Mikor felhívtam anyukámat azzal, hogy nem érzem jól magam, nem kicsit volt mérges. De ezzel nem voltam egyedül, ugyanis újonnan szerzett barátom elmondása szerint, az ő szülei sem örültek.

Mr.Puding
Szia. Sikerült meggyőznöd
a szüleid, hogy otthon
maradj?

(felhasználónév)
Szervusz! Igen sikerült. Szerencsére.
Bár az apám nagyon kételkedett.

Mr.Puding
Akkor folytatjuk a játékot?

(felhasználónév)
Persze!

Egész áldott nap játszottunk. És élveztem is. Elég sokat beszélgettünk és mint kiderült egész jó hallgatóság is. Mivel egyikünknek sem volt kedve irogatni, ezért discordon felhívtuk egymást. Kedves srác és persze szerény is. Nem az a dicsekvős fajta,aminek kifejezetten örülök.

***

Az egy hét elteltével ismét mehettem iskolába. Mivel nem nagyon ismertem az osztálytársaim így a tanár kijelölt egy embert, aki segít pótolni a hiányosságaim. Úgy volt, hogy ebéd szünetben találkozunk.

-Szia! -köszönt egy lány, kinek zöld szemei és derékig érő fekete haja volt.
-He...hello. -köszöntem hallkan.
-Te vagy (Teljes név)? -tért egyből a tárgyra.
-Igen. -adtam egyszerű választ. -Te vagy az aki segít pótolni a hiányosságaim?
-Igen én vagyok. Ihara Kumi a becses nevem, de hívj nyugodtan Kumi-channak. -mutatkozott be.
-Engem pedig.... Engem pedig már ismersz... -vakartam meg kínos mosollyal a tarkóm -de hívj csak (név) -channak.

Ezek után megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor tudonám pótolni az elmaradt tananyagot, végül a holnapi napba egyeztünk meg, hogy átmegyek hozzá és segíti elmagyarázni a matektól kezdve az angolig.

***

Mikor végre hazaértem egy hosszú nap után, a háziírás előtt úgy gondoltam, hogy ráírok az újdonsült barátomra. Viszont rengeteg házit kaptam, hála a szadista történelem tanár hejettesnek. Nagy nehez rászántam magam, hogy nehogy a "tanulni fogok!" tervem, a végén anime nézésbe fulladjon. Éppen az uttolsó jegyzetet olvasgattam, mikor csippant a telefonom. Megnézve, egy mosoly kúszott az eddig szenvedést mutató arcomra. Ugyanis a puding fiú írt nekem discordon.

Mr.Puding
Szia! Milyen volt a napod?

Egyből visszaírtam neki.

(felhasználónév)
Helló! Elég pocsék volt. Most egy
rahedli pótolni valóm van. Neked?

Mr.Puding
Nekem is. De megérte, nem?

(felhasználónév)
De :)

Mosolyogva olvastam a Puding fiú üzeneteit, és boldogan válaszolgattam rá. Boldogságomat egy hívás szakította meg. A telefonom képernyőjén megjelent az a szadista élőlénynek a neve. Nagy duzzogva, de felvettem. Nos.... Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el.

Áh~ Drága lányom! Csak sikerült fölvenned! - emelte meg a végén a hangját- Milyen az iskola? - kérdezte teljesen ártatlanul. Viszont a hangjában érezhető volt az a sunyi mosolya.

-Kérlek, ne csinálj úgy, mintha érdekelne. De ha csak ezért hívtál, akkor inkább leteszem. Így is sok dolgom van. - vágtam neki flegmán a mondatokat.

-Csak gondoltam szólok, hogy készülök egy kis meglepivel~ -mondta, szinte dalolva a mondat végét.

De mihelyst ezt kiejtette, rácsaptam a telefont. Nekem már ez az 1 perc is sok volt. Utáltam. Azt kívántam, hogy ne küldjön a nyakamba valamit megint. Ezek után, még meghívtam a puding fiút játszani, aztán elvégeztem a szokásos esti rutinom és mentem aludni.