Lassan lépkedtünk a ház felé Yoongival. Mikor az ajtó elé értünk megtorpantam. Csak bámultam a fából készített bejáratra.

- Nyugi, itt vagyok. - szorítja meg kezem a fiú.

Beléptünk. Ahogy a nappaliban ülők, azaz a szokásos 6 fiú plusz vámpír és boszorkánymester társaság meglátott miket elcsendesedtek. Csak bámultak ránk.

- Ti most..... - mutatott rám és Yoongira felváltva Hoseok.

- Igen. - válaszolta a fiú helyettem, mosolyogva. 

Leültünk a kanapéra, de Yoongi belehúzott az ölébe. Paradicsom vörös lett az arcom. Kezei átfonódtak derekamon. Nyomott egy puszit nyakamra, majd fejét a vállamon pihentette.

- Na szóval Hien. Meg kell tanulnod átváltozni a farkas énedbe. - magyarázott Namjoon.

- És azt hogy kell? - érdeklődök.

- Nekünk már csak elég rá gondolni. - mosolyog Taehyung.

- Veled viszont más lesz a helyzet. Mivel hogy keverék vagy jobban kell rá összpontosítanod és el kell képzelned. - válaszol Jin.

- Néha a düh is előhozhatja. - gondolkozik el Jimin.

- Szóval nekem nehezebb lesz egy egyszerű összpontosításnál.... - bólintanak.

- Ne aggódj kicsim, mindenben segítünk. - simít combomra Yoongi.

- Yoongi! - szólom meg tettére. Erre a fiúk elkezdenek nevetni kivéve Kookot. 

- Mi van Hyung, kanos vagy? - viccelődik Hoseok.

- Mondhatjuk. - válaszolja a fiú. Erre csak rácsapok fejére, mire még jobban neveti kezdenek.

Még beszélgettünk kicsit az erőm elő hozásáról. Nehezen fog menni az átváltozás, már előre érzem....  Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, mert már csak arra eszméltem fel, hogy Yoongi az arcomat simogatja. Nagyon fáj a hátam.... egész nap ez volt, biztos csak meghúzódott.

- Jól vagy Hi? - néz rám kissé aggódva Yoongi.

- Persze, csak.... csak egy kicsit fáj a hátam. - mosolygok halványan. Mind nagyot néznek.

- Mióta fáj? - kérdez rá Namjoon.

- Tegnap este kezdte el. Biztos csak meghúzódott. - mosolygok rájuk. 

- Valószínűleg igen. - mosolyog vissza Jin.

Csengetnek. Felállok a fiú öléből, majd kinyitom az ajtót. MI?? Ő hogy kerül ide? Vagy....

- Jaisy? - csak ennyi csúszott ki a számon meglepettségemben, s a nyakába ugrottam örömömben.

- Szia szerelmem. - ölel szorosabban.

- SZERELMEM??? - hallom meg mögöttünk a többiek hangját egyszerre. Elengedem a fiút, s beljebb húzom a lakásba. Mikor közelebb érünk, Yoongi egyből magához húz egy ölelésre, s nem enged.

- Hien, ki ez a srác? - kérdezi Jungkook.

- A fontosabb kérdés az, hogy miért hívott szerelmemnek?!? Te az én csajom vagy. - akad ki Yoongi.

- Fiúk nyugi. Ő itt Jaisy Wang. A bátyám. - mosolygok, majd kibontakozok Yoongi karjaiból, s magamhoz ölelem. Mindenkinek az álla a padlón koppan a meglepettség miatt.

- Igen hugi. - visszaölel - Igazából nem vér szerinti testvérek vagyunk. Amikor Emma azaz Hien szülei elváltak, az anyja az apámmal jött össze. Így lettünk mi testvérek.- mosolyog a fiúkra.

- Gyere ülj le. - húzom beljebb a fiút a kanapé felé. Megtorpan.

- Vérszívók. - mered Zicora és JinHwangra. A szemei átváltanak élénk citromsárgába, s morgó hangot ad ki. A két fiúra nézve az ő szemük piros, s a metszőfogaik is előjöttek.

- Jaisy, te is... farkas vagy? - nézek nagy szemekkel a bátyámra.

- Drága értsd meg.... Én voltam az aki Amerikában vigyázott rád. Egyfajta testőr voltam neked. Az ottani vadászokhoz tartozom. - erre ránéz a fiúkra. Csak bólintanak.Meglepettség ül néhány arcon. - Ő az a nagy boszorkánymester JR? - néz a fiúra. Csak bólintok.

- Na de mostmár üljünk le és beszéljünk. - próbálom húzni tovább a fiút, de ő csak dermedtem áll.

- Én tuti nem ülök ezek közé. Még a végén kiszívják a vérem. - mondja gúnyosan bátyám.

