-Geneviève?-vettem fel a telefont szerdán kora délután amikor megláttam, hogy a legjobb barátnőm hív. -Baj van kedves?-ráncoltam a szemöldököm.

-Hazamegyek, vagyis végleg, hazaköltözöm.-jelentette ki a lány aki másfél éve Afrikában önkénteskedik.

-Mi történt?-sokkoltak a hallottak, Gen erre áldozta az életét, számára ez jelentett mindent, hogy segíthet másoknak, bár a szülei eleinte nem támogatták abban, hogy az áltauk megkeresett milliárdokból támogasson vadidegen embereket, a lány a saját örökségét eljótéknykodva lépett ki az iskola bűvös köreiből és egy érettségivel a kezében indult neki a nagyvilágnak, hogy kicsit jobb hellyé tegye a földet.

-Nyitottam egy iskolát, rengeteg kutat telepítettem ami tiszta ivóizet szolgál az itt élőknek, Est én készen vagyok. És olyan jó érzés.-csuklott el a hangja.

-Kedves, ha te sírsz én is sírni fogok.-mondtam a lánynak aki már óvoda óta legjobb barátnőm.

-Nem sírok. Nemsokára indul a gépem Monacoba. Mi lenne ha egyik nap leugranék hozzád Bristolba. Vaaaagy esetleg te jönnél haza.-tett óvatosan ajánlatot.

-Voltam Monte-Carloban.-jelentettem ki, azt amiről nem is nagyon tudhatott, hiszen lassan három és fél hete beszéltünk utoljára.

-És nem is mondtad! Na szép! Lesz mit megbeszélünk. Azt se csodálnám, ha bejelntenéd, hogy három és fél hét alatt bepasiztál.-jelentette ki felháborodva én pedig mély hallgatásba búrkolóztam. -Jézusom te tényleg bepasiztál.-visított hüledezve a telefonba.- Azigen anyukám! AZIGEN!-visongott.

-Nem pasiztam be Gen.-jelentettem ki.

-Holnap ott vagyok csajszi. Puszi.-elköszöntünk majd bontotta a vonalat.

16 éves korunk tájékán amikor a gyász felemésztett együtt jártunk el bulizni, és együtt felejtettünk, Gennek hamarabb benőtt a feje lágya és felelőségteljes 18 éves lány lett aki elhagyta a szülőhazáját
azért, hogy más ország lakóin segíthessen, míg én addig mentem amég a saját káromon meg nem tanultam, hogy soha többet buli.

-Bizony Mrs. Norris, az egy nehéz időszak volt.-simiztem meg a francia bulldog buksiját, miközben visszaemlékeztem, hogy mennyire lesüllyedtem 1 éve, és hirtelen ötlettől vezérelve kezembe vettem a telefont majd rányomtam a Lando neve melletti hívásikonra.

-Mon cher.-duruzsolta Lando a telefonba mikor harmadik kicsöngésre felvette. -Miben segíthetek?

-Ráérsz?-kérdeztem miközben egyik szőkésbarna hajtincsemmel játszottam.

-Streamet terveztem, de akkor majd később. Menjek érted?-és hallottam, hogy valami borul.

-Sétáltatnám Mrs. Norrsit, de megoldom akkor egyedül is igazából, és jézusom mit törsz éppen.-hüledeztem miközben törés hangjait hallottam a háttérben.

-Mit nem? A csontjaimat. És oké akkor lekocsikázok hozzád aztán onnan sétálhatunk. Mindjárt ott vagyok.-mondta a fiú majd bontotta a vonalat.

-Készülj fel Mrs. Norris, ma fogod hallani szánalmas életem leggázabb sztoriját.-fogtam kezeim közé a tutyit miközben puszit nyomtam az arcára, majd ráraktam a pórázt.

-Szia.-köszöntött Lando a sárga McLarenjének dőlve miközben fekete napszemüvege mögül kémlelt néhány perccel később a telefonhívásunkat követően.

-Egy egész gyűjteményed van?-mutattam a kocsira.

-Valamivel le kell nyűgöznöm téged.-húzott magához a derekamnál fogva.

-Ne aggódj, nem ezzel fogsz.-suttogtam az ajkaira.

-Tudom.-húzta félmosolyra a száját majd lecsapott ajkaimra. -És minek köszönhetem ezt a váratlan hívást?-kérdezte miután ajkaink elváltak.

-Azt mondtad keveset talizunk, és mivel te nem nagyon törtetted magad ennek változtatásán én kézbe vettem a dolgokat.-nevettem miközben oldalra néztem. -Ilettve szeretnék mesélni valamit.-húztam el a számat a gondolatra, hogy beavatom életem egyik legsötétebb zugába.

-Viszem Mrs. Norrist.-vette ki a kezemből a négylábú pórázát aztán kezemért nyúlt amiket sikeresen össze is kulcsolt, majd elindultunk.

-Egyszer kérdezted, hogy miért hagytam el Monacot.-néztem a felettünk elhúzódó eget ami sikeresen beborult. -Nem akartam elmesélni, pedig őszintén szólva már akkor el kellett volna, hogy megmutassam nem én vagyok az a személy akire szükséged van. Ma felhívott a legjobb barátnőm, Geneviève és bejelentette, hogy hazaköltözik. Másfél évet volt Afrikában és segített az ott élőknek, ez most még nem fontos, de indításként meséltem róla. Amikor elveszettem az anyát és Maxencet összezuhantam, de úgy igazán, a tanulásba menekültem, hogy vonja el a figyelmem, legalábbis eleinte. 16 éves lettem, Apa a világ másik felén élt és én gyakorlatilag csak Charlesra és a családjára számíthattam, bár Apa rengetegszer kérte, hogy menjek vele nekem Monacoban volt az életem, így ott maradtam és ott ért a 16. születésnap.
Életemben azelőtt soha nem ittam, Genevièven kívül volt egy másik barátnőm, bár vele nem volt szoros a kapcsolatunk, csak a középsuliban ismertük meg és ő inkább volt az osztály ribanca, mint barátnőnek való alany akivel bármit megbeszélhetsz. Nos a születésnapomat egy monacoi buliban tartottuk meg, ahol sikeresen leittam magam a sárga földig, rájöttem, hogy, ha sokáig nem is, de az alkohol segít felejteni, így gyakorlatilag minden héten szétcsaptam magam Gennel együtt, mígnem másfél évvel ezelőtt Gen azt mondta ő nem kér ebből az életmódból többet és elment Afrikába. Nekem is le kellett volna állnom, akkor és ott, de a lány aki ebbe az egészbe bele vitt nem nagyon hagyta, Gen távozása után még fél évig jártunk együtt bulizni, mígnem egy nap egy kaszinóban kötöttünk ki, ekkor már 18 évesek voltunk. Valamit rakott az italomba, mert teljesen elkábultam és a legutóbbi emlékképeim azok, hogy nálam jóval idősebb férfi egy mosdó fülkében fogdos, hiába sikítottam senki nem hallott, legalábbis én ezt hittem, mert a sokktól amit kaptam elájultam. A következő emlékképem, hogy a kórházban fekszem gépekre kötve. Másfél napig nem voltam az eszméletemnél. Kint ült az egész család az üvegajtón túl, a Forma 1 ment bent nálam, Charles éppen akkor volt versenyen és egy nő ült az ágyam melletti székben, soha nem láttam azelőtt. Mint kiderült anya egyik fiatalkori jó barátnője volt, és a történtek estjén a férjével ünnepelte a 30. házassági évfordulójukat, a nő természetesen azonnal beadta a válópert, és bár mindene megvolt elperelte a férje vagyonának háromnegyedét. A kórházban azt mondta, "Ha anyád látná mi lett belőled szégyenkezne, mélységesen." És akkor ott a kórházban eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó és soha többet, illetve elhagyom Monacot és új életet kezdek. A történtek után 1 hónappal kaptam a nőtől egy levelt, hogy ezen vagyon fele az enyém, amit sikeresen elperelt, az anyám tiszteletére, és barátságuk emlékére, illetve azért mert, ahogy írta tudja, hogy több van bennem, csak ez egy nehéz időszak. Ezt a összeget gyakorlatilag az ükunokáim is költeni fogják még. Amikor a pletyka kitört körülöttünk  és elmentem Amerikába ezen összeg egy részét egy alapítványba fektettem, amely a megerőszakolt nőket támogatja és segíti, mivel úgy volt, hogy elhagyom Monacot és apához költözök egy amerikai bankban lett letéve a pénz. Aztán végül ide Bristolba sodort el az élet. És hogy miért? Nos őszintén szólva a szívem döntött, tudtam, hogy nem akarok Amerikába menni, és Anglia egy egészen jó opciónak tűnt, mindig esik az eső és borús az ég, gyakorlatilag a lelkivilágomat tükrözi, ugyanis kiskoromban mindig azt hittem sír az ég amikor esik az eső és ilyenkor megnyugodtam, hogy a nálam nagyobb erők is szomorúak néha. London egyértelműen ki volt zárva, Birmingham lett volna a második választás, de végül Bristol mellett döntöttem, mert ez Anglia nyolcadik legnagyobb városa, és a nyolcas, a fordított végtelen, a kedvenc számom. Szóval valahogy így kötöttem itt ki. És hogy mi lett a lánnyal? Mi köze van Lance Strollnak a történtekhez? Nos egyszerű. A leányzó a börtön lakója és lesz is még egy ideig, drog birtoklása és terjesztése miatt. Lancenek pedig semmi köze nincs a történtekhez, az apjának annál inkább. Lance apja a nő és a férjének jó barátja, és nevezzük néven a börtönlakót, Tiffanyt. Tiffany elég szép pénzeket kapott Lawrenctől cserébe, hogy lányokat kábít el és Lawrence baráti köreibe bocsátja az elkábított lányokat, nos velem is ez történt, de Lawrence Stroll, mint tudjuk gazdag ember, ezért a törvény vaskeze nem érheti őt utol. És, hogy erről miért nem olvashatsz sehol? Apa rengeteg pénzt ölt abba, hogy ez egy családi titok maradjon, a történet, amely Monaco éjének leple alatt zajlott, és ami megmutatja milyen mocskos és gusztustalan is a gazdagok világa, és, hogy mi is rejtőzik valójában a csillogás és a luxus mögött...

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .