A nap további része gyorsvonatként száguldott el, észre se vettem és már egyedül is lebzseltem a kanapén, ölemben egy ínycsiklandó salátával. Mikor villámra újabb paradicsom szeletet szúrtam fel, a bejárati ajtó egy hatalmas lökettel együtt kitárult.

Ijedten sikkantottam fel, kezeim közé kaptam a telefonomat és már tárcsázni is kezdtem Jared számát, ám egy betörő helyett apám fáradt képe jelent meg előttem. Barna szemeit rám emelte, ajkai elnyíltak és halkan elkáromkodta magát.

Három teljes napig rám se szart, be se tette a lábát a házba. Orromat felhúztam és mit sem törődve vele tovább eszegettem az ételt. Csak sajnos elhagyott az étvágyam. Unottan kevergettem a zöld saláta leveleket és az apró csirkeszeleteket. Gyomrom egymás után dobta le a bukfenceket, hányingerem volt.

Miért jött haza? Tán bánja, hogy ennyi ideig lógva hagyott? Nevetséges gondolat volt, újra elhagyott, mint anno.

Hallottam, ahogy mögöttem szöszmötöl a ruháival, hevesen dübörgött a szívem. Éreztem tekintetét a hátamon, égetett. Legszívesebben bemasíroztam volna a szobámba, de büszkeségem nem engedte. Már így is csorba volt, tehát nem süllyedhettem mélyebbre.

- Grace...

Hangja halk volt, mondhatni egy tétova suttogás. Magába nyelte a néma csend, ahol csak néha szólalt fel az utcáról beszűrődő zaj. Feszes tartással kaptam a szájamba egy csirkedarabot, nehezen csúszott le a torkomon.

- Grace - újból megszólalt. Ezúttal, viszont sokkal közelebbről. - Annyira sajnálom!

Idegeim megpattantak, éreztem, hogy testemet elönti a vörös düh. Látni sem bírtam az ereimben dübörgő mérgemtől. Mi van ha mégis miattam viselkedett így? A düh azonnal megcsorbult. 

 - Mégis mit sajnálsz? - néztem a szemeibe könnyezve. Apa szemei kikerekedtek. Egyet lépett felém, de én még csak a tekintetébe se tudtam veszni. - Nagyon rosszul esett, hogy csak úgy eldobtál! 

Testem reszketett. Könnyeimtől homályos íriszekkel figyeltem apát, kinek sötét fürtjei az arca elé bucskáztak, mintha csak óvni akarták volna megtört látványomtól. Éreztem, hogy bensőm összeszorul. Tehetetlenül törtek elő belőlem a könnyek és ázott arccal takartam el magamat előle. 

 - Annyira sajnálom, Grace! - hangja megtört. Kíváncsian pillantottam fel rá. Olyan csodálatos volt az alakja, ahogy angyalként magasodott felém, de ahelyett, hogy hatalmas karjaiba kapott volna, hirtelen letörölte az arcán futkosó cseppeket. Nem szólalt meg, ijedtséget pillantottam meg az arcán. A férfi gyáván menekült a szobájába. 

Ahogy figyeltem az ajtót, ami hirtelen vágódott be, ezzel a hatalmas robajjal tört darabokra a szívem. A kanapén ülve arrébb dobtam a salátás tálat, a levelek és a csirkedarabok a csempére estek, a műanyag pattanva esett a földre. Mélyet lélegezve temettem arcomat a kezeimbe. 

Széttépett. 

Ezt éreztem. Kegyetlen haragot, megfűszerezve egy kis tehetetlenséggel. Az egész napos jókedvem inába szállt.

Egyedül maradtam.

Újra.

Reggel kómásan másztam ki az ágyamból. Apa megint eltűnt valamerre, egyetlen egy nyomot sem hagyva maga után. Kezdtem megijedni, hogy talán megbánta döntését, miszerint magával hozott. Mi lesz akkor ha visszavisz? Nem bírtam volna ki azt, hogy elszakítsanak a barátaimtól.

