+18!

A hangok, az illatok, és az érzetek is kezdtek felerősödni körülöttem. Innen tudtam, hogy hamarosan magamhoz fogok térni, de bevallom, nagyon féltem. Mi lesz, ha kinyitom a szemem? Hol fogok lenni, és kivel? Utolsó emlékképem az a férfi volt, aki elkábított, de vajon elég nekik az, hogy én ott maradtam ájultan, és elvették a kamerámat? Szép lenne, ha megúsznám ennyivel, de ahogy mozgatni próbálom a kezem úgy érzem, ez csak hiú ábránd.

- Felébredtél? Sokáig tartott - hallottam meg egy hangot, ami egyszerre volt ismerős és ismeretlen is. Egy kisebb szobába voltam zárva, ahol az egyetlen fényforrás a mellettem ropogó tűz volt a fekete kandallóban. A kezem fel volt kötve egy lánccal a plafonra, ami miatt a csuklóm már sajogni kezdet. Mozogni próbáltam, de a lábam alig érte a földet, ami rettentő kényelmetlen volt. - Ne próbálkozz. A súlyod nem elég ahhoz, hogy az leszakadjon onnan. Csak ez segíthet neked. - ezt nem hiszem el! Kim NamJoon itt van előttem egy fotelban, és mutogatja a zár kulcsát, mint valami portékát. - Vázolom, mit akarok. - kezdett bele.

Oldalra nyúlt, és felvette a földön levő kamerámat, amitől megint elkezdtem mocorogni. Vissza akarta szerezni tőle, mert már azt rossz volt nézni, ahogy a kezében fogja.

- Nagyon okos vagy. Levédetni ezt a szart egy, nyolc számjegyes kóddal. Ügyes - dicsért meg egy csepp gúnnyal a hangjában. Legszívesebben arcon rúgnám, és elfutnék innen. - De nekem kell az a kód - jelentette ki könnyedén, majd letette az eszközt az ölébe, és várt.

Ezt most komolyan gondolja? Nem szólalhatok meg, mert akkor rájön, hogy nem fiú vagyok. Bár lehet, hogy ennek már annyi, elvégre nincs semmi biztosíték arra, hogy nem ismerte fel a kamerámat.

- Nézd. Az időm véges, és türelmes sem vagyok. Tudom, hogy egyszerűbb lenne ha ezt most összetörném, téged pedig megölnélek de.. - felállt, a gépet pedig a fotelba tette. A tűz mellé lépett, hogy a piszkavasat a lángok fölé tartsa, és visszafordult felém. - De nem foglak megölni. Szórakoztatsz engem, ezért inkább megkínozlak, és életben hagylak. De ezt elkerülheted, ha elmondod a kódot - ajánlotta fel, mire elmosolyodtam, és elfordítottam a fejem. Tudom, hogy hazudik. - Tudod, imádom az olyanokat, mint te. Makacskodsz, miközben rettegsz tőlem. De ahelyett, hogy a könnyebb utat választanád, magad alatt vágod a fát - elvette a vöröslő vasat, és felmutatta nekem. - Nem kell elmondanom, milyen forró lehet ez most. - Álltam a tekintetét, ami most ugyan úgy mosolygott, mint az a bűnös szája.

Szó nélkül emelte fel a pólómat, és közelítette meg oldalam a vas forró végével. Felkészültem a fájdalomra, de nem gondoltam volna, hogy még annál is rosszabb lesz. Nem vette el, hanem direkt ott tartotta, abban reménykedve, hogy könyörögni fogok. Alig tudtam megfékezni a könnyeimet, de nem akartam nyerni hagyni. Nem fogok előtte sírni.

Egy kész megváltás volt, mikor elhúzta onnan, és hátra hajította. Állam alá fogott, és felemelte leszegett fejem, hogy a szemembe nézzen.

- Kitartóbb vagy, mint gondoltam - mosolyodott el ismét. Az oldalam zsibbadni és lüktetni kezdett. Oda akartam nyúlni, megdörzsölni, és lejegelni valamivel, hogy ne perzseljen tovább, de a láncok nem hagyták. - Máshogy is megjelölhetnélek - jelentette ki, majd végigvezette kezét az oldalamon. Rettenetesen megijedtem. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy vajon meleg e, a második pedig az, hogy mit fog szólni, ha meglátja, hogy nekem nem az van, mint neki. Lemondóan megráztam a fejem, és beharaptam az ajkam, ahogy keze az oldalamon át felkúszott a nyakamig, majd az arcomra tévedt. Egyetlen egy pillanatra néztem bele a szemébe, de amit akkor láttam, az csak fokozta a félelmemet.

Ugyanis a következő pillanatban belemarkolt a hajamba, és mintha csak tudta volna, lerántotta a parókámat. Tincseim lehullottak a vállamra, elfedve az arcomat, amit nem hagyott, rögtön hátra söpört, hogy jobban lásson.

- Bevallom, nem gondoltam volna, hogy lány vagy. Az a kurva kamera árult el, ami miatt most veszélyben vagy. Kíváncsi vagyok, mi lapul a deszka alatt - nevetett fel. Megfogta a pólómat, és felhúzta, egészen a kezemig, ott pedig rátekerte a csuklómra, hogy ott maradjon. Gerincem mentén felsimított a szorítóig, és egy mozdulattal kioldotta, akár egy melltartót. - Elég kényelmetlen lehet leszorítani ezeket - markolta meg mind a kettőt, amitől hátra léptem egyet, már amennyire tudtam, és arcom elbújtattam a kezem mögé. - Lehet elszórakozok veled egy kicsit. Az utóbbi nőcskék nem tudtak újat mutatni.

- Baszd meg... - sziszegtem a fogaim között, mire két ujjával rácsapott a mellem szélére, és mögém lépett.

- Ahogy akarod - suttogta a fülembe, és harapta meg a cimpámat olyan erősen, hogy felnyüszítettem. Kigombolta a nadrágomat, és letolta azt a bugyimmal együtt, amitől feszengeni kezdtem. A sírás határán vagyok, pedig megfogadtam, hogy nem adom meg neki ezt az örömöt. - Mit szeretnél? Úgy basszalak meg, mint egy fiút - simított a fenekemre. - Vagy úgy, mint egy ribancot?

- Egy erkölcstelen féreg vagy, aki nem tudja máshogy megszerezni amit akar? Szánalmas. - Próbáltam menteni a menthetőt, és felülkerekedni a hatalmas reménytelenségemen.

- Félreérted. Meg fogod mondani a kódot, ha tetszik ha nem. Ez amit most teszek, csak egy kis öröm szerzés magamnak.

- Hát persze.

- Milyen nagy a szád - nevetett fel. - Akkor megduglak úgy, mint egy fiút. Elvégre az álcádból nem léphetsz ki, amíg dolgozol - lehúzta a nadrágját, amit az övének csattanásából hallottam, ahogy a földre ért. Széthúzta a farpofáimat, majd odaérintette a merevedését, de egyelőre nem mozdult. A következő, amit hallottam, egy kattanás volt, majd valami hideg folyadékot öntött a derekamra, ami lefolyt egészen a fenekemig. - Remélem nem vár otthon senki, mert innen nem szabadulsz egykönnyen - mondta immár rendes hangnemben, majd előre furakodva betuszkolta a szűk lyukba magát.

Azt hittem itt ér utol a halál. Még sírni se tudtam, annyira fájt. Csak tátott szájjal, némán sikítottam, miközben igyekeztem nem mozogni. Tudtam, hogy azzal csak az én helyzetemet rontanám, és, hogy őszinte legyek, talán még mozogni se tudtam volna. Feszítve égetett minden centi, amivel beljebb furakodott, ráadásul ha ez még nem lenne elég kínos számomra, egyik kezével a mellembe kapaszkodott, és kereste meg ujjaival az érzékeny kis csúcsot.

Nem bírtam csendben maradni. Mikor kihúzódott, hogy ritmikusan mozogni kezdjen felkiáltottam, és megragadva a láncokat felhúztam magam. Megragadta a csípőmet és visszarántott magára, majd egy halk nevetést eleresztve megint mozogni kezdett.

- Hagyd abba... Ez fáj a kurva életbe!

- Tudod mi az ára. Mond el a kódot, és utána nem folytatjuk tovább.

- N..NamJoon elég! - könyörögtem felszegett fejjel. Egyik kezét a homlokomra tette, hogy így tartsa a fejem, a másikkal folyamatosan a melleimet simogatta. A fájdalom eluralkodott rajtam, az arcom grimaszba torzult, a tudatom pedig a legmélyebb pontra süllyedt. Engedtem, hogy megerőszakoljon, ráadásul így.. ott.

Hagytam, hogy belém élvezzen, és utána diadalittas mosollyal elém lépve felmérje a megkínzott testemet. Tudom mi jön most.. ha nem mondom el, akkor még egy kör, de most máshova fogja dugni a farkát.. Remélem ezek után lerohad!

Kínzásom következő szakaszát a telefonja zavarta meg, amit rögtön felvett. Szólt bele pár szót, majd letette, és a fülemhez érintette.

- Valaki szeretne veled beszélni.

- Lolo? Hol vagy? Jungkook már itt van, de téged sehol sem látunk. Amúgy mondhattad volna, hogy jönni fog! Tudod milyen ciki volt, hogy ő azt hitte én már ismerem, és tudok róla? Erre nekem kellett benyögnöm, hogy te meg ki vagy.

- Lizzy! Ugye jól vagy?

- Persze, hogy jól vagyok.

- Ennyi elég - mondta és szakította meg a vonalat NamJoon.

- Őt ebből hagyjátok ki!

- Nem akarom bántani. Mond el a kódot, és visszahívom Jungkookot. Vagy makacskodj tovább, és nézd végig, ahogy vízbe fullad a drága húgod. - Nem tehetem. Ő az egyetlen, aki számít nekem, nem hagyhatom, hogy meghaljon!

- Nulla- Három- Egy- Négy- Egy- Nulla- Egy- Három.. - mondtam végül ki szaggatottan, hogy megjegyezze.

Elégedetten leült a fotelba, és bepötyögte a számkombinációt, majd meggondolva magát felült, és az arcához húzta a készüléket.

- Legyen ez egy kis lecke számodra - jelentette ki, majd elkezdett képeket csinálni rólam, minden szögből. Nem tudtam hova bújni előle, így némán, beharapott ajkakkal tűrtem, hogy ismét megalázzon ezzel. - Ne felejtsd el, Lorett. - suttogta fülembe szavait, majd felnyúlt a láncokhoz, hogy kiszabadítsa a kezem. - Ne felejtsd a fájdalmat, amit okoztam neked, ha megint kémkedni akarsz utánam.