Light azon napon egy hosszú sétát tartott. Elméjében 100 meg száz megölendő, vagy megölt bűnöző neve és arca kavargott. Nem mintha bűntudata lett volna, egy pillanatra inkább büszkeséget érzett. Mélyen beleszippantott a levegőbe, miközben arcára félmosoly ült.

- Mit gondolsz Ryuk? – kérdezte hirtelen Light. – Körülnézzünk?

- Ohh! Séta? – csodálkozott a halálisten. – Ez nem vall rád... Talán almát venni megyünk?

- Te ezt nem érted Ryuk. – felelte halkan a fiú, hogy a körülöttük állók ne hallják. – A világot nézzük meg, amit éppen most teremtek a saját két kezemmel. Hát nem vagy kíváncsi?

- Hát annál biztos izgalmasabb mint, hogy a szobában ülj és írd a neveket! – röhögött fel a Halálisten.

Így történt, hogy Light és Ryuk azon a napon bűnösök helyett ártatlan embereket keresett.

- L-t kellett volna megkérdezned az új világról... - kezdte Ryuk. – Biztos szórakoztató választ adott volna.

- Fogd be. – morrant fel Light. – Egyértelmű volt, mit gondolt.

Valóban egyértelmű volt Light számára mit gondolt L? Vagy csak azt hitte, hogy tudja mit gondolt? Az mindenesetre biztos, hogy nem a legpozitívabb véleménnyel volt, Kira új világa felé.

Light órákig keresgélt és rengeteg emberrel beszélt, hol ilyen, hol olyan apropóval. Egy pillanatra úgy látta, kezdi elérni a célját. Az embereknek különböző véleménye volt Kiráról. Bár a felszínen mindenki elítélte egy-egy mozdulat, vagy szemrándulás elárulta őket. Light megállított egy középkorú fiatal férfit.

- Mit gondol Kiráról? – kezdte türelmetlenül. – Áhh... Elnézést be sem mutatkozom. Matsudának hívnak egy interjúhoz van hozzá szükségem.

Light valahogy élvezte az ostoba Matsuda nevét felhasználni egy ilyen kérdéshez. Valahogy már a neve is olyan ártatlan hatást keltett. Ha már improvizálnia kellett egy nevet, akkor ezt tűnt a legtisztábbnak, és legegyügyűbbnek.

- Hmmm... Szerintem egy jó világot teremthet... - felelte meglepődésében a férfi. – De én nem fogok élni mire eljön...

- Ennyire nem hisz benne? – kérdezte Light. – A szavaiból úgy tűnik támogatja.

- Priuszom van. Előbb utóbb sorra kerülök én is... – felelte szomorúan a férfi.

- Gondolja, hogy Kira megöli? – színlelt döbbenetet Light.

- Biztosan. – A férfi hangja szomorkásan csengett.

- Tartson ki. És ne bízzon Kirában. Ő mindenki ellensége. – felelte biztató mosollyal az arcán Light.

Az utolsó válaszát, leginkább azért mondta el az arra járóknak, hogy ha mégis lebukna, valamilyen módon, ami így L halálával szinte esélytelen volt, akkor azt mondhassa, hogy csupán a közhangulatot figyelte. Persze nem túl meggyőző, de a rendőrök hisznek majd neki, ha mégsem akkor az apja meggyőzi őket. Persze egészen más lenne a helyzet, ha L élne, akkor nem mászkálhatna ilyen felelőtlenül. Ha L élne...

A férfi, akivel beszélt ekkor elköszönt, és Light egy kósza pillanatig arra gondolt, hogy talán, ha megbánta a bűneit megbocsát neki. Végtére is várta az új világot. Ekkor azonban egy hangos ordítást hallott a háta mögül. A férfi, akivel beszélt a mellkasához kapott, és térdre rogyott. Körülötte többen mentőt hívtak. Többen Kirát emlegették, és undorral néztek a férfi felé. Light tényleg nem emlékezett rá, amikor beírta a férfi nevét a listába. Valójában a nevére sem emlékezett, pedig úgy rémlett neki, hogy bemutatkozott. Csak állt mozdulatlanul, és elmosolyodott. Lám milyen kegyes Istene volt ennek a szemétdarabnak. Láthatta őt, és elismerhette neki, hogy bűnös, mielőtt meghalt. Ezzel a mellette lévő kisbolt felé vette az irányt, alma okán. Volt valami különös és nyugtalanító a mosolyban, mely arcára ült az út alatt.

- Almaaaa! – kiáltott fel Ryuk a lédús gyümölcs láttára.

- Menjünk most már! Még sok dolgom van otthon – csillant meg Light szeme, ahogy céltudatosan elindult.

- Ahh. Ne már megint írni fogsz...? – nyafogott Ryuk.

- Mi mást tennék? Az új világnak meg kell születnie – felelte halkan Light, hogy a járókelők ne hallják.