- Mi történt? - léptem be sietve.

- Se-Semmi, csak.... - ült az ágyán ledermedve.

- Rosszat álmodtál? - ülök le mellé az ágyra. Erre ő csak bólint - Mi volt benne?

- Hát egy kicsit zavaros volt... Zuhant az angyal és mindenki meghalt körülötte. Voltak benne farkasok és egy szempár is.... Gyönyörűek voltak azok a szemek.... - mondja, gyorsan előkap egy füzetet és egy ceruzát és elkezd rajzolni.

- Te még éjszaka is rajzolsz? - nevetem el kicsit magam.

- Friss élményt a legjobb megörökíteni. - mosolyog, de nem néz fel a füzetből.

Kis idő múlva készen is lett. Elvettem a füzetet, majd megnéztem.

- Ez az a szem.... a színe méz sárga... és csillog... mint egy macskaszem... - mondja maga elé meredve - most biztos, bolondnak nézel. - nevet kínosan.

- Dehogy is. Szép rajz lett. - mosolygok rá, mert észrevette, hogy nagyon nézem ezt a szemet. Nagyon ismerős.... Megvan, tudom honnan. De Hien honnan ismerheti ezt? Hiszen ő....

- Bocsánat, hogy felkeltettelek. - mosolyog rám.

- Semmi baj. Megyek vissza aludni. - mosolygok vissza rá.

Yoongi pov vége.

Ez az álom rémisztő volt.... Felkeltettem szegény Yoongit. És ez a szem.... olyan mintha ismerném valahonnan... de ez lehetetlen... biztos csak láttam már valamelyik álmomban.

Lefeküdtem, s elkezdtem visszaaludni. 

Reggel mikor kinyitottam a szemem, egyből kinyitottam az ablakot és egy lágy üde szellő járta át szobámat. Kinyújtóztam, s megláttam, hogy a kezem tiszta grafit. Kopogást hallottam. Yoongi belépett a szobába.

- Jó reggelt! Hogy.... - mosolyog, majd meglepődve nézett - Megint rajzoltál este?

- Én... nem is emlékszem rá.... De mik ezek? - nézek a lapra.

- És mi ez a szöveg? - értetlenkedek.

- Ez ónyelven íródott. - mondja Yoongi a szöveget tanulmányozva - Az van ideírva, hogy Ha nem volna a csoda igaz, nem tudnál róla.Éji erdőként benned zúg varázsa, kezdd elfogadni. Nem halsz meg, soha!  - fordítja le nekem.

- És ez mit jelent? És te honnan tudod, hogy az van odaírva. - zavarodok össze.

- Tanultam a nyelet és nem tudom, hogy mit akar jelenteni. - mondja mosolyogva.

Megreggeliztünk. Apa még nincs itthon.

- Hien, nem bánnád, ha elvinném a rajzaidat amit éjszaka készítettél, hogy megmutassam a fiúknak? Vagy ha szeretnél te is jöhetsz. - kérdezi meg tőlem.

- Vidd csak nyugodtan, én nem szeretnék zavarni. - válaszolom mosolyogva.

- Dehogy zavarsz. Na gyere mennyünk. - mosolyog rám.

Yoongi pov.

Muszáj ezt a fiúknak is tudni, mert ha tényleg az van amit gondoltam, akkor az nagy haladás lenne. Elindultunk a mi kis "tanyánkra". A lány csak sétált mellettem és nézte a tájat. Látszott rajta, hogy tetszik neki. Nem sokan voltak az utcán, hisz vasárnap van. Hirtelen megláttam két fiút akik jönnek velünk szembe a járdán. Ne már... miért pont ők?...

Yoongi pov vége.

Néztem a tájat. Csak arra lettem figyelmes, hogy nekiütközök valakinek. Kibillentem egyensúlyomból, s a földre ültem.

- Elnézést kérek. - mondom.

- Nem a te hibád. Én voltam figyelmetlen. Én kérek bocsánatot. - mondja egy fiú mosolyogva, s a kezét nyújtja, hogy felsegítsen. Fogadnám el a segítségnyújtást, s nyúlok a kézért, de Yoongi elkapja a fiú kezét. 

- Őt hagyjátok ki ebből. - mondja Yoogni a fiúra nézve. A fiú csak kirántja a karját Yoongi kezéből. Visszanyújtja nekem a kezét. 

- Amúgy az én nevem... - megfogom a kezét, és valami nagyon furcsa érzés fog el... Pupilláim összeszűkülnek, s majdnem összeesek, a hirtelen érzett gyengeségtől.

- Zico.... - fejezem be a mondatát. Erre mind a hárman óriási szemekkel néznek rám. Kirántom kezem az övéből... még midig érzem azt a furcsa érzést...  - Te pedig JinHwan vagy... - fordulok a másik fiúhoz.

- Honnan tudod a neveinket? - kérdezi Zico meglepetten.

- Ne-nem tudom.... - zavarodok össze.

- Baj van Hi? - kérdezi meg Yoongi.

- Nincs... - mondom bizonytalanul, de amint a szavak elhagyják a számat, nem érzek végtagjaimban erőt, s csak a feketeséget látom.

Yoongi pov. 

Mind a hárman nagyon meglepődtünk, hogy Hi tudja Zico és JinHwan nevét. Rosszul festett. Már csak azt vettük észre, hogy összeesik. Odasiettem hozzá, s leguggoltam mellé. 

- Hi! Hallasz?!.... - nem válaszolt - Minél előbb el kell vinnem a fiúkhoz.

- Mi is megyünk veled. - mondja JinHwan.

- Az kizárt! - szegezem le.

- Ha tényleg közénk tartozik akkor nekünk is jogunk van tudni róla. - mondja Zico. Ebben igaza van. Csak bólintottam, majd felkaptam a lányt és már mentünk is.

Kinyitva az ajtót rögtön elkezdek kiabálni.

- Namjoon, Jin, fiúk!! - kiáltok hangosan.

- Yoongi, már messziről érezni ezt a szagot. Miért hoztál ide két... - lép ki Nam a konyhából, de elakad a szava. Beléptem és letettem a kanapéra a lányt. Mindenki odajött.

- Hien! Mi történt vele? - kérdezi Tae.

- Csak fel akartam segíteni a földről és ahogy hozzáért a kezemhez, akkor a pupillái összeszűkültek, s még mielőtt bemutatkozhattunk volna tudta a nevünket és aztán elájult. - mondja Zico. 

- Ti egyáltalán mit kerestek itt? Nem volt valami okos döntés, hogy ide jöttetek. - néz a két fiúra Hoseok, szúró tekintettel.

- Hé! Hagyjátok abba, inkább a lánnyal foglalkozzunk. - állítom le őket - Ezeket rajzolta Hien, és zuhanó angyallal és farkasokkal álmodott. Szerintem közénk tartozik. - mondom, a rajzokat mutatva.

- Ez a szem... - kezdi el Jin, de nem tudta befejezni, mert a lány mocorogni kezdett. Arca egyre pirosabb volt, s mikor hozzá értünk szinte már sütött. Egyre forróbb és forróbb lett.

- Hívjátok JR-t... Most! - kiáltott Nam.

Szerencsére az említett hamar ide is ért.

- Mi volt ilyen sürgős? - lép be az ajtón, de mikor meglátja Hient megtorpan - Emma Hien Wang...Hogy kerül ő ide? - kérdezi. 

- Ismered őt? - lepődik meg Kook.

Odalépett hozzá, s kezét a lány homlokára tette. Tenyere kék lángba borult. Kis idő múlva a lány jobban nézett ki, s lassan kinyíltak szemei.

Gyorsan felpattant, s ellépett JR-től.

- Ki vagy te? És miért fogdosol? Vagy mi történt velem? - zavarodik össze.

- Végre felkeltél. - rohan oda hozzá Kook és átöleli. A lány visszaölel.

- Azon a törzshelyen vagyok ahova Yoongi akart hozni? - erre csak bólogatunk.

- Majd mindent el fogunk magyarázni. - mondja Tae.

- De mi... - arca elkomolyodik, s nem fejezi be a mondatát - Vigyázz! - kiáltja, majd megpördül, s a konyhapulton lévő kést, amivel az előbb Jin a paradicsomot szeletelte, eldobja a nyitott ablak irányába. A kés elsuhant Hopi feje mellet, s az ablakban eltalált vele egy démont.... Nem is vettük észre, hogy követett minket... Mind nagy szemekkel nézünk hol a lányra, hogy az elporladt démonra.  

-Te ez... hogy... hogyan csináltad? - érdeklődik Namjoon.

- N-nem tudom... csak úgy megérzésből... -válaszolja lehajtott fejjel.

- Min YoonGi! - kiabálja egy hang kintről. Mind kimegyünk. Sam állt ott, a fővezérünk. Vele volt még pár falkatag.

Yoongi pov vége.

Ki az a pasas? 

- Sam? - néznek értetlenül. Szóval így hívják.

- Idehozol egy embert és két vámpírt? Plusz felfeditek a titkokat előtte? Ez következményeket von maga után... - mondja kissé idegesen Sam. Vámpír? Int a fejével a többi vele érkező fiúnak, akik lefogják, Namjoont, Kookot, Yoongit, Jint, Jimint, Taet és Hoseokot - Most velünk jöttök.

- JR vigyétek innen Hient. - mondja Jimin. Az említett, Zico és JinHwan el akarnak vinni onnan, de nem engedem.

- Csináljatok már valamit! Ne engedjétek, hogy elvigyék őket! - mondom a három szabad fiúnak.

- A farkastörvényekbe nem szólhatunk bele. - mondta JR.

- Mi? Milyen farkastörvények? Miről beszélsz?... Áhh Tudod mit, hagyjuk! - kirántom a karom JinHwan kezéből és odafutok Samhez.. Nem féltem... Csak segíteni akartam a 7 fiún...

Hoseok pov.

  A lány odafutott Samhez. 

- Engedd el  a barátaimat! Mégis ki vagy te, hogy így bánsz velük?  - mondja a lány.

- Jajj drága, te ebbe ne szólj bele! A barátaid velem jönnek és kész. - feleli felé fordulva Sam.

- Csak a holt testemen át! - kiabál rá Hien, majd megüti a fiút, olyan erővel, hogy az már nekem is fájt. 

Sam csak feldühödik, s egyre mérgesebb lesz. Átváltozik. A lány szemrebbenés nélkül áll az immár 2 méteres farkas előtt. Végig csak a szemébe néz. Sam csak ordít egy hatalmasat, s megfélemlítően vicsorog. Hát igen, adja a vezér stílust... A lány haja egyre szőkébb lett. Már teljesen fehérbe ment át. 

- Azt mondtam, hogy nem viszed sehová a barátaimat! - ordít rá, a nála nagyobb farkasra. Ez hihetetlen. Nem is rémült meg? S már csak annyit veszünk észre, hogy kezeit, majd egész testét elönti a fekete tűz... Ez lehetetlen... Láttam, hogy Sam kissé megszeppent.

A fiú visszaváltozik emberi alakba, majd int, hogy engedjenek el minket. Hien csak lerogyott a földre. Kooki már ott is termett mellette. Haja visszaváltozott barnává, s a tűz is eltűnt. Hihetetlen ez a lány. Értünk kockáztatta volna az életét, amikor csak néhány napja ismer minket.

Hoseok pov vége.

Lerogytam a földre.

- Mostmár valaki magyarázza el, hogy mi folyok itt. - mondom, s Kook belekezd. 

- Hát az igazság az, hogy....