Kenma szemszöge:

Miután elment (név) azután, folyamatosan cukkoltak a csapattársaim. Főleg Lev.

-És mikor lesz az esküvő? Egyáltalán megkérted már a kezét? - dobta fel a jobbnál jobb kérdéseket.
-Lev..... Megtennéd, hogy befogod? (név)-channal csak barátok vagyunk. Érted? -kérdeztem, hangomat kicsikét visszafolytva, ugyanis nem akartam leordítani a fejét (még).
-Kenmának igaza van. - helyeselt Yaku, mire csak egy hálás bólintást kapott válaszul.

Edzés végére, már minden a régi volt. Befejezték végre piszkálást. Felöltöztünk, majd indultam is a megszokott úton, azzal a gondolattal, hogy végre nyugtom lesz. Viszont elfelejtettem, hogy még hátra van egy 15 perces út az otthonomig, amit a drága jó Kuroo társaságában tölthettem el, mivel ugyan arra lakunk. Tuti fel fogja hozni! Tuti piszkálni fog.....megint.

-Nos Kenma -kezdett bele mondanivalójába, ekőzben arra gondoltam, hogy "Kezdődik..." -hol ismerkedtél meg azzal a cuki lánnyal? -kérdezte.
-A....neten. Miért? -kérdeztem vissza.
-Ejha Kenma! Nem is tudtam, hogy te letöltöttél egy társkeresőt! Eddig hány lány volt?
-Mi?! Dehogy! Egy játékon belül ismertem meg. -tisztáztam gyorsan a félreértést.
-Jaaaa vagy úgy! És mond...... Akkor az első héten miatta hiányoztál? Mert egész este játszottatok? -folytatta a kérdezősködést.
-Kuroo. Ez most egy kihallgatás? -kérdeztem rá unottan.
-Nem..... Csak érdekel, hogy tetszik neked, vagy zöld utam van.
-Édes istenem...... Ő NEM olyan lány, mint a rajongóid nagy része, akit kedvedre fogathatnál az ágyasodul, hogy szórakoztasson egész este! -kezdtem el védeni újdonsült barátom.
-Ezt te honnan tudod? Csak nem megbízol benne?
-De, képzeld megbízom benne! Mert vele tudok komolyan beszélgetni! Veled ellentétben -folytattam (név) védelmezését.
-Hékás! Velem is lehet komolyan beszélgetni! -kiáltotta felháborodottan.
-Ténylég? Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor beszélgettünk komolyan! -mondtam megemelt hangon.
-Jó.... oké... Elsőre is megértettem. -zárta le gyorsan a témát.

Én még vetettem rá egy "nem úgy vettem észre" pillantást, majd az út uttolsó pár percet síri csendben töltöttük el, egymás mellett sétálva.

Reader szemszöge:

10 perc után, már ott is voltam Kuminál. Gyönyörű házuk volt! Az én bérlakásom ehhez képest egérlyuk! Szép fehér kerítéssel volt körbekerítve, a háznak a falai is fehérek voltak és a hatalmas, fényesre tisztogatott ablakokról ne is beszéljünk....

-Felesleges ámulnod... -hagyta el ez a mondat a száját, egy halk kuncogás kiséretével.
-Pedig gyönyörű házatok van!
-Furcsa..... Eddig senki sem mondta. Csak olyanokat hallottam, hogy "Hah! Az én házam úgyis nagyobb meg szebb stb..." -mondta meglepetten,miközben beinvitált a kapunk.

A házba érve, nagyra nyitott szájjal és szemekkel néztem körbe. Tisztaság honolt mindenhol. A sehol egy penészes sarok és beázás nyom a plafonon. Az én kis kuckómban lehet találni egyet-kettőt.

-Oh! Kincsem. Megis jöttél? És.... Uram isten! Miért nem szóltál, hogy átjön a barátnőd? -kérdezte mérgesen.
-1 Csak tanulni jött, 2 Nem hiszem, hogy barátok vagyunk pár napi ismeretség után.
-De lehetünk! Amúgy sincsenek barátaim... -vágtam rá kínos mosollyal.
-Látod kicsim! Ne taszítsd el azt, aki csak barátkozni akar veled. -mondta lágy hangon.
-Jaj drágám! Ne fűzz hozzá reményeket. Sohase lesz neki barátja! -kiabálja egy férfi hang..... talán a nappaliból.

Kumi erre csak sóhajtott, majd egy "felmentünk tanulni" után, elhagytuk a helyiséget. Felérve a szobába, sok animés dolgot pillantottam meg. A szoba sarkaiba led lámpa volt, az ágyneműk szintén animések. Az asztalon volt egy számíttógép foglalt helyet és a billentyűzet mellett volt egy tál, telis-tele édességekkel.

-Üdv szerény hajlékomban. Ha szeretnél, vegyél nyugodtan. Én már így is túl sok nasit eszek. -mondta rámpillantva.
-Köszönöm. Te eddig milyen animéket láttál? -kérdeztem csillogó szemekkel.
-Hogy hogy érdekel? -kérdezte meglepetten.
-Hát tudod.... Én is szeretek animét nézni! Eddig 12 animét láttam. És jó hogy te is nézel! Legalább lesz kivel megosztanom a fangörcsel teli perceim. -mondtam szórakozottan.
Erre csak egy mosolyt kaptam, majd pár perc beszélgetés után, nekiálltunk tanulni.

***

Bő 4 óra múlva indultam is haza. A nap már majdnem lement, így igyekeznem kellett. Mivel nem tudtam, hogy pontosan hol vagyok, így a drága telefonos GPS a segítségemre volt. Viszont gyalog fél óra lett volna az út, és én annyit nem akartam gyalogolni, így felhívtam Kenmát, hátha ő közelebb lakik és megengedi, hogy nála aludjak.