-Szereted?-méregetett Gen barna szemeivel csütörtök késő délután a nappali kanapéján ülve.

-Tudom milyen a szeretet.-jelentettem ki. -Mármint a családtagok felé.-helyesbítettem. -De Gen, te tudod a legjobban, hogy én még soha nem voltam szerelmes. És ha szerettem is valakit az legtöbbször ilyen-olyan okoból kifolyólag, de elhagyott.-néztem a lányra jelentőségteljesen.

-Ez még nem zárja ki, hogy szerelmet érezz. Vagyunk abban a korban, hogy az érzelmi intelligánciákat kifejlődöttnek lehessen mondani.-tárta szét a kezeit. - És nincs azzal baj, ha esetleg szereted, lehet ő lesz a kivétel aki megmutatja, hogy tud ám melletted maradni. Legalábbis ez az én álláspontom.-mondta.

-Ha esetleg ez szerelem is, de tényleg csak, ha. Ez az első, és attól tartok nem az utolsó, nem Lando lesz a férjem és évek múlva a gyerekeim apja.-néztem a lányra aki csak a szemét forgatta válaszomon.

-Hülye vagy.-jelentette ki.

-Köszi Gen, én is nagyon szeretlek.-mosolyogtam rá a lányra.

-Mrs. Norris gyere ide.-pasolta meg maga előtt a kanapét. -Gyanítom amikor nevet adtál tündér-bogyónak akkor se a fiú járt az eszedbe, még véletlenül se ch.-nézett rám miközben sötét barna haját kontyba fogta fel a feje tetején.

-Hova gondolsz már te is?! Jézusom szétvisztek. Argus Flich macskája a Harry Potterből! Ő ihletett.-masszíroztam meg a homlokom.

-Hogyne, szerintem ez teljes mértékben valós és mindenki egyből erre gondol amikor meghallja a kutya nevét, tehár én kérek már elnézést.-nevetett rám Gen. -Uh! És ki gondolja még így? Csaknem Norris?-húzta magasra a szemöldökét.

-Is. Charles is, meg mindenki is.-tűrtem a fülem mögé a hajam.

-Ahw kedvenc uncsitesó is képbejött. Hogy van Charlie?-kérdezte Gen.

-Jól, de eltérsz a tárgytól Gen.-néztem rá próbálva kerülni a Charles témát.

-Nyugi, elbíróm, úgyhogy mondd csak, régen volt már tudod jól.-utalt Gen arra, hogy reménytelenül volt szerelmes Charlesba gyakorlatilag mindig, Gen és én ovis korunk óta legjobb barátnők voltunk, így alap, hogy ismerte az egész famíliát és nyilván Charlest is, és míg a lány totálisan odavolt az unokatestvéremért addig Charles csak egy nagyon jó barátként tekintett rá.

-Megvannak Charlotteal.-húztam el a számat és kihagytam a részt, miszerint Charles nagyon szerelmes a lányba, számomra érthetetlen okból kifolyólag, mert Gen mind belsőleg mind külsőleg tökéletesebb választás a szerintem a csak felkapaszkodni kívánó lánynál.

-Legalább Charles boldog. Ez a lényeg, nem?-tárta szét a kezeit. -Ha igazán szeretsz valakit el kell tudnod engedni, hogy keresgélhessen aztán, ha az élet úgy akarja, mert az univerzum egymásnak teremtett titeket úgyis visszatalál hozzád.-nézett a plafonra.

-Folytatnod kéne tumlin az idézet írogatást.-mosolyogtam a lányra próbálva jobb kedvre deríteni.

-Hagyj.-temette arcát kezei közé nevetve. -Azok az idők elmúltak.-mondta még mindig tenyerébe temetett arccal. -Csörög a telód. Nem veszed fel?-ráncolta a szemöldökét Gen, mikor eszeveszett hangosan kezdett el csörögni a telefonom.

-Öm... nem fontos.-tűrtem a fülem mögé a hajam.

-De lehet Norris az! Hallod vedd már fel.-nyúlt a telefonomért.

-Biztosan nem ő az.-kaptam fel a telefont, ugyanis valóban nem ő volt az, hanem Charles és nem akartam Gennek kellemetlenséget.

-Add ide.-kapta ki a kezemből. -Norris? Geneviéve beszél.-szólt bele a telefonba én pedig kínosan oldalra kaptam a tekintetemet. -Oh, hogy Charles! Szia. Estée?-én pedig csak megráztam a fejem. -Nem ő most éppen fürdik.-improvizált a lány. -Mi az, hogy ilyen korán? Akkor fürdik amikor akar, amúgyis mindjárt nyolc óra.-háborodott fel Gen. -Mi az, hogy megint beleviszem a rosszba?! Jóég Charles hallod magad?-akadt ki teljesen a lány. -Bazdmeg te!-jelentette ki majd bontotta a vonalat.

