Amint rám helyezte súlyos pillantását, már is tovább siklott és vigyorogva kacsintott Roxyra. Megráztam a fejemet, gondolataim kitisztultak és más szemmel nézve tényleg egy hülye libának tűnhettem. River megragadta a csuklómat és hatalmas vigyorral az arcán vonszolt le a kilátóról. A fiúk már leszenvedték magukról a sapkákat és a hajukat túrva figyelték az idejüket. 

Roxy jó barátnőhöz híven egy heves csókkal ajándékozta meg a kifulladt fiút, a mögötte álló srácok hangos röhögésbe kezdtek és különböző hangokat hallatva tapsolták meg a boldog párt. River vörös arccal fordult el a csókolózó pártól, zavartan sütötte le a tekintetét, mire beleböktem a hasába. Aztán felnézett, sötét szemeivel az enyémekbe pillantott majd olyat tett, amire sosem számítottam volna pár perc ismertség után. 

Megölelt. 

Először megfeszült testtel fogadtam a nyakamban csimpaszkodó lányt, de végül egy halk szusszantás mellett magamhoz húztam őt. 

Szívem halkan dörömbölt a mellkasomban, apró darabjai lassan egymásba olvadoztak és egy gyenge cérnaszálakon csüngő elegyet alkottak. Furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, lubickoltam az örömben, úgy éreztem azokban a pillanatokban, hogy élek. A torkomban feszülő gombóc, pedig alig pár másodperc alatt semmivé foszlott.

River egy hatalmas mosollyal az arcán elhúzódott, majd egy kacsintást megejtve a bátyjára vetette magát.

Szívem melegen dorombolt bennem.

- Hú, gratulálok! - kócolta össze a srác haját. - Tudod ez mit jelent?

- Na mit?

- Kijutottál a Miamiban rendezett államira!

- Ahogy, mondod River!

- Nahát, nem gondoltam volna, hogy a pasim nem sokára Florida legjobb úszójává avanzsál! Duplán nyert ügyem van veled - nyomott egy lusta csókot a srác ajkaira Roxy.

Kissé kényelmetlenül fészkelődtem. Itt mindenki annyira összeszokott volt. Egy jól működő csapatba pofátlankodtam és a rám akaszkodó kíváncsi tekintetek lassan az őrületbe kergettek. 

Gondoltam lassan elslisszolok mikor senki sem figyelt rám, de River megragadta a csuklómat és kérdőn összevonta a szemöldökét. Hirtelen az egész bagázs rám pillantott. A bátyja gyilkos pillantással mért végig, mellkasa előtt összefont karokkal méregetett. Megköszörültem a torkomat és egy kedves mosoly mellett a kezemet nyújtottam az ismeretlen fiú felé. De nem viszonozta a gesztusomat. 

Kedvem lett volna képen törölni, de türtőztettem magamat és egy szó nélkül visszahúztam a markomat.

- Grace vagyok - suttogtam elég hangosan, hogy a körülöttünk cövekelő fiúk is meghallják, hirtelen vált feszélyezetté a csönd. Kényelmetlenül nyeltem egyet és próbáltam egy semleges maszkot varázsolni az arcomra.

- Kérdezte valaki?

A srác hangja nyersen ütközött a dobhártyámnak. Arcom magától váltott vörösre, gyomrom összeugrott, míg a töménytelen mennyiségű szégyen lassan elöntötte a testemet, legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá. Könnyeim csípték a szememet és elképzelni sem tudtam, hogy mi vezette erre a fiút. Tettem valami rosszat is ellene? Vagy rá van írva a homlokomra, hogy szánalmas?

Nem kellett volna abban reménykednem, hogy az emberek itt sokkal barátságosabbak lesznek, egyszerűen szerencsétlennek születtem. Kihúztam a hátamat, majd felhúzott orral meredtem rá. Gúnyosan elvigyorodtam, majd megvontam a vállamat. Akkor játszunk így seggfej!

- Nem, de gondoltam elmondom, mert valami ilyet diktál az etikett - dörzsöltem meg az államat, majd színpadiasan a homlokomra csaptam. - Vagy bocs, nem ismered az etikett szót?

River meghúzódott mögöttem, de hallottam halk nevetését. Roxy csípőre tett kézzel bámult minket. A srácról egyetlen érzelmet sem olvashattam le, arcát tökéletesre faragott maszk fedte.

- River, ki is ez a nyomorult?

- Howl! - csattant fel River dühösen.

Nyomorult.

Szívem hevesen vágtázott a mellkasomban. A szégyen lassan elborította a szerveimet, vöröslöttem a megalázottságtól. Alig pár másodperc kellett arra, hogy lelkemet újból a földbe tiporják. Senki sem tudhatta, hogy ezek a szavak számomra gyilkosak voltak. Anyám is így ostromolt nap-mint nap. Talán ha mind ez Arizonában történt volna nem éreztem volna ekkora fájdalmat, ám itt az új környezetben gyilkosnak láttam a fiút. Összetört. 

