+18

- De várj! - kiáltottam fel, de ekkorra már bontotta a vonalat. - Had üssem meg - sziszegtem a fogaim között.

- Hidd el, rajta már az se segítene. Gyere, megmutatom mi hol van, és beállítom a GPS-t. Sajnos nem mehetek veled.

Már ezzel is többet tett értem, mint Yoongi. Soha nem vezettem még autót, és így, hogy Jin gyorsba elmondta mit kell tennem, csak még inkább el akartam sírni magam, és kiszállni a vezetőülésből. A gázzal nem voltak gondok, inkább a váltásnál. Nem bírtam megjegyezni, hogy amíg be nem nyomom a kuplungot, nem fogom tudni mozgatni a váltót. Szerintem mire hazaérek letöröm a helyéről. Ahogy a kormányt is.

Az volt a szerencsém, hogy nem volt messze a kocsma, ráadásul előtte le tudtam parkolni - messze a többi kocsitól - és rendőrbe se botlottam bele. Ahogy benyitottam, rögtön elfogott a rosszullét. Táncos lányok egy szál semmiben, részeg emberek akik élvezik a vonaglásukat és megannyi más gyanús alak tűnt fel egy pillanat alatt.

NamJoont nem kellett sokáig keresnem, a pult előtt ült, és az állát a whisky-s poharán támasztotta.

- Még egy kört - szólalt fel, mire mellé álltam, és intettem a csaposnak.

- Nem kér többet, köszönjük.

- Nahát - nézett rám. - Te meg hogy kerülsz ide? Te is fellépsz? Mert azt az előadást csak én láthatom.

- Álmaidban - nevettem fel. Karját a nyakamba tettem, és lesegítettem a székről. Amint leért a lába, rám nehezedett, én pedig megtudtam, milyen érzés is így vinni egy férfit. Gyenge vagyok, hogy fogom így elvonszolni a kocsiig?

A pult mögé érve a csapos kiugrott az kisajtón, és ő is hasonlóan mint én, felemelte NamJoon kezét. Kivittük a kocsiig, ahol belöktem a hátsó ülésre, ő pedig elterült, és ahogy láttam el is aludt. Vagy elájult. Egy biztos, én nem fogom takarítani, ha elhányja magát.

- Köszönöm - fordultam mosolyogva a csapos felé.

- Ugyan. Ez nem megszokott tőle. Még sosem láttam nálunk lerészegedni. Az utolsó négy kört felvizeztem, ha azt is tisztán adtam volna, lehet nem élne.

- Ez igazán figyelmes. A számlát nyugodtan küldje el Min Yoongi-nak.

- Oh, rendben - lepődött meg. Ezek szerint ismeri. Nem baj, ennyi kijár annak az embernek. Egy ilyen feladatot rám sózni... Örülhet ha nem lövöm szét a tökeit!

Hazafelé még óvatosabban vettem a kanyarokat. Bár NamJoon-nál az egyenes úton is esélyes volt, hogy beborul a két ülés mögé, mégse akartam, hogy felforduljon a gyomra. Otthon Jin már az ajtóban leste, mikor érek a ház elé. Segített felvinni a szobájába, ott pedig letette az ágyba.

- Mi baja van? - mutattam felé, de Jin nem tudott rá válaszolni. Valószínűleg Yoongi tudja egyedül, de ő nincs itt. Visszaadtam a telefont, de Jin megint a fejét rázta.

- Tartsd csak meg. Ha jól tudom, neked még nincs.

- Köszönöm - bólintott, és magunkra hagyott. Rettenetes alkohol szaga volt a ruháinak, ezért elkezdtem vetkőztetni. Az ingét és a nadrágját a szennyesbe dobtam, és kivittem a kinti mosdóba. - Szerencséd, hogy alszol - morogtam az orrom alatt, mikor az alsójához nyúltam. Ahogy végignéztem rajta, feltűnt, mennyi fehér vonal húzódik a mellkasán. Vágás nyomok. A hátán is akadt néhány, de azokat még régebben vettem észre. - Miért nem alszol mindig? - ültem le mellé, és simítottam ki szeméből a haját. Itt ülök egy meztelen férfi mellett és simogatom. Én se vagyok százas. - Ilyenkor aranyos vagy.

Épp csak felálltam, mikor megfogta a kezem, és visszarántott. Hirtelen váltottunk, ő lett felül, én pedig alul.

- Egy férfinek nem mondjuk, hogy aranyos, még ha alszik akkor se.

- Ezek szerint nem ütötted ki magad eléggé - incselkedtem vele. Tompa fény ragyogott a szemében, mint aki bármelyik pillanatban rám dől, és elalszik. De ő inkább lehajolt hozzám, és végignyalt az erem vonalán a nyakamon. Hideg cikázott át a testemen, libabőrös lettem tőle. Éreztem, hogy a nadrágomnál matat, ezért megfogtam a kezét, és felhúztam magamhoz. Nagy tenyere befedte az arcom.

- Most nem kéne. Részeg vagy.

- Igen. Az. És kibaszott ideges is, még mindig - mondta szaggatottan. Másik kezével, ami eddig mellettem nyugodott, most a csípőmre csusszant, ahol szinte belém vájta az ujjait. - Úgyhogy most az egyszer, légy jó, és ne nehezítsd a dolgon.

Lemászott rólam, de csak addig, amíg lehúzta az alsómat. Kezeimet oldalra dobtam, egészen addig, amíg fel nem húzott, hogy a felsőmet is elhajíthassa. Lassan dőltem vissza az ágyra, ő pedig dőlt utánam. Elfordítottam a fejem, hogy teret adjak neki, de most nem erre vágyott. Szemeim a kétszeresükre tágultak, mikor megéreztem ajkát az enyémen. Mikor is volt? Volt egyáltalán? Miért csókol most ilyen... Lágyan?

Keze a melleimhez simult , két ujja közé csípte a mellbimbóm, finoman dörzsölgette, húzogatta. Nyakamba temette az arcát, így érezhettem, ahogy elmosolyodik.

- Mi az?

- Így jó - sóhajtotta. - Hogy nem ellenkezel.

Lassan merült el bennem, ehhez képest viszont gyorsan kezdett mozogni. Testünk ritmusos mozgásától néha az ágy is nyikorgott, ami úgy láttam kedvére volt. Levegőért kapkodtam, túl gyorsan elérte nálam, hogy felizguljak, és vágyjak a gyönyörre. Ahogy teljes méretével elmerült bennem, hogy utána kihúzódjon és újra betörhessen, megőrjített.

Rácsaptam a vállára, és belemélyesztettem körmeimet a bőrébe. Ekkor megállt, én pedig elengedtem, és ösztönösen összehúztam magam.

- Bocsánat.. - oldalra fordult, mintha szemügyre akarná venni a vörös foltot amit hagytam.

- Nem gond. Csináld csak. - Gondolkodni se volt időm, újra mozogni kezdett. Kapva az alkalmon a nyakába kapaszkodtam és kicsit lejjebb vontam magamhoz. A legmélyebb, legérzékenyebb helyeken járt, amikről talán még én se tudtam, hogy létezik. Zihálása engem is arra késztetett, nem bírtam visszafogni a hangom. Reszkettem, nagyon közel jártam, ő pedig ezt mint mindig, most is időben vette észre.

Ajka közé szorította a mellbimbóm, nyelvével körözött rajta, miközben erőseket lökött. A gyönyör küszöbét átlépve pár pillanatig nem is tudtam, mi történik. Ezt a kis kiesést is onnan állapítottam meg, hogy mire észbe kaptam, a hasamon feküdtem, felemelt fenékkel. Újra megéreztem NamJoont a hüvelyemnél, de az orgazmus miatt még lüktettem alul, ezért elhúzódtam tőle. Lehajolt hozzám, mellkasa beterítette a hátam. A fülembe kuncogott, és megharapta a cimpámat.

- Ne menekülj. Még nem végeztem veled. Koránt sem.

Felsikoltottam, mikor újra elmerült bennem teljes hosszával. Ujjai a fenekembe mélyedtek, majd feljebb csúsztatta, és a derekamra fogva ringatott, hogy ütemesen mozogjak rajta. Görcsbe rándult a hüvelyem, ezért felnyomtam magam. Megragadta a vállam, és felhúzott magához. Ellentétesen fogott rá mindkét mellemre, állát pedig a vállamra tette.

- Lazíts. Te is élvezed. Ne görcsölj rajta.

Férfiassága vadul lüktetett bennem. Lenyúlt, és körözni kezdett a csiklómon, amitől ficánkolni kezdtem mint egy kéjes örömlány. De most még azt se bántam, hogy a többiek esetleg meghallhatják a sikoltozásom. Hullámokban tört rám az orgazmus, és csak még jobban elnyújtotta azzal, hogy tovább pumpált.

Láncra vert a vágy.

Kihúzódott belőlem, és a hátára feküdt, úgy húzott magára. Megragadtam a farkát, és végighúztam párszor rajta az ujjam, hogy keményebb legyen, de nem volt sok dolgom. Kérnie sem kellett, magamhoz illesztettem és beleültem. Először csak lassan akartam haladni, tanulva az előző pánikomból, ám ő ismét kezébe vette az irányítást. Lehúzott, olyan hévvel, hogy a fenekem a combján csattant.

Kezem a mellkasán talált támaszt, lovagolni kezdtem rajta, míg ő diktálva a tempót a fenekemet markolta. Ismét közel jártam, ú pedig felegyenesített, hogy hozzáférhessen a melleimhez. Ujjával vígan nyomogatta, amíg legalább olyan kemény nem lett a kis csúcs, mint a bennem lüktető tagja.

Felült, magához húzott, és rátapadt a mellemre, én pedig a hajába túrva közelebb vontam magamhoz. Nem akartam elengedni, azt akarta,m hogy ez az érzés örökké tartson. Olyan jó. Néha kizökkentett egy-egy erősebb lökéssel. Olyankor azt hittem, nem tudom megfogni, és elmegyek, de mindig visszarántott a hirtelen lágyságával. Elkerget az orgazmusig, de onnan visszaránt.

Az egész testem ég, lüktet a kielégültségért, mégse adja meg, ezzel még jobban felkorbácsolva. Ahogy elment bennem, ráhajtottam a fejem, és leültem rá, így teljes hosszát magamban érezhettem. Először szembesültem a ténnyel, hogy NamJoon milyen férfi is igazából. Úgy gondolom, ez nem csak az alkohol hatása. Most nincsenek gátlásai, nem kell semmit elnyomnia magában.

Őt nem terítette le a fáradtság, felkapott, és a falnak nyomott. A hidegtől megjött az eszem, és kicsit - már amennyire a helyzet engedte - eltoltam. Éreztem, hogy ha nem teszem, ő már bennem lenne.

- Nem bírom - ziháltam. Melegem volt, úgy éreztem nem kapok rendesen levegőt. Mindenem remegett.

- Dehogynem - suttogta mély hangon, miközben felemelte a lábam és nekem préselve magát újra belém hatolt. - Ki akarlak élvezni. Így.

Hisz holnapra úgy is elfelejti. A nyakába kapaszkodtam, miközben a dereka köré fontam a lábam. Nem tudom miért, de sokkal jobban élvezem, ha engedi, hogy hozzá érjek. Honnan fakad neki ez a nincs érintkezés dolog? Miért nem engedte eddig? Ha kijózanodik utána se fogja?

A nyakamra tapadt, erősen szívta, amitől biztos lett ott pár folt. De nem tudott érdekelni, körmeimet újra a hátába vájtam, ahogy olyan pontokat ért el bennem, amitől sikoltoztam. Nem tudtam visszafogni a hangom, eluralkodott rajtam és leterített a gyönyör. Hangosan ziháltunk, hol egymás nyakába, hol a másik szájába, ahogy összeforrtunk egy szenvedélyes csókban. A testemen viseltem ennek a jegyét, a mellemen, az oldalamon, a nyakamon de még a fenekemen is lila szívásfoltok jelentek meg.

Fogalmam sincs, meddig csináltunk. Már alkonyodott, mikor rám dőlt, és elaludt.