Kérésének híven másnap már korán reggel a szekrényem előtt álltam és valami elfogadható külsőt próbáltam varázsolni magamnak. 12-kor érkezik meg a gépe, benne azzal a fiúval, aki ellopta a szívemet, nyálasan hangzott, de ez volt az igazság. Még tegnap kértem arra Rivert, hogy verjen sátrat nálam. Az ágyamon szuszogott, miközben pólója egészen felcsúszott a hasán, Jared gondolom már rég rávetette volna magát, de én csak megforgattam a szemeimet és ráterítettem egy takarót.

Mikor már teljesen feladtam a megfelelő ruha utáni kutatásomat, kirángattam barátnőmet az ágyból.

Álmosan meredt rám, majd minden nőiességét elvetve felhorkantott egyet, viccesen nézett ki. Visszabújt a vastag takarók közé és ki se nézett onnan, felmutatta középső ujját és újból az álmok mezejére lépett, nem hagytam neki.

- Egy óra múlva jön a bátyád, gondolom szeretnél kimenni elé, nem igaz? Tudtom szerint a vöröske is ott lesz.

- Utállak – mormogta, de végre kimászott az ágyból és fürdőbe csoszogott. – Mióta vagy fenn?

- Hét.

- Te hülye vagy – ordította ki, majd egy fokkal frissebben megállt mellettem, hirtelen kihúzott egy rövid farmergatyát és egy szabad vállú, fehércsipkés haspólót, már hordtam egyszer. – Ez? Tuti rád hajt majd – kacsintott, kapott is egy taslit a nyakára.

Sóhajtva magamra rángattam a cuccokat és rendbe szedtem az arcomat, hajamat egyszerűen egy lófarokba kötöttem.

- Milyen érzés? Vagyis honnan tudod, hogy készen állsz rá? – arcom azonnal égni kezdett, River azonnal értelmezte a szavaimat és mellém ülve hátra dőlt.

- Nem is tudom – vont vállat. -, csak úgy megtörtént, szerintem nem kell ezen annyit agyalni, ha érzed belül, hogy akarod, akkor csináld, ha nem akkor nem.

- És te érezted? – pillantottam rá, elmosolyodott, azonnal láttam, hogy leperegnek előtte az események.

- Nem tudom, ahogy mondtam csak úgy megtörtént. Puff és oda minden kincsem.

Elnevettem magamat és jó szorosan megöleltem.

Mikor már ő is készen volt, felhívtuk a vörös fiút, aki nem sokára be is pöfögött a rozoga autóján, egy gyors csókkal köszöntötték egymást, a hátsó ülésen nagy meglepetésemre Roxy is helyet foglalt. River visítva ugrott a nyakába és jó szoros ölelkezés után mellé is ült.

Feszélyezetten éreztem magamat, Lewis lazán megrázta a fejét nyugtatásképpen, Jared is így cselekedett. 

A reptér nem volt túl messze, gyomrom egymás után hányta a bukfenceket. Nem is tudom, hogy készen álltam-e arra, hogy bevalljam neki az érzéseimet, de nem bírtam tovább magamba tartani. Izgatottan ugrottam ki a kocsiból és egyik lábamról a másikra ugrándozva beszédelegtem a reptérre.

Roxy egyszer sem szólt hozzám, a többiek vele mentek, egyedül Lewis sétált mellettem, de azért ő is inkább a másik társaság felé hajladozott.

- Azt írta, hogy itt van! – mosolyodott el Roxy és egy gyilkos pillantást vetett felém. Összeszorítottam az ajkaimat. – Már alig várom, hogy láthassam! – csapta össze a tenyereit, egyszerre bámult rám mindenki.

- Kibékültetek végül? – pillantottam a lányra. Teste megremegett. Lehajtotta a fejét.

- Igen Grace, kibékültünk és amíg te a megsértődött kislányt játszottad, addig én vele voltam, lehet feltűnik neki, hogy ki szereti igazán!

- Roxy! – szólt rá kimérten Jared. A lány felhúzta az orrát és elfordult tőlem, összetörtem belülről.

Hosszú percek elteltével még mindig nem volt sehol, ám mikor feltárult a fotocellás ajtó, Roxy sikítva rohant Howl felé, egymás karjaiba vesztek. Mindenki mosolyogva figyelte őket, mert tényleg egy párnak néztek ki. Lewis megveregette a vállamat és kitolt a többiek takarása mögül, a fiú sötét szemei a pillanat töredék része alatt kiszúrtak. Ajkaira mosoly kenődött, eleresztette a másik lányt és felém igyekezve ledobta a táskáját. Szívem megvonaglott, őszinte és boldog mosolya felforrósította a bensőmet, a tömeg minket bámult. Roxy összeszorított ajkakkal fordult el és sírva rohant ki, ám nem bírtam vele foglalkozni, mert a fiú hirtelen kapott a karjai közé.