A fenébe a hülye költözéssel, a gyönyörű tájjal és minden egyébbel! Elegem volt! Miért kellett elhagynom Arizonát? Miért kellett nekem egy jobb jövőben reménykednem? Hogy aztán seggre essek mindenki szeme láttára, komolyan elhittem, hogy valamire viheti egy hozzám hasonló nyomorult?

Ereimben forrt a vérem. Vöröslő képpel szakítottam meg a szemkontaktust a sráccal. Gyűlöltem. Gyűlöltem, hogy hatalma volt felettem úgy, hogy még nem is ismertem őt. Nem is akarom megismerni.  Motyogta egy belső hang. Igazat adtam neki. 

Roxy rosszallóan bökte meg a fiú vállát, mégis egyetlen érzelem virított az arcán: a szánalom. 

Szánalmasnak tartott és én is magamat.

 - Hogy merészeled? - léptem elé és könnyeimtől fuldokolva próbáltam elnyelni az összes sós cseppeket. Szemeim üvegesen csillámlottak. A fiú tekintetében felismerés lángja lobbant, de a perc töredék része alatt el is párolgott onnan. Mintha kioltották volna az érzelmeket a testéből. 

- Istenem, Grace! - szaladt utánam River, mert addigra megfordultam és a medence felé vettem az irányt. - Annyira sajnálom, mindenkivel ilyen, úgyhogy ne vedd magadra!

Mosolyogva nevettem fel, elhitte. Hamis mosoly, hamis szavak. River megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem is szabadott, hogy rosszul érezze magát a bátyja tuskósága miatt. 

- Nem is állt szándékomba - vontam vállat.

River felsóhajtott és a medencébe lógatta a lábát, utánozva engem.

- Mindig ilyen a barátaimmal, akik aztán el tűnnek azonnal, senki sem bírja ki a szavait. Mestere annak, hogy miképp rontson el mindent.

- River engem nem érdekel.

Rám emelte, testvérével pontosan ugyanolyan színű szemeit és szégyellősen összegörnyedt.

- Az jó - suttogta alig hallhatóan. Nem kényszerítettem ki a szavait, tudtam, hogy titkol valamit, de még alig ismertük egymást.

- Amúgy gratulálok neki, nagyon jól úszott! - erőltettem magamra egy újabb hamis vigyort. Csak így tovább Grace!

River arca kivirult és mosolyogva csobbant a vízbe, pontosan mellém evickélt. Vállával meglökte az enyémet és mosolyogva kezdett végeláthatatlan fecsegésbe és én nem bántam. Minden szava egy fajta gyógyírként hatott rám, mert mellette nem éreztem magamat, se nyomorultnak, se feleslegesnek. Egy átlagos lány voltam és ez az érzés felemelt.

- Howl amúgy kedves, csak nem nyílik meg egykönnyen.

- Értem - semmi kedvem sem volt arról a gyerekről diskurálni. -, de ha most nem bánod, leúsznék pár távot.

Bólintva húzódott le. A napra fekve hunyta le a szemeit.

Szemüvegemet a szemeimre húztam és a most már üres medencében kezdtem el halmozni magam mögé a távokat. Lassan evickéltem a sorok között és engedtem, hogy az agyam kiürüljön. A víz halk csobogása, a medence klóros illata valamiként megnyugtatta felhevült testemet. Mikor karjaim már sajogni kezdtek a parthoz úsztam. 

River némán könnyezett. Azonnal kiszúrtam a szemei tövében összegyűlt könnyeket, kíváncsian úsztam közelebb. Egy lány állt mellette. 

- Ó bocsi  - mosolyodott el gúnyosan a lány.

- Hagyj békén, Clair!

- Mond miért is? Megkeserítetted az életemet! - rúgta meg kissé a lányt, aki emiatt sírva dőlt a paplanjára.

River egy apró bogárhoz híven húzta össze magát és sírva borult a puha törölközőre, amit a teste alá terített. Megragadtam a lány vállát és erőszakosan löktem odébb. Védelmezően fontam össze a mellkasom alatt a kezeimet. 

- Segíthetek valamiben? 

- Mi van River lecserélted Roxyt? Új testőrt fogadtál? - kacagott fel, majd gunyorosan rám pillantott. - Odébb húznád a valagadat? 

- Miért is tenném meg? - vágtam vissza. 

- Mert azt mondtam? Takarodj az utamból! - zöld szemeiben harag lobbant fel, őrjítően mérges volt. Tetéztem a hangulatát azzal, hogy gúnyosan felkuncogtam, elborult fejjel masírozott felém.

Tenyere már a levegőben volt közel az arcomhoz, de még időben csaptam el a felém szálló pofont. Felvisított. Az egész uszoda minket bámult. Clair vörös fejjel bámult rám, ezt kiszúrva a part túloldalán álldogáló csapat el is indult felénk. 

A felügyelő kérdő tekintettel áll meg mellettem és visongó Clair előtt. A lány azonnal a férfire vetette magát. 

- Ki akarta törni a kezemet!

