G R A C E

Howl karjai lustán fonódtak körém, a nappaliban ücsörögtük. Szemeimet le sem tudtam hámozni erős vonásairól, melyek még mindig az őrületbe kergettek. Vigyorogva cirógatta meg az arcomat, kuncogva kaptam be az ujját. A táskák a kanapé mellett hevertek, de az eddiginél még inkább itthon szerettem volna maradni. Apa kiszólt, hogy készülődjek.

A szobámba érve gyorsan felkapkodtam magamra egy kinyúlt pólót, amit aztán egy szürke mackónadrágba tűrtem. Hajamat kifésültem és kíváncsian meredtem a fiúra, kinek szemei szorosan a testemre tapadtak. Apró mosollyal az ajkaimon elé ugráltam, majd mellkasára helyezve ujjaimat egy kis puszit nyomtam szájára.

- River szeretne tőled még elköszönni, asszem Jared is átjön.

- Apa nem fogja megengedni, már így is túl sok időt pazaroltam el mindennel – ráztam meg a fejemet –, vasárnap lesz anya temetése, szeretne felkészülni rá, végül is ő rendezi az egészet.

- Egy óra és megígérem mehetsz – kulcsolta össze az ujjainkat, az enyémekre még csókokat is hintett. Felnevettem.

- Oké egy óra még nem a világvége.

Amint kiértünk, apa már az utolsó korty teáját iszogatta. Azonnal felpattant és a kocsi kulcsot az ujjaira helyezve már indulni is készült, de hangom megakadályozta a mozgásba. Kérdőn lesett felém.

- Igen?

- Szeretnék még elköszönni a barátaimtól, tudod most már utoljára – sütöttem le a szemeimet. Nagyot sóhajtva hunyta le a szemeit.

- 10-re a fiú házánál leszek – intett fejével Howl felé, bólintva iramodtunk ki a házból. Még hallottam, ahogyan működésbe hozza a Tv-ét.

- Fiú? Tudja egyáltalán a nevemet? – röhögött fel barátom felpattanva a motorjára. – A vezetéknevemet azért ismerhetné – dünnyögte sértetten. Megmerevedtem az ültömben.

- Ezt, hogy érted?

- Neked nem mesélte? – pillantott hátra, gyújtást adott a motornak. Engedelmesen felberregett alattunk. – Még régen egymásba gabalyodtak, azóta anya utálja az egész családot, beleértve téged.

Nem válaszoltam, apa beszélt nekem erről, pontosan emlékszem arra, mikor a folyosón üldögélve elmesélt mindent. Azt, hogy hogyan ismerte meg anyámat majd azt, hogy miképp vágta tönkre az életünket. Egyrészt viszont köszönettel tartozom neki, még ha annyi éven át szenvedtem, egy valami még is arra késztetett, hogy megköszönjem a tetteit. Megismerkedtem a barátaimmal. Ha apa nem költözött volna ide, mégis honnan ismertem meg volna Lewist, Rivert és többieket? És nem feledkeztem meg Howlról sem.

Hátához simulva mélyen magamba szívtam az illatát, memorizálnom kellett az eseményeket, ki tudja, hogy szükségem lesz-e még rájuk. Amikor szemeim előtt feltűnt a Rowland rezidencia, azonnal kiszúrtam Jared tragacsát. Mosolyomat lenyelve ugrottam le a motorról és nem foglalkozva Howl szavaival betörtem a házba, River épp a lépcsőről bandukolt lefele, szemei kiszúrtak. Felsikítva rohant hozzám és leverve a lábaimról megölelt. Szívem felduzzadt, éreztem, hogy minden kezd lassan egy vonalba jönni.

Mrs. Rowland összeszűkült tekintettel méregetett minket, de egy szóval sem szállt ellenem, mögülem pedig nem sokára feltűnt Howl is.

- Úristen köszönöm! – ugrott ezúttal az ő nyakába River. – Tudtam, hogy bízhatok benned.

