Az alma halkan puffant a földön, de én mindennél hangosabban hallottam. A fegyver kiesett a kezemből, átmásztam a falon, és NamJoon elé siettem. Három lövés, de csak az utolsó érte el az almát. Meg se moccant, én pedig oldalra fordítottam a fejét, és felemeltem a kezét. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor nem láttam vért, sem karcolást.

- Ha tudtam volna, hogy mindent ilyen gyorsan tanulsz meg, már rég megtanítottalak volna erre - mosolyodott el.

- Ez nem vicces - néztem fel rá. - Eltalálhattalak volna.

- És? Miért aggódsz értem, mikor pár hete még a legnagyobb lelki nyugalommal öltél volna meg?

Szavai mélyre vágtak a lelkemben. Leszegtem a fejem, de választ már nem tudtam kicsikarni magamból. Igaza van. Miért aggódtam? Talán Lizzy és JeongMi miatt. De ha nem lenne ez a helyzet, akkor is így éreztem volna? Mi változott? Kezdek összezavarodni.

NamJoon közelebb lépett, és magához vont. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, annyira váratlanul ért.

- Tégy meg mindent, hogy ne kelljen bemocskolnod a kezed.

- Azt hiszem - szólaltam fel akadozva. - Kicsit mind a ketten elvesztünk most ez miatt.

- Hogy érted?

- Nézz ránk - nevettem fel. Bár nem látott rám, zavarban voltam, ezért elrejtettem az arcom. A mellkasához bújtam, a kezeimet azonban nem emeltem fel. Féltem, hogy akkor elenged. Ez az ölelés most mindennél jobban esett. - Én aggódom érted, te pedig vigasztalsz.

- Megmondtam, hogy a szememben már te is csapattag vagy. Már tudhatod, milyen vagyok. Nem fogom a határaimat átlépni miattad. De nem is leszek ellenséges, ha nem érdemled azt ki.

- Hm - bólintottam. - Köszönöm.

***

Mióta felszálltunk a gépre, nem bírok a gondolataimmal. Lorett-nek igaza van, mégis mit művelünk? Kezdem közel engedni őt magamhoz, mikor inkább távolodnom kellene. Ideje elengednem őt, mégse tudok arra gondolni, hogy a mentő akció után elhajtsam őket.

Yoongi is meglepődött rajta, hiába tagadja. Megtehette volna, és minden oka meg is volt rá, hogy megöljön, mégse tette. Magam ellen beszélek, de ha velem valaki azt tette volna, amit én vele, már nem élne. A bűntudat nem számítana. De ez a lány másképp gondolja, és ez tetszik. Mióta velem van, nem járnak hozzám az egy éjszakás vendégeim. Őt akarom, ahogy szépen lassan behódol az akaratomnak. De már azt se bánom, ha ellenkezik, és úgy érem el nála, hogy könyörögjön a gyönyörért.

Legalább is eddig így volt. Most pedig, hogy nem érhetek hozzá, nem azért akarom kiszabadítani Lizzy-t és JeongMi-t, hogy a kölyök jobban legyen, hanem, hogy Lorett szemeiből eltűnjön a kétely és a fájdalom. A félelem. Igaza volt mindenkinek. Elpuhultam.

A hátsó részen foglaltam helyet, ahol Lorett aludt. Három óra nem volt neki elég, ezért mondtam neki, hogy a két órás utat aludja végig. Eleinte csak forgolódott, de most úgy látom, sikerült álomba merülnie. A terv nagy része már kirajzolódott a fejemben. Remélem, a kínaiak is hasonlóképp fogják gondolni. Egy apró hiba, és mind otthagyhatjuk a fejünket.

Fél órával a landolás előtt, Lorett halkan nyöszörögni kezdett. Felálltam, és leültem mellé, ő pedig abban a pillanatban felemelkedett, és nagy szemekkel, ijedten nézett körbe. Egy pillanatra úgy tűnt, nem tudja, hol van. Mintha álmában teljesen máshol járt volna. Zihált, ujjait a torkára csúsztatta. Megfogtam a kezét, ezzel felhívva magamra a figyelmét, és mélyen a szemébe néztem. Aprót bólintott, jelezte, hogy nincs semmi baj, de a zihálása továbbra is kínozta.

