- Ha az akire gondolunk akkor nagy bajban vagyunk...

- Mi? - értetlenkedek.

- Ő is vadász volt régen, de nem tudott átváltozni farkassá. Nagy hatalma volt, de aztán át állt a sötét oldalra. Eddig még csak nem is láttuk őt.... Várt valamire. És az a valami szerintem te vagy. Rád vadászik. - mondja nekem Namjoon. Szemeim kikerekednek.... Rám vadásznak..?..

- Nyugi Hien, vigyázunk rád. - mosolyog rám Kook.

- Nem... - suttogtam.

- Hogy mondtad? - ráncolja össze szemöldökét Jin.

- Nem! Nem hagyom, hogy miattam bajba sodorjátok magatokat. RÁM vadászik, nem rátok. Hát akkor csak jöjjön, majd lesz valami. De a ti életeteket nem fogom kockáztatni és kész.- szegezem le.

Mindannyian elmosolyodnak. Mi olyat mondtam ami mosolygásra készteti őket?

- Nagy a szíved te lány. - vigyorog Tae.

- Megtanítunk téged mindenre amit tudunk. - mondja Jimin.

- Köszönöm... - mosolygok.

- De mi is segítünk ám. - vigyorog Zico.

- Mi? Ti aztán hozzá nem nyúltok Hienhez. - áll elém Hopi és Jimin.

- Nem ti mondjátok meg, hogy mit csinálunk. - vet egy lenéző pillantást JinHwan.

- Na megállj...- mérgesedik be Hopi.

- ÁLLJ! Fiúk elég legyen. - állok közéjük, két karomat széttárva. Mindenki meglepetten néz rám.

- Mostantól ahol én vagyok ott nincs veszekedés. - szegezem le.

- De mi utáljuk egymást... - mondja Zico.

- És? Attól, hogy utáljátok egymást, még nem kell megölni a másikat. Például én is utálom anyám pasiját, mert még nevelő apának sem hívnám És? Mégis el kell viselnem, különben... - mondom a végét már alig hallgatóan lehajtott fejjel - Áh, mindegy, nem szóltam. 

Kiálltam a fiúk közül. Hagyjuk inkább...

- Na mindenki mennyen a dolgára. Hopi kezded te Hien betanítását? - kérdezi Jin. Erre a fiú csak bólint egyet. Mindenki ment a maga dolgára. Egy kezet érzek vállamon.

- Jól vagy? - kérdezi meg Hopi. Erre csak egy műmosolyt húzok arcomra és bólintok. - Ezzel a műmosollyal nem versz át... Ha szeretnél beszélni róla, én itt vagyok. - mosolyodik el és megölel.

- Köszönöm. - nyomom fejem mellkasába.

Hopi elvezetett egy nagy pince szerűségbe. Becsukta az ajtót. A falak kőből voltak és nagyon vastagok. Volt rajta egy ablak rész, mint a rendőri kihallgató szobákba, csak itt én is láttam ki áll  a másik oldalon. Mindegyik fiú ott állt bent. 

- Most megtanítalak, hogy kell fegyvert használni. - mosolyog rám. A falból kihúz  egy reteszt amiben csomó fegyver van. Kardok, lándzsák, csatabárdok, pisztolyok, tőrök, de még kis üvegcsék is, amikben valami folyadék volt.

- Tessék. Vigyázz nem könnyű.- nyújt át nekem egy kardot Hopi. Csak mi ketten vagyunk a szobában. Elveszem tőle a fegyvert. Jól mondta, van egy kis súlya, de nem mondanám nehéznek. Nagyon éles volt.

- Most pedig próbálj megölni. - beszél komolyan.

- MI??... Nem öllek meg. Elment az eszed? - lepődök meg.

- Csak csináld. 

Hopi pov.:

- Csak csináld. - szólok rá. Muszáj megtanulnia. Elkezdünk harcolni. A kardommal többször lecsapok rá, de ő nem támad. Maga elé teszi a kardot és próbál védekezni,kevesebb sikerrel. Több vágás van már a karján, a lábán és van egy az oldalán is. A fiúk azt gondolhatják, hogy reménytelen.... Valahogy fel kell bosszantanom...

- Figyelj Hien. Képzel azt, hogy most én vagyok a nevelőapád. Most vele küzdesz meg, nem pedig velem. - mondom ki az ötletemet.

- De... -kételkedik. 

- Nincs semmi de! - szólok rá. 