Erre egy akkorát csapok tarkójára, hogy csak úgy vízhangzott. A kezét odakapja a fájó ponthoz.

- Basszus, ez nekem fájt... - tátja a száját Taehyung.

- Jaisy hol marad a modorod. Erre tanítottalak én? - szidom le szúrós tekintettel. 

- Nem. - néz bűnbánó arccal - Bocsánat. - motyogja. 

- Yoongi, nem félsz a csajodtól? - kérdez rá viccelődve JR.

- Dehogy félek. Nem bántana engem, igaz szivi? - csak bólintok mosolyogva.

- Hien jól elintézted a kutyulit. - vigyorog Zico.

- .... Zico.... Te is kérsz? Hol marad a te modorod is? - nézek rá szúrósan, csípőre tett kezekkel, mire kissé összerezzen. 

- Úgy látom, a húgom hozza a formáját és itt is megnevel mindenkit. - vakarja kínosan tarkóját a fiú.

- Ezzel is segítve nekem a nevelésben. - mosolyog Jin.

Végre leültünk a kanapéra.

- Na és mi célból jöttél? - kérdezem Yoongi kezét fogva.

- Meglátogatni téged. De nem csak egyedül jöttem. Anya és....apa is itt van... - mondja a végét kissé lehangoltan. Az apa hallatán megszorítottam Yoongi kezét, aki észre is vette az idegességemet.

- És meddig maradtok? - nézek rá.

- Egy hétig. - mosolyog halványan - Hien, tudom, mi történt és.... sajnálom... - szomorodik el.

- Nem a te hibád..... - vettem egy mély levegőt, majd kifújtam - Yoongi, tudom, hogy nagy kérés, de hozzád költözhetek egy hétig? - nézem a mellettem ülő fiút. Meglepetten néz vissza rám.

- Mi? - nyílnak nagyra mindenki szemei.

- Tudod mit, nem szóltam. Felejtsük el, bocsánat. - hajtom le a fejem bűnbánóan. Megfogja az állam, s maga felé fordítja. Szemeimbe néz.

- Persze, hogy költözhetsz hozzánk. - mosolyog rám - De a mai nap még nem lenne jó az ott alvásra... - húzza el a száját.

- Nem baj, akkor aludj nálunk. - nézek rá kérlelően. 

- Persze, ott alszok. - mosolyogva puszil homlokomra.

- Köszönöm. - ölelem át szorosan.

- Nem bízol bennem, hogy én ott leszek neked? - kérdez rá a bátyám.

- Nem az, hogy nem bízom benned, de nem kérhetem, hogyha megint megpróbál megerőszakolni, akkor fordulj az apád ellen. - nézek rá hitetlenkedve.

- Várjunk csak várjunk!... Ő az a nevelő apád, az a .... Márk vagy ki...? - kérdezi Taehyung.

- Ne már, hogy eddig erre nem jöttél rá Tae. - mondta Jimin. Erre az említett csak vállat von. Kissé elkuncogom magam a jeleneten.

Még beszélgettünk egy jó ideig, majd elköszöntünk a fiúktól, és bátyámal plusz Yoongival kézen fogva indultunk a házunk felé. Útközben elfogott a rossz érzés, s észre sem vettem, hogy lelassultam.  A fiúk is megálltak.

- Jól vagy? - simít másik kezével arcomra barátom.

- Azt hiszem... - mosolygok halványan. Erre csak elmosolyodik, majd ajkaimra tapad. Gyengéd érzéki csók volt.

- Nem szeretném megzavarni a turbékoló párt, de mennünk kellene. - mosolyog Jaisy.

Gyorsan hazaértünk. Mikor beléptünk az ajtón, s a nappaliba mentünk egyből anyámat látta meg. Sietve a nyakába borultam.

- Te is hiányoztál kincsem. - mosolyog elválva tőlem anya - Kit hoztál magaddal? - néz Yoongira.

- Hölgyem. - hajol meg anya előtt - Min Yoongi vagyok, a lányának a párja. - beszél tisztelettudóan, majd megfogja a kezem. Rámosolygok.

- Kicsim, nem is mondtad, hogy van barátod. - csillan fel anya szeme. Csak elkuncogom magam. - Na és mióta tart? 

- Nem olyan rég óta. - mosolygok.

- Nem olyan rég óta, de annál erősebben. - simítja meg arcom Yoongi.

- De aranyosak vagytok. - ujjong anya.

- Apa, Yoongi ma itt alszik. - nézek rá, s ő bólint mindent tudóan.

A vacsora már kész volt, s mind leültünk enni. Csendben fogyasztottuk az ételt, mellettem a barátom ül, s az asztal alatta kezemet fogja biztatás képpen. 

- Na és a fiúkád egész héten itt marad? - kérdez rá hamis mosollyal az arcán nevelőapám.

