A házban rend volt, ami az én lakásomról nem mondható el. Nem véletlen. Minden modern volt.

-Rendben. Akkor most üljünk ide le a kanapéra és meséljetek. Mióta vagytok együtt? -mondta nevetve nő.

-Anya! Nem a barátnőm! - ismételte el Kenma, már hétezeregyedjére is.

-Még! -kiáltott fel a nő.

Kenmán már látszott hogy kevés tartja vissza a kiabálástól. Végül nagy nehezen elmagyaráztuk közös erővel a felnőtteknek, hogy csak barátok vagyunk.

-Szóval, akkor ez a játék hozott össze titeket?

-Igen anya. Ez a játék. És azért szaladtam ki a házból, mert nem akartam hogy egyedül menjen haza.

-Apropó. Most hogy fogsz haza menni? Vagy vigyünk el kocsival? - kérdezte tőlem Kenma apja.

-Ugyan már drágám! Szerintem neki is jobb ha itt alszik. Vagy tán baj lenne? - kérdezte a nő bizonytalanul.

-Nekem nem. Ha Kenmának se. - majd Kenmára néztem, hogy ő mit gondol a helyzetről.

-Felőlem.

-Akkor felhívom a szüleid, hogy tudják hogy itt vagy.

-Arra semmi szükség! Vagyis..... majd felhívom én őket.

Már csak az kéne. Az én szüleim nem egyeznének bele. Mert ugyebár nekem mindent meg kell tiltani, nehogy jól érezzem magam.

***

A konyhába vonulva kamu beszélgetést szimulálva "megbeszéltem" a szüleimmel, hogy itt alugyak. A konyhából kivonulva, mondtam a szülőknek hogy a szüleim megengedték.

-Szuper! Akkor ideiglenesen Kenma alszik a vendég szobában te pedig akkor alhatsz az ő szobájában.

-De anyaaaa!! Értem hogy vendég, de ott van minden játékom! -mondja felháborodva a fiú.

-Jaj ugyan már! Szerintem (Név) nem fogja megenni vagy elvenni, esetleg tönkretenni azokat a vackokat. - mondta az anyuka, akinek ugyebár még mindig nem tudom a nevét.

-Majd Kenma ad neked pizsamát. A fürdőt használhatod és ha szükségesnek érzed, akkor elmehetsz fürödni. Míg te elkészülsz, addig az édes drága fiam talán lecuccol a vendég szobába.

Csak arra eszméltem fel, hogy a fiú egy nadrágot meg egy polót nyom a kezembe, majd vezet (gondolom) a fürdő felé. Oda érve elmondta melyik tusfürdőt használhatom és melyik törölközőt. Majd kiment a helyiségből. Egyből neki is áltam a készülődésnek.

Kenma szemszöge:

Az igazat megvalva, arra számítottam, hogy egy szobában alszunk, csak én a földön és ez a szituáció egy bizonyos történést fog generálni és drámai beszélgetéseket. De nem. Majd mikor a szüleim elmentek aludni, akkor felmegyek a szobába és felkeltem (Név) -t. Az után pedig játszunk. Ugyanis vannak nekem két személyes játékaim. Tulajdon képpen nem az zavart, hogy (Név) a szobámba alszik. Hanem az hogy nincs olyan közelségben tőlem, hogy megkérdezzem-e azt hogy játszunk.

Ezek a gondolatok végigfutása után, arra eszméltem hogy nyílik a fürdő ajtaja.

-Ha le akarsz fürödni akkor mehetsz. Mint ahogy látod, már kijöttem. - mondta angyali mosollyal az arcán.

-Rendben. Ha a lépcsőn felmész, akkor a jobb oldali szoba az enyém. A bal oldali a szüleimé. -majd mentem a fürdőszoba felé.

Reader szemszöge:

Miután elment egyetlen társaságom is, egy jó darabig álltam és azt sem tudtam mit csináljak.

-Minden rendben kedves? -kérdezte az anyuka aggódó tekintettel az arcán.

-Semmi baj sincs. Egyébként.....hogy szólíthatom önöket? -tettem fel azt a kérdést, amit egy normális ember már az első találkozásnál fel szokott tenni.

-Nem kell magázódnod. Nyugodtan hívj csak Harukonak. A férjemet pedig  Makotonak.

(a neveket csak kitaláltam, ha valaki esetleg nem tudná!)

-Oh! Ott hagytam a fürdőbe a kötényt! Pedig most pont kellene! Kedves (Név) ha megbocsájtanál egy perce, elmegyek a kötényért.

-Hadja csak! Majd elhozom én! -adtam neki gyorsan választ, ugyanis ők is kedvesek hozzám, gondoltam viszonzom.

Sonic sebességét megszégyenítően rohantam be a fürdőbe és berontottam minden kopogás nélkül. Megis találtam a kötényt a mosógép tetején egy másik törölköző mellett. Elvettem a kötényt, majd mikor megfordultam, mert ugyebár nem hátrafele akarok kimenni az ajtón, észre kellett vennem hogy nemcsak én vagyok a szobában.

Már kitalálhattátok. Kenma volt az. Hiányos öltözékben. Egy jó darabig néztünk egymásra értetlenül, mint újszülött borjú az új kapura majd a csendet Kenma szakította meg.

-Őhm....épp öltözök.

-Jó. - csak ennyit tudtam kinyögni ugyanis olyannyira zavarban voltam hogy az is csoda ha meg tudok szólalni - Akkor én most.....most.....megyek,mert az anyukádnak szüksége van a...a....erre! -mutattam fel a kötényt mejnek "hála", megtörtént ez az incidens.

-Rendben. -mondta már ő is sokkos állapotban.

-Oké....akkor megyek-mondtam kínos mosollyal, majd kimegyek a fürdőszobából és szép lassan becsukom az ajtót.

Az ajtónak dőltem és vörös arcal pár percben elgondolkodtam, hogy hogyan jutottam el idáig.

Kenma szemszöge:

Miután (Név) kiment, az után nekidöltem a csukott ajtónak és kezeimbe temettem arcom. Nem erre számítottam, mikor felmerült az itt alvás lehetősége.

Még bő tíz perc gondolkodás után, befejeztem a készülődést és kimentem a helyiségből. Egyből az étkező felé mentem, ahol már ott várt a család. És (Név) is.

***

Az étkezést csendben hajtottuk végre. Viszont anyámnak persze hogy meg kell szólalnia.

-Mi a baj fiatalok? Összevesztetek?

Nem szóltunk semmit. Csak azt lehetett látni, ahogy egyre vörösebb árnyalatot vesz fel az arcunk.

-Mi történt a fürdőbe? -faggatott még mindig.

-Semmi. -adtam egyszerű választ majd feláltam az asztaltolt és elmentem.

-Kenma! Hova mész? -kérdezte idegesen anyukám.

-Lecuccolok a vendégszobába!

Reader szemszöge:

Nem értem a fiút. Most a 10-15 percel ezelőtti események miatt mérges? Haragszik rám? Ezt gyorsan tisztáznom kell vele és bocsánatot kell kérjek.

Felálltam az asztaltól, elvittem a tányérom a mosogatóba majd se szó se beszéd, fölrohantam Kenmához.