A szakadó esőben Lando felé tettem még egy lépést mígnem már az ő esernyője alatt álltam, álláról a kezemet az arcára csúsztattam, majd mégegyszer a szemébe néztem és ajkára vetettem magam.

Lando a hirtelen jött támadásra ami a száját érte meglepettségében hátra lépett egyet a sáros, süppedékeny talajban, majd hátraesett én pedig természetesen rá, mert a derekamnál fogva húzott magával. Szóval mindketten fürödtünk a sárban.

-Nos, tudod már sokszor elképzeltem ezt a jelenetet.-nézett rám félmosolyra húzva ajakit. -De ott valahogy nem a sárban fetrengtünk, szakadó esőben, és ruhából is lényegesen kevesebb volt rajtunk.-nevetett rám csillogó szemekkel.

-Nem vagy normális Norris.-csaptam a mellkhasára komolyan, de én se bírtam sokáig és az abszurd helyzeten, miszerint éppen a sárból tápászkodok fel egy sikertelen csókkísérlet után én is hangos nevetésben törtem ki.

-Nem?-nézett rám miután ő is felállt a sárból.

-Nem hát.-fontam karba a kezemet, majd a mellettünk elhúzódó tavat néztem, miközben egyre jobban áztam el.

-Tehát nem?-jött közelebb majd az összefont karjaim közül a bal kezemet kihámozta és maga felé kezdte el húzni. Mígnem elázott és sárban úszó testünk össze nem ért.

-Valóban nem.-néztem kék szemeibe halványan elmosolyodva.

-Egyébként szerintem se, ez lehet az oka ennek.-fogta meg az állam, majd hezitálás nélkül számra tapasztotta a száját.

Életem első csókját kaptam abban a pillanatban. A gyomrom lakói, imádott lepkéim akik csak Lando hatásra képesek életre kelni össze-vissza csapkodtak. A szívem pedig eszeveszett dobogásba kezdett.

Sohasem csókolóztam, így nem tudom milyen a tökéletes csók, de számomra a körülmények ellenére ez az volt.

Esőben bőrig ázva és tiszta sárosan, miközben Lando Norri S ajka az enyémmel összeforrva táncot járt.

-De azért ismerd el, hogy észveszejtően jól tudok csókolni.-nézett rám csintalan mosolyra húzva a száját, pillanatokkal később mikor már a levegő hiány miatt véget vetettem ajkaim ostromolásának.

-És az egódat is hihetetlenül jól vissza tudod fogni.-forgattam meg a szemem, majd mosolyogva ismét a tavat néztem amin egyre jobban látszott, hogy esik az eső.

-Mutatni akarok még valamit.-ragadta meg a kezem és engedte el az egójára tett megjegyzésemet, majd maga után húzva elindult a fák közé ahol egy kisebb ház tornyosult, nos ami nekem sikeressn nem tűnt fel.

-Könyörgöm mondd, hogy nem a tiéd.-néztem a gyönyörű házra.

-Persze, hogy az enyém.-nézett rám büszkén mosolyogva.

Egy hatalmas nappali és konyha képe tárult elém, mikor Lando kitarta előttem az ajtót, és bár hangosan nem mondtam ki, imádtam. A berendezés, hozzáértő ember keze munkáját dícsérte, leginkább a fekete, fehér és a szürke szín dominált, de nem Lando Norrisé lett volna, ha valami nem tűnt volna ki a megszokott színvilágból. Rengeteg profi, rajongói kép és festmény díszítette a falakat, illete családi és baráti fotók. Otthonos volt.

-Gyönyörű.-montdam ki az első szót ami eszembejutott és amit erre a házra csak mondani lehet. 

Következő kérdésem az lett volna, hogy gyakran jár-e ide, mármint a tó látogatásán túl? Bár erre a választ magamtól is tudtam. Vicces és kedves volt. A kamera és az emberek imádták, de a külső látszat, a felszín nem minden, és ezt talán én tudom a legjobban, nemcsak átérezni és megérteni lettem volna képes, hanem meghallagtni őt és segíteni is, de még ő gyakorlatilag mindent tudott rólam én az ő fájdalmairól és gondjairól mit sem sejtettem.

-Imádom ezt a nézést. A gondolkodás és a csodálat egyvelege, én is így szoktam nézni az autót amiben minden héten versenyzek, meg igazából az összes autót ami bejön.-tárta szét a kezeit. -Egyébként elmegyek átöltözni, adok neked is legalább egy tiszta pólót, illetve szárítsd meg a hajad, mert tiszta víz és megfogsz fázni.-tűnt el a látóteremből.

