. Próbáltam vele beszélni, de semmi. Magára vette Clair szavait és folytonosan csak edz. Beszélned kéne vele.

Bólintva vettem tudomásul a szavait. Beszéltem vele tegnap, nekem nem tűnt másnak, ám a bulin egyedül hagyott, és ez még mindig bökte a csőrömet, viszont, ahogy elég sok mindent, ezt is próbáltam magamba temetni, képtelen lettem volna kitálalni az érzéseimet.

- Na, jó! Nem bírom tovább bámulni a szenvedő arcodat, elmondod, hogy mi baj?

Magamban gúnyosan elmosolyodtam.

- Tényleg nincs semmi bajom – ráztam meg a fejemet és arcomat hideg üvegnek döntöttem.

Nem volt semmi bajom, azon kívül, hogy kínzott a tudat arról, hogy mégis él-e még az anyám, hogy apám hirtelen miért nem vesz tudomást a létezésemről és mindennek a tetejét az érzelmeim alkották. Azok a kusza valamik, amiket akkor éreztem,  mikor Howl, sötét szemeit rám aggatta, amikor ujjai a bőrömet érték, vagy egyszerűen a közelembe volt. Gyűlöltem magamat mindenért, hogy egyáltalán érzéseket vált ki belőlem!

Roxy sóhajtva vette tudomásul az újabb kosarat. A probléma második fele itt kezdődött. Barátnőm imádta a szőke fiút, aki viszont is szerette őt és itt jöttem képbe én. Egy átlagon aluli lány, aki képtelen azt felfogni, hogy Howl Rowland elérhetetlen, több okból kifolyólag is. Az a bizonyos tiltott gyümölcs. 

- De ha valakinek azért el akarod mondani én itt vagyok.

Mosolyogva bólintottam.

- Most hogy lelkiztünk egy sort, nincs kedved idejönni és megnézni a Glee hatodik évadát?

- Az első ötöt sem láttam.

Legyintve vonszolt maga mellé és az idő múlásával engem magába szippantott a kórus zenéje.

Este fele megbeszéltük a többiekkel, hogy találkozunk a Rowland rezidencia előtt, végül is hol máshol? Roxy belémkarolva fecsegett összevissza, hangja kellemes tónust ütött meg, imádtam hallgatni. 

Messziről kiszúrtam a többieket, ahogy egy hatalmas fa árnyéka alatt felverik az egész, eddig csöndes utcát. A madarak kellemes szerenádja teljesen eltörpült a hangos nevetés mellett, River felénk szaladt és az ölelésembe burkolózva szorított magához. 

- Na mizu?

Tekintetem Howlra vándorolt, éppen ebben a pillanatban döntött úgy, hogy bekebelezi Roxy ajkait. Gyomrom görcsbe rándult. Na, ne már! Elkaptam róla a pillantásomat és újból River fekete szemeibe lestem, túl ismerősek voltak.

- Grace, beszélnünk kéne majd – sóhajtotta River. Összevontam a szemöldökömet, de bólintottam.

Lewis egy gyors ölelésre hajolt, nyúlánk alkatában elvesztem. Mély, öblös hangon nevetett fel, mikor fejemet a nyakába fúrtam. Karjai derekam köré fonódtak és kissé megemeltek. Ijedten sikkantottam föl, ami már Howlnak is feltűnt, tehát kibontakozott a rózsaszín, habos világából és rám emelte sötét szemeit. Ajkait egy halvány mosolyra húzta, majd tekintetét érdeklődve a barátnőjére vonszolta.

Lewis lerakott a földre és egy szűzies puszit nyomott a homlokomra, belesimultam a karjaiba.

- Na hova menjünk?

Nick végig tekintett rajtunk, majd színpadiasan felvonta egyik sűrű szemöldökét. Howl törte meg a csendet, ujjaival hajában matatva húzta ki magát.

- Szerintem csak menjünk le a partra – ajánlotta fel és erre mind rábólintva megindultunk, mint egy csorda. River mellém szegődött és a kis bagázsunktól lemaradozva megszólalt.

- Grace...

Hatalmasat nyelve sütöttem le a szemeimet, csontjaimban éreztem, hogy valami kellemetlen témára tapint majd, nem is tévedtem nagyot.

- Bejön Howl?

Megütközve gyökereztek a földbe a lábaim. Torkomban egy hatalmas gombóc növekedett, fájdalmasan szorított, egész testem lüktetett. Így hangosan kimondva még szörnyűbben hangzott. A baj egy dolog volt, még magam sem tudtam, hogy hányadán állok az érzéseimmel. Minden olyan zavaros volt, sosem éreztem ilyet, mégis honnan kellene tudnom, hogy mi miképp zajlik? Utáltam ezt a tudatlanságot.

Ránéztem Riverre, akinek ajkain egy kedves mosoly bujkált. Ha bevallom neki, hogy talán tetszik nekem a bátyja, mit fog gondolni rólam? Elkönyvel Clair utódjának? Egy mocskos kurvának néz majd?

Nem is éreztem magamat másnak. Milyen barátnő az, aki rá hajt a barátnőjének a pasijára, aki mellesleg a legjobb barátnőjének a bátyja? Mint egy brazil szappanopera.

River a karomra simította hideg ujjait, megborzongtam érintése nyomán.

- Az igazat mond, Grace.

- Nem tudom.

A szél az arcomba söpörte a hajamat, most az egyszer örültem neki. A csillagos égboltot egyetlen egy felhő sem díszítette, teljes meztelenségbe vonulva mutatta meg előttünk meseszép oldalát. Összefontam magam előtt a karjaimat. Szándékosan nem néztem Riverre.

- Értem.

Gúnyosan felnevetve túrtam tincseimbe.

- Érted, mi? River én... én egy szörnyeteg vagyok! Hogy is lehetnék jó ember? Egyáltalán még ránéznem sem szabadott volna, végül is Roxy pasija! És kérlek, magyarázd meg, hogyan tetszhet bárki is, aki ennyire semmibe vesz? Aki tényleg csak szánalomból bök oda hozzád két betűt?

Hangom elkeseredetten szántotta fel a hűs levegőt, apró könnycseppek gyülekeztek a szememben, lenyeltem őket és szétesve bámultam fel az égre. Újból menedék után kutattam. Gyáva volta szembenézni a következményekkel.

- Grace, mégis miért lennél szörnyeteg? 

- Nem tudom – nevettem fel félig sírva. Megtöröltem a szemeimet és barátnőmre néztem. Persze egyetlen rosszindulatú arckifejezést sem lehetett látni rajta, csupa jóindulattal tárta szét a kezeit, melyekbe azonnal bele is vetettem magamat. – Olyan rosszul éreztem magamat.

- Grace, ez a szíved, az egyetlen olyan érzelem, aminek nem szabhatunk határt. Tudod – simított végig a hajamon. Kuncogva temetkeztem még közelebb.

- Nem szeretem őt, River.

- Na ne sírj, egyetlen ember van a földön, aki totálisan nem érdemli meg a könnyeidet és az ő.

Kissé megkönnyebbülve töröltem meg nedves szemeimet. A társaság hangját messziről lehetett hallani, de nem érdekelt különösebben. Csak is arra tudtam, koncentrálni, hogy River nem utált meg miatta.

Kézen ragadva meneteltünk utánuk, nem sokára fel is zárkóztunk, senki sem vette észre, hogy eltűntünk. Lewis hátára vetődve nevettem fel, a fiú röhögve szedett le magáról, mert elmondása szerint sérvet kapott a súlyom alatt, egy hatalmasat kapott is érte.

Kedvemben egyetlen egy dolog szabott határt. Akárhányszor felnevettem, boldogságom egy sötét íriszt felfedezve meg is csappant. Nem értettem, hogy miért engem lesett?

Annyi érthetetlen gondolat fűződött hozzá, ami lassanként megemésztett. Mi tette mássá őt, ami már az első alkalomkor is megfogott? Elmosolyodva ráztam meg a fejemet Lewis magához ölelve melegített fel. Ezúttal kizártam a szőke fiút és figyelmemet csupán Jared vörös kobakjára szegeztem.

Az idő múlásával, a társaság kezdett széthullani, River majdnem bealudt a füvön, tehát őt félig meddig Jared vitte. Lemaradozva ültem a parton és az eget szemléltem. Nem kellett nekem se alkohol, se semmi, egyedül a csillagos ég végtelensége, melyek kitisztították a fejemet. Különös érzés volt őket lesni, szabaddá tett, de egyben földhöz is kötött. A végtelenség fogalma szédítő volt.

- Sokszor csodálkozom azon, hogy egyszerű dolgokon is eltudsz merengeni. Elveszel a tárgyakban.

Mély hangja kirázott a gondolataimból, szívem a torkomba ugrott. Édeskés, citrusos illata az orromba szökött. Egekbe szaladt a pulzusom. 

- A csillagok egyszerűek volnának?

Bőre az enyémhez ért, megégetett. Ajkaimba haraptam és tovább bámultam az eget.

- Nem ezt mondtam – susogta halkan, hangját a lágyan verdeső szél szállította hozzám. – A csillagok tényleg nem egyszerűek, szépek.

- Szépek?

Tekintetemet ráfordítottam. Most olyan más volt, hangja semmi ellenszenvet nem hordozott, szemei nyugodt csillámlással meredtek rám. Őt akartam, azt a Howlt, aki nem bánt, nem sérteget, hanem sokkal inkább gyógyít. Hisz egy-egy selymes szavával képes volt begyógyítani egy hatalmas sebet. 

Mert ő volt Howl Rowland.

- Mint te.

Hangok bennem rekedtek. A szél a hajamba kapott, de én még levegőhöz sem jutottam. Érthetetlen kavalkáddá olvadtak a szavak, nem is voltam benne biztos, hogy kimondta. Mégis miért tette volna? Pislantottam egyet és Howl ekkor már messze járt. Itt hagyott.

Magamra hagyott súlyos szavaival. Kábultan temettem a tenyerembe az arcomat. Tudtam, hogy nem mondta ki azokat a szavakat, éreztem, hogy csak beképzeltem őket. Túlságosan vágytam arra, hogy ezt mondja nekem. Szánalmas, akárcsak az a régi incidens. Máig éreztem magamon Howl hűvös érintését, forrongó ajkait a bőrömnek nyomódni. Akartam, hogy mind ez igaz legyen, de akarni nem elég.

A csillagokra nézve, segítséget kértem, csak nem tudom, hogy kitől. A régi anyámtól? Aki szeretett és gondoskodott rólam? Mi lehet vele? Mit akart mondani apának még múltkor?

Újból kérdések ezrei leptek el és gondolataim Howl sötét szemeiről valami egészen más felé vándoroltak. 

Kedves Olvasóim!

Remélem jól telt a hetetek és élvezettel tapossátok újból az iskola padlóját :D

Igazából már nem is tudok mit mondani. A napokban túlléptük az 500 követőt, szóval kérhettek tőlem valamit, hisz végül is ez egy hatalmas szám! És a 30K megtekintést is elértük. Ha hiszitek, ha nem az előző részre több mint 200 csillag érkezett! Mit tegyek, hogy megháláljam nektek? 

Bármit - oké azért nem bármit;) - de nyugodtan kérhettek dolgokat. Tehettek fel kérdéseket, melyekre szívesen válaszolok majd, vagy talán plusz rész, bármi, ami eszetekbe jut a sztoriról! :)

Puszi Kira!

ut.: Hatalmas szerelmemnek ma van a szülinapja! Boldog szülinapot Alex Turner! 💕