Telefonomat előkapva egy olvasatlan üzenet nézett vissza rám. River. Fájdalmaimat egy furcsa ásó arrébb kotorta, vele együtt vészjósló gondolataimat is. Fáradtan felsóhajtva nevettem fel.

Alig pár óra múlva részt fogok venni életem első buliján és éreztem, hogy tündökölnöm kell. Persze Riverék nem hagytak cserben. Roxy és River méretes táskákkal fészkelték be magukat a szobámban. Érdeklődve lestem rájuk, láttam, hogy már mindketten izgatottan várták az estét.

Gyomromban újfajta bizsergés költözött. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, de egyben rettegtem is, hisz ki ne tette volna? Ez a két érzés nálam már-már összenőtt.

- Hogyan táncoljak? - bukott ki belőlem a kérdés. Roxy felvonta a szemöldökét, csípőre tett kézzel mért végig.

- Ezt hogy érted?

- Hogy táncoljak, jó tudom elég hülyén hangzik, de még életemben nem táncoltam egy ilyen helyen.

River halkan felnevetett. - Grace úgy táncolsz, ahogy tudsz ezt nem kell megtanulni.

- Azért nem akarom, hogy rajtam nevessenek.

Roxy azonnal cselekedett, előkapta hatalmas telefonját és alig pár perc elteltével felcsendült egy zene. Csípőjét kecsesen riszálta, hajába túrva lövellt felém egy kacér pillantást.

- Mit csináljak?

- Érezd át a ritmust - nézett fel River a fésülködő asztalról. - Ringasd magad.

Összevont szemöldökkel kezdtem el mozogni, barátnőm rám emelte szemeit. Grimaszba torzult szép arca. Roxy végtelen hahotába kezdett.

- Úgy nézel ki, mint egy törött szárnyú madár! Kicsit lazíts magadon, Grace, csak mi látunk.

Lehunytam a szemeimet. Igazán nehézkesnek bizonyult ellazítani a végtagjaimat, feszes acélként kereteztek. Percek elteltével még mindig egy sérült patkányhoz hasonlóan ringattam magamat. Sok mókás percet okozva barátaimnak. Hangosan hahotázva néztem magamat a tükörből, tényleg hasonlítottam az említett állatra. Végül elkaptam egy ritmust, szívembe költözött a zene. Megráztam a karjaimat, melyek ezentúl nem karóként feküdtek mellettem. Csípőmet riszálva dalolásztam és kezdtem átélni a táncolás furcsa örömeit. Egymásba kapaszkodva ugráltunk a hangosan szóló muzsikára.

Izzadt testrészeimet rendesen átmosva, tekertem magam köré rózsaszín törülközőmet. A lányok engem követve vetették magukat a hideg zuhany alá, ruháinkat próbálgatva varázsoltuk egymást szebbé, vagyis engem próbáltak szebbé varázsolni.

Roxy egy fekete minit húzott erősen homokóra alakjára, ajkait sötétbíbor rúzzsal húzta ki, vonzotta a tekintetet. Kecses idomaira rásimult a selymes anyag, hatalmas szempillái alól lesett ránk, egy tűsarkúval pecsételte meg kinézetét. Irigykedve néztem, őt. Tudtam, hogy Howl ellesz ájulva miatta, de mégis ki tudott volna ellenállni neki? Maga volt az Olümposzról leszállt Afrodité. Nem sokkal különbözött tőle River. Szőke haját kivasalta, tincsei körberagyogták arcát.

Egyedül én ácsorogtam egy fehérnemű szettben, takargatva a combomon húzódó heget. Szerencsére nem szúrták ki.

Egyáltalán nem éreztem magamat szépnek mellettük. Egy könyvből idézve én voltam az a bizonyos Duff. Ez a gondolat már azóta kísért, hogy kiolvastam. Szőkésvörös hajam, most hullámokban omlott a vállaimra. Szemeimet erősen kihúzták, ajkaimra pedig egy matt színű, rózsás rúzst vittek fel. Mindezek ellenére megmaradtam az, aki vagyok. Egy kegyetlenül deszka lány.