Előre mentem, és megkértem Taehyung-ot, hogy nézzen rá. Amíg ő a lánnyal foglalkozott, elővettem a ruháját, aminek már most látom, mennyire nem fog örülni. Taehyung lágy mosolya jelezte nekem, hogy tényleg nincs baj, így ismét kettesben lehettem Lorettel. Kíváncsi szemekkel vizslatta a kezemben levő dobozt, amit oda is adtam az ölébe.

- A feladatod egyszerű lesz. Kapni fogsz egy alaprajzot. A birtok hatalmas, sokkal nagyobb, mint amit el tudsz képzelni. Bejelöljük, hova kell majd menned, de ehhez az kell, hogy ne vegyenek észre. Ebbe kell átöltöznöd - intettem a doboz felé, amit ki is nyitott.

- Cseléd lány ruha? - emelkedett meg a szemöldöke, mire bólintottam.

- Wang informátorai szerint, azok, akik elrabolták Lizzy-éket, beépített cselédlányokkal védetik. Vigyázz velük. Egyik sem lesz olyan ártatlan és törékeny, mint amilyennek elsőre tűnni fognak.

- Értettem - hajtotta le a fejét. Nekem sem tetszik ez az egész. Valami sántít. A dologgal, és Lorettel kapcsolatban is. Lehet azért, mert nem bízok meg benne maradéktalanul, és mert nem látok bele a fejébe, ahol valószínűleg még mindig viharok csatáznak. De úgy tűnik, hiába is mondom el neki mit kell tennie, valahol meg fogja szegni a parancsot, hogy a saját feje után menjen.

Hagytam, hogy elmenjen, és átöltözzön a repülő mosdójában. Nem kellett sok idő, és tökéletesen tudta, mit hova kell felvennie. Nem mondom, hogy jól nézett ki, de ha így jött volna be egyszer a szobámba, kérdés nélkül vetettem volna rá magam.

- Észre fogják venni - mondta.

- Miért? - néztem végig rajta. Semmi gyanúsat nem látok a lányon, ő mégis szégyelli magát. Végigsimította a karját, majd visszabújt a takaró alá.

- Az alakom miatt. Nem vagyok olyan vékony.

- Ne érdekeljen. Legalább van mit fogni rajtad. A lényeg, hogy ne kelts feltűnést. Akkor nem lesz baj. Még valami - jutott eszembe. Elővettem a fekete combfixet és a kis fegyvert, majd kitakartam a jobb lábát, és felhúztam a szoknyáját. Fülig pirult, mikor a fehér csipke bugyi széle kilátszott a selyem szegélyes szoknya alól. Felemeltem a lábát, és rácsatoltam az anyagot, majd belecsúsztattam a fegyvert. - Remélem nem fog kelleni - pillantottam fel rá. Ő csak bólintott, és visszatakarta a lábát. - Hamarosan landolunk. Nyugodj addig meg, és szedd össze magad.

- NamJoon - hívott vissza, mikor már felálltam, és elindultam előre a srácokhoz. Hangja halk volt és komoly, ezért visszaültem mellé. - Ha valami balul sülne el, és történne velem valami... Kérlek ne engedd, hogy Lizzy öngyilkos legyen.

- Lorett - sóhajtottam fel, de ő felemelte a kezét, és lágyan, egyetlen pillantással némán kérte, hogy hallgassam végig.

- Nem tudom, mit tenne vagy gondolna, ha én nem lennék. És nem kérem, hogy őrizd, vagy vigyázz rá. Csak ne engedd, hogy meghaljon. Megígérnéd ezt nekem?

- Igen - vágtam rá. Leejtette a fejét, és megkönnyebbülten felsóhajtott, én viszont nem hagytam neki. Felemeltem az állát, és közelebb hajoltam hozzá. - Te pedig azt ígérd meg, hogy élve visszajössz. Van még egy kis elintéznivalóm veled, miután mindenki épségben hazaért.

- Te sosem változol - nevetett fel. Kissé meglepettezzel, ugyanis azt hittem, morogni és fújtatni fog, hogy megint a szexen jár azeszem. Azonban most úgy tűnik, elfogadta, sőt, belement a játékba. A mosolyábólezt szűrtem le. Valahányszor megszólal ez a nő rájövök, hogy van mégrejtegetnivalója. Hogy van, amit még nem mutatott, és amivel meg tud lepni.Nekem pedig erre van szükségem. Nem érdekel, ki mit gondol. Amíg jól mulatok, megvédem Lorettet, és magam mellett tartom.