A kis egykörös játéka után hagyta, hogy felöltözzek. Lementem a konyhába, de Lizzy már nem volt ott. JeongMi azt mondta, Jungkook felkísérte a szobájába, de ő a helyemben most nem menne utánuk. Remek érzés volt azon gondolkodni, hogy vajon a húgom is elköveti e azt a hibát, amit én. Azonban mivel mindenképp beszélni akartam vele, nem vártam meg, hogy a hős lovag letolja a seggét, pár óra után felmentem.

Jungkook az ágy szélén ült, míg Lizzy betakarózva az ágy közepén. Semmit se kellett mondanom, amint a férfi meglátott felállt, küldött Lizzy felé egy biztató pillantást, és megveregetve a vállamat, becsukta mögöttem az ajtót.

Rég nem éreztem már ilyet. Mikor a kiscsaj pisztolyt szegezett rám, elég nagy higgadtság kellett ahhoz, hogy ne emeljem fel a kezem, és térdeljek le elé. Hogy tudtam e akkor? Nem, csak reméltem. Nem inoghatok meg senki előtt, mégis majdnem sikerült. Hiszen olyan, mint Lorett. Ha valamit a fejébe vesz, megteszi. Ha tényleg le akart volna lőni, megtette volna. Ahogy Lorett is bármikor megtehetné. Van fegyvere, jól tud lőni. Mégis a közelembe engedem. Ami engem illet, kissé talán már túl közel.

De nem tudom mit kezdeni azzal az érzéssel, ami akkor tör rám mikor nem látom, vagy nincs mellettem. Úgy érzem megbolondulok. Nem tudom biztosítani, hogy jól lesz, hogy biztonságban lesz. És ez kikészít. Soha nem éreztem így egy nő iránt se. Mindig is eszközök voltak a vágyaim elérésére. Bár mentségemre legyen mondva, aki nem szolgált rá, azzal nem is bántam rosszul. Lorett viszont teljesen más. Megannyiszor lefeküdtünk már, mégis érzem rajta azt a vonakodást, amit már a kezdetekben is. Talán soha nem fog teljesen megnyílni nekem.

Nem is várom el tőle, elvégre én se teszem. Ebben kicsit hasonlítunk.

Kíváncsi voltam, mit fog mondani a húgának, ezért miután Jungkook bement JeongMi-hez, Lizzy ajtajának dőltem, keresztbe font karral, és nekidöntöttem a fának a fejem.

- Nem tudom, mit vársz tőlem - sóhajtotta Lorett.

- Semmit. Nem várok tőled semmit.

- Tudom, hogy van okod haragudni rám. Nem voltam jó testvéred, és mostanában hanyagoltalak is. De remélem most már te is belátod, hogy az amit tenni akartál nem lett volna megoldás.

- Nem lesz több ilyen.

- Megkérdezem NamJoont, mit gondol erről, de szerintem visszamehetsz a kollégiumba. Ott talán visszatalálsz önmagadhoz.

- Már megint ő - nevetett fel gúnyosan Lizzy. Oldalra fordítottam a fejem, hogy rendesen halljam, mit mond neki. - Miért várod meg amíg mond valamit? Régebben te hoztad a szabályokat. Azt a Lorettet jobban szeretem. Aki itt ül előttem egy beidomított idegen.

- Ez nem igaz - mondtuk ki egyszerre. Még jó, hogy az én hangomat nem hallani be. - Ha valakinek köszönheted, hogy élsz, az NamJoon.

- Nem, neked köszönhetem, hogy élek mert te jöttél el értem! De ha nem foglalkoznál vele, meg se történt volna! Miért nem vallod be? Hisz te is tudod! Te vígan éldegélsz mellette, és nem veszel tudomást a tényekről!

- Elég - emelte meg a hangját Lorett.

- Menj el, Lorett. Találtam magamnak munkát. Beköltözök a kollégiumba, és fizetem magamnak. Nincs szükségem rátok.

- Te nem vagy eszednél - csattant fel Lorett. Meghallottam gyors lépteit, ezért beléptem a szoba előtti mosdóba, és résnyire nyitva hagytam az ajtót. Villanyt nem kapcsoltam, így nem is vett észre, mikor kiviharzott a szobából. Sose láttam még ilyen hálátlan embert. Nincs tisztában azzal, hogy mit tett érte a nővére.

Sajnálom Lorett, de meg kell szegnem a kérésed.

Bementem Lizzy szobájába, és bezártam kulccsal az ajtót. A lány az ablak előtt ácsorgott, de mikor meglátott tátott szájjal és hatalmasra nyílt szemekkel hátrálni kezdett. Jó, félj is tőlem.

- Menj innen! - mondta zavartan. Addig üldöztem, amíg a falnak nem ütközött, ott pedig felszegtem a kezeit a feje fölé, és közelebb hajoltam.

- Na idefigyelj hercegnő. Meg ne halljam még egyszer, hogy így beszélsz a nővéreddel. Igen, jól gondolod, én vagyok mindennek az oka. De Lorett ezzel tökéletesen tisztában van. Annak érdekében, hogy a hátsód ne kerüljön koporsóba, nekem adtam magát. Minden parancsomra ugrik, és olyanokat tesz meg nekem, amitől jóformán kifordul magából. Hatalmas szerencséd van, hogy a nővéred képes érted ekkora áldozatot hozni. Ezt tartsd szem előtt, mielőtt azt mered mondani, hogy ,,vígan él mellettem" - hánytorgattam fel a szavakat, amiket ő vágott a nővére fejéhez. Elengedtem, és kicsit hátráltam, hogy teret adjak neki. - Nyugodtan menj vissza a kollégiumba. Már nem vagy veszélyben.

Ott hagytam a fal előtt. Meg se moccant, teljesen lesokkolta amit mondtam neki. Visszamentem a szobámba, és leültem a székbe. Picsába, megint felhúztam magam. Holnap pedig lesz egy igen fontos tárgyalás.

Leszarom, nekem alkohol kell.

- Nesze - dobott le elém egy dossziét Yoongi. Leült velem szembe, és felé biccentett, hogy nyissam már ki.

- Mi ez?

- A főnök nem mondta? - vonta fel a szemöldökét, mire megráztam a fejem. - Holnap mentek egy fontos tárgyalásra. Rá kell venni egy drogbárót, hogy mi is dolgozhassunk neki. Kurva jól fizet.

- És ezeknek mi köze ehhez? - nyitottam ki a mappát, és vettem kézbe a lapokat.

- Ott neked is beszélned kell. Illetve, ha kérdeznek, válaszolnod kell. Annak érdekében, hogy ne úgy válaszolj mint egy rinya-pina, itt van néhány kérdés, és a válasz, amit be kell magolnod.

- Hűha, tizenkét oldalra hagysz nekem kevesebb mint egy napot? Milyen nagylelkű vagy.

- Ugye? - nevetett fel gúnyosan. Ekkor megcsörrent a telefonja, ő pedig másodpercek múlva felállt. - NamJoont ma ne keresd, el kell vinnem valahova. Reggel kilencre kell ott lennetek, lehetőleg ne aludj el.

Válaszra már nem volt időm, elsietett. Hátradőltem a székben, és áttanulmányoztam a lapokat. Te jó ég, nem elég, hogy a kérdést se értem, még a válaszok is olyan kifordítottak... Ki beszél így manapság?

Magamhoz vettem egy üveg epres vizet, és felmentem a szobámba. Jobb, ha tényleg nekiülök. Bár Wang - elméletben - már nem jelent ránk veszélyt, nem kéne lebuknom, hogy fingom sincs a drog és a maffia világáról.

Milyen érdekes. Régen elleneztem ezt, elítéltem és bármit megtettem volna, hogy az ilyenek rács mögött végezzék. Most meg benne élek. Lehet már azért nincs meg bennem ez a vágy, mert engem is elítélnének? Saját magamat féltem a börtöntől? Vagy éppen őket... JeongMi nem tett semmi rosszat, ő csak belekerült, Jungkook pedig kényszeresen törleszt NamJoonnak. Yoongi se érdemelné meg, ő csak egy büdös nagy pofonnak lesz hamarosan kis gazdája.

Annyira belefeledkeztem a tanulásba, hogy mikor kinyílt az ajtóm, rendesen felugrottam ijedtemben. Pedig csak Jin jött be, egy telefont átadva nekem.

- Igen? - szóltam bele. Arra számítottam, hogy NamJoon lesz az.

- Tudsz vezetni?

- Nem - válaszoltam Yoongi-nak, és Jin-re néztem, aki megvonta a vállát és megrázta a fejét.

- Remek. Hozd el ezt a telefont. A kulcs ott van a bejárat mellett, a kocsi kint a tuja mögött. Átküldöm a címet. NamJoon hót részeg, nekem pedig dolgom van, nem tudom hazavinni.