(T/N) vagyok. Egy szörnyű családi háttérrel megáldott lány. Mindig is egy szociális ember voltam. Egy olyan, akit könnyen ki lehet használni. Régen volt egy barátnőm Alsó-középből. Jól elvoltunk és örültem, hogy van valaki, aki ténylegesen mindig mellettem van. De úgytűnik túl naív voltam. Mikor a Fukurodaniba jelentkeztünk mind a ketten, Akane megváltozott. Egyből megtalta azt a lány csapatot, akik rá egy hónapra, a plázapicsáskodás mellett kedvenc elfoglaltságukká vált, az én terorizálásom is. Először lelki terrorban tartottak, majd már bántalmaztak is. És ennek a kis "csínyeknek" Akane is részese volt. Pedig nekem bőven elég volt az a szörnyeteg, aki minden nap családapaként említette magát. Mindig ütött. Volt hogy ok nélkül. De mikor már elegem lett, úgy döntöttem, hogy nagy lelki sérelmeimet a videójátékok mögé bújva próbálom átvészelni. Ezért persze hőn "szeretett" családomnak is volt egy-két szava. Egyedül a nővérem volt mellettem, aki mihelyst 18 lett, elköltözött, amit meg is értettem. De szerencsére egy év után iskolát váltottam és el is költöztettek a házból, mondhatni anyám nem akarta, hogy azmellett a szörnyeteg mellett legyek. Egyenesen Tokióba utaztam, ahol a Nekoma lett az új iskolám. Akkor még nem tudtam mik várnak rám.

***

Reggel az ébresztő szokásos fülsüketítő rikácsolására keltem. A 10. jelzésnél már el is képzeltem milyen módon fogom kibaszkurálni a vekkert az ablakon. Mindig ball lábbal kelek. Hisz hajnalokig fent vagyok, hogy játsszák a (kedvenc játékkal). Már épp a játék kijátszásánál jártam, szóval ez érthető volt. Míg lebattyogtam a konyhába, hogy igyak egy-pár kortyot a reggeli ébrentartó italból (amit a normálisak úgy hívnak, hogy: kávé) majdnem lezakóztam a lépcsőn. Épphogy megkapaszkodtam a lépcső menti korlátban. Persze, nem lepődtem meg ezen, hiszen ez már lassan mindennapos volt. Ránéztem az időre, ami reggel 7:38-at mutatott. Mihelyt ezt megláttam, szinte flasht megszégyenítően rohantam át a fürdőbe a ruháimmal és a bögre kávéval kezemben, hogy rendbe tegyem magam, ugyanis ha már a többi napon nem, legalább ezen ne nézzek ki úgy, mint a mosot sz@r. Kereken 8:00-ra lettem kész, szóval már késésben voltam. Villámgyorsan dobáltam bele a táskámba a szükséges dolgokat, mint például a naplóm, a telefonom, tolltartóm és pár füzet. Ezek után becsukom magam mögött az ajtót, majd kulcsra zárom és rohanok a suli felé mint sonic. Már átléptem az iskola kapuját és meg is néztem melyik terembe kell mennem. Majd miután megvolt, berontottam úgy, hogy nem érdekeltek az etikettek mint például a kopogás. De csak idáig jutott el gondolatmenetem, mivel feleszméltem, hogy rajtam kívül senki sincsen a teremben. Ekkor többször is megnéztem, melyik gyökerek közé lettem beosztva, de akárhányszor néztem újra, ott voltam, ahol kellett volna. Nos úgy döntöttem, megnézem édesanyám üzenetét, ami tegnap este küldött, majd fejemet fogva olvastam azt a pár sort magamban.

Anyuci❤️
-Szia kicsim! Ne fedd, hogy holnap 9-re kell beérned az iskolába!
Majd mindent mesélj el, jó?
Szia, szép álmokat! ❤️❤️❤️❤️

-Ez most komoly? -kiáltottam fel cseppet sem halkan.
-V... Valami baj van? Vagy el...tévedtél? - kérdezte egy hang mögüllem, amitől nem is kicsit rezzentem meg és egyből hátrafordultam. Mikor megpillantottam sárga színű szemeit, és fekete-szőke színű haját csillogni a napfényben, kicsikét tátva maradt a szám. De hamar feleszméltem piciny sokkomból.
-Nos nem tévedtem el. Csak elfelejtettem, hogy egy órával később kezdődik ez a pokoli szertartás, amit tanévnyitónak hívnak. -mondtam nemes egyszerüséggel.

Erre csak egy halvány mosolyt kaptam. De nekem ez is elég volt. Egyből kiszurtam a nintendot amit kezében tartott.

-Te is gamer vagy? -kérdeztem kíváncsian, mire egy halk "hai" hagyta el a száját.
-Miért?....... Te is játszol valamivel? -kérdezte halkan. Erre szaporán bólogattam, majd felsoroltam neki egy konkrét nagyszótárhoz hasonlítható játék tömkeleget. De erre már nem kaptam választ. Bár az igazat megvállva nem is vártam. Hisz alig ismer. És én is őt. Egyből rájöttem, hogy pont az imént dobtam le magamról azt a bizonyos álarcot, így hamar visszatettem magamra. Utána síri csendben voltunk tovább.

A kínzó évnyitó után, bemutatkoztam az osztálynak, és már tartották is az osztályfőnőkiket. Mint kiderült, az a fiú és én egy osztályba fogunk járni. Méghozzá egymás mellett is ülünk. A nap hátralévő része unalmasan telt. De nem is vártam mást. Csak annyit, hogy végre érjek haza ebből a diákbörtönből.

***

Hazaérve, bevágtam magam az ágyba és átgondoltan mit fogok csinálni. Vagyis pontosabban, melyik játékkal fogok játszani. Végül egy GTA 5 onlinera gondoltam. Ez mind szép és jó volt, csak mire kiléptem a transzból, amit a játék nyújtott nekem, az idő már hajnali egynél járhatott. Ezzel mit sem törődve, csináltam tovább, azt amit eddig, mikor egy játékosba botlottam, ami nem volt meglepő. Próbáltam felidegesíteni, mivel rettentően unatkoztam. De ez az ember, túl profi volt, így minden kis csínyemen átlátott. Mivel feltételezem észrevette, hogy ebben a játékban egy rakás szerencsétlenség vagyok, ezért beszélgetést kezdeményezett. Megpróbált megtanítani erre-arra, főleg a célzásra és a lövöldözésre. Ez egészen reggel hatig ment. Mivel már mind a ketten feleslegesnek találtuk azt, hogy elmenjünk aludni, így úgy egyeztünk meg, hogy mind a ketten otthon csövezünk, azzal a címszóval, hogy nem éreztük jól magunkat.

Ohayo~
Ez az első ilyen könyvem, mint ahogy látjátok. Remélem azért nincs olyan ritka sz*r, hogy ne lehessen elolvasni.