-Szerintem meg inkább induljunk vissza, mert nos elég sötét van már.-néztem rá kissé kétségbeesetten.

-Mi lenne, ha itt töltenénk az éjszakát?-piszkálta mutatóujjával a száját.

-Tessék?-néztem rá döbbenten.

-Nem muszáj.-tiltakozott azonnal. -Csak gondoltam sötét van, csúszós az út, és nyilván ha verseny van háromszázhúsz kilométer per óraval is simán vezetek esőben, de most rólad is szó van, és ha van lehetőség erre akkor esetleg élhetnénk ezzel, hogy ma itt alszunk.-nézett rám kínosan.

Én pedig néztem a fiút. Lando Norris és én egy házban? Egy éjszakára? Jézusom, ha eddig azt hittem, hogy ki tudom védeni azt, hogy gyengéd érzelmeket kezdjek el táplálni iránta, az ezzel az estével teljesen megváltozott volna, és számomra beláthatatlan következményeket hozott volna.

A szakadó esőbe kilépve, kinyitottam az esernyőmet, majd elindultam a bronz McLaren felé, amit a sötétben alig-alig láttam

-Egy szimpla nem is elég lett volna.-kiabált utánam, széttárt karokkal.

Lando kinyitotta a McLarent és beült a volán mögé, én pedig kivettem a táskámat, mert az autójában hagytam, és nyilván nem maradhat egész estére a kocsiban.

-Úristen, de világi nehéz eset vagy te nő.-szállt ki a járműből néhány pillanatal később amikor látta, hogy nem fogok beülni mellé, majd lezárta az autót. Én pedig elindultam vissza a házba nyomomban Landoval.

-Ki nem hagyhattam volna egy ilyen ajánlatot.-mosolyogtam rá, bár igazából feszült voltam, fiúval se volt dolgom, nemhogy még egy éjszakára, egy házban összezárva legyek vele, khm pont Lando Norrissal.

-Éhes vagy?-mosolygott rám.

-Nem. Viszont a helyzet az, hogy rettentően fázok. Jézusom. Szóval ha nem baj megszabadulnék a vizes ruháimtól.-magyaráztam a távolodó Lando alakjának.

-A folyosón egyenesen majd balra a fürdő. Van hajszárító a mosdókagyló alatti szekrénybe. És itt a póló.-sorolta az infókat Lando, majd a kezembe nyomott egy fekete pólót, ami biztos legalább egy hálóingnek fog megfelelni.

Én pedig a hallottak után elindultam a fürdőbe, ami valljuk be ismét telitalálat volt. Tágas szoba, márvány padlóval és falakkal, tusoló és egy óriási tükör a mosdókagyló felett.

Miután megszabadultam a vizes ruháktól beálltam a forró víz alá, és jól eső bizsergés járta át a testemet, miközben folyt rólam le a kissé sáros víz.

Negyedórányi áztatás után elzártam a vizet hajat szárítottam majd felvettem a fekete pólót ami combközépig ért és Lando illata volt, imádtam. Miután kiszagláztam magam és jó mélyre elzártam a Norri S illatot, elindultam Lando felé a konyhával egybenyitott nappaliba.

-Mi ez az égett szag, te jó Isten?!-szippantottam nagyot a levegőből, tüdőm hatalmas karára.

-A vacsoránk.-nézett rám miközben éppen a sütőből szedett ki valami fekete cuccot.

-Menj el fürdeni, rád is rád fér.-mértem végig a sáros mindenét. -Addig összedobok valamit. Ja meg kiszellőztetek.-néztem körbe a konyhában.

Lando szótfogadva elindult a fürdő felé, én pedig bekapcsoltam a pára elszívót, majd elindultam kinyitni az ablakokat aztán a bejárati ajtót, ahol megakadt a szemem a tavon, ami még mindig jól mutatta, hogy esik az eső bár már alig.

Néztem a tavat amin megcsillan a Hold fénye és az azt körülvevő fákat ahogy a körbeveszik a vizet, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, ahogy a délután emlékképei bevillantak.

És akkor fogott el az érzés, vagy talán csak akkor jöttem rá, hogy talán jobban kedvelem Lando Norri S-t, mint azt valaha gondoltatam volna, a fiút aki tökéletlenül tökéletes, a kék szemét, a göndör fürtjeit és a jobbnál jobb belső tulajdonoságait.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .