-Estée. Kukucs! Nézz bele a kamerába!-közelített felém Charles, én pedig a fejem elé tettem mindkét kezem ezzel is védve a jetlag áldozatául esett fáradt táskás szemeimet.

-Insta?-kérdeztem megadóan.

-Igen, és nagyon kíváncsiak rád.-tolta a képembe a kamerát, hogy jól lássam a kérdéseket, amit ezen a héten már tucatszor biztos, hogy megkaptam mind Amerikában, mind telefonon és mind itthon, Charlestól, apától és számomra vadidegen emberektől.

-Sziasztok.-integettem a kamerába. -Nem.-mosolyogtam. -Az nem én voltam. Lando Norrist csak futólag ismerem.-mosolyogtam és természetesen hazudtam, mint a vízfolyás.

Bár mindenki tudta, hogy ez nem igaz. Lesifotósok tömkelege kapta le ahogy megkörnyékezzük Lando autóját, és azt is ahogy vitázunk a kialakult helyezten, hogy mégis miért kell vezetnem, majd az a pillanat is meglett örökítve ahogy elhajtok. Leginkább a szőkésbarna hajam és a hátam volt látható, de napvilágot látott egy kamera felvétel is amint együtt megyünk be a benzinkút boltjába, és együtt jövünk ki onnan.

Mindenki tudta, és talán tudatalatt én is tudtam, hogy ez lesz, már akkor amikor beültem Lando mellé a volánhoz.
Egy visszafordíthatatlan lavinát indítottunk el, akkor vasárnap.

Lando tabuként kezelte mindigis a magánéletét, szerény egy hetes távollétemben volt időm bőven utána olvasni a fiúnak, az életének, illetve a családi hátterének. 2 évig sikeresen elérte, hogy csak róla és a pályán nyújtott teljesítményéről cikkezzenek, mert a magánéletét mindig privátként kezelte. És ezt mind felrúgtuk akkor, vasárnap, ugyanis órákkal később már a legnagyobb újságok is top cikként hozták le a hírt, miszerint:

"Az ifjonc Lando Norris, aki a Formula 1, királykategória versenyzőjeként minden héten kockára teszi az életét, és akinek nem más az édesapja, mint Adam Norris, az angliai Forbes szerint a szigetország top ötszáz leggazdagabb emberének egyike, és Estelle Leclerc, a fiatal, ámde tehetséges f1-es Ferrari pilótájának, Charles Leclercnek az unokatestvére, illetve a monacói milliárdos üzletember egyetlen élő gyermeke, akinek három éve tragikus körülmények között elhunyt a felesége és imádott kisfia, együtt hagyták el a silverstonei pályát a vasárnapi futamot követően.
Norris mindigis titokzatos volt a magánéletével kapcsolatban.
A rajongók elkezdhetnek aggódni, hogy az érdekes múlttal rendelkező tizenkilenc éves lány esetleg elrabolta kedvencünk szívét?
Nos, ezt meg senki sem tudja, de hamarosan kiderül, és mi készen állunk rá, hogy elhozzuk Önöknek a legfrissebb híreket a fiatalok bimbódzó szerelmével kapcsolatban."

Leglábbis ez volt azon újságkupac legtetején amit Apa elém dobott rögtön az érekzésemet követően Amerikában. Mit ne mondjak a The Sun, mint mindig most is kitett magáért.

Mikor vasárnap Lando elhajtott én vacsorát főztem, aztán bepakoltam az egy hetes utazásomra, (ami így utólag egy menekülésnek tűnhet kívülről, ugyanezt tettem egy évvel ezelőtt is, ez viszont most nem egy szökés volt a gondok elől, hanem egy csúnya és óriási egybeesés) és utána már nem neteztem, így esélyem sem volt olvasni a híreket.

Lando azóta nem keresett, ahogyan én sem őt. Őszintén szólva félek a viszontlátástól, hogy hogyan fog reagálni arra, hogy az élete lényegében miattam most felfordult, és a falat amit épített az élete köré azt most leromboltuk.

Charles kérdőn nézett rám, én pedig leblokkolva figyeltem iPhonejának kijelzőjét. Talán ez volt életem első olyan negatív kommentje amit egy idegentől kaptam és ami mindennél jobban megérintett.

"Egy utolsó ribanc vagy! Monacóból is emiatt menekültél el! Nem is értem mit akar tőled egy Lando Norris."

Amég én ezt másodpercek töredéke alatt elolvastam addig Charles engem fürkészett, hogy nem készített-e ki nagyon ez az insta élőzés. Halvány mosolyt varázsolva az arcomra néztem rá, nem mutathatom ki, hogy egy vadidegen véleménye összetört.

Elköszöntem a nézőktől, és szóltam Charlesnak, hogy másfél óra múlva a verseny kezdetére itt leszek. Tele volt a fejem és úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem. Annó egy éve is ezt éreztem, és emiatt menekültem Angliába. Anglia, nos csodás a maga bájával. Nem volt kérdés, hogy ide teszem át a székhelyem, és most sem volt kérdés, hogy szükségem van Anglia erőt adó levegőjére.

Elhagytam a Ferrari boxát céltalanul bolyongani kezdtem a sürgő-forgó overálosok és a csapatok dolgozói között, egyik box után hagytam el a másikat, és közben próbáltam kikerülni a kamerákat amiket olykor az arcomba nyomtak, és a kérdéseket amikkel megbombáztak, valakik még a koronavírus alatt sem pihennek.

Lehet, sőt biztos, hogy kevés jó döntést hoztam életem során. Az, hogy ma ide jöttem, egy ilyen óriási pletyka áradat után, szintén rossz döntéseim listájára írandó dolog, mert amellett, hogy a saját lelkem sérül, Landonak ez megint egy újabb pletyka forrás ahol ismét nem a teljesítményét figyelik hanem a magánéletét körülvevő pletykákat, híreket. És őszintén? Azt sem zártam ki, hogy ez akár a mai teljesítményére is rá mehet.

-Dama.-hallottam meg Carlos hangját a hátam mögül. -Mit csinálsz itt?-kérdezte.

-Levegőzök. Te?-mosolyogtam rá halványan.

-A paddockba tartok. Jól vagy?-fürkészett. Én pedig csak egy apró fejrázással jeleztem neki, hogy nem, egyáltalán nem. -Kamerák vannak itt, nem akarok egy újabb botrányt, de hidd el kapnál most egy spanyol, kebles ölelést. Mosolyogva néztem rá. -Egyébként khm Mr. Norris éppen egyedül van a McLaren öltözőjében, és gyanítom lenne mit megbeszélnetek. Van hátul is egy bejárat, ha hármat kopogsz beenged. Nem nagyon van most fotós arra, de azért vigyázz. Sok sikert.-húzta félmosolyra a száját.

-Köszönöm.-néztem rá hálásan. -Ja és Carlos! Ha nem lennének itt kamerák, te is kapnál most egy keblest.-mosolyogtam rá majd elindultam.

Megtaláltam hátul Lando öltözőjét és ahogy Carlos mondta hármat kopogtam.

-Carlos? Mit hagytál már megint itt?-hallottam meg Lando hangját mire ösztönösen összeugrott a gyomrom és kicsit gyorsabban vert a szívem. Hiányzott mit ne mondjak.

Résnyire nyitotta ki az ajtót, éppen, hogy csak kilásson és amikor meglátott óriásira tágult kék szemekkel fogadta be a látványomat.

-Szia.-köszöntem halkan miközben az államra húztam a maszkom. Ő pedig csak kitárta előttem a bejáratiajtó, beinvitálva engem.

-Szia.-csukta be az ajtót. -Mit csinálsz itt?-méregetett.

-Beszélnünk kéne nem? Mert nos ezt nem nagyon tettük meg, és a pletykák kezdenek egyre jobban elhatalmasodni, illetve elfajulni is.-néztem rá miközben egy szőkésbarna tincset tűrtem a fülem mögé és leültem a fekete fotelba.

-Válassz egy újságot amelyikben a legjobban megbízol, és elmondjuk neki az igazat.-nézett ki az ablakon, zsebre dugott kézzel előttem állva.

-Semelyik újságban nem bízom.-jelentettem ki. -És tulajdonképpen mi is az igazság? Semmi nem történt! Egy városban élünk, te felajánlottad, hogy mivel úgyis hazamész elviszel, én ezt elfogadtam, így hazamentünk. Ennyi történt semmi több!-néztem rá értetlenül.

-Hatalmas sajnálatomra.-fonta karba a kezeit.

-Lando koncentrálj.-temettem az arcomat a kezeim közé.

-Azt teszem. Argh. Ha vége a versenynek, lenyilatkozzuk a sajtónak az igazat, miszerint semmi sem történt köztünk csak hazavittelek.-váltott át komolyba szavaimat nyomatékosítva.

-Remek.-csaptam össze a tenyereimet majd felpattant a fotelből és elindultam az ajtó felé.

-Semmi "Sok sikert!" vagy "Vigyázz magadra!" csók?-nézett rám félmosolyra húzva a száját.

-Ne is álmodj!-szemeztem az ablakkal, hogy még véletlenül se kelljen rá néznem.

-Oh pedig szoktam! És általában ott a csók az csak a bemelegítés.-nézett rám önelégült vigyorral az arcán.

-Túl feszíted a húrt Norris.-léptem ki az öltözőből vissza sem nézve rá.

Mert mit láthatott volna Lando? Egy idiótán vigyorgó lányt, és ígyis volt már akkora egója, hogy ezt az örömöt bizony nem adhattam meg neki pluszba. Úgyhogy semleges arccal, de belül mégis mosolyogva és kellemes bizsergéssel átjárva indultam el a Ferrari boxok felé és próbáltam ismét feldolgozni, hogy az f1-es pilóta milyen hatással van rám, de leginkább az összetört szívemre.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok!💖

Most nem egy szerkesztett képet csatolok, hanem egy új borítót.🙈

Személyszerint az előzőt is imádtam, tekintve, hogy újabban a letisztult és minimalista vonalak kedvelői táborát erősítem, de hirtelen bevillant, hogy mi lenne, ha csinálnék egy újat. És bár eleinte nem tetszett Wandytheboss megnyugtatott, hogy neki viszont igen, úgyhogy végül beadtam a derekam és az eredetileg próbaverziós borító nyert.🤭

Szóval remélem nektek is tetszik valamennyire.🙈💖

Andiii 💖❣️