-A barátnőm posztolt egy képett ami nagyon rosszul esett.- mondtam bánatomban.

-És miért vagy korházban?-kérdezte kedvesen.

-Majdnem meg fulladtam. És elárasztottam a házam.-mondtam szégyelősen.

- Enyémnél azért jobb-mondta nevetve.

-Miért mit csináltál?-érdeklődtem.

-Bele ugrottam egy kútba. Szó szerint. A barátomék mondták ugorjak bele, ezért bele ugrottam. -válaszólt.   Elkezdtem röhögni így már együtt röhögtünk.

- Nem is mutatkoztam be!- jöttem  rá- Az én nevem Lia. A tiéd?

- Az én nevem  Krisztián.-mosolygott rám.- Már több napja vagyok itt. Felfedeztem egy helyet. Csukd be  a szemed!-mondta.                                                                                                              

Én becsuktam a szemem ahogy kérte. Megfogta a derekamat és úgy vezetett. Hirtelen megcsapott a szél.

-Kinyithatod.- mondta.

Ki is nyitottam, amit láttam az elképesztő volt.Az egész elképesztő volt, elöttem egy tengerpart viritott.Milyen korházba vagyok én?-merült fel a fejemben.

-Na mit szólsz?-kérdezte- Majdnem olyan gyönyörű mint te!-tette hozzá.

Elképedtem azon amit mondot de nem zavart. További percekben össze bújva nézztük a partot.