Arcát a nyakamba temette és erősen szorított, karjaimat a nyaka köré fűztem, azonnal támadásba véve szőke tincseit.

- Nem gondoltam volna, hogy kijössz, azt hittem szakítasz velem – búgta a fülembe halkan.

- Szeretlek.

Teste megfeszült, hitetlenül húzódott el, ajkaira bizsergető mosolyt varázsolt. Szívem megvonaglott. 

- Mond ki még egyszer! – cirógatta meg a bőrömet, fellángoltam.

- Szeretlek.

Nem kért másra, gyorsan hajolt a számra és azonnal bekebelezte azokat, forró táncba olvadtak össze, nyelve akaratosan tört utat a számba, amitől egy kis nyögés szökött elő belőlem. Mindenem égett, bensőm parázslott, tűz voltam. És Howl éltetett, ő volt az oxigén, ami egyre nagyobb és nagyobb lángokat szült nekem. Talán semmi sem történt volna, ha azon a napon nem döntök úgy, hogy apával megyek. Lehet anya túlélte volna, de az én szívem nem. Ők adtak nekem életet.

Howl mohón tapadt rám, karjai bebarangolták a testemet, egymás szájából kapkodtuk ki a levegőt.

Mikor elvált tőlem duzzadt ajkaival egy utolsó csókot csenve, eleresztett.

- Hiányoztál.

Oldalra döntöttem a fejemet.

- Jó ezt hallani.

Elröhögte magát és ujjait az enyémek köré kulcsolta.

- Csak tudd én is biztos vagyok kettőnkben.

Arcom fellángolt, éppen egy burkolt szerelmi vallomást nyomattak le nekem. Elnevettem magamat és végre teljesnek éreztem magamat. Jared lepacsizott a fiúval. Elfeledve, hogy titokban kéne tartania magukat egy éhes csókot nyomott River ajkaira, Lewis felszisszent. Howl, pedig lefagyott. River azonnal átlátta a helyzetet és ellökte magától a fiút, zavartan mosolygott.

- Szerintem ez nem az, aminek gondolod.

- Te összejöttél ezzel az idiótával? Beszarok.

- Haragszol?

A fiú lenézett rám, karjait körém fonta és egy gyilkos pillantást küldött Jared felé.

- Rohadtul, de mivel próbálok jobb fivér lenni, egy esélyt adok neked, ha tönkre teszed én is tönkreteszlek téged, csak éppen fizikailag.

Jared nyugodtan felsóhajtott, majd elnevette magát.

- Kösz haver.

Otthon egymás kezét fogva terültünk el az ágyon, Howl kezei szorosan körülölelték az enyémet, miközben másik kezével a hajamat piszkálta. Egyedül voltunk.

Miután mindenkivel találkozott, egyenesen hozzám jöttünk.

Jogos lenne megkérdezni, hogy mi van Roxyval, ám a válaszom egy egyszerű nem tudom lenne, annyiszor, de annyiszor próbáltam vele beszélni, de ő folyton lerázott.

- Roxy! – kiáltottam a lány után, szemeit szorosan az útnak szegezte, de végezetül megunta annak szürke göcsörteit és felnézett, egyenesen rám. – Roxy...

- Mit akarsz Grace? Azon kívül, hogy sajnálod? Nem akarok rád haragudni, egyikőtökre sem, de nem megy! Tudom, hogy nem a ti bűnötök, mégis kínoz a fájdalom.

- Roxy – suttogtam teljesen elveszve a bűntudatomban. Megvonta a vállát.

- Én is barátod akarok lenni, de nem hiszem, hogy ezek után nyugodt szívvel a szemedbe bírok nézni.

Ennyit mondott, majd halk lépteivel együtt elsétált.

Amikor ilyen dolgok történtek, szó szerint gyűlöltem magamat. Ha jó barátnő lennék, mit tennék, egyáltalán, hogyan legyek jó barátnő? Azt akartam, hogy újra viccelődjünk egymással, hogy bízzon bennem, de feltudtam volna adni ezért a fiút? Mindkettőjük túlságosan is fontos volt nekem, lehetetlenségnek tűnt választani, mégpedig kellett. Mikor Howl mellém ért, már nem akartam tovább kattogni ezen.  Talán önző voltam, de én a fiút választottam. Kétes talán volt. Ki tudta volna megmondani, hogy jól cselekedtem-e vagy nem? Senki. És épp ezért próbáltam elkergetni a rosszindulatú gondolatokat, melyek egymást lökdösve mutattak szörnyűbbnél szörnyűbb képeket.

Elég!

Megfordultam Howl karjai között és felnéztem sötét szemeibe, melyek mint általában most is buja vágytól sugároztak. Mosolyra húztam az ajkaimat és ujjaimmal végig simítottam az arcán. Eszembe jutottak River szavai, belül fogod érezni, hogy akarod. És itt az ágyamba fekve nem éreztem mást csupán a bennem tomboló lehetetlen mennyiségű vágyat, ami szétszaggatta a testemet. Ajkaira tapadtam.

Meglepve tapasztalta, hogy szájam mohón tapad az övére. Ő sem tétlenkedett, azonnal fölém gördült és ujjaival testem völgyeit átjárva, megcsókolt, de úgy istenigazából. Felrobbantam. Nyögve kúszott fel kezem a tarkójára, magamhoz szorítottam, mintha az életem függne tőle, egyrészt így is volt. Kalimpáló szívem erősen csattant a mellkasomhoz, lüktettem. Annyira akartam őt, mint még eddig soha, lehet elvetemültnek és könnyen kaphatónak tűnhettem de nem érdekelt semmi sem, csupán az, hogy minél inkább egymásba vesszünk a fiúval.

Az ágy erősen besüppedt alattam, a nap ráérős sugarai pedig lustán szűrődtek át a redőnyön. Az egész olyan tökéletes volt. A fiú ekkor elvált tőlem és a nyakamat hintette be csókokkal. Felsóhajtottam. Kapkodtam a levegőért, mikor ajkaival lecsókolta rólam felsőm ujját. Hirtelen szakadt el tőlem, felhúzott magához és egy egyszerű mozdulattal leszedte rólam a pólómat, felsikkantva takartam el azonnal magamat előle, még ha már látott is fürdőruhában, ennek egészen más hangulata volt. A fiú nevetve vetődött rám és eltaszította a kezeimet a testem elől, szemeivel ráérősen végigszánkázott rajtam, majd a nyakamba fúrta a fejét.

- Gyönyörű vagy, ne izgulj – cirógatta meg az arcával az arcomat. Elmosolyodtam. – Nem kényszerítek semmit, tudod – de mielőtt tovább dumálhatott volna ajkaimmal az övéire tapadtam és sikerült belefojtanom a szavakat. Ujjaival leügyeskedte rólam a nadrágot és ezúttal egyszerű fehérneműben feküdtem alatta. Arcom vöröslött, amit azonnal kiszúrt a fiú, megcsipkedte az orromat és egy gyors csókokat hintett a testemre, bizsergett a bőröm, többre vágytam. Ajkaimmal nevét formáztam és azok furcsa masszává olvadva törtek elő belőlem. Halandzsáztam, ami igencsak megnevettette a fiút, de mindenét belém helyezte, kényeztetett és próbált elszakítani a gátlásaimtól.

Felkúsztam hozzá, fordítottam a helyzetünkön és csípőjére ülve lefektettem a fiút. Szemei felcsillantak, vágytól szikráztak, lassan elvigyorodott és az ajkaimra tapadva markolt a fenekembe, kiszökött belőlem egy halk nyögés.

- Ezt szeretném minél többször hallani – búgta a fülembe, miközben leügyeskedte magáról a pólót.

Feszes izmai láttára tüdőmben akadt minden csepp levegő, szemeim ráragadtak napbarnított bőrére, Miami megtette a hatását. Szőke haja már egészen megnőtt, hátra túrtam a tincseit és testét csodálva megérintettem a bőrét. Puha és selymes bőr alatt, keményre edzett izmok lapultak, melyek érintésem nyomán hol összeugrottak, hol szétnyúltak. Ezt a kettős táncot figyelve teljesen rabul estem testének szépségében.

Citrusos illata felszökött, kapkodtam a levegőt. Féltem megérinteni és roppantul zavarban voltam, hisz tekintetét rajtam legeltette. Bőrünk rengeteg helyen összeért, égett a testem.

Óvatosan simítottam ujjaimat a vállára, a fiú hátravetett fejjel felnyögött. Tincsei követték mozgását, ahogyan izmai. Megbabonázott. Izgatottan csúsztattam lejjebb a kezemet, hónalja alá benyúlva egész mellkasát körbenyaláboltam. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és egy apró csókot nyomtam a kulcscsontjára, teste megfeszült. Lenézett rám, két tenyere közé kapta az arcomat és hitetlenkedve merült el a számban.

- Szeretlek – dörgöltem arcomat az övéhez, elmosolyodott.

- Tudom.

Nem vártam mást tőle, kuncogva csókoltam tovább. Élveztem ezt a nyugalmat. Ujjaimmal kis köröket rajzoltam a testére, megtapogattam karjainak erős domborulatait és néha, kicsi puszikat hagytam testének különböző pontjain. Gyönyörű volt azt látni, hogy élvezi azt, amit vele teszek.

Egymással szemben ültünk, nyakába csimpaszkodva piszkáltam a haját. Elmosolyodott és lesimította melltartóm egyik pántját, az anyag tartása kissé meggyengült. Szemei követték melltartóm korcát, már-már túl sokáig bámulta aprócska melleimet, amiken alig volt mit nézni. Elvigyorodott.

- Imádom az almákat!

Arcom azonnal tűzpirossá változott, lehajtottam a fejemet és a mellkasához bújva átkoztam a fiút. Nevetve túrt a hajamba, ujjaival leügyeskedte rólam az anyagot. Lomhán csúszott le a karjaimon a két, szürke pánt. Magamba szívtam a levegőt. Mellkasunk összesimult, karjait a derekam köré fonta és puha ujjaival felbarangolt egészen a mellemig. Hozzápréselődtem. El akartam tűnni a világszeme előtt, szörnyen zavarba voltam. Erősen lecsuktam a szemeimet, de Howl azonnal észlelte, hogy nem érzem magamat jól.

Eltolt magától, karjaimat magam elé kaptam, lesütöttem a szemeimet.

- Grace... - duruzsolta halkan. – Grace, gyönyörű vagy, ne szégyelld magad!

Hátradöntött, hajam szétterült a párnákon, szemeibe bámultam, azt hiszem azokban a percekben újból beleszerettem. Karjaimat óvatosan lecsúsztatta a testemről, ajkaival apró csókokat hagyott eddig fedett testrészemen.

- Howl! – nyögtem fel kéjesen, mikor kissé megszívta a bimbómat. Felnézett rám, ahogy sötét szemei felvillantak felrobbant a testemben valami. Felkúszott hozzám és megcsókolt. Lassan és ráérősen mégis az eddiginél szenvedélyesebben, csípőjét nekem nyomta és lassú hullámzásba kezdett. Éreztem, hogy nekem nyomódik, amitől újabb és újabb adagnyi vágy halmozódott fel bennem. Mint a forró láva a vulkánban, sistereg és fortyog kitörni készül, bennem is valahogyan így tengtek az érzelmek.

Ujjait nyakamra simította. Hátam ívben feszült, éreztem, hogy szemeivel végigsimít rajtam.

- Akarod?

Pihegve nyitottam fel pilláimat, homályos volt a tekintete, nadrágján keresztül éreztem, hogy vágyik rám, én is vágytam rá. Kisöpörtem a szeméből a haját és lustán bólintottam.

- Biztos? Mert ha kell... - de nem mondta végig, ajkaim benne akasztották a szavakat. Lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is, magáról is lehámozta a nadrágot.

Szuszogva mászott le teljesen odáig. És látta a heget, először megtorpant, de nem tett fel kérdéseket, sokkal inkább nedves csókokat nyomott rá, szívem boldogsággal telt meg. Ajkaimon kiszökött a neve, hangosan nyögtem fel, ujjaimmal a hajába túrtam. Mikor valami sikamlós ért hozzám, egyszerűen szétszakadtam. Zavarom eltörpült, már nem érdekeltek az erkölcsök, csupán az érzelmeknek hódoltam be.

Elvitt egy olyan helyre, ahol eddig nem jártam, ritka örömben és csodában volt részem. Vissza akartam adni neki, mindent, de egyáltalán nem értettem ehhez, mikor pedig lehúzta magáról az utolsó ruhadarabot, újból fellángolt bennem a zavar és az izgatottság.

Ajkaimba haraptam, a fiú felnézett rám és elvigyorodott, felmászott egészen az ajkamig és addig csókolt, míg újból csakis ő járt a fejemben. A szemeimbe nézett, ujjait belém dugta, kitágultak a szemeim, mielőtt bármit is mondhattam volna elterelte a figyelmemet a pillanatnyi fájdalomról, nem sokára már csakis a gyönyör uralta a testemet.

Túl sok szépség volt, túl sok öröm egyszerre. Alig bírtam nyitva tartani a szemeimet, de a fiú látni akart engem és én is őt. Mikor végre bennem volt, sok dolog történt egyszerre, talán az, hogy a világ kiteljesült, hogy én még inkább beleestem abba a gödörbe, amit Howl Rowlandnak hívtak. Már nem tudtam és nem is akartam kimászni belőle, nekem csak ő volt.

Együtt vánszorogtunk el odáig. És együtt estünk át a kapuján. 

Hát elérkeztünk ide is. Most szívesen írnék egy hatalmas monológot, mert ma - miközben nagyban bicikliztem a töltésen egymagamban - megszállt az érzelmes énem :D komolyan. Rengeteg ihletet adott csupán az, ahogy figyeltem a búzamezők hullámzását, majd az, ahogy hallgattam a Tisza partjának a morajlását. Abbahagytam. 

Csak annyi lenne, hogy már nincs sok a végig, pontosan 3-4 fejezet és The End :( de nem kell keseregni, már lassan neki kezdek az új sztorimnak;)

Puszi!