Délelőtt 11 óra volt... Indul a gépem vissza anyámékhoz. Nem akartam innen elmenni, de ez így alakult. Még a ház előtt pakolászunk, mikor megérzek egy kezet vállamon.Megfordulva Jungkookot és a többieket látom. 

-Mit akartok? - kérdezem szemem forgatva.

- Bocsánatot kérni. - mondja Nam.

- Kérlek ne menny. - néz rám nagy szemekkel Jungkook.

- Átvertetek és kihasználtatok. Játszottatok velem és még azt kéritek ne mennyek el tőletek. - gondolkozom - Hát nem.

- De csak van valami amivel itt-- akadt meg Kook a mondat közepén és szája széléről vér kezdett csordogálni, le állán.

- Jung...kook...- fagyok le.

- Szia cica, kellesz. - vigyorog egy öreg férfi. Gyorsan megtartottam Kookot, mert összeesett.

- Kook. - rohantak a többiek is.

- Ki a faszom vagy? - kiabáltam rá sírva. Jungkook meghalt?...Ne..nenene, nem akarom.

- Csak egy cuki démon, akinek kell a kis enni való angyalpofid. - vigyorog - Még a kurvámnak is elmehetnél. - gondolkozik.

- Te köcsög. Megölted azt akit szerettem. - sírok Kook arcát fogva. Hó fehér arca élettelenül bicsaklott oldalra. Élénk vörös vére ráfolyt kezemre. Könnyeim rácsöpögtek arcára. Szíve nem dobogott, s mellkasa sem emelkedett a levegővételtől.
A fiúk megtámadták volna, de a lábaik nem mozdultak. A démon valami mágiát használt ellenük.

- Gyere szivi. - ragadja meg karom, mire megharaptam kezét - Baszdmeg te szuka. - üt meg. Szám felrepedt.

Szemeim átváltottam feketébe, még szeme fehérje is. Mérgesen megütöttem. Testem fekete tűzben lángolt. Megölte Jungkookot.... Közeledtem felé, de ellenkezett. Próbálta magát védeni. Hozzáértem karjához amit elrántott, de a fekete tűz kigyújtotta. Lemarta a húsát a csontjairól. Szenvedve próbálta eloltani magát, de nem sikerült. A haragom táplálta a tüzet. A fiúk lefagyva nézték a történteket. Szétolvadt a férfi... Eltűnt a fiúkról a mágia így meg tudtak mozdulni, s körülöttem is eltűnt minden. Jungkookhoz rohantam.

- Kook....- sírtam - Nem...nem halhatsz meg. Szeretlek. Gyere vissza.

- Nem fog visszajönni....meghalt... Szeretett téged.- suttogja Yoongi.

- Nem nem nem ne. - tettem kezeim mellkasára. Valahogy csak meg lehet gyógyítani... Erősen koncentráltam, s kezeim aranyszínűen világítottak és kinyíltak szárnyaim. Hajam arany színűre változott. - Szeretlek Jungkook. - csókoltam meg és elterültem a földön. 

Írói szemszög:

Az aranypor látszódott a levegőben, majd Jungkook hirtelen kinyitotta szemeit köhögve s maga mellé nézve meglátta a lány testét. Kezébe kapta egyből.

- Feláldozta magát érted.... - néz szomorúan Tae.

Kook sírva fogta a lányt.

- Ne Hien....ne... - szipog. 
Jungkook várt a csodára. Várta hogy a lány felkeljen, mintha csak egy rémálomban lennének, de ez nem így volt. Kezeivel görcsösen fogta a testet. Csak fogta és fogta. Ébresztgette, de mind hiába. Várt...Várt a varázslatra hogy felkeljen, mint a tündérmesékben, vagy a romantikus filmek végén, de ez nem így történt. Hien halott. 

/Halihó. Ez lenne az utolsó előtti rész. Már csak egy rész van hátra. :3 /