Reader szemszöge:

Reggel a szokásaim megőrizve, fáradtan keltem. Szép lassan nyitogattam a szemem. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki van olyan kedves hogy az eddig sötét szobában világosságot teremt azzal hogy felhúzza a redőnyt.
-Szép jó reggelt fiatalok! Ideje felkelni!
-ANYAAAA! Ne már! - hallom meg magam mellől az ismerős hangot.
-De de! Szóval miután szépen felkeltetek, gyertek le reggelizni. - majd azzal a lendülettel kisétált az ajtón.
Még csippás szememet törölgettem, amikor lejátszódott bennem valami.

-(Név) -szólít meg suttogva és komoly hangsúllyal.
-I-Igen? -most fog elutasítani?
-Felőlem akármikor jöhetsz. Azt se bánom ha egy egész hétvégét itt töltesz. -mondta kedves és nyugtató hangon.

Lassan rávezettem tekintetem a még ébredező fiúra, majd elmosolyodtam. Lehetetlen hogy ez igaz legyen....
-Látom már jobb a kedved. Örülök! - szólal meg két ásítás között.
-Igen. Már sokkal jobban vagyok. Hála neked. - nem bírtam abba hagyni a mosolygást.
Ekkor szép lassan két kezet éreztem a derekam körül. Kenma átölelt majd szorosan magához húzott, végül mikor már kezdtem teljesen elolvadni a karjai között, hirtelen megszakította az ölelést.
-Ideje lemennünk. Gyorsan megreggelizünk és akkor még átmegyünk hozzád a cuccaidért. A ruhádat gondolom anyukám kimosta. Ahogy ismerem. De ha nem, akkor azért is be kell menned.
-Oh....rendben. - majd sokkolt állapotban néztem végig ahogy Kenma átlépi a küszöböt és lemegy a lépcsőn.
Furcsa volt a reakciója, de próbáltam nem foglalkozni vele. De nem sikerült.

Egy felettébb kínos reggelizés után, felvettem a frissen mosott ruhám és elindultam Kenma után. Az első óra kezdetéig volt egy 26 percünk, szóval nagyon sietve, de sikerült elérni a házamig és onnét az iskoláig. Út közben folyton Kenma viselkedése járt a fejemben. Soha nem viselkedtek velem még így. Elkezdtem volna kombinálni hogy mi van ha.....de nem mertem tovább gondolni. Az a bizonyos "mi van ha" újabb és újabb teóriákat szül, amiken a fele sem lesz igaz és csak megfájdul tőle a fejem. Már így is még mindig túl fáradt voltam ahhoz hogy mozogjak, nem hogy még ahhoz hogy gondolkodjak.

Lassan de biztosan elérkeztünk az iskola kapuig, amit bár magabiztos léptekkel léptünk át még mi sem sejtve az aznapi borzalmakról.
-(Név)! Hahó! Köztünk vagy még? - kérdezte nevetve, amit csak egy bólogatással reagáltam le.
-A reggelis incidensért pedig ne haragudj. Édesanyám szereti túlzásba vinni a dolgokat.
-Semmi gond. - hadartam el gyorsan majd loholtunk végig a folyósón.
Viszont mikor az osztály terem elé értünk, akkor hirtelen megfogta a kezem, ami épp a kilincsért nyúlt.
-Várj! - majd szépen lassan szembe fordítotg magával.
Ahogyan mézett rám azokkal a gyönyörű aranyló szemeivel. Olyan bájos volt.
-Miért? - kérdezek vissza, ugyanis nem értettem hogy mi fog történni.
Ekkor végig simított az arcomon majd megveregette a vállam.
-Jobb ha nem mennénk be együtt. A végén még azt hinnék hogy egy pár vagyunk.
Itt valjuk be....lesokkoltam
-Mi?-kérdezek vissza, hisz nem értettem hogy msot mi történik.
-Csak azt mondtam hogy ne menjünk be együtt. Nem szeretném ha azt hinnénk hogy járunk. Nem akarom hogy ezzel piszkáljanak. Rendben?
-Ja...Jaaaaa. Rendben, hehe... - nevettem fel kínosan.
A válaszomat meghallva arréb húzott, kinyitotta az ajtót, belépett rajta és bevágta maga után. Életemben nem voktam még ennyiszer sokkos állapotban. De hát nem volt mit tenni. Vártam egy picit és beléptem én is a terembe.

Nem foglalkoztam az engem bámuló tekintetekkel. Letettem magam a székemre, táskámat felakasztottam a szék hátára, kipakoltam, majd drámaian levágtam magam a padra és meredtem előre. Meredtem előre és gondolkoztam, hogy most mégis mi történhetett. Ugyanis mikor mind végig játszódott velem, nem tudtam felfogni hogy mi történt. De mivel magyar óra lesz, ezért úgy érzem bőven van időm újra átgondolni a dolgokat. Miként s hogy volt ez az egész. Bár az arcomon nem lehetett látni, de belül zavarodott voltam és rengeteg kérdés keringet bennem.
Miért nem mehetünk be együtt a terembe? Miért lett Kenma hirtelen ilyen távolság tartó? Miért nem értem hogy Kenma mit akar ezzel a viselkedésével közölni?, de ami a legjobb kérdés az az hogy Mi az ami miatt így megváltozott?