Prológus
Az arcomon folyt a vér. Dazai azonban csak rúgott rajtam egy újabbat. Fájdalmamban felnyögtem.
- Miért? - kérdeztem, miközben egy könnycsepp végigcsordult jobb orcámon.
- Hogy miért? - nézett rám könyörtelen tekintettel. - Mert élvezem - mondta, miközben egyik kezével felemelte államat. - Imádlak gyötörni.
Még mindig tartotta pofacsontomat azokkal a kecses, bekötözött kezeivel. Aztán a másikkal lassan végigsimított vértől ragacsos hajamon.
- Mert imádom a szenvedő arcodat- pofoncsapott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro