Mindigis próbáltam nem kitűnni a tömegből. Csendesen szoktam figyelni a történéseket, nem pedig részt venni benne. Szóval....nem szoktam a középpontba lenni. Inkább a háttérbe segítek.

Viszont mivel az ősz ismét elkezdődött, így a ragadozók versenye is elkezdődik. Teljesen értelmetlen ez a verseny. Csak azért hogy megtudjuk, ki a legjobb öt ragadozó.

És hogy én miért veszek részt rajta? Elhitetitek. Nem az én döntésem volt.
12 ragadozó csap össze évente egyszer, és ezeket a versenyzőket a mesterek keresik meg.

A 12 ragadozó:

Farkas
Medve
Sas
Bagoly
Róka
Hiéna
Oroszlán
Puma
Menyét
Bagoly
Krokodil
Mosómedve
és a Borz
Mindannyian a túlélésért küzdünk. Mert az életünk van a terítéken.

Az én mesterem, a róka.

Elég fiatalon kezdtem a versenyt.
13 évesen. Karácsony utolsó napján találkoztam a mesterrel. Éppen a mamám kertjében játszottam a kutyámmal, aki hirtelen elaludt. Nem értettem mi történt. Próbáltam felébreszteni, de nem tudtam.

- Ne erőltesd. 1 órán át fog aludni. Még a kedvenc kajájának az illata se tudná felébreszteni.

Körbenéztem az egész kertbe, de nem láttam senkit. Csak egy rókát a mamám almafája mögött.

- Szia Susan. – a róka megszólított. Akkoriba nagyon megilyedtem.

- Honnan tudod a nevem? És hogyan tudsz beszélni?

- Ugyan. Tudtad jól hogy követlek. Ne játszad az ártatlant. Tudom hogy milyen vagy valójában, és ne merészeld letagadni.

- .... – nem válaszoltam.

- Remekül színészkedsz egyébként mások elött. Nem is értem, hogy hogyan tudtad megúszni ezeket.
Oldalra kaptam a tekintetemet. Felém irányította a lépteit.

- Már rég kerestem a megfelelő embert. Azt hittem kifutok az időből. De végre. Végre megtaláltalak.

- Miért kellenék neked? Pont én.

- Te leszel....a tanítványom. És részt fogsz venni a ragadozók versenyében.

- És ha nem akarok?

- Bocs...de ez nem volt kérdés.
Majd ezután rámugrott, és a nyakamba harapott. A tűéles fogain kívül mást nem tudtam érezni. Azt se éreztem, hogy hátra estem a fehér hóba.