-Beakarlak mutatni a családomnak.-jelentette ki kis szünet után, azt követően, hogy befejeztem a monológomat a beborult ég alatt miközben Mrs. Norrist sétáltattuk.

-Hogy mivan?-néztem rá értetlenül és totálisan ledöbbenve. -Most mondtam el, hogy miért kéne távol tartanod magad tőlem.-hüledeztem továbbra is.

-"Gazdagabb légy a látszatnál. Szólj kevesebbet, mint mondhatnál."-idézte Shakesprearet. -Tudtam róla. Nyilván nehéz volt kideríteni, mert apud valóban elég jó munkát végzett és alig találtam valamit, de a lényeget, tehát ezt tudom. Kicsit érdekes volt, hogy a családod elvesztése után csak két éve rá hagytad ott Monacot, és nyilván tudni akartam, hogy miért, hogyha egyszer esetleg úgy alakul, és nézd meg úgy alakult akkor ennek ne lehessen hírértéke. Szóval tudtam róla, de azt szerettem volna, ha te mondod el amikor készen állsz rá.-szorította meg a kezem.

-Ahhoz képest, hogy alapszintű érettségid sincs...-néztem rá elismerően. -Nos, Norris, ez azért már valami.-utaltam a Shakespreares idézetre.

-Ne aggódj, van még a tarsolyomban egy-két ilyen okosság.-méregetett napszemüvege mögül.

-Csak az?-néztem rá széles mosolyra húzva ajkaimat.

-Haha.-húzott magához miközben puszit nyomott az arcomra. -Akad ott azért más is.-húzta félmosolyra a száját.

-Mégszép, hogy akad.-nevettem fel.

-Mrs. Norrist is hozhatnád.-kanyarodott vissza a témára. -Amikor anya meghallotta, hogy rajta kívül más is viseli a Mrs. Norris nevet, és ráadásul egy kutya tökre megörült a fejének. Szóval megakar ismerni titeket. Ugye Mrs. Norris?-kapta fel a kutyát majd elkezdte simizni a nyakát. Létezik ember aki így kitudja csapni a cukiságmérő legfelső fokát? Szerintem se.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.-húztam el a számat.

-Tudják, legalábbis Apa és Anya. Apa emberei eltűntették a megmaradt nyomokat, hogy ez tényleg soha ne derülhessen ki. Estée, mindenki hibázik élete során. Szerinted én nem? Komolytalanságomnak hála egyszer sírva nevettem egy sajtótájékoztatón, és ezt is annyi újság lehozta, hogy huh, tegyük hozzá ez csak egy dolog a sok közül. Te akkor gyászoltál, így próbáltál meg túlélni, senki nem ítélhet el. Aki ezt teszi az ezekszerint tökéletes ember, de ne aggódj nincs olyan.-tette le Mrs. Norrist a földre, én pedig próbáltam feldolgozni a hallottakat és azt, hogy az élet egy ilyen embert sodort az utamba, mint ő.

-Holnap érkezik Gen, és gyanítom itt is alszik. Mondj egy időpontot és megbeszéljük.-adtam be végül a derekam.

-Péntek? Vacsi nálunk. Oliver elhozza a barátnőjét és ott lesz Flo és Casia is.-vázolta a dolgokat.

-És, hogy leszek bemutatva?-néztem rá.

-Mint a barátnőm?-tárta szét a kezeit.

-De nem vagyok az.-húztam széles mosolyra a számat.

-Estelle Leclerc.-húzott magához ismét. -Esedékes már a kérdés, tudom. Lennél a barátnőm?-húzta félmosolyra a száját. Nekem pedig majd kiugrott a szívem e szavak hallatán.

-Nem.-húztam széles mosolyra a számat.

-Nem? Mi az, hogy nem? Tudod hány lány mondott volna most igent?-értetlenkedett.

-Tudom.-húztam még szélesebb mosolyra ajkaimat. -De most pénteken lesz egy hónapja, hogy megismertük egymást, ha egy mód van rá ne siessük el a dolgokat.-néztem Landora aki napszemüvege mögött valószínűleg a világ legértetlenebb tekintetét produkálhatta.

-Na szép.-szólalt meg végül. -Akkor majd úgy mutatlak be, hogy "Hölgyek és urak, a leendő Mrs. Norris és Mrs. Norris, a kutya aki gyakorlatilag úgy kapta meg ezt a vezetéknevünket, hogy a gazdája még nem a barátnőm."-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Te is tudod, hogy Argus Filch macskájáról kapta ezt a nevet.-néztem rá értetlenül.

-Hogyne.-húzta félmosolyra ajkait. -Nyilván, hogy róla.-mosolygott egyre szélesebben a fiú.

-Egyértelműen.-kontráztam.

-Gyanítom akkor nincs együtt alvás amég nincs meg a hőn áhított egy hónap.-húzta fel a szemöldökét.

-Khm... Ki is hagyott egyedül Barcelonában a hotelszobában?-néztem rá számonkérően.

-Khm.. Ki is zavarta meg a... a kettőnk dolgát akkor?-utánozott engem miközben ledöntötte a fejét és lehúzta a napszemüvegét, hogy jól láthassam áthatóan méregető szemeit.

-Mrs. Norrisra akarod kenni, hogy nem tudod hol a helye a farkadnak? Azigen Norris!-tártam szét a kezeimet értetlenül.

-Nem is tudom ki provokált?!-nézett rám értetlenül.

-Hah! Én se tudom ki kezdeményezett.-néztem előre.

-Estée.-szólított szelíden amikor a sétából vissza értünk a házam  elé.

-Nem Norris! Hagyj, nem érdekel, hogy zöldben úszik a szemed, mert áll a farkad.-jelentettem ki. -Azért, mert vitázunk és téged ez indít be! Nevetséges.-néztem az égre.

-Estelle.-ragadta meg a kezemt.

-Jézusom.-forgattam meg a szemem. -Mit szeretnél?-néztem rá kérdőn.

-Szeretlek.-húzta félmosolyra a száját. Bennem pedig az ütő megállt, mert a családomon és Genen kívül soha senki nem mondott még ilyet nekem, bár tény Lando szájából jól hangzott, de honnan tudhatnánk ilyen fiatalom mi a szerelm? Nem is tudom körül írni mit érzek amikor ránézek vagy amikor a közelemben van és azt sem tudom, hogy ez lehet-e szerelem?!

-Hogy mit csinálsz?-nyögtem végül ki hallkan.

-Tagoljam? Vagy mondjam el még párszor, hogy tudatosuljon?-húzta félmosolyra a száját. -Illetve 8-4. Ez már valóban behozhatatlan hátrány.-jött közelebb Lando.

-8-5.-jelentettem ki felháborodottan miközben az égre emeltem tekintetem mosolyogva és a fiú nyaka köré fontam karomat.

-Miért is?-ráncolta a szemöldökét.

-Mert ígértél egy randit, ehelyett gyakorlatilag én hívtalak randira.-mosolyogtam rá. -De ne aggódj, élvezetes volt nézni ahogy éppen nem jött össze a dolog a Fall Guyba, vagy amikor éppen összejött, hogy örültél a fejednek.-vezettem ujjaimat a nyaka felett göndör fürtjei közé.

-Hamarosan elviszlek randizni!-jelentette ki Lando eltökélten.

-Miután már bemutattál a szüleidnek?-néztem rá nevetve. -Vagy nem is! Éppen akkor lesz a randink, sőt dupla randi, mert Oliverék is ott lesznek ugybeár.-mosolyogtam a fiúra.

-Szereted húzni az agyam ugye?-kérdezte mosolyogva.

-Uhum.-mosolyogtam én is. -De gyanítom nincs ellenedre.-vettem le a napszemüvegét, hogy lássam éppen milyen árnyalatot öltött a szeme. -És persze, hogy nincs! Csórink még élvezi is.-néztem a fiú zöld szemeit.

-Élvezem hát.-nézett rám majd lecsapott ajkaimra.

Kedveltem a fiút, ehhez kétség nem fért, de nem tudtam vagy legalábbis nem voltam annyira biztos az érzéseimben, hogy ezt szerelemnek hívhassam, arra pedig, hogy azt mondjam neki "szeretlek" még egyáltalán nem álltam készen. Mert azoknak akiknek ezt mondtam idővel elhagytak, és nem akartam, hogy ez a fiú elhagyjon, ahhoz túl fontos lett számomra.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

A felemelő érzés amikor a 20. rész hamarabb kint van, mint a 19.!? Köszönöm tboglar hogy szóltál!💖