Még sose csináltam ilyet. Távol állt tőlem ez a dolog, de ahogy arra a szerencsétlen kislányra néztem, megjött a kedvem. Nem akart nekem engedelmeskedni, ezért bűnhődnie kellett. Bármennyire is érdektelen, nem hagyhatom, hogy miatta lelepleződjünk. Túl sok munkám van már ebben az üzletben.

Megtörten lógott ott előttem, amíg ki nem szabadítottam. Nem engedtem, hogy felöltözzön, ráterítettem egy nagy plédet, és intettem Jungkooknak, aki épp akkor jött be, hogy viheti. Egy zsákot húzott a lány fejére, és úgy kapta fel. Ő pedig ellenkezés nélkül tűrte a dolgot, csupán csak összébb húzta magát. Megnyaltam az alsó ajkam, és leültem a székembe. A vasat néztem, amivel megjelöltem.

Még nem találkoztam olyan nővel, aki így kibírta ezt a fajta fájdalmat. Általában már akkor hiszti rohamot kapnak, mikor letörik a körmük, de ő szinte meg se rezzent. Pedig tudom, hogy fájt neki. És ha belegondolok, évek óta nem voltam ilyen kegyetlen. Szegény csak rosszkor volt nálunk.

Tudtam, hogy Jungkooknak nem kell majd szólnom, ezért ott ültem, amíg vissza nem ért. Bólintott egyet, amivel azt jelezte, minden simán ment. De miért is ne ment volna.

- Figyeld őt. Ez túl könnyen ment. Nem látszott rajta a megtörtség, mikor elmondta a kódot.

- Arra gyanakszol, hogy megvan neki kamerán kívül? - bólintottam egyet.

- Ha kell vond be Jimint is. Mindent tudni akarok erről a nőről. Mindent - emeltem ki. Jungkook jeges pillantásomra haptákba vágta magát, meghajolt, és kiment a szobából. Sose vártam el tőle, hogy úgy viselkedjen velem, mint egy alázatos kiskutya. De mióta megmentettem a húgát, úgy érzi, a szolgámnak kell lennie. Pedig én inkább tekintek már rá barátként, elvégre bizonyított, hogy megérdemli a bizalmamat.

Másnap nem is láttam a kölyköt. Taylor elmondása szerint már kora reggel elment, hogy kémkedjen. Nem is baj. Van néhány elintéznivalóm, amit jó lenne, ha nem látna. A fiatalsága ellenére igen érett. Mégse hagyom neki, hogy mindig ő végezze a piszkos munkát. Pláne, ha valakit el kell tenni láb alól. Furcsa nem igaz? Azt hinné az ember, hogy a mi szakmánkban a főnök egy brutális bunkó, akit nem érdekelnek az emberei. De mit ér egy főnök, ha az embereiben sem bízhat?

Igyekszem legalább rájuk figyelnem. Ők lettek a második családom. Annyi éven át kitartottak mellettem, és akármennyire is taszítottam őket magamtól, nem hagytak el. Jimin nem szereti a nők társaságát, főleg akkor, ha kínozni kell őket. Ezért is nem küldöm oda, ahol tudom, hogy ezt kell majd tenni. Jungkook pedig nem vallaná be, de irtózik a sok vér látványától. Ezért nem lenne célszerű minden kivégzéshez őt küldeni.

Szerencsére, nekem nem kell nekik mondanom semmit. Hadd lássanak olyannak, amilyen vagyok. A természetem titkait megtartom magamnak. Így lehetek csak a jól álcázott Kim NamJoon.

A telefonom megcsörrent, én pedig felültem az ágyon, és az órára pillantottam.

- Jungkook - szóltam a vonalba. Már majdnem tíz óra volt.

- Elindult. Ha jól látom, a szerkesztőséghez megy. Nincs bent senki. Azt hiszem igazad volt. Vitte magával a kameráját is.

- Indulok. Szép munka, innentől átveszem - bontottam a vonalat, és felkaptam magamra egy farmert, és egy fekete pólót. Lorett... Ezek szerint jó volt a megérzésem. Ezt a nőt figyeltetni kell. Nem ijed meg a fenyegetéseimtől. Ami nagy kár. Lenne mitől félnie.

