A rész nyomokban 16+-os jelenteket tartalmaz!

Másnap reggel a Nap beszűrődő sugarai ébresztettek, miközben Lando keze erősen fogta közre a derekam.

Apró puszit hintettem mellkhasára, majd felnéztem a még mindig mélyen alvó fiúra, aztán óvatosan leemeltem a kezét a derekamról és kimásztam az ágyból lábujjhegyen elindulva az ablak felé, hogy összehúzzam a függönyt, legalább egyikőnk szeme maradjon már ép.

A konyhába érve a hűtő felé vettem az irányt, hogy reggelit készítések, de megakadt a szemem a kanapén heverő táskámon és eszembe jutott, hogy nem csekkoltam este a kikapcsolt telefnom, így miután sikeresen élőhalásztam, mély levegőt véve kapcsoltam be a készüléket.

Az órára nézve, majd kippattant a szemem. 10.07. Ami annyit tesz, hogy sikeresen elaludtam, tekintve, hogy én a koránkelők táborát erősítem akiket már 6 órakkor kidob az ágy, bár általában azért sikerülni szokott a vissza alvás.

A telefonom a rengeteg értesítésnek hála gyakorlatilag lefagyott.

Nem fogadott hívások és olvasatlan üzenetek tömkelege árasztotta el az értesítőpanelem, Charlestól és jó néhány Apától, elhúzott ajkakkal vetettem bele magam az olvasásba.

Charlie: Voltunk nálad! Merre vagy?

Charlie: Megölöm.

Charlie: Norrisnak holnap annyi.

Charlie: És neked is Hugi!

Charlie: Jó! Tudod mit? Csak hívj fel, hogy rendben vagy.

Apa: Charles azt mondja nem vagy otthon. Remélem semmi rossz nem történt.

Apa: Minek neked telefon te jó Isten, ha fel se veszed?!

Először Apának írtam, mert nem akartam hajnalok hajnalán felkelteni, hogy minden rendben van, és ne aggódjon.

Aztán jöhetett a keményebb dió, Charles Leclerc személyében.

-Hugi.-szólt bele semlegesen Charles a harmadik kicsengés után. -Melyik kórház felé vehetem az irányt?-kérdezte számonkérően.

-Charles jézusom.-csaptam a homlokomra. -Kikapcsoltam a telefonomat.

-És merre járt az elveszett hercegnő, ha szabad megtudakolni.-kérdezte cinikus hangot öltve.

-Rájöttem, hogy mélyebben érintett ez az egész média cirkusz ami az elmúlt egy hétben körülvett, Landonak aki szintén benne van ebben elmondtam, ő pedig megmutatta a kedvenc helyét ahol mindig kikapcsolódik és feltöltődik, sötét volt már és esett az eső, azt mondta simán hazavezetne, ha egyedül lenne, de most én is itt voltam, és mivel tudja milyen vagy ezért nem akart kockáztatni, így itt maradtunk a házában.-húztam össze a szemöldököm miközben elmondtam neki az igazat. Neki lehetetlen lett volna hazudnom, kicsi korunk óta ismer már, mint a rossz pénzt úgyis kilóméterekről kiszagolja, ha hazudok.

-Na ne szédíts már!-mondta úgy mint aki nem hiszi el, és magam előtt láttam, ahogy forgatja szemeit. -A világ legjobb 20 pilótája között van potom két éve.-nyomatékosította bennem azt amit magamtól is tökéletesen jól tudtam. -Ha úgy van, márpedig gyakran van úgy! A csávó csakúgy mint én szakadó esőben is képes 320 km/h-val hasítani. Apád lehet elfogja hinni, én nem, mert tudom, hogy, ha esik, ha fúj a pali csukott szemmel is simán hazavezet. Úgyhogy elfogok beszélgetni Norissal. Hol van? Add csak oda neki a telefont.-követelte.

-Jézusom Charles csillapodj már. Alszik még.-próbáltam nyugtatni, de azt hiszem az ellenkezőjét értem el vele.

-Mi az, hogy alszik még? Mindjárt tíz óra.-döbbente teljesen. -Jézusom.-szólt be a telefonba elhűlt hangon. -Oh jézusom.-kiabált már gyakorlatilag. -Mondd, hogy nem! Hugi! Mondd, hogy még szűz vagy!-akadt ki teljesen Charles.

-Úristen Charles!-visítottam és éreztem, hogy elkezd égni az arcom. -Persze, hogy az vagyok.-kezdtem el masszírozni a homlokomat.

-Élete szerencséje.-nyugatatta magát, azt hiszem, és magam elé képzeletem ahogy orrnyergét masszírozva az ég felé pillanatgat.-De ez lényegtelen, mert ma megölöm.-jelentette ki.

-Leraklak Charles, szia.-köszöntem el majd bontottam a hívást.

Telefonomat a konyha közepén lévő pultra raktam, majd elindultam a hűtő felé, tojást és tejet keresni, mert palacsintát szántam reggelire.

Kész volt az összes palacsinta, az idő pedig nagy sebességgel haladt, amikor úgy döntöttem muszáj elindulnom felkelteni Landot. 

A hálószobába beérve, húztam szét a függőnyöket hátha a nap vakító sugarai felkeltik a még mindig mélyen alvó fiút.

Nos, nem jött össze. Helyette nekem volt lehetőségem megcsodálni ahogy a nap beragyogja a szobát és a napsugarak táncot járnak a fiú kidolgozott testén, amiről sikeresen lecsúszott a takaró, és nem tudom, hogy hatalmas örömömre, vagy inkább káfomra.

-Lando.-ültem az ágy szélére amikor a fiút már a vakító nap sem keltette fel. -Argh. Te akartad.-masszíroztam meg a homlokom, majd átvettem a lábam a dereka felett és rá ültem. -Aha, igen. Helló reggeli merevedés! Vagy jézusom ez még az esti?-gondolkoztam hangosan, és próbáltam elviccelni ezzel is oldva a bennem tomboló feszültséget. -Norris. Szétviszel.-forgattam a szemem, majd a szája felé hajoltam és apró puszit adtam rá, aztán egyre lejebb haladtam, álla, nyaka és aztán jött a mellkhasa.

-Mmm... Kelnék minden reggel erre.-hallottam meg Lando reggeli, rekedtes hangját.

-Remek.-emeletem fel a fejem, majd látva, hogy már fent van tapsoltam és leszálltam róla. -Kihűl a reggeli, úgyhogy irány a konyha.-parancsoltam rá.

-Igenis.-fordult bele a párnájába.

-Norris. Kihűl a reggeli. Nehogy vissza aludj.-reakció nélkül hagyta a figyelmeztetésem, ezért odamentem és lekaptam róla a fehér színű paplant.

-Az előbbi ébresztés valahogy jobban bejött.-nézett rám álmosan miközben felállt az ágy széléről. -Bár nyilván jobban adtam volna, ha nem állsz meg mellkhasamnál és mész lejebb is.-húzta kaján vigyorra a száját.

-Jézusom. Irány a konyha.-mutattam az ajtóra lángoló arccal. Lando pedig ennek láttán önelégült mosolyra húzta a száját és elindult, én pedig követtem őt.

-Hölgyeké az elsőbbség.-torpant meg előttem, majd a kezével maga elé mutatott miközben meghajolt -Tehát csak utánad.-mondta, én pedig szememet forgatva mentem előre.

-Könyörgöm mondd, hogy nem a hátsó fertályamat bámulod.-forgattam meg a szemem miközben hátra néztem.

-Én? Úgy ismersz?-nézett oldalra.

-Költői volt a kérdés ugye?-néztem rá értetlenül. -Reménytelen eset vagy.-vettem elő a mosogató feletti szekrényből a nutellát, majd a pultra raktam a palacsinta mellé. -Jó étvágyat.

-Te nem eszel?-nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

-Nem amég ő nagysága aludt én megreggeliztem.-néztem rá.

-Gyere már ide.-tárta ki a kezeit.

Szememet forgatva tettem eleget a kérésének, majd oda álltam a bárszéke mellé és értetlenül néztem rá.

-Enni se tudsz?-néztem a szája sarkában éktelenkedő nutella foltot, és gyors mozdulattal letöröltem.

-Ez lemaradt.-nézett a szemembe, majd egy csókkal ajándékozott meg, egy olyannal amibe még a gyomrom is beleremegett. -Jó reggelt.-mondta rekedtes hangon miközben széles mosolyra húzta ana száját.

-6-3?-néztem rá kínosan miután véget ért ajkaim ostroma.

-Behozhatatlan hátrányba kerültél.-jelentette ki önelégült vigyorral az arcán.

-És, hogy tudnék triplázni? Vagy esetleg vezetni?-néztem rá elgondolkodva, mert tényleg érdekelt, hogy mégis hogyan kerülhetnék én a helyzet magaslatára, tehát hogyan állhatnék vezetésre.

-Szerintem pontosan tudod.-nézett rám csintalan mosollyal az arcán.

-Hah! Elhitted Norris.-jelentettem ki, pontosan értve mire is gondol.

-El hát!-mondta határozottan. -Egyszer úgyis az enyém leszel testestül, lelkestül.-jelentette ki majd ismét ostromolni kezdte duzzadt ajkaimat.

Nem mondtam ki hangosan, de magamban azért hozzá tettem, hogy utóbbi nagyon úgy néz ki, hogy már a tiéd.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok!💖

Mielőtt bármibe is belevágnék, remélem mindenkinek jól, illetve kellemesen teltek az első sulis napok!🙈🥵💖

Hétfőn számomra felfoghatatlan dolog történt, ugyanis a sztori elérte az 1k megtekintést, őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy egy hónapon belül egy ilyen szép számot elfog érni a történet, mert tényleg kis idő telt el.
Nos nem titok rendesen könnyekben fürödten, mert ez hihetetlenül jól esett, és ezúton is ismét szeretném megköszönni annak aki olvassa, hihetetlen érzés még most is tényleg.🙈🥵💖