Halványan elvigyorodtam és már rohantam is fel Jaredhez. Egyszerű tréing felső volt rajta, telefonjával a kezében ücsörgött az ágyon, haja összevissza kókadozott. Nem bírtam magammal, fojtogatott a boldogság, amit ezzel a vörös fiúval is meg kellett osztanom. Jared szemei elkerekedtek, de azonnal viszonozta az ölelésemet. Végig simított a hajamon, majd a bordámba szúrta az ujját, felkacagtam.

- Jó boldognak látni – pöccintette meg az orromat. Zavartan elmosolyodtam, majd a mellkasára hajtottam a fejemet. – Nem is gondoltam volna, hogy képes leszel behálózni azt a fiút, de komolyan. Te túl angyalinak tűntél ehhez.

- Nem hálóztam be, Jared! – csaptam a vállára, a fiú eszeveszett bólogatásba kezdett. – Ugye nem haragszol?

Arcára fagyott a mosoly. – Hogy érted ezt?

- Nem haragszol amiatt, hogy későn avattalak be, sőt nem is én tártam fel előtted a történteket, de mentségemül szolgáljon az, hogy akkor még magam sem voltam tisztában semmivel – túrtam a hajamba, miközben még mindig a fiú méregzöld szemeibe néztem.

- Miért, most már tisztában vagy velük?

Ajkaimba harapva sütöttel le a szemeimet. Mélyen magamba szippantottam a levegőt és reszketegen bólintottam.

- Azt hiszem igen.

- Igen? – vigyorodott el és egy nyálas puszit hagyott az arcomon, grimaszolva löktem el magamtól. – Nem, nem haragszom rád, végül is sejtettem, hogy ez lesz, csak Roxyt sajnálom.

A bűntudat azonnal a szívembe költözött, fekete hajú barátnőmre gondolva a szívem újból csak összefacsarodott, utáltam magamat azért, mert fájdalmat okoztam neki, de nem tehettem mást, én is haldokoltam volna a fiú nélkül. Végszóra a bejárati ajtó is becsapódott és az előbb emlegetett lány hangja kúszott a fülembe. Szívem felgyorsult, azóta nem beszéltem vele, még csak nem is láttam őt. Hiányzott, sőt ez a szó nem is volt elég ahhoz, hogy le tudjam írni a bennem tomboló érzéseket. Szanaszét hevertem. Kirobbantam, Roxy a falnak dőlve törölgette a szemeit, Howl előtte guggolt. Arcuk közel volt egymáshoz, előző boldogságom menten fájdalommá alakult. Torz szörnyeteg született bennem, de nem bírtam hibáztatni őket. Annyi ideig együtt voltak, mégis honnan tudhatnánk, hogy Howl érzései tiszták irántam? Jared is megjelent mögöttem, River a szekrényeknek dőlve szemlélte az eseményeket, ő is félt, akárcsak én.

- Annyira sajnálom Howl! – szipogta a lány feltekintve a fiúra. Tenyerét az arcára vezette és kisimított egy tincset a szemeiből. – Olyan hülye voltam, nem kellett volna azokat a dolgokat mondanom, egyszerűen azt hittem, hogy Grace miatt szakítottál velem és... és amikor River közölte velem, hogy nem jártok elszégyelltem magamat.

Jared halkan káromkodott, River a tenyereibe temette az arcát. Howl teste megfeszült, húgára vezette a pillantását, de a szőke lány esetlennek tűnt ezekben a pillanatokban, egyszerre volt egy húg, és egy barátnő.

- Kérlek bocsáss meg nekem és kezdjük elölről!

Howl, Roxy vállára hajtotta a fejét, túlságosan bensőséges mozdulat volt ez. Apró csókot hintett a nyakára, emlékszem alig pár órája velem művelte ugyanezt. Szívem összeszorult, a fiú felemelte a lány állát.

- Roxy...

- Howl kérlek – sírta el magát a lány. Összeszorítottam a szemeimet, nem akartam egyikkőjüket sem elveszíteni.