- Egy, van nevem is. Kettő szerintem ez nem önre tartozik, csak rám és Hienre. - válaszolja unottan és flegmán Yoongi. Ezaz! Köszönöm ezt a viselkedést, hisz csak ezt érdemli.

- Hogy beszélsz velem?! - lett ideges az az állat. 

- Úgy beszél veled, ahogy akar és ahogy megérdemled. De válaszolva a kérdésre, nem nem marad itt, hanem én fogok nála lenni a héten. - állok fel az asztaltól, majd az üres tányérjainkat a mosogatóba teszem. - Ha megbocsájtotok, Yoongival felmentünk a szobámba. - azzal kihúztam az említettet a konyhából, fel egyenesen a szobámba.

Gyorsan letusoltam majd a hálóingemet felkapva belépek a szobába, ahol egy már megfürdött, alsógatyás Yoongi ül az ágyamon. Ahogy megláttam arcomat elöntötte a forróság. Az ágyam melletti éjjeli szekrényhez sétálok, s szétszedek a fürdés miatt felkontyolt hajamat. A hajgumit a szekrényre teszem, majd az ágyra fekszek. Végig kerültem a fiú tekintetét. Ö csak elkuncogja magát. Felém mászik, s egész testével rám fekszik. Fejem mellet két alkarjával tartja magát.

- Zavarba jöttél tőlem? - vigyorodik el, majd megcsókol. 

Nyakára fontam karjaim, ezzel közelebb húzva őt. Már így voltunk egy ideje, mikor Yoongi kezei vándorolni kezdtek, s megfogta mellemet. Hirtelen elváltam tőle.

- Yoongi! - csattantam fel, de elnevettem magam.

- Mi az? Már többször is csókolóztunk, szóval mostmár korlátlan diditapizási jogom van. -   vágja rá gyerekesen.

- Jajj te. - nevetek, majd újabb csókba invitálom. 

Egyre hevesebben, s mohóbban csókol. Lehúzza rólam a hálóingemet, s nyakamat kezdi el csókolgatni. Fehérneműben vagyok.

- A farkasok mindig ilyen..... hevesek? - kérdezem.

- Forr a vérünk baby. - mosolyog sexyn.

Nyakamat és kulcs csontomat csókolgatja, szívja. Nem bírom.... Kezeim elindulnak, s végigsimítanak hasán, egészen alsónadrágjáig. Rásimítok anyagon keresztül. 

- Ezth... neh... - liheg az élvezettől. 

~~~~~

Reggel felkelve Yoongi még aludt. Egész este a plüssmaciának nézett, s ölelgetett. Tudom mire gondoltok, de nem, nem feküdtem le vele. Nem történt a tapizáson és a csókokon kívül semmi tegnap éjjel... Én...én másnak tartogatom magam... Kooknak...

Felvettem Yoongi pólóját, s lementem a konyhába készíteni reggelit. A ruhadarab combközépig ér. Elkezdtem "kotyvasztani". Lassan szállingóztak az emberek. Bátyám, majd anyám is lejött.

- Drágám, miért van rajtad Yoongi pólója? Csak nem történt valami az éjjel? - néz rám anyám szemöldök húzogatva.

- Nem, nem feküdtem le vele. Csak egy kicsit romantikáztunk. - mosolyodok el a történteken. De miért tetszik ennyire ez a helyzet? Hisz én Jungkookot.... ááá....

Megjöttek a többiek is, s utolsónak barátom kullogott le félmeztelenül, kócos hajjal. Még mindig a reggelit csináltam. A többiek az asztalnál ülnek ebben a helyiségben.

- Jó reggelt. - mosolygott, idesétál hozzám, majd egy reggeli csókkal köszönt. Átöleli derekam hátulról, s átnéz vállam felett. - Mi jót csinálsz?

- Reggelit. De pont kész van, szóval sipirc leülni. - mosolygok. A fiú így is tett. Kitettem az asztalra a reggelit, s mindenki szedett magának.

- Amúgy nem akarsz felvenni valamit? - néz rám nevelőapám.

- Talán zavar? - nézek rá unottan.

- Igen, képzeld zavar. - néz rám idegesen.

- Engem viszont nem zavar.  Az én barátnőm és tetszik a kilátás. - mosolyodik el fölényesen Yoongi.

- Rossz hatással vagy a lányomra. - néz rá nevelőapám.

- Nem vagyok a lányod és soha nem is leszek. - emelem meg a hangom.

- Hien az én lányom és szerintem Yoongi egyáltalán nincs rossz hatással rá. - mosolyog apám kiállva mellettem.

A vita még eltartott egy darabig, majd felöltöztem, hisz az utolsó sulinap. A hátam jobban fáj mint tegnap, de megpróbálom elterelni a figyelmem....