Mély dekoltázsomat egy push-up melltartóval javítottuk fel, a végére kaptam magamnak egy kis domborulatot is. Nevetve csaptam a lányok tenyerébe. Egész jó munkát végeztek. Ám a java még hátra volt. Az érkezésük óta szemezgettem egy sötétvörös magassarkúval, ami tökéletesen passzolt a ruhámhoz. Egy gond volt vele, lehetetlenné tette a járást. És semmi kedvem sem volt az első bulimon seggre esni bennük.

- Na, vedd már fel! - noszogatott River.

- Végül is én égek nem te, ugye?

- Hülye! - röhögött fel az emlegetett.

Belebújtam a földre szállt ördögbe és kibotladoztam a házból. Félóránk volt eljutni a Rowland rezidenciába.

- Bírsz járni? - emelte rám füstös szemeit Roxy.

- Naná! Ahogy látod - szarkasztikus hangomra, csak megforgatta a szemeit. - Jared?

- Percek kérdése is idevonszolja a seggét.

A percek sajnos egyre csak teltek és a vörös fiú még sehol sem volt. Talpam már sajgott, szívesebben ültem volna a szobámba, de megígértem Rivernek, nem akartam újból összekapni vele. Végszóra bepöfögött a „limuzinunk" is. Sóhajtva kúsztam be a hátsó ülésre, persze a fiú nem kímélt, egymás után dobta felém perverz bókjait, melyek a szívembe kúszva melengették fel a testemet.

- Tényleg gyönyörű vagy, Grace - susogta a fülembe a vörös, mikor már Rowland rezidencia ajtaja előtt álltunk. Forró ajkai megérintették a fülcimpámat, hideg borsók szánkáztak végig a testemen. Piruló arccal meredtem a földre. Ujjai a bordámba vájtak. - Nem hiszed el?

Zöld szemei égőkként villámlottak fel az éjszakai homályban, kedvem lett volna elfordítani róla a szemeimet, de lehetetlennek bizonyult. Testemben forró lávaként robbant a forróság, vágyakozva pislogtam fel rá. Ujjait állam alá fűzte. Közelebb hajolt, lehelete az arcomnak csapódott. Lélegzetünk eggyé vált, sikamlós ujjait a hajamba vezette, arcával közelebb araszolt hozzám. Pilláim lecsukódtak, már-már azt hittem megcsókolt, ám az ajtó feltárulása kizökkentett percnyi kábultságomból. Zavartan hajtottam le a fejemet.

- Na, végre! - kurjantotta el magát Nick, ahogy szemeivel körbekémlelt minket. - Azt hittem el se jöttök!

Mind lassan becsordogáltunk a házba. Lépteim alatt megbicsaklott a bokám, ekkor feltűnt előttem Ő. A levegő a tüdőmben rekedt, nyers gyűlölet és vágy kúszott fel a torkomig. Éreztem, hogy testem utálkozva mered rá, míg más részeim vágyakozva lesték fehér ingbe és szorulós nadrágba bújtatott testét. Túlontúl tökéletesnek nézett ki. Szőke haját lazán hagyta, hogy természetes összevisszaságban heverjen a fején, néhány aranyló tincs a homlokára hullott. Az ing feszült a testén, főleg vállain, kecses dereka vonzotta a tekintetet.

Sötét szemei rám siklottak. Ajkai alig látható „o" betűt formáltak, szívem megbicsaklott. Annyira próbáltam elsiklani felette, hogy észre se vettem, hogy ragadós hálójában vergődtem. Ám a testi vágy nem bírta fölül múlni a bennem tomboló tornádót. Ő okozta ezt, ő csonkított meg, tehát gyűlöltem őt. Felszegtem az orromat és további pillantásra sem méltatva követtem Rivert. Mögülem még hallottam, ahogy nyálas csókot váltanak Roxyval.