Egy pillanatra megáll. Becsukja a szemeit, s kifújja a levegőt. Mikor kipattannak szemei, érzem, hogy a levegő felforrósodik. Szemeiben olthatatlan tűz lobog. Rám támad... Erősebb mint ez előtt. Nagyon jól mozog. De még így is két lépéssel előtte járok.  Épp szétváltunk egy erősebb ütközés után,s egy pillanatra megálltam. Mi ez? Ránézek a karomra.... Megvágott... Ez az csajszi, kezdesz ráérezni. Ezek után még egy nagyobb összecsapást követően megálltam, hogy kifújjam kicsit magam. Amint megállok elmosolyodik. Mi? Miért mosolyog? Csak nem?... Feldobta a magasba a kardot. Egy pillanatra a fegyverre néztem, de mire visszavezettem volna tekintetem a lányra eltűnt. A francba, nagyon cseles. Azt hittem előtte járok két lépéssel, de tévedtem,mindvégig úgy mozgatott és oda ahová ő akarta, mintha egy báb lennék.

- Engem keresel? - hallok egy hangot magam mögül.

Gyorsan megfordulok, de egy öklöt érzek az arcomban. A földön kötök ki. Felállok. A kardom magam előtt kinyújtva tartom. Megint eltűnt... Hogy mozoghat ilyen gyorsan... Mire feleszméltem a kardom végének az élén guggolt, s szemembe nézett. Leugrott róla. Ha így játszunk akkor legyen így. Elmosolyodtam, s eldobtam a fegyverem. Ökölharcba kezdtünk. A lány bámulatos. A talajtornát beleviszi a harcba, nagyon jó.

Végül egy erős rúgást követően én kerültem a földre. A lány rám veti magát.

-Miért tetted ezt velem? - kezdi el ütni mellkasom, de nem erősen - Mit ártottam neked Harry? Mit? Miért tetted? - a végére már elcsuklik a lány hangja és sírásban tör ki. A fiúk berohannak.

- Sajnálom Hopi, nagyon sajnálom. - hajtja le sírva a fejét, s leszáll rólam. Nyújtja a kezét, hogy felsegítsen, s én el is fogadom azt. 

- Nyugodj meg, semmi baj. - mosolygok rá, s megölelem.

********** a fürdőszobában*************

Mi ketten vagyunk a lánnyal a fürdőszobában. Előveszem a tükör mögül az elsősegély készletet.

- Mutasd a karod.

- De ez nem szükséges, tudod hogy gyorsan gyógyulok. - mosolyog halványan.

- Te meg tudod, hogy ragaszkodom hozzá. - mondom neki. Lefertőtlenítettem a sebeket a lábán és a karján, de úgy emlékszem van az oldalán is.

- Az oldaladon is volt nem? - kérdezem meg. Erre csak bólint - Akkor gyerünk, vedd le a felsőd.

- Mi?... Nem, az jól van úgy. - néz le a földre.

- Nem-nem. - rázom meg a fejem - Nyugi, nem vagyok perverz.... annyira. - viccelődök vele. Kissé felnevet. Leveszi a felsőjét. Egy fekete melltartó van rajta. Ohh.... Vannak ám mellei, azt meg kell hagyni.... Szerintem kicsit bele is pirultam, amit a lány is észrevesz.

- Hoseok! - szól rám és kezeivel elkezdi takargatni magát. Piros az arca, s nem néz rám.

- Bo-Bocsánat... - mosolygok kínosan.  Mik azok a foltok az oldalán? Bekötöztem a sebét, s gyorsan visszavette ruhadarabját - Kész is vagyunk. - indultam meg az ajtó felé. A lány visszaránt, s leültet a kád szélére, ahol eddig ő ült.

- Te is megsérültél.... Sajnálom. - szomorodik el.

- Jajj hagyd csak, én jól vagyok. - erre csak megrázza a fejét. Közelebb lép hozzám.

- Így nem nagyon férek hozzá a sebhez. - mutat hosszú ujjú felsőmre. Elmosolyodok, majd leveszem azt. - Azt a pi.... - fogja be a száját. - Bocsi. - vakarja meg kínosan tarkóját. Tudom, hogy jó testem van, na de ennyire? Haha.

A lány az egyik kezét a sebre a másikat a mellkasomra, a szívemhez teszi. Kék lángba borulnak kezei.  Elkezd gyógyítani.

- Figyelj Hien. Mit csinált a nevelőapád? Vagyis, csak ha szeretnéd elmondani. -mentegetőzök.

- Hát... csak... úgy kezdte, hogy játszunk egy kicsit. Belenyomta a mocskos farkát a számba.... és muszáj volt mozgatnom a fejem... Ha egy kicsit is megálltam, akkor ő kezdte el a fejemet mozgatni... Én..Én majdnem megfulladtam... Meg akart erőszakolni, de nem engedtem. Többször is megpróbálta, de nem engedtem neki. Mindig bezárkóztam valahova. Ha pedig olyan kedve volt, akkor meg megvert. Egyszer az egyik bordámat is eltörte, de  nem mondtam el senkinek, mert láttam, hogy anya boldog vele... - sírta el magát. Felálltam és csak megöleltem. Ez szörnyű.. Szegény lány. Ezt a fiúknak is tudniuk kell...

Hopi pov vége.