Még a járás is kurvára fáj! Ha lenne pisztolyom, nem érdekel a börtön, kinyírnám azt az embert! Nem elég, hogy le is fotózott, amiket csak úgy tudok kitörölni hogy újra megnézem őket. Undorító.

Imádkoztam, hogy ne üssem el a kódot, ugyanis nem volt kedvem megmagyarázni a rendőröknek, hogy miért sípolt be a riasztórendszer az éjszaka közepén. Amint bejutottam, behúztam minden függönyt, hogy a gépem fénye ne szűrődjön annyira ki. Áldom az eget, amiért a kamera összes tartalma azonnal átjön ide! Nem vagyok techno géniusz, ezért fogalmam sincs, hogy működik, de jelenleg nem is érdekel.

Időbe telt, mire megtaláltam azt a videót. Még egyszer megnéztem, hogy biztosan nem sérült e valahol, mikor valaki a hátam mögül ráfogott az egéren levő kezemre.

- Premierből nézhetted végig. - Amint meghallottam a hangját, a gyomrom görcsbe rándult. A félelem eluralkodott rajtam, megbénított. Hangosan zihálva vettem a levegőt, miközben NamJoon a törlés gombra húzta az egeret. - Töröld ki. Az összes bizonyítékot ellenünk.

- Nem tehetem. Ha törlök valamit, a főnök megtudja - beharaptam az alsó ajkam, és gondolatban vagy hatszor megcsaptam magam. Miért árultam el? Így az utolsó mentsváramat is ledöntöttem.

- Oh, igazán? - lepődött meg. - Akkor találj ki valamit. Módosítsd a felvételt.

- Azt lesheted - köptem felé szavaimat. Másik kezével lesiklott a combomhoz, és benyúlt a lábam közé.

- Talán mazoista vagy? Itt is meg kell mutatnom neked, mire vagyok képes? Nem elég neked, ha szépen kéri az ember? - nem bírtam időben összeszorítani a combom, ezért nadrágon keresztül végigsimított nőiességemen, és ujjával enyhe nyomást gyakorolt a csiklómra. Feljajdultam, és hátrébb húzódtam a széken.

- Rendben. Csak engedj el.

- Csináld meg, és nem folytatom - biccentett a monitor felé.

Nem volt más választásom. Megnyitottam a videó szerkesztőt és pár olyan mappát, amiben régi felvételek voltak. Mikor ide kerültem, a főnököm nem örült annak, hogy egy olyan jelentkezik a munkára, mint é n. Tudatlan voltam, ezért tanítania kellett, és el kell mondjam, jó munkát végzett. A felszíni dolgokat értem, csak a működésüket nem. De azt nem is kell.

Idő volt, amíg a régen elítélt emberek videóiból találok olyan szöget, amit be tudtam vágni az enyém alá. NamJoon nem vette el onnan a kezét, ráadásul nem is azt nézte, hogy mit csinálok, hanem az arcomat. Élvezi, hogy megfélemlíthet?

- Kész vagyok. Engedj el! - bizonyításképp lejátszottam neki a videót, de továbbra is csak az arcomat figyelte. A szívem vadul zakatolt, szédülni kezdtem. Kezével felsimított a nyakamhoz, és enyhén megszorította, amitől a fejem hátrabicsaklott.

- Ha még egyszer próbálkozni akarsz valamivel, Kim Lorett - kezdett bele, nagyon közel hajolva a fülemhez. - Gondolj bele abba, hogy én minden látok. Ha akarom, eltörlöm a létezésed a földről, és bezárlak a szobámba, ahol azt csinálok veled, amit csak akarok. Szórakoztat az ellenállásod, de rossz emberrel kezdtél ki.

Elengedett, én pedig összehúztam magam. Kezem a torkomra tettem, oda, ahol még mindig érzem az ő tenyerét. Mintha itt se lett volna, halkan távozott az ajtón. Kis idő után, mikor sikerült végre lenyugodnom hátra dőltem, és felsóhajtottam.

Ez az én szerencsém. Mindenem elveszett. Ha visszamondom a munkát, a főnök sose fog még egy ilyen üggyel megbízni. Pedig ha nem Kim NamJoont kellene elkapnom, talán már rég az asztalán lennének az adatok. De így kénytelen vagyok ezt az összeszerkesztett videót használni. Majd azt mondom, nem találtam semmit NamJoonról. És jobb lenne, ha ezt én is elhinném.