A férfi nemlegesen megrázta a fejét. - Mit csináltak? 

Mivel eszem ágába sem volt még nagyobb szégyenbe taszítani Rivert és Clairt, az egész felelősséget magamra vállaltam, meglepve ezzel mindkét lányt.

- Csak elborult az agyam - vontam vállat hanyagul. A férfi tudta, hogy hazudok, de nem tette szóvá.

- Akkor menjen pszichológushoz, vagy mit tudom én, de hagyja békén a vendégeket, érti?

- Igen.

Sóhajtva túrt a hajába majd visszasétált a műanyag székéhez, ami egy hatalmas fa árnyékában volt. Tovább figyelte a szűnni nem tűnő tömeget. Clair felhúzott orral somfordált el, mivel nem tudott egyéb megjegyzést fűzni a kisebb akciómhoz. Roxy elismerően veregette meg a vállamat, majd barátnőjéhez sietve a karjaiba vonta. River halvány mosollyal az arcán hessegette el többieket. Szuszogva lépett elém. 

- Köszönöm!

- Semmiség - simítottam végig a karján. -, de jól vagy?

- Igen persze - görnyedten meredt a földre. Szégyellte magát és zavarban is volt.

Howl kilökve a képből megölelgette a lányt, aki mentő övként kapaszkodott fivére széles vállaiba.

A fiú még csak egy pillantásra sem méltatva engedte szabadjára húgát és Roxyt, engem szándékosan tartott vissza. Mikor kikerültek a látókörünkből, nekem esett.

- Georgia hagyd békén a húgomat, érted? - förmedt rám.

- A nevem még mindig Grace! - kötöttem fel a hajamat. Haragosa ütöttem el az ujjait, melyek a csuklóm felé indultak. - Másrészt köszönettel tartozol. 

- Még mit nem? Figyelj, ha annyira kellek neked, mi a szarért nem nálam próbálkozol? A húgomat hagyd ki a játékaidból!

Állam hangosan koppant a földön. Most komolyan azt hitte, hogy miatta kezdtem el beszélgetni a húgával? Hogy nem is az a célom, hogy barátokat szerezzek, hanem az, hogy behálózzam ezt az egoista seggfejt? Nevetni akartam, de a fiú akkora már messze járt. Legszívesebben utána ordítottam volna, de megfogadva a ki nem mondott tanácsot inkább elkerültem Howl Rowlandot. 

Ahogy kiléptem a fülledt uszodából egy test csapódott nekem. Roxy hosszú fürtjei az arcomba csapódtak, köpködve löktem el magamtól. A lány nevetve szedte össze a tincseit egy kócos kontyba. Borzos szemöldökét összevonta, majd újból megajándékozott azzal a lebilincselő mosollyal. Nem értettem, hogy egyesek, hogyan lehettek ilyen gyönyörűek. 

- Figyelj mindannyian köszönjük azt, amit Riverért tettél. - Kezdett neki a fülemhez hajolva. 

- Roxy, senkinek kell semmit sem megköszönnie, ez alap dolog - vontam vállat, majd próbáltam elfurakodni mellette, de vállam után kapott. Elém ugrott és mélyen a szemeimbe bámult.

- Howl nem ilyen valójában... - kezdett volna magyarázkodásba, de a fiú neve hallatán bennem fellobbant a mérhetetlen mennyiségű düh.

- Nem érdekel Roxy! Pont leszarom, hogy milyen valójában az a seggfej!

- De...

- Nincs de, Roxy! Nem akarom tudni, hogy milyen jófiú ő igazából. Egyszerűen elkerüljük majd egymást és hidd el mindkettőnknek jobb lesz.

- Furcsa múltjuk van, nem áll szándékomban elkotyogni mindet, mert nem lenne tisztességes velük szemben, de River szeretne veled többször is találkozni, tudom, hogy így van! Ő nem ölelget ismeretleneket, kissé visszahúzódó, de jószívű lány! Csak annyira szeretnélek megkérni, hogy ne hagyd cserben, próbálj vele beszélni és ne felejtsd el egy nap alatt oké? Túl sokszor bukott orra.

Roxy elkeseredetten roggyantatta össze a vállait, halvány mosolyra húztam az ajkaimat és tenyere után nyúlva erősen megszorítottam. Barna már-már feketébe torkolló íriszeit felemelte.

- Merre vannak?

Cinkosan elvigyorodott. - Ezt már szeretem!

Kedves Olvasóim!

Itt is lennék a legújabb fejezettel. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket és hagytok magatok után egy kis nyomot. Szörnyen jól estek az előző rész alá érkezett visszajelzések, örömmel olvastam soraitokat, vagy néztem hogy a csillagok száma mennyivel megnőtt. Számomra ezek a számok hatalmasak! Köszönöm :) nem beszélve arról, hogy a tegnapi nap folyamán elértük a 130 követőt!

Wow emberek, szerintem még mindig fantasztikusak vagytok! Pénteken jön a folytatás!

Pusz Kira!