-Gen.-néztem a lányt.

-Semmi nyugi.-mosolygott halványan. -Csessze már meg! Ki dudál ilyen kurva hangosan?!-indult el a nappali ablaka felé ami pont az utcára nézett.

-Gen! Ne káromkodj.-szóltam a lány után.

-Mi a fasz?-sipákolt a lány az ablak előtt állva.

-Gen az isten szerelmére már.-álltam fel, hogy megnézzem minek is örülünk ennyire nagyon.

-Tehát neon zöld McLaren mi?-húzta félmosolyra a száját a lány. -Szaladj!-visított -Menj már!-tuszkolt ki a konyhába. - Én itt maradok Mrs. cukipofa Norrissal. Megleszünk a kiscsajjal. Úgyhogy indulj már.-tolt tovább az előszobába ahol kezembe nyomta a telefonomat és púder rózsaszín Michael Kors táskámat majd kinyitotta az ajtót és kilökött.

-Gen! Nem vagy normális!-fordultam a lány felé értetlen arccal és széttárt karokkal, erre a lány egy puszit dobott majd bevágta a bejárati ajtót.

-Szóval ő Geneviéve.-hallottam meg a hátam mögül Lando lágy hangját és biztosra vettem volna, hogy önelégült vigyor tanyázik az arcán. -Azt hiszem már ő is tűkön ülve várja. hogy a barátnőm légy.-folytatta én pedig megfordultam és egyenesen a fiú szemeibe néztem miközben lassan elindultam felé.

-Minek köszönhetem kései látogatásod Norris?-néztem a fiúra. -Mondtam, hogy ma jön Gen és valószínűleg itt is alszik.

-Én pedig megígértem, hogy elviszlek randira.-jött közelebb.

-Igen, ami holnap lesz.-néztem a fiúra értetlenül. -A részleteket pedig telefonon is tudtad volna közölni, nem?-ráncoltam szemöldökeimet.

-Holnap családi összejövetelen veszünk részt.-emelte a csillagos égre a tekintét. -Ma este viszont randira megyünk.-nézett rám áthatóan ahogy a hold fénye beborított az arcát. És abban a pillanatban ahogy néztem őt jöttem rá, hogy mikor éreztem a fiú iránt elsőnek másként. Az első éjszakán amikor együtt aludtunk a titkos kis helyén.

-Fogalmam sincs, hogy mikor leszek képes szavakba önteni az érzéseimet.-néztema fiúra jelentőségteljesen. -De szeretném, ha tudnád, hogy sokat jelentesz nekem, nagyon.-néztem a fényárban úszó arcára. -És ezt a nem mindennapi ajánlatot, hogy hivatalosan is randira viszel vissza kell, hogy utasítsam. De bepótoljuk majd. Illetve, ha ez számít volt két khm majdnem hálószoba jelenetünk, ez azért csak több, mint a semmi.-tártam szét a kezeimet.

-Fantasztikus vagy! Minden miatt is!-nézett rám mosolyogva. -És itt van a barátnőd akivel sokmindent meg kell beszélned tekintve, hogy több, mint másfél éve nemláttad. De hallod? Csak jót mond rólam.-nézett rám miközben ajkai észesen közeledtek az enyémek felé.

-Rólad igazából csak azt lehet.-néztem oldalra.

-Szeretlek.-nézett rám majd lecsapott az ajkaimra. -És nem kell neked is kimondanod, ráérünk.-szazkíotta meg ajkaim ostromát majd újra táncba hívta számat.

Öt percig tartott a búcsúkodásunk majd Lando elhajtott kócos hajával és gyűjteményének egyik kincsével én pedig duzzadt ajkakkal és idióta mosollyal az arcomon tértem vissza a házba, ahol Mrs. Norris és Gen vártak.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!💖

És igen! Rettentően megkésve érkezett meg ez a rész. 🥴🥺

Viszont természetesen, mint oly sokmindenre erre is van magyarázatom és egy remek hírem, legalábbis nekem az.🤪

Ma fogom befejezni a könyv epilógusát, holnap írom meg a köszönetnyílvánítást illetve nézem át a részeket, javítgatok bele a még itt-ott hibás szövegekbe, szerkesztem meg a képeket és utána, (igen most dobpergés) kirakom egybe az összes részt, mert nem kenyerem, hogy tovább húzzam itt az idegszálakat, ugyanis a sztori rendesen befog pörögni és szerintem kicsit jobb, ha egybe olvasható az egész, úgyhogy emiatt is és a suli miatt is voltam/vagyok ennyire inaktív.

És wow új borítót alkottam, ami végre úgy érzem tényleg nagyon ahw lett, (bár biztos fogok majd rajta változtatni, de egészen pontosan szombat óta elég nagy szerelemnek örvend).

Andiii💖❣️