Lewis azonnal felpattant mikor beléptünk, sötét szemei felragyogtak és kedvesen magához ölelt. Howlhoz méltóan ő is egy fehér inget vett fel, ám nadrágja egy laza szaggatott fazon volt. Magas termetével jóval fölém kerekedett, még a magassarkúm ellenére is. Az asztalon pár teletöltött kis feles poharak sorakoztak.

- Ne már!

- Drága a pia, cica - kacsintott rám Nick és magába vedlette a kis pohárnyi löttyöt. Vihogva dőlt hátra.

Egyet megengedve magamnak próbáltam ellazulni és ez meg is történt. Egyedül Howl volt az, aki valami képp figyelt a többiekre. Húgának egy pohárnál többet nem is engedett, védelmező ösztönei apránként rombolták le, gyűlölködő falamat. Nem tudtam sokáig haragudni az emberekre, ez volt az én bűnöm.

- Szerintem kellőképp bemelegedtünk! - pattant fel ültéből Nick. - Indulhatunk is!

- Gyalog? - emeltem fel egyik gondosan kiszedett szemöldökömet.

- Mégis hogyan másképp, cica?

Megforgattam a szemeimet és elsiklottam hülye becenevem fölött. Elég lesz holnap tökön rúgnom érte.

Lewisba karolva szálltunk fel a buszra, Nick sajnos felverte a nyugodtan ücsörgő öreg néniket, akik megvető szemekkel méregettek minket. Huligánokat mormogva rázták a fejüket. Jót nevetve rajtuk értünk nem sokára a neonfényekben úszkáló szórakozóhelyre.

the mood

Kék fényekben lubickoló helység már messziről bűzlött a sok pia és a cigi szagától, még a fű kissé édeskés aromáját is érezni lehetett. Az ajtóban egy vaskos pasas állt, nem éppen egy bizalomgerjesztő sikátorban helyezkedett el. Óvatosan lestem a sötét utcákra, ahol rémisztő emberek lézengtek. Szorosabban fogtam Lewis karját, aki biztatóan nyomott egy csókot a halántékomra. A férfi fagyos tekintettel mért végig bennünket.

- Jelszó?

Majdnem felröhögtem, mint valami ultra tiltott maffia buli. Howl megforgatta a szemét és belesúgott valamit a férfi fülébe, az pedig kimérten bólintott. Howlt beengedte, de mikor Roxy is befelé készült, kajával a lány dereka után kapva húzta ki a korondon kívülre.

- Jelszó? - dörmögte ugyanolyan jeges pillantással.

- Ne már Joe, ismerjük egymást!

- Kuss Howl! - pillantott az emlegetett fiúra, aki csak felemelte a kezeit.

- Mi a jelszó? - suttogtam Lewis fülébe. Pajkosan vigyorogva hajolt a fülemhez.

- Gyönyörű vagy.

Percekig némán bámultam rá, zavartan túrtam a hajamba.

- Most komolyan!

Lewis csak felnevetett.

- Hotsy Totsy.

Értetlenül meredtem rá, de mikor az őr fülébe suttogtam ő csak bólintott. Értetlenül vontam vállat, hogy honnan jött ez a név? Fogalmam sem volt.

Fojtogató izgalommal karöltve, merészkedtünk be a szórakozó helyre. Első akadályunkba már a kapuban beleütköztünk. Clair.

Kedves Olvasóim!

Itt is lennék az új fejezettel, ami az egyik kedvenceim közé tartozik, szóval remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket. Oh és csináltam új borítókat, amik remélem tetszenek nektek, sokat dolgoztam velük, épp amikor valamilyen TZ-re kellett volna tanulnom :D tudom szörnyen rossz vagyok.

De gondolom ez most nem olyan fontos számotokra, azért megszeretném köszönni úgy mindent. A 20K megtekintést, a rengeteg csillagot és megjegyzést, remélem most is megajándékoztok néhánnyal! Sajnos nem tudom, hogy jövőhéten tudok-e részt hozni :(

A legközelebbi találkozásig:

Puszi Kira!