- Roxy nekem nem megy tovább – halk hangját lehetetlen volt meghallani én mégis értettem minden szavát. – Tudom bunkóság ezt kérni ezek után, de kérlek, ne taszíts el magadtól, akárhogyan is, de nagyon fontos vagy nekem.

Roxy zokogott, ennyi kellett nekem, lerohantam a lépcsőről és megálltam a páros mellett. A lány felnézett rám és tovább sírt, de ezúttal a hangjában vegyült egy kis harag is.

- Csak annyit mondj meg nekem Howl, kit szeretsz jobban engem vagy Gracet?

- Roxy – vágott közbe Jared, de a lány tekintete benne is rekesztette a további szavakat.

A fiú tehetetlenül hajtotta le a fejét, nem bántott meg engem, hisz tisztában voltam azzal, hogy nem szeretett, de Roxyt igen. Vártam, hogy kimondja valamelyikünk nevét, de mindvégig a padlót szemlélte.

- Mindketten...

- Ne kezd, Howl! Az istenibe is! Hazudtok nekem arról, hogy nem vagytok együtt, most meg mit látok? Hogy együtt vagytok a rohadt házatokban! – üvöltötte kétségbeesve. – Mind-mind őt véditek, engem már számba se vesztek! Jared neked ki a legjobb barátod én vagy Grace? Lewis is odáig van ettől a lánytól, mikor semmi különleges nincs benne! Mi vagyok a szemetekben? Egy lecserélhető tárgy?

- Ne beszélj butaságokat Roxy! – szólt rá River.

- Te meg se szólalj! Amíg Grace nem volt velünk, te csak is velem foglalkoztál. Barátok voltunk. De most még arra sem vagy képes, hogy megkérdezd jól vagyok-e! Tudjátok mit, elegem van belőletek! – csapott a falra. Jared utána kapott, de a lány hevesen tiltakozott. Dühe lassan sírásba fulladt, elkeseredetten simult a vörös karjaiba és szipogva beszélt tovább. Miattam volt ilyen állapotban, megráztam a fejemet és inkább elmentem a szétesőben lévő társaságból. Az órámra pillantva azonnal értesültem az időről, apa egy üzenetet küldött, hogy itt van. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és szavak nélkül léptem le a helyszínről. A BMW ülésére mászva az ablakra hajtottam a fejemet és figyeltem a házat, ahol valamit teljesen tönkre tettem. Howl nem vette észre, hogy már nem vagyok ott, senkinek sem tűnt fel, de nem is volt baj.

Egy üzenetet küldtem Lewisnak, hogy elindultam. Egy mosolygós arcot küldött vissza.

Apa egy üveg vizet adott hátra és megrázva a fejét tekintetét ezúttal az útra szegezte, órák elteltével egy üzenet villant fel a telefonomon.

Elmentél?

Egyetlen szó, és milliónyi érzés. Szemeimet a tökéletesen tiszta égboltra vezettem, egyszer már végigmentem ezen az úton, akkor is ugyanez a látvány fogadott. Lezártam a telefont és nem írtam vissza neki, most még nem kellett. Nem volt fontos.

Csak úgy lelépsz? Mindent Lewistól tudok.

Letöröltem egy elő buggyanó könnycseppet, megráztam a fejemet.

Grace, mi bajod? Megbántottalak? Kérlek válaszolj...

Grace?

Kérlek...

Kedves Olvasóim!

Nos meg is jöttem a legújabb résszel, tudom kissé késtem, de ne haragudjatok, teljesen el vagyok havazva. 

Remélem tetszik majd nektek a fejezet és nem fogjátok utálni Grace-t a döntése miatt :D minden ki fog derülni a következőkben, addig is jó hosszú hétvégét kívánok! Használjátok ki a lehetőséget mindenben!

Puszi Kira!

ut.: meghalok, jövőhéten megyek Bécsbe